Itt van az ősz, kezdődik az iskola, így mi is újult erővel fogunk munkához. A Látszótéren elkészült a Zártosztály, a Rádiónk adásai is hétfőtől elindulnak új, és visszatérő rádiósokkal, a leckék is felfrissültek, szóval mindenkit várunk az őszi szezonban szeretettel. Ha bármi kérdés van, ötlet, miegyéb, várom a kommented.

körte és reszelő

Lehetne ez csendélet, de az arányokkal baj van. Egyrészt a reszelőből több kell. Alul jócskán vágható, majdnem négyzetesig, tehát lenne hely a vasnak. Mert az kell ellenpontnak. Ami bajos még, hogy ott a körte szára. Na, az nem kéne. A körte lágy formái kellenek és a reszelő, semmi más. Kérek ismétlést. (hegyi)

kancsó

Az üveg fénytörése miatt kialakló fényes kontúrok érdekeltek meg az, hogy egy ilyen üveg tárgynál nehéz megállapítani merre áll.

István, örülök, hogy újra itt vagy, én ezt a képet nagyon kedvelem, van atmoszférája, hangulata. De haragszom is, drága István, te egy építész ember vagy, mi a tökért nem egyenes a polc, miért hagyod ferdén a dolgot? Ennek akkor van húzása, ha a mértani szerkesztettség is megjelenik, és ennek ellenpontja lehet a lírai élesség-életlenség, és a tónus, a fád hangulat. Na de ha nincs megcsinálva rendesen a koordinátarendszere, akkor cseszhetem, akkor a hangulat se maradéktalan, mert gyakja a szemem a ferdeség. Kérlek, tudod te ezt, figyelj picit jobban oda erre, mert ha ezt leszámítom, a kép hibátlan. Lenne. (hegyi)
értékelés:

A kapcsolat megszakadt

Nem segít a Kofola sem, ha 3 napig idegölő az internetes szolgáltatód hozzáállása, a hiba elhárításához...De minek írjam, jó nekünk ez így. Jó nekünk ez így?

Az van Feri, hogy abból, amit leírsz, semmi nem jön át a képről. Se a net szakadása, se más hiba. Egy ember van a gépnél, és valószínű Kofolát iszik. De miért? Minden kép előtt fel kell tenni a kérdést, miért. Hadd mondjak valamit, baráti javaslatként. Picot sokat foglalkozol a napi közélettel, és ez azt hiszem nem tesz jót az alkotó munkának. Ezek a dolgok bár hatnak ránk, és ez fontos, de az alkotói folyamatoktól el kell választani, hagyni átfolyni rajtunk, és amikor már ülepedett, akkor kell képbe fogalmazni. Ha nem így teszel, akkor igen rövid idő múlva a kép már nem mond semmit, vagy ha mond, nem azt, amit a kattintáskor akartál. (hegyi)

makró

Kedves Martin, ez még makrónak tág, de ez nem probléma, úgyse vagyok oda a makrókért, valahogy nekem a makrofotózás olyan, hogy az egyszeri nézőt lehet, hogy rabul tudja ejteni a mikrovilág felnagyítása, de ritkán találkozom olyan megoldással, ami mond is valamit a primer közlésen kívül. Na de a képről is szóljak. Most balra és lefelé van koncentrálva a történet, kiszorítottad a képhatárra ott a fő motívumot, aminek akkor lenne értelme, ha jobbra fönn valami még történne, ami értelmezi azt, miért így van a kép komponálva, ellenpontja, ellensúlya lenne a virágnak. Hogy ez micsoda lehetne, nem fogom megmondani, mert nem voltam ott, de ezt ki kell találni. Azért nem mondom, hogy beljebb kéne hozni közép felé az egészet, mert akkor lehet, hogy a kompozíció nyugalmas lenne, de nem mondana többet, mint egy virág, ami szép, szép, de sokan fotózzák, nem lenne egyedi. Szóval maga az, hogy belevágsz és kiszorítod, az jó lenne, de ki kell találni, mi legyen a felszabaduló területen. (hegyi)
értékelés:

Lendületben

Van hangulata, ez jó. Formailag vannak kérdések. Egyrészt visszafelé, jobbról balra megyünk, de nem a lábak előtt, hanem után van nagyobb tér hagyva. Ha ez tudatos döntés okán van így, akkor ez megadhatna alaphangulatot, drámaiságot, de ahhoz kell több, sokkal több környezet, hogy a sztori megálljon a lábán, mi elől mennek ennyire, kergeti-e őket valaki vagy valami, vagyis mi az indoka, hogy annyira a sietségre van téve a voks, hogy már ki is szaladnak majdnem a képből. Ha ez nincs meg, nincs jelen a képen, ha erről nem kapunk infót, akkor a dolog egy sztori ígérete marad. (hegyi)
értékelés:

Rácsozat

Az biztos, hogy tárgyfotónak ez túl absztrakt, annyira grafikába hajlik, hogy nekem legalábbis nem felismerhető, mi is akar ez lenni. De ez egy dolog, mindegy is, ami viszont számomra probléma, az az, hogy ez így nekem egy üres színpad előadás előtt. Máshogy mondom. A tónusok is redukálva vannak, a világítás is, a forma is, minden, így ez ha nincs valami még hozzáadva, mint fő motívum, vagy - utált szó - mondanivaló, akkor elsiklik, akkor forgatom, de nem tudok mire menni vele. Hogy mi az a valami, na ennek kitalálása az, ami a képhez, mint egyedi közlés, szükséges. (hegyi)

Bogláron

Balatonbogláron

Örülök ennek az önportrénak, mert bár láthatóan valami karsérülés után vagy, de mégis sikerült ennek ellenére is vidámságot csempészni a fotóra, és ez fontos dolog. Annyit mondanék javítandóként, hogy vagy egyenesre kell venni a horizontot, vagy ha valamerre elforgatod a képet, akkor kell találni valami új koordináta-rendszert, amiben új viszonyok, új függőlegesek vagy vízszintesek jönnek létre. Itt most talán az lenne a jobb, ha az eredeti vízszintet használod. Köszönet, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Képmutatás

Bár ez a kép lehet hogy inkább a selfieinek számít és nem önarcképnek, számomra ez a kép valahogy sokkal több egy sima selfienél. Bár ugyan tényleg ki lett posztolva a facebookra, és tényleg egy gyönyörű tengerparton készült, inkább a boldogság érzés és egy kellemes őrület amit meg akartam rajta örökíteni. Ugyan a hajam nem a legjobb a sós víz miatt, és tele vagyok pattanásokkal is, ennek ellenére nem hinném hogy tudnék csinálni magamról olyan fotót amin jobban tetszenék magamnak mint ezen a képen.

Kedves Márk, köszöntünk a Látszótéren, ritka egy vidám beköszönést kaptunk tőled, amit nagyon köszönök, ránk fér a vidámság. Annyi kritikám van, hogy én a kép tetejéből annyit vágnék, hogy jobbra fenn az a szikla már ne legyen benne, koncentráltabb lenne az üzenet, mert az a sötét folt nem ad hozzá a képhez, de a hangulat szempontjából ez a tónus és forma gyengít a vidám hangulaton. A pattanásokkal most ne törődj, majd kitanulod, hogy lehet retusálni azt is, szóval a kép tetszik, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Hullámok - avagy az a fránya impresszionizmus

"Versenyen" kívül! A búzás képeimmel játszadozva, egy belenagyítás után fogadott ez a fókuszon kívüli képrészlet a monitoron, és nagyon megfogott a(z impresszionista) fesményszerűsége. Persze (gondolom) ez így fényképként értelmezhetetlen, de játéknak talán jó. Nekem mindenesetre nagyon megtetszett.

Hát igen, a struktúra megvan, szép a ritmusa, de valami hiányzik a képről, ami történetet visz bele, ami vagy aki főszereplővé válhat. Persze a festészetben is van sok olyan helyzet, ami szinte homogén színtömbökkel dolgozik, ez is lehetne akár ilyen, de akkor a technikát kell úgy belőni, hogy ott akkor minden a helyén lehessen, legyen elég élesség, legyen erős a dinamikatartomány, a színek, mindez együtt határozott eredményt adhasson. Állvány, és ott a helyszínen kell kivágni a képet, nem utólag. (hegyi)

Bringám a lépcsőházban

Ma voltam virágot locsolni a nagynénémnél a Bartók Béla úton és a lépcsőházban letámasztottam a bringám amíg a zárakat nyitottam.

Üdv a Látszótéren! Jó ez a színpárosítás, a vörös és a kék elég dinamikus páros, erőt ad a képnek. Amire érdemes figyelni, az az, hogy legyen valami vízszintes vagy függőleges, mert most a billenésnek nincs indoka. El lehet forgatni egy képet akármennyivel, de akkor abban az új rendszerben, ami kialakul, abban kell legyen valami új koordinátarendszer, enélkül esetleges lesz az eredmény. (hegyi)

Hajnali ebéd

Hajnalban jártam a várost és ez a látvány fogadott. Azt éreztem ,hogy le kell fotózzam !

Kedves Róbert, a kérdés a leírásból adódik. Miért érezted, hogy le kell fotózd? Mert ez a dolog az, ami megmutatja a hogyant, ha erre megvan a válasz. Hogy hajnal vagy este, nem tudom, de azt érzem, hogy a dolog annyira a szürkében van tartva, hogy ez ad egyfajta fáradtságot, koszosságot a képnek. Másrészt billegünk a szép és a gusztustalan határán. A fények, a kompozíció nyugalmat szeretne mutatni, a tányér meg gusztustalan ezzel a maradékkal. Mire megy ki a fuvar, ez a kérdés. Valamerre el kell mozdulni, hogy a néződ is értse, és azt értse, amit te szeretnél. Ha a gusztustalanság, akkor fentebbről kell mutatni ezt, több valósággal, értem ez alatt a környezetet, a lehetséges piszkait. Ha a líra a fontos, akkor meg nem kell a kenyér, de több kell a város látképéből, akkor is megmarad a szürrealitás, de helyére kerül a kompozíción belül. Azt nem mondom, hogy ismételd meg, bár meg lehet, hiszen ki kell kérni egy kricsmiből egy kaját és fel kell áldozni a fotó oltárán, viszont az fontos, hogy a kérdést magadnak tedd fel minden expozíció előtt, mit akarok mutatni. (hegyi)
értékelés:

Önárnykep napfogyatkozáskor

A háttér tekintetében ez a kép még felhőszerűbb, még légiesebb, akár a második világháborús filmhíradók is eszünkbe juthatnak róla. Viszont a figura szempontjából túl sematikus lett, az árnyék körvonalai nem adnak ki nagyon egyedi formát. Érdmes lenne ezzel még dolgoznod úgy, hogy megtartod ezt a hátteret, de azt még teszteled, hogy lehetne jelentése annak is, amit a test, a fej mutat. Az előző ebben az értelemben valamiért jobb. (hegyi)
értékelés:

Szelfi napfogyatkozáskor

Nem szelfi, ha megnézed a HetiHegyi adását, a szelfi lényege a pozőrség, a magamutogatás, a helyszín. De ez nem baj. A kép tetszik. Nagyon izgalmasak az árnyékokkal létrejövő formák. Olyan, mintha egy testesebb angyal várna, gondolkodna valami hegy tetején, hogy most akkor repüljön vagy se, és ha igen, merre. Jó meglátás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

szabadság

Az első képem

Üdvözlünk a Látszótéren. Örülök az első képednek, hogy önportréval kezdtél. Sok minden üzenet van ezen a képen, és most én a képnyelv szerint mondom el, mit látok a cím függvényében. Szabadság. A kinti helyszín ezt erősíti, az is jó, hogy a háttérben fák, bokrok vannak. Ahhoz, hogy a szemeket is lássuk, túl korán van, magasan jár a nap, kora reggel vagy naplemente felé haladva több fény jutna az arc mélyebben fekvő részeire. A cím mellett a póló az, ami szöveges üzenetet hordoz. A szöveg mindig erősebb üzenet, elsődleges lesz, akár akarjuk, akár nem. Utána kellett néznem, mi ez a Harcos dolog, amit olvasok, ahogy látom, ez valami fajta összetartozást jelző vagy imitáló jel, szignó, van benne agresszió is, vagy nevezzük határozottságnak. Ami viszont ellentmond mindennek az üzenethalmaznak, az a két kar levágása. Ez a csonkolás a szabadságot is megvágja, levágja, beleütközünk a képhatárba. Szóval összefoglalva a helyszín jó, az üzenet egy része oké, de a gesztus ellene dolgozik a képnek. (hegyi)
értékelés: