2018. március 23-án este 7-től ismét, újra, végre Látszótér találkozó az Építészpincében. Mindenkit várunk, szakköröst, rádióst, fotóst, youtube csatornást, fiatalt, öreget, most beiratkozottat vagy régi motorost egyaránt. Alvó ügynököknek is ébresztő, ott a helyed. Pész, láv, juniti. Ráadásul Gabrielláék is hazajönnek meglátogatni minket! Jelentkezni itt lehet és kell a kommentnél, elég, ha annyit írsz: jövök. De azt mihamarabb, mert a létszámot le kell adjam a főnöknek. Enni, inni, beszélgetni lehet. A cím: Budapest, VIII. kerület, Ötpacsirta utca 2. (Kálvin tértől a Múzeum utcán befelé)

Tiszapart

A képen a Tisza áradásának levonultával a kimosott hordalék érdekes formákat hagyott maga után az ártérben. Egy ilyen krikszkraksz megörökítésével próbálkoztam. A fénykép jobb híján telefonnal készült. Az utólagos vágást és némi plusz kontraszt hozzáadását is a telefonos alkalmazással (Snapseed) végeztem. Az átméretezés PhotoShoppal történt.

Újabb kísérlet az orchidea megszelidítésére

Ez az az orchidea, amely gyökérzetét világítgattam, de most nem lehet úgy fotózni. Nem igazán gondolom csendéletnek, egyrészt inkább dekor, és bár nem is tárgy, de most tekintsük annak, mert inkább egy esztétizáló bevilágítási feladatként gondolok rá.

Állványozók

Még tavaly nyáron készült. Technikailag egy gyengus mobillal lőtt, több képből álló összefűzött fotó.

Macska az orgonán

Egy ilyen önelemzés-félét ér csinálni? Csak hogy jól látom-e, hogy mi a rossz a képen. Szóval ami megfogott a témában a macska és a pokróc színe a napfényben. A kép ott lett elrontva, hogy egy nagy életlen macskafenék van a kép közepén. Elég fény volt, szóval semmi nem indokolta az f/2-t.

50+
Miért a hónap képe:

Amikor elsőre végig futottam a hónap termését, rögtön megakadt a szemem István képén. Mondhatnám összeakadt a tekintetünk. Hozzám egyébként is közel van az önportré, így lehet elfogult is vagyok. Nem tudom, hogy a levágott kisujj, vagy az egyébként is szűken, feszesen tartott vágás, esetleg a szem középre komponált szúró hatása az oka, de nem lehet nem hosszan szemezni vele. Számomra van benne minden, érzelmektől a kísérletező mozdulatokon át, az "ilyen vagyok valójában" érzésig. Szóval igazi önportrét kaptunk! Köszönöm ezt a képet! (Szentgyörgyi János)