ha ló nincs

Akkor jó a szamár is, és ebből követeztetek, hogy ez egy szamár, más néven csacsi. Csakhogy annyira sikerült közel menni, hogy a füle lemaradt. Márpedig a szamárnak a füle egy fontos alkatrész, én ezt egy kicsit hiányolom. Nem is nagyon értem az indokát, hogy miért kellett ennyire közel menni, miközben az állat jellegzetességét legalább a fejénél célszerű meghagyni. A házi kedvencséget se nagyon látom ebben a képben, ez a csacsi bárhol lehet: a nagymamánál, a hétvégi kertnek a hátuljában, vagy egy állatkertben is. Tehát innentől kezdve nem érzem a személyes kontaktust, mivel az állat egyelőre – nekem legalábbis úgy tűnik – nem velünk kommunikál, vagyis nem a kép készítőjével, hanem kicsit szomorkásan be van zárva, és menne onnan kifelé. Én ezt visszaadnám ismétlésre. Nem biztos, hogy a csacsi lesz a megoldás, de ha őt választod, akkor próbáld úgy megmutatni nekünk, hogy ő egy ugyanolyan személyiség és ugyanolyan az alanya, tehát ugyanazok a szabályok érvényesek rá, mintha egy embert fotóznál le. (hegyi)

etűd

A kőszegi kiránduláson készítettem a képet, úgy két-három hete.

Én nagyon kedvelem ezt a képet. Volt itt a hozzászólásokban egy beszélgetés folyam arról, hogy most kell-e oda az a tábla vagy nem, meg hogy kellett volna ezt vágni vagy hogy nem, meg hogy csend-e az erdő vagy nem. Én azt mondom, hogy egy kicsit azért jó lenne, ha megpróbálnánk a valóságtól elvonatkoztatni egy kép szemlélése esetén. Ez a kép elsősorban nem arról szól, hogy az erdőben csipognak-e a madarak vagy sem, hanem arról az élményről, amit egy ilyen esetben az egyébként városban élő, városi stressznek, rohanásnak kitett ember megél. És itt ez a viszonyítási pont fontos, merthogy mihez képest? És ez a mihez képest abszolút indokolt, és ezt el kell tudni fogadni, hogy bizony-bizony az egyébként valóban nem egy nagyon csendes erdő önmagában lehet a csend megtestesítője annak, aki pörgő életet él. Ez az egyik, filozófiai meglátás. Képileg azt mondom, hogy egészen szigorúan véve se macit, se madarat, semmi más élőlényt nem látok képen, tehát ez nekem abszolút a csendről szól, nem tépázza vihar a fákat, ebből kifolyólag még az sem lehet, hogy a zúgó szélvihart hallom. Tehát nekem ez a fajta rend, ami a fák függőleges vonalai mutatnak, és az a kanyargó út, ami a semmibe vész, ez együtt nekem hozza azt az élményt, amit a csend leckéről én gondolok. Nagyon köszönöm ezt a megoldást, én ebben nem tatálok kivetnivalót. Engem nem zavar az a tábla sem ott a jobb oldalon, mert hozzá tartozhat ehhez a helyzethez. Igazándiból még azt is mondom, hogy a képnek a jobb oldalán lévő facsoport az, ami keretezi a képet, ennek egy izgalmas játékát adja meg ez a fajta mozgalmasság, amit ez a kis tábla jelent. Miközben a kettő között jár a szemünk, egyszer csak elindulunk ezen az úton befelé. (hegyi)
értékelés:

Mimóza -újra-

Kaptunk mi már egy ilyen megfejtést, és erre utal a cím is, és erről beszél Tímea, hogy ennek ez egy javított verziója, és én örülök neki, hogy Tímea ezzel foglalkozott. Lényegesen jobb ez a képi megoldás, mint az előző volt, sokkal rendezettebb a helyzet. Világításban van most egy kis problémám, és most mondok is egy javaslatot. Van ez a szemérmes mód, ahogy ez a kis majmocskát magához öleli a főszereplő, és még a lábát is felhúzza. Ez a láb felhúzva jelenti most a problémát világításban, mert lényegesen nagyobb fényértéket képvisel az ágynemű, a pizsama, a felhúzott láb, mint ami az arcra jut. Hogyha letakarod a kezeddel a lábadat, és csak az arcodat nézed, akkor az nagyjából stimmel a háttérrel. Ha az arcodat takarod le, akkor azt mondod, hogy nagyjából stimmel a lábad, a pizsamád az ágyneművel. De a kettő között van nagyon tónusérték különbség. Ez kellene kiküszöbölni. És erre az az ötletem, hogy ez a felhúzott láb nagyon jól takar. Oda egy elemlámpát el lehet rejteni, amit mi nem látunk, és ez az elemlámpa belevilágíthat az arcodba. Vagy valami más fényforrást oda lehet tenni, és azzal lehet fényt csalni az arcodra, és máris izgalmasabb lesz a kép. Természetesen ezt el kell próbálni előtte, mert lehet, hogy túl sok az a fény, amit egy elemlámpa ad, akkor egy ilyen félig áttetsző, zsírpapírszerű valami képződményekkel lehet ezt a fénymennyiséget csökkenteni. Tehát ezt, mint javaslat mondom. Egyébként a kép nagyon tetszik. Nagyon jók a ritmusok, és nagyon sok mindenről mesél. Ezt a javítást esetleg még érdemes megpróbálni. (hegyi)
értékelés:

forgás

Nagyon izgalmas ez a kép, ezek a dinnyék, ez a spirál. Egyébként, ha jól látom, akkor régen volt egy ilyen játék, a lépcsőn mászkált lefelé ez a kukacka, ez valami ilyesmi lehet. Nekem is volt ilyen, és volt egy olyan periódus, amikor a környezetem azt hitte, hogy elmebeteg vagyok, mert folyamatosan ezzel kellett bíbelődnöm. Most szerencsére eltűnt valahova a lakásban, úgyhogy igazándiból nyugalmi periódust élek most meg, de felkavart ez a kép. Ezek a színek valami eszelősek. Szintén a videóklipek hatását idézi nekem ez, mert van egy olyan videóklip a ’80-as ’90-es évekből, azt hiszem úgy hívják az előadót, hogy Dee Lite és neki volt egy száma, a Grovee is in the Heart. Nekem ez erre a világra hajaz. Nagyon szeretem ezt a képet. Tökéletesen rendben lévő megoldásnak tartom. Ebbe az univerzumba, ahogy belehelyezi ezt a spirált, és a dinnyék egyből elkezdnek repülni, mint ilyen kis holdacskák, egészen őrületes. Csak így tovább Tímea! (hegyi)
értékelés:

2010. május 29-30-án szeretnénk egy ottalvós estiskolás összejövetelt tartani Kisecseten, a Kisecset vendégházban. Lenne beszélgetés, evés-ivás, szabadon választottan ping-pong és fürdőzés, fotózás, társasozás, csillagnézés. 29-én érkeznénk, Bobákék készítenek bográcsos vacsorát a csapatnak, a reggeli pedig megbeszélés szerint hozott anyagból lenne, piknik jelleggel, az innivalót is közösen dobnánk össze. A szállás költsége 4000 Ft/fő, amit üdülési csekkel is lehet rendezni. Utazás telekocsival. Mindenféle problémát megoldunk, várjuk a jelentkezéseket itt a kommentben, mi-ha-ma-rabb, ugyanis a szállásokat ennek alapján tudjuk lefoglalni. De a filmet is tessenek megnézni, abból is meg lehet tudni ezt-azt. Egyelőre az árat is, és a létszámot is csak irányadónak tekintsük, mert van másik szállás lehetőség is tervben Kisecseten, ez még szervezés alatt áll.

Városi gyermekkor

Nem felejtettem ám el, hogy ismételnem kell ezt a leckét. Azt remélem, hogy ez egy kevésbé nehezen felismerhető gondolatsor.

Nagyon jól dolgozik Ákos ezzel a kompozícióval, nagyon izgalmas ez a fajta képi meglátás. Nagyon tetszik ez a ritmika, hogy azzal az izgalmas körökből, hatszögekből, természetes, organikus formákból álló képi egyharmadot képviselő baloldallal szembe tud állítani egy ilyen, nagyon is mértanian kiszámítható téglaburkolatú sétány résszel. Ehhez még hozzátesz az is, amit nagyon fontosnak tartok, hogy azzal az iránnyal, ami az árnyékok mutatnak a gyalogosokkal, ezzel az iránnyal ezt az árnyékot behozza a képbe, és ez megint egy ritmikailag jó megoldást mutat. Azt igazándiból nem értem, hogy miért van ez a kép tükörbe fordítva horizontálisan, tehát olyan, mintha fordítva tettük volna bele a szkennerbe a negatívot, mert így most a szövegek visszafelé olvasandóak. Én azt mondom, hogy ez a kompozíció akkor is működött volna, hogyha normál állásában van megmutatva. Erre várnék Ákostól egy magyarázatot. Ettől függetlenül én három csillagot adnék erre a képre azzal a megkötéssel, hogy Ákos, szeretném, ha a jelenlétedet az Estiskolán hangsúlyosabbá tennéd, mert így azért egy picit nehezen tudunk haladni, hogy mindig valami készterméket mutatsz, aztán egy fél évre eltűnsz. Úgyhogy ahhoz, hogy együtt tudjuk munkálkodni szükség volna arra, hogy rendszeresebben küldj képeket. (hegyi)
értékelés:

Eszter

Esztivel sokat szoktunk fényképezni.

Nagyon izgalmas ez a kép, és elsősorban azért, mert maga a modell olyan módon adja át magát Viktóriának, amivel, ha Viktória komolyan veszi és elkezd dolgozni, nagyon is jó közös munkákat fognak tudni létrehozni. Nagyon karakteres, jól fotózható arca van a modellnek, ez a vérvörös ajak kifejezetten jól centrumba hozza a kompozíciót. Azt kell mondjam, hogy az egész kép nagyon izgalmas, nagyon szeretem, Van néhány olyan kérdés, amit lehet, hogy ott rögtön kellett volna azért egy picit módosítani. Egyrészt van most egy gesztus, a hölgy beletúr a hajába, könyököl a térdén és lóg kifelé a képből, de ezt mi most nem látjuk. Én azt mondom, hogy ez fontos lett volna, súlypontba belefért volna ebbe a kompozícióba. Másrészt pedig azt is mondom, hogy ha egy fekvő kompozíciót képzelek el, akkor ha a képnek a fölső egynegyedét levágom, akkor sem sérül ez a kompozíció, mert a drapéria sem tömegében, sem elhelyezésében nem olyan eszköz, ami hozzáadna ehhez a képhez. Viszont, ha fekvő kompozíciót használok, akkor ez a mozdulat, ez kiteljesedhet, és teljes egészében benne lehet a képben. Nagyon szeretném, ha dolgozna ezzel a modellel továbbra is Viktória, és Eszternek is mondom, hogy hagyja, hogy Viktória dolgozhasson vele. Nagyon köszönöm, hogy Eszter is átadta és megmutatta magát Viktórián keresztül. Talán még annyi, hogy nem egyértelműen hiba, csak nincs indokolva az a árnyék, ami a szemnél képződik a lehulló tincs miatt. Lehet ezt használni, és ilyen tincsekkel rajzolni ilyen árnyékokat, de most ennél a képnél ennek csak egy jelzésértékű megjelenése történik, miközben ez egy izgalmas ritmikai játékot hozhatna létre. Én azt mondom, hogy ez most kettő csillag és várom a folytatást. Arra biztatom Viktóriát, hogy dolgozzon Eszterrel! Arra biztatom Esztert, hogy dolgozzon Viktóriával! (hegyi)
értékelés:

Fülbevalós nő

Fél pár

Nagyon kedvelem ezt a képet. Azt nem tudom technikailag, hogy ez egy nylon fólia, amit használ az alkotó ahhoz, hogy ennyire szórt fényű, lágy legyen a rajzolata ennek a képnek, vagy valami üvegablak mögött van a felvétel, de nem is igazán lényeges. Ami lényeges az az, hogy egy nagyon jó kompozícióban egy nagyon jól ritmizáló képet látunk. Bár annyi javaslatom azért volna, hogy ha a kezeddel kitakarod, Szilvia, a képnek a tetejét a szemöldök fölött, akkor láthatod, hogy feszesebb lesz a kompozíció, hogyha ott történne egy vágás, talán jobb lenne, a homlok rész ehhez már igazán nem ad hozzá, és jobban tudnánk akkor ritmusban belül maradni azon a háromszögön, ami mondjuk a száj, a szem és a fülbevaló között jön létre. De nagyon kedvelem ezt a képet, és nagyon jónak tartom, hogy mert Szilvia olyan irányokat is kipróbál, amik nem a hagyományos és szokványos portréfotózás területei. (hegyi)
értékelés:

Portré

Köntösben

Bevallom férfiasan, hogy amit én most itt látok, nekem olyan, mintha valamilyen filmsorozatból, mondjuk a Jockey Ewingot látnám, amiben egy standfotót mutatnának, és ez a rész a Ewingok birtokán, a fürdőszobában készül, egy jól végzett tárgyalás után nézi az elballagó vendégeket, és mosolyog magában, hogy megint 60 köbméterrel több olajat tudott eladni. Hirtelen ez az asszociáció. Nem tudom, mert nem ismerem az úriembert, aki a képen van, hogy ki ő, és miért így van megfotózva, hogy tulajdonképpen egy kettős portrét kapunk, ami nagyon jó, a tükörrel nagyon jól dolgozik Szilvia, és ezt én nagyon fontosnak tartom, nagyon jó ötletnek, de a beállítást nem értem, hogy miért a háta és a profilja a fontos. Tehát, hogyha ezt a kettősséget észrevesszük, akkor akár szembeállíthatom saját magával is, így nagyon izgalmas játékot létre lehet hozni. Most kifelé beszél a képből, és hátat fordít a kamerának. Lehet ez is egy utalás arra, hogy milyen a viszonya a fényképésszel vagy a külvilággal, ugyanakkor ennek ellentmond a háziköntös, mert a háziköntös egy személyes érzelmi helyzet. Tehát egy személyes érzelmi helyzetben fordítunk hátat… ezt is érdekes lehet végig gondolni, hogy ez mit jelent. Mindenesetre nekem most ez, mint portré, egy kicsit kérdéses. Ha ő egy zárkózott ember, akkor ezt el tudom fogadni, mint irányt, de akkor viszont jobban rá kell erősíteni, a karba tett kéz egy jó gesztus ehhez. Szóval egy picit magyarázatot mindenféleképp kérnék Szilvitől, hogy segítsen nekem. Ha ez a hely olyan, ahova ő még el tud menni, akkor folytassa itt a munkát, és mutasson még megoldásokat, mert ez a tükröződés viszont izgalmas. (hegyi)
értékelés:

Kikandikáló babaláb

Olivér már nem kifejezetten baba, de a lába még olykor-olykor - főleg, amikor a hajnali fényben előtolja a takaró alól - emlékeztet rá.

Nem sok megoldás érkezett eddig a talp leckére. Nagyon örülök annak, hogy a Rozi ebben a leckében kezdett el gondolkodni, és én pontosan értem és érzem azt a helyzetet, amiben ez a kép elkészült. Túl sok kritikát azért nem fogok tudni megfogalmazni, mert nyilvánvaló, hogyha ez egy olyan helyzet, amikor valakit meglesünk, aki a kis lábát kidugja a takaró alól, akkor nem fogunk nekiállni szöszöket leszedni, meg odébb tenni a takarót, mert akkor lehet, hogy az egész varázs megszűnik, odébb húzza a lábát, fölébred, elkezd sírni. Szóval sok minden vicc, dráma és tragédia történhet, az biztos, hogy a kép nem fog elkészülni. Nagyon szeretem ezt a képet. Ami egy kicsit nekem mégis azt mondom, hogy az exponálás pillanatában lehetne egy döntési kérdés, hogy vagy azzal akarok próbálkozni, hogy milyen az ő talpa, és akkor lehet, hogy ezt egy kicsit más szögből fotózva elérem, és ezeket a finom redőket meg tudom mutatni ezen a gyerektalpon, vagy pedig a környezetet is fontosnak tartom. Én egyébként utóbbira szavaznék, mert a takarónak az íve, a takaró vöröse, ezek nagyon szép ritmusok, olyan, mint egy elvarázsolt mese óceán, amin úszik ez az egész történet. Nekem ez szimpatikusabb lenne, viszont akkor ehhez nagyon szűkre van vágva a kép, ebből akkor többet kell megmutatni. És hát én nem tudom, hogy milyen fotómasinával dolgozik Rozi, de az nem árt, hogyha egy képen van valami, ami éles. Jelen pillanatban ez a kép nem az, úgyhogy valamit kell ezzel csinálni. Lehet, hogy a lencse koszos, lehet, hogy a géppel van valami nyavalya. Ha ez automata, akkor gondolom, hogy azért előbb-utóbb csak állítana valami éleset. De a lényeg az, hogy valamilyen éles pontnak kell lenni. Lehet, hogy túl közel mentünk, és már a fókuszponton belül vagyunk, ezt is el tudom képzelni. Szóval a lényeg az, hogy egy kicsit bővebb, elbeszélőbb történetben ez a kép közelebb lenne hozzám, de ez az én meglátásom. Hajrá Rozi, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Tavasz

Szilvafa virágzás

Én nagyon szeretem ezt a képet, mert valaki mert azzal az egyszerűséggel szembenézni, ami egy nyíló cseresznye vagy meggyfa vagy valamilyen gyümölcsfa adhat, és ezt elküldi nekünk bátorsággal. Tavasz van, és ennyi. Amitől ez nekem mégis több, az az a fajta színvilág, és az a fajta pillanat, amikor ez elkészült, ami, ha jól látom, ez valamilyen késő délután helyzet lehet, amikor már a lemenő nap egy kicsit sárgásabb fényt ad, de még azért van kellő mennyiségű fény az égen, hogy az kék maradjon. Ez a kettősség az, amitől nekem az egész izgalmassá válik, és ettől van meg nekem a képnek a dinamikája, ettől lesz más, mint amiből már sok-sok más szokványos verziót láttunk, hogy nyíló virágokat fotózunk. Én nagyon köszönöm ezt Szilviának, és én erre megadom a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

ablak

Egy Csabától egészen szokatlan, új megközelítést kapunk, megvillan Csaba rádióból már ismert humora. Egy kicsit meg is ijedtem attól, hogy mi jöhet, ha a Csaba elkezd viccelni, ez egészen fantasztikus tud lenni. Nagyon szeretem ezt a képet, pontosan ezért. Merthogy merte a Csaba az egész történetet átforgatni, átgondolni, és merte azt fölvállalni, hogy ez ennyi és nem több. Találtam egy ilyen kis villanyóra szekrényt, ami lemozdult a falról, és kimozgattam az egész történetet úgy, mintha ő lenne a helyén. Ez filozófiailag is azt gondolom, hogy egy egészen jó üzenet. Még azt is mondom, hogy plakátnak is el tudnám képzelni egy kicsit élénkebb színekkel. Én azt mondom egyébként, hogy adja magát az a kútgyűrű, abban aztán még egy érdekes történet létrejöhetett volna, abban azért el tudnék képzelni, egy habfürdőző gyereket, vagy felnőttet. Szóval hadd ne megint én mondjam meg, hogy mik azok, amik megoldások lehetnek. De az biztos, hogy az egy nagyon izgalmas továbbgondolási lehetőség lehet, mint ahogy az ajtó is, amit látunk. Tehát oda is, hogyha felakasztok valamit és hagyom lelógni. Szóval érdekes, én ezt az egész játékot tovább játszanám, ezt a melyik az egyenes, melyik a vízszintes, az irány maga nagyon jó. Én azért adok most erre három csillagot, mert arra szeretném a Csabát sarkallni, hogy ha már egyszer egy ilyet megfigyelt, akkor kezdjen el ezzel foglalkozni, ne csak egy gesztus legyen, hanem akkor tessék ezt az egész kibillent világot feladatként magunk elé állítani, és ezzel foglalkozni, és megtalálni ebben a továbblépés lehetőségét. Én azt remélem, hogy a Csaba ezt meg fogja tenni, úgyhogy legyen olyan kedves ezt a három csillagot felhívásnak venni keringőre, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Tanulmány

Feri egy nagy ravasz, mert tudja azt, hogy ez a Mátyás királyos történet viszonylag hosszan játszható: hoztam is ajándékot, meg nem is, csinálok is csendéletet, de mégse abba az irányba indulok el, amibe a Hegyi kérte, fityiszt mutatok én a klasszikus csendéletnek - és én ezt el is tudom fogadni, csak az a baj Feri, hogy ezzel még inkább kihozod belőlem az állatot. Sajnos itt már, ezen a szinten azt kell mondjam neked, hogy ha te így, akkor én is így. Ha a klasszikus csendélet helyett ilyet küldesz, akkor én pedig ezt nem tudom másképp, mint saját értékrendjével hasonlítva elemezni. Tehát maradjunk itt képhatáron belül, felejtsük el, hogy a Hegyi mit kért, és nézzük azt, hogy mit látunk. Kérdéseket fogok feltenni, amikre választ szeretnék kapni.
   1. Azt ugye látjuk, hogy van egy sík terület, ami valamilyen abrosszal le van takarva. Miért pont ez a kockás terítő volt a választás? Mert ez a teret ugyan jól érzékelteti, ugyanakkor ettől a nagyon szilaj, vad tánctól, amit ez a páfrány mutat, ettől nekem ezt lehozza egy kicsit a konyhai helyzet a földre. Tehát nem nagyon látom, hogy ez most itt hogyan s mint próbál dinamikában szerepelni.
   2. De ha már ez a konyhai terítő a megoldás, akkor én bizony ezeket a párhuzamosokat vagy meghagyom, és akkor ténylegesen ügyelek arra, hogy ne legyen összegyűrve a csendélet által ez a terítő, az ott engem azért erősen zavar. Vagy pedig azt mondom, hogy hajrá, és akkor gyűrjem meg, kínozzam meg ezt az absztrakciót, játsszak vele.
   3. Én próbálnék figyelni és összpontosítani erre a virágra, és erre a tűzijáték-robbanás formának felfogható páfrányra próbálnék ráfigyelni, de hát ez a kübli, amibe ez bele van téve… ez biztos ott a háztartásban jól mutat, meg praktikus, ugyanakkor ez itt most elviszi az egészet a francba, mert úgy világít az a fehér ott, hogy a legvilágosabb pont ez. Tehát két dolgot nézek a képen, az egyik ez a nagyon világos folt, a másik pedig a képnek a jobb oldala, ami elmegy sötétbe, majdnem feketébe. Egyiket se teljesen értem. Nem a főmotívumon történik meg ez a tónuspont kijelölés, hogy volt van a legvilágosabb és legsötétebb pont. Ezért mivel a hangsúlyt ezzel elviszed erről a tárgyról, az értékét is csökkented, vagy a figyelmet megosztod, viszont egy olyan tárggyal osztod meg, ami önmagában értéktelen. Ezt ki lehet küszöbölni, szépen bele lehet bugyolálni valami sötétebb rongyba, szóval azért ez ott helyben is megoldható, hogy ez ne legyen ennyire kopogós.
   4. Aztán nézem magát ezt a kompozíciót, amit maga a virág tud, és ez tényleg nagyon izgalmas. Bár szerintem ez tudod minek lett volna nagyon jó? Fogod szépen, kiszeded ebből a fehér kübliból és keresel hozzá ez modellt, akinek ezt, mintegy paróka, odailleszted a fejére, és csinálsz egy ilyen vicces sapka utánzatot belőle. Ez pl. egy nagyon izgalmas vonal, mert akár Napóleon is lehetne, aki hordta ezt a fején. Vagy akár, ha elindulnál végre azon az úton, amit én mondtam neked, a klasszikus csendélettel, akkor javaslom tanulmányozni Archimboldo művészetét, aki arcokat, képeket, személyiségjegyeket hozott létre krumplikkal, almákkal, és ez erre a képre is igaz lehet. Tehát egy dinnyét odateszel elé, vagy egy káposztát, arra két paradicsomot, már megvan a két szeme, szóval hadd ne mondjam el, hogy kell arcot csinálni, és ez a páfrány ennek lehetne a haja. Önmagában a képen, mint főszereplő, az előbb elmondottak miatt, tehát az asztalterítő, a cserép, a tónuspontos kijelölése miatt nem igazán él meg, olyan, mintha behoztál volna egy gyönyörű szép színésznőt a lakótelepi szobába, és akkor úgy leültetnéd. Viszont nem szocio, mert ahhoz nem elég jellegzetes és karakteres vagy polgárpukkasztó a környezet, hogy kontrasztba helyezd ezt a burjánzó szépséget, nem elég erős maga a kontraszt, hogy ez a fajta játékosság elinduljon. Tehát én azt gondolom, hogy ezen azért komolyan kellene dolgozni, nem csak iderakni az asztalra, hanem továbbgondolni, hogy ez a forma mire emlékeztet, és mit is hív belőled elő. Most rácsodálkozunk, szép, találkozunk mi ilyennel. Csak a környezeti változók egy kicsit esetlegessé teszik ezt az egészet. Feri, én nem adok neked semmit, hanem mondom, hogy csendélet, klasszikus eszközökkel. (hegyi)