Szökőkút

Hirtelen először azt hittem, ez egy pitypang, aztán láttam, hogy azért ez nagyobb. Én nem tudok belekötni, jók a fények, az viszi el a vállán a képet, hangulata van, ha van némi probléma, az a képminőség. Nem tudom, ez mobil? Mert az nem szereti a sok apró részletet és nagy tónuskülönbséget. Ha nem mobillal készült, akkor viszont végig kéne nézni a képkidolgozás processzusát, mert valami valahol túl lett tolva, tömörítés, élesítés, vagy a fene tudja mi. Ellőt még most megvan a három csillag, de beszéljünk erről, hol csúszott el a technika. (hegyi)
értékelés:

Hazafelé

Nincs történet, nincs mondanivaló ("akarta a fene"), csak az út meg a Hold. (meg fényképező híján, a telefon...)

Nos, nem egy nagyon bonyolult kép ez, de mégis valamiért hatással van rám, húz, feszültsége van, és persze nyilván ez benne van az éjszakában, az autóban, a mozgásban, de talán ez így együtt, meg a Hold, szóval valamit sikerült elkapnod. Szorgalmira nincs csillag, ha lecke lenne, 3-at kapna. (hegyi)

Meglepetés

Kisfiam 7 hónaposan, ilyenkor az ember ugye probál mindent megörökíteni, amit csak tud, ez is így "ne mozdulj! ne mozdulj! csak egy pillanat" kép, úgy kellett ugrani a gépért, nehogy elmozduljon a "modell" :)

Üdv a Látszótéren, kedves Péter! Bevallom, kicsit nehéz helyzetbe hoz a képed, mert hogy nem véletlen, hogy első leckére önarcképet várunk, könnyebb arról kommunikálni az elején, mint egy portréról, amit másról készítesz. Alapvetően engem ez a világ, főleg a tónusok a hatvanas-hetvenes évek analóg világára emlékeztet, ezt jól megfogtad, kifejezetten tetszik ez, hogy nem valami művi archaizálással érted ezt el, hanem egyszerűen a tónusokkal, képkivágással, beállítással. Fejtetőnél vágnék abból a háttérben ferdén látszódó talán ágyszélből, az nem probléma, ha belevágsz a hajba, ennyi belefér. Kedves a modelled is, a pillanat is jó, egy dolog, amin ha lehet, majd gyerekeknél érdemes változtatni, ez pedig az objektív gyújtótávolsága. Ugyanis a gyereknek arányaiban eleve nagyobb a feje, közelebb is van a kamerához, mint a karok vagy a test, ha ezt akár csak normállal fotózod, akkor erre a méretkülönbségre még rá is adsz. 105-135 mm körüli lencse lenne jó, az kevésbé torzít. Várom az önportréd is, és a további munkáid. (hegyi)
értékelés:

ajtó valahová

Épített környezet leckébe szántam volna, az építészetbe szerintem már nem fér bele, így maradt egy szorgalmi...

Kis becsípődést érzek a színhasználattal, de mondjuk itt ez még elmegy akár, ami viszont inkább kérdéses nekem, hogy ez a kép miért álló formátumú? Így most fenn lötyög, oldalt meg szűk. A sztori határoz meg mindent. Ajtó valahová. A sztori nem felfelé zajlik, hanem oldalra. Onnan jöhet valaki, oda mehet valaki, onnan várunk bármit, tehát ha az a téma, hogy van egy ajtónk és az megfotózható így, hogy feszültséget keresünk abban, hogy nem egyértelmű mi merre, hogyan, és ez így alapban meglenne, akkor a meséhez nyitni kell oldalra, hogy ne egy leltár legyen az ajtóról. (hegyi)
értékelés:

Suhanás

Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Jöhet hideg, meleg!

Üdv a Téren, kedves Balázs, ez egy jó belépő, határozott és kedvelem a tónusait is. Fenn és lenn nekem picit szűk, ez a formátum a filmes formátum, ha már, akkor inkább a 3:2-es képarány lenne hozzá alkalmasabb. Várom a folytatást és a bemutatkozó első leckét is. Csak így tovább! (hegyi)
értékelés:

Csendes ősz

Szóval aaaaz vaaaaan, hogy ha csendes az az ősz, miért üvöltenek a színek? Az előző képnél kevésbé zavart, de itt ez a tónus, ez a túlhúzás ellene dolgozik annak a hangulatnak, ami ha meghagyod a lágyságot, egyből kijön, az a kicsit szorongató, kicsit félelmetes mese, hogy vajon mit rejt a hátsó udvar, szóval a sztoriban van némi thrillerszerű, ha nincs ennyire kopogósra húzva. A zöldekkel is ez a baj, hogy hihetetlen így, ami amúgy más mesében jól is jöhet akár, de itt most elhúzza a dolgot. (hegyi)
értékelés:

Parasztház

Szigliget, Kamonkői úti házikó. A struktúra és a minimalista összkép, ami miatt muszáj volt elkészülnie, remélhetőleg vissza ad némi érzést.

Üdv János újra a téren, remélem elkezded magad aktivizálni és lejössz az instagramos lájkvadászatról, erről is szól a legutóbbi filmem. A képről azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon jó ritmus, kedvelem, fenn bal sarokban van egy kis kuszaság, amit vagy retussal kell megoldani, vagy levágni. Ha megnézed úgy, hogy a hátsó ház ablakzsalugáterének tetejénél vágod, egyből világos lesz a ritmusképlet. Igazából az lenne a még jobb, ha amit fenn vágsz, lenn megkapnánk kerítésből. (hegyi)
értékelés:

Mindjárt adom!

Jók a tónusok, érződik a napsütés, és nagyon izgalmas az, ahogy a térrel bánsz, hogy a másik szereplő helyzete az egésznek egy fura dimenziót ad. Egy dolog viszont van, amire oda kell figyelj, ez már többször szóba került, és ez a képhatár, hogy mi hogy fut ki, hogy a formák hogyan záródnak. Jobb oldalon ha a betonoszlopnál vágsz, lezáródik a kép, így most ott egy másik ablak nyílik, s ez elviszi a figyelmet. És Ferikém, a szorgalmira nincs csillag, de miért szorgalmi ez? (hegyi)

A megfigyelés fontos, jó, a színek is, technikailag rendben van a kép, de egy dolgot nem értek, ez pedig a téma elhelyezése. Most fenn a zöldből sokat adsz, betetted a horrort középre, de a fenti térre nincs ilyen mértékben szükség, viszont jó lenne, ha a sárga rész teljes kör lehetne. Ez csak annyi, hogy lejjebb billented a kamerát. Tudom, idő megszokni azt, hogy a komponálásnál nem kell a fő témát minden esetben középre szervezni, portréknál szokás ezt a hibát legtöbbször elkövetni, hogy van egy mellkép, és a fej van középen, fenn meg nagy üres tér. A néző akkor is megtalálja, mi a fontos, ha nincs centrálisra szerkesztve, a formák fontosak. (hegyi)
értékelés:

A mai adás az állványokról szól, és a Studió Eszközök felajánlásából egy kettő az egyben állványt tesztelünk, aminek az egyik lába lecsavarható és így monopodként is alkalmazható.

Ha szeretnéd megnyerni ezt az állványt, nem kell mást tenned, mint beiratkozni a Látszótérre, ha még nem vagy tag, és az itt megosztott videó alá annyit kell írnod kommentben, hogy szeretnéd ezt az állványt. Egy hét múlva sorsolom ki a nyertest.

Frissítés! A Látszótér vezetősége is beszáll az adományozásba, tehát nem egy, hanem két állvány kerül kisorsolásra, két nyertes lesz!

Az új tagoknak pedig egy kis üzenet, hogy az állványsorsjáték mellett érdemes és érdekes lehet bekapcsolódni az itteni közös munkába, nézzetek szét és készítsétek el az első, bemutatkozó önkép leckét, aztán a többit is. :)

Kelenföld

Én ezt a képet így szeretem, ahogy van. Végre érzem azt, hogy olyan képet kapok tőled, amire figyeltél, ahol benne van az építész rajongása, a mértan, a tömegelhelyezés, minden, és még érzelmeket is tudsz vele sugározni. Olvastam János kommentjét, igen, lehetne kontrasztosabb is akár, de nekem akkor elvinné nagyon a geometriába, és a líra, a mese lehet, hogy úgy elveszne. Szóval szuper, nem tudok mit belekötni. Ez is ritka. (hegyi)
értékelés:

A doboz arca

Éppen a barátommal jártuk Budapest utcáit, és amikor megpillantottam ezt a dobozt, mindketten egyszerre szólaltunk meg, hogy erről kell egy kép. Próbáltam a maximumot kihozni a képből, sok embernek tetszik, kíváncsi vagyok nektek mi a véleményetek.

Ez egy nagyon jó megfigyelés, értékelem, hogy nyitott szemmel jársz az utcán és még ahhoz is van energiád, hogy a képet is megcsináld, ez nem mindenkinél evidens, hogy megtegye, szóval ez külön megér egy csillagot. A kompozíció is jó, egyensúlyban van, a formák is, szóval szinte minden rendben van, kivéve az utómunkát. Egy ilyen esetben nyilván ott a helyszínen nem lehet sokat molyolni, nincs lámpa, derítőlap, szóval ami ott nem adott, azt utómunkával kell kijavítani. A fő motívum most sötétben van, ezt ki kell emelni, a többit kicsit visszavenni és a szürkés fátylat levenni. Mutatom, hogy kábé mire gondolok, csak vázlat szinten, mert a kijelölésnél én se voltam perfekt, lett kis udvara, de remélem érteni így is. (hegyi)
értékelés:
danyirobert_1704821jav.jpg