Ragasztottam rá bélyeget is, csak a másik oldalán van és nem látszik.

Vasárnap - délelőtt - Balaton-felvidék - Szentanalfa - napfény - könyvek - könnyek...

A kép, aminek megvalósításával nyilván lehetne technikailag sok mindenben vitatkozni, hogy a szobabelsőben a jobboldali rész felé dőlünk, hogy onnan lemaradtak bizonyos információk, de ami boldoggá tesz evvel a képpel kapcsolatban engem, az az, hogy nagyon-nagyon sokszor különböző munkáknál elhangzik, hogy a fény, a fény szerepe, a dramaturgiája, hogy a fény miket tud létrehozni a látványainkban és miközben nem érzem ezt a munkát egy tökéletes, teljesen kiérlelt alkotásnak, de mégiscsak annak örülök, hogy valami olyan jelenségre rátalált, ahol tettenérhetően a fény munkája, a fény csodálatos segítségei a fényképészek, a látó emberek számára, ott van ezen a képen. Ugye az ablakon beszűrődő fény, amelyet elsősorban régi termekben, templomokban láthatunk, ahogy a fénysugarak ugye bevilágítanak, erre látunk itt egy jó kis jelzést. Ugyanakkor pedig mindez egy személyes és privát térben, egy családi közegben, a könyvek polcai mellett jelenik ez meg. Tehát úgy érzem, hogy azért fontos erről a képről egy picit beszélnünk és picit lelkesíteni az alkotót, mert hogy elindult egy úton, a fény jelenségeinek vizsgálatában, és azt mondom, hogy ezen szépen, precízen haladjon tovább más házi feladataiban is, de azért egy picit több időt töltsön el a kompozíciók és az üzenetek teljessége szempontjából. Tehát, hogy maga az alkotó, Cser Kovács Gábor ugyanúgy ezen az egészen jobban, tettenérhetően legyen jelen. Tehát a valóság jelenségeit, azt most már látom, hogy figyeli és szűri át saját magán. (szőke)
értékelés:

Tessék kérem örülni!

Hát egy eléggé szürreális és igazából az amerikai kultúrát idéző hangulatot küldött az Anita. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy ennél összetettebb, sűrítettebb anyagai is jöttek már. Én úgy gondolom, hogyha, ugye ami az alapvető értéke, vagy izgalma a képnek, amit a fotós megkeresett az az, hogy ez az egészen abszurd nylon Télapó és ez a kis emberke, aki a jövőképe miatt van ennyire szerintem megdöbbenve ezen a furcsa piros ruhás emberen, szóval meg kéne annyira tisztelnünk a kis modellt is, hogy a koponyáját, amelynek nagyon szép az íve, a háttérben lévő sötétítőfüggöny fehérje és szürkéjei miatt, abba a koponyába nem vágunk bele. Mert az hogy a Télapónak a plüss kapucnijának a szélét elvágjuk, azt még azt mondom, hogy rendben van, mert annyira utálom ezt a Télapót, de a kisgyermeknek a koponyaívét, azt jó lett volna meghagyni. Hát én most sok időt evvel a képpel nem vesztegetnék, én visszaadnám Anitának ezt a házi feladatot, hogy esetleg mélyedjen el ebben a fogalmi rendszerben, és azt mondom, hogy ezt a képet viszont szorgalmira áttenném. Az Anita tud ennél jobbat. (szőke)

Melegben kezdek felolvadni. Valaki megmondaná, hogy az Estiskolában fűtenek?

Itt nem tudom eldönteni, vajon vízcseppek, vagy valamilyen anyag, amellyel az emberi arcot, a felületet átkente az alkotó, ettől van az egésznek egy ilyen furcsa, a címből is adódó viaszbábu-hatása. Annyi javaslatom lenne még, hogy nagyon jó, hogy a háttér ilyen sötét és ilyen sötétből maszkszerűen az arc elővillan, hogy talán egy picit a fénnyel érdemes lett volna játszani, hogy a középponton, szinte tengelyszerűen megjelenő, nem tudom, hogy vaku, vagy nem tudom, hogy mi a fényforrás, lehet, hogy érdemes lenne megismételni és úgy, hogy esetlegesen, ugye mivel itt egy térbeli felületről beszélünk, erőteljes, szép, ívelt homlokról, járomcsontról, az orrnyeregről, az ajkakról, az erős állcsúcsról amelyek pontosan ezért, mivel egy egységes valamilyen krémanyaggal az arc fölött be van kenve, ezeknek a formajátéka az nagyon jól tudna működni akkor, hogyha más megvilágítást kapna az emberi fej. Az egyik javaslatom az lenne, miközben megvan a három disznó erre a képre, hogy érdemes lenne a fényeivel játszani továbbra is az alkotónak az emberi fejen és esetlegesen, hogyha ez az anyag mint technika érdekli, akkor az emberi testtel kapcsolatban is érdemes lenne akár egy sorozatban gondolkodnia, de az irány jó és eléggé sokkoló és meglepő az üzenet. Ennek az egyik szintén, hogy is mondjam csak, könnyű titka az az, hogy az alkotó, vagy a modell nem néz a kamerába. Tehát nem csak attól furcsa a kép és nem csak attól van ez a halotti üzenete, mert a fej át van kenve valamilyen anyaggal, hanem mert nem néz bele a kamerába a modell. (szőke)
értékelés:

Hajnalban oda, délután vissza... Úton-útfélen...

A fekete-fehér álló formátumú kép nagyon izgalmas dolgokat vet föl. Az út, amely kap ettől a téli fénytől egy ilyen furcsa felületi ragyogást szinte ennek a tükröztetését láthatjuk az égi mezőkön, ahol a bárányfelhő szerű szántások majdnem hogy a lenti földi történeteknek az ellentéteként jelennek meg. Nagyon jópofa és nagyon, nagyon izgalmas tájkép ez amit a Gergely elkészített. Egyetlen egy apróság lenne a gondom, hogy miért nem lehet a vízmértéket, vagy a horizontot, vagy nem tudom, hogy mondjam beállítani. Nekem ez az egész kép jobbra bukik. Ez nagyon fontos lenne, hogyha több kép készült, vagy vissza tud menni az alkotó, ezt korrigálja. Azért dől ez az egész kép, mert nincs rendben a horizont, hanem egyszer csak elkattintottam a gépet. Egy csodálatos tájkép itt van az alkotó kezében, ahol egyszerűen az exponálás pillanatában nem precíz az alkotó, ezért most sajnos azt kell mondani, hogy nem marad meg az örökkévalónak jó minőségben ez a tájkép, mert bukik az egész jobbra. És evvel a képpel semmi mást nem kellett volna csinálni, csak egy kicsit odafigyelni és balra dönteni ezt a kamerát.- Szerintem attól a hétfő délután leckére jó – veti közbe a pedellus. A hétfő délután leckére jó - mondja az osztályfőnök – tehát nem arról van szó, hogy ne lehetne meg a három disznó, hanem arról van szó, hogy miért nem tudjuk tisztelni a saját munkánkat, miért nem tudunk alázatosabbak lenni a saját munkánkkal, mert hogy itt van egy tökéletes kép, egyszerűen csak annyi történt, hogy picit kellett volna balra mozdítani. Ezért kettő a malac. (szőke)
értékelés:

Volt egy kis balesetem, és nézegettem a két ujjam, miután kijöttem a műtőből, hogy ez valójában bekötözött győzelem. :)

A Feri nem ismétel, hanem újragondol házi feladatokat. Jó a balról jobbra komponált perspektivikus játék, amelyben előtér, háttér rendszerben gondolkodik szinte műtermi szinten, nagyon is ötletes és ügyes a megvilágítás. Ugye valamilyen fölső fényforrás alá helyezi el a gesztust, ami hát ehhez a balesethez kapcsolódik és nagyon rutinosan, nagyon jól, szinte plakátszerűen oldja meg ezt a feladatot. Majdhogynem azt mondhatjuk, hogy ezt a képet nézve akár a jobb fölső sarokba valamilyen felhívó szöveget is el tudnánk képzelni, tökéletesen tudna plakátként jelen lenni a mindennapokban ez a kép. Ez egy professzionális alkotás, három disznó.- Nekem Májkeldzsekszon is eszembe jut erről a képről egyébként, neki is voltak ilyen izéi. – teszi hozzá Zsolt. Nem tudom miért, ő is eszedbe jut, ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés: