Az ötödik golyó

Ez egy kiváló meglátás, csak fenn a dolog nincs letisztázva, mint az előzőeknél, itt is kéne figyelni, ahogy a lenti határnál megtetted, hogy fenn se legyen félbehagyott forma. A fickó feje felett van egy fekete vonal, egy ablakkeret. Ott a vágási pont, ha ott vágsz, feszes és rendezett a kép. (hegyi)
értékelés:

Kilátás, lámpákkal

Feri, most haragszom kicsit. Ha csak annyit teszel, hogy a képhatárhoz méred a függőlegeseket, akkor is látni, hogy el van fordulva a kép. Oké, nem sok az a fél-egy fok, de ilyen mértani ügyeknél ez ront a képen, olyan, mintha nem fejezted volna be. Ahogy az előzőnél, itt is igaz, még fokozottabban, hogy ügyelni kell, mi marad a képhatáron formaként, befejeződnek-e vagy félbemaradnak-e területek. És ha vársz, az az ember tovább gyalogol, és nem kerül összeköttetésbe ilyen módon a lámpával. (hegyi)
értékelés:

A csarnok lámpái

Kiss szerkesztési dolgokra szeretném felhívni a figyelmed, ez nem csak erre a képre igaz, hanem általános ügy, hogy sokszor elfelejtjük a képhatárokat ellenőrizni, hogy milyen formák maradnak le vagy vágódnak el, és ezáltal milyen új elemek jönnek akaratlanul is létre. A fenti képhatárnál az ablak keretei vágódnak, ilyenkor ha nem futnak a vonalak párhuzamosan a tetővel, akkor érdemes vágni úgy, hogy egyik osztásból se maradjon benn ilyen kis tüske háromszög. Ugyanez igaz most lenn is. Ezek nyugtalanná, befejezetlenné teszik a képet - abból kell kiindulni, hogy ha ezt vázlatként lerajzolnád, belerajzolnád-e oda azokat a vonalakat vagy sem, és ha nem, akkor a képre se kellenek. A másik, hogy ahogy emlékszem, van ott egy lépcsősor, onnan készülhetett ez a kép, ha egy-két lépcsőnyivel lejjebb vagy, a lámpák és az autók különválhattak volna talán. De ezek nem olyan problémák, amik annyira jelentősek lennének, hogy ne értékelném azt, hogy maga a meglátás mennyire jó. (hegyi)
értékelés:

Úszóház

Alapvetően egy kellemes hangulatú, humoros, jól megfogott képet látok, ami bennem kérdésként felmerül, az mind pici dolog, jószerivel ízlésbeli különbségeken alapul. Magyarán a kép így is jó, ahogy van, én szubjektíve kevéssé lágyítottam volna a tónusokat és több előteret hagynék, mert akkor jobban érvényesül a csiga és környezeti kontextusba is kerül. Szóval jó ez, ügyes dolog, mert a hétköznapit, az egyszerű kis minden nap látható csigát mutatja meg más, szokatlan környezetben. (hegyi)
értékelés:

Esti csend

Szigliget, elcsendesedett a sétány...

Jánosom, annyira megszoktam tőled a maximalizmust, hogy lehet, hogy már olyan elvárást mondok, ami az én hülyeségem, nem is dumálnám túl, mert csináltam erről egy saját verziót. A kép persze így is jó, ahogy küldted, csak valahogy ha lehet még jobb, miért ne? De megvan a három csillag, persze, mert a meglátás kiváló. (hegyi)
értékelés:

Lámpák és lépcsők

Ez egy nagyon jól megfogott enteriőr, egészen finom és jó egyensúlyú, ahogy a teret és az abban lévő térelemeket, tárgyakat ábrázolod. Ha ennyi lenne, három csillag. De vannak emberek a képen, és ha már vannak, ami kikerülhető lett volna, ha hosszút exponálsz állványról, szóval ha vannak emberek, akkor több türelem kell kivárni a megfelelő pillanatot, avagy instruálni kell, vagy megkérni ismerőst, családot, havert, hogy segítsen. Ugyanis a bordó pulcsis pasi fején a lámpa, ketten a sötétben oldalt beszélgetnek, ezek így zajok, képhibák, megzavarják a tér rendjét. Ha ember, akkor az jöjjön le a lépcsőn, ott kell akkor kompozícióba rakni, valahová a felső ív aljára a pihenő fölé pár lépcsővel, de akár a pihenőhöz, mert ott akkor az ember mint arányító térelem szerepel, ami szintén jó irány lehet, hogy érzékelhessük, mi mekkora. (hegyi)
értékelés:

"S most sírok szép nyíratlan hajának látom." (Walt Whitman)

Ingrid, ez egy kiváló technikájú kép, nagyon szépek a tónusai, a háttér is finom rezgéseket ad, az előtérben a fő formák, a fű is szuper, vannak részletei, ez nagyon tetszik. A kompozícióval van annyi bajom, hogy ez nem fekvő kellene legyen, ha állóban adod, hogy a fű szárai lenn meglegyenek, tehát kábé ugyaneddig érjen a teteje, csak lenn legyen sokkal több, akkor még erősebb, még megrendítőbb lenne a hatás, szinte kalligráfia. Ha tudsz, megnéznék egy ismétlést is, próbáld ki ezt állóban, ha lehet, addig is azért a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Léna a kutyám élvezi a nyarat!

Ezt a képet a nyári szünet alatt készítettem Huawei P8 Lite-tal.A kutyámat nem én állítottam be,magától pózolt be. Én kihasználtam ezt az alkalmat és lőttem róla pár fotót. Csak elővettem a telefont és már fotóztam is.

Üdv a Látszótéren! Az van, hogy az jó, ha találsz egy helyzetet, de neked a dolgod az, hogy a képkivágással meghatározd ilyenkor is, mi az amit mutatni akarsz. Most a kép fele a fű, fele a kutya kábé. A fű nem érdekes. A láb viszont az lenne. Szóval ilyenkor nem a fejet kell középre komponálni, hanem törekedni kell rá, hogy a kutya minden alkatrésze benne legyen a képben, mert ez a fekvő póz akkor tud a legjobban érvényesülni. Ismétlést kérek, és az első leckét, a bemutatkozást is pótold. (hegyi)

kísérlet 2.kísérlet 2.kísérlet 2.kísérlet 2.

Négy kép, négy kísérlet. Menjünk sorban. 1. kéne az az orrluk és nem kéne a csillár nyele a fejedben. Arányítani kell a teret a fejhez. 2. Izgalmas a tér, ahogy a fejed erre, a horizont arra dől, ez jó, a csillár is jó lenne, de nagyobb mélységélességi terjedelem kéne, azaz még jobban blendézni, hogy a csillár ne legyen ennyire elmaszatolódva. 3. Ez jó ez a hidegség, de nem a homlokra kell a fény, hanem az arcra. 4. ez lehetne a legizgalmasabb, de kemény a fény, és emiatt bebukik az arc, a festés, és itt is a homlokról az arc felé, a száj felé kéne mozdítani a fényt. Ismételsz? (hegyi)

kicsi

Ha valaki, hát én cicás vagyok, most négyen vannak, öreg, fiatal, kölyök, szóval eleve ha cica van, az nekem kedves, és ő, akit látok, nagyon szép macsek. Annak örülök, hogy nincs vaku. Nem szabad. De azért vagyunk itt, hogy a macskarajongást félretéve beszéljünk a képről, hiszen a modell lehetne egy ember is, akkor se lenne más a feladat. Ez egy ellenfényes kép. Ami azt jelenti, hogy a főfény hátulról jön, a modell mögül, ezért a háttér sokkal világosabb, mint a főtéma. Ezzel kell valamit kezdeni, mert az ember meg úgy van összerakva, hogy a tekintetét a legvilágosabb dolog fogja először megragadni, vagyis a cica ilyeténképpen háttérbe szorul attól függetlenül, hogy középre van téve. Ha jól látom a kinti fény mellett volt valami belső világítás is, az adja a sárgás tónust, ez a kevert megvilágítás a fotósok rémálma, ha színesről van szó, ezt csak szelektíven lehet korrigálni, azaz külön a cicát és külön a hátteret kijelölve alakítani a fehéregyensúlyon. Szóval a fényekkel az van, hogy ha ennyire ellenfényes a dolog, akkor vagy a modellt kell megfordítani 180 fokban, hogy rá essen a kinti fény, vagy bentről kell a kintinél erősebb fényt adni rá, hogy helyreálljon az egyensúly. Valamennyit nyilván lehet utómunkában is korrigálni, de ennyit nem ildomos. Fotózd őt még, használd fel, amit írtam. Ismétlést kérek. (hegyi)

giccs

Na ezt most nem értem. Adva van egy baromi jó alap. A hely, a modell, a gesztus mind jó. Erre fogod és rányomsz egy ilyen effektet. Miért? Meg kell csinálni a vízszintest, és a kép kész, de ez a cucc rajta... hmm, nem értem. Segíts, miért gondoltad, hogy ez kell hozzá? (hegyi)

kövek

Van némi problémám, mondom, mik. Egyrészt az tény, szépek a köveid. Viszont tónusban nagyon be vannak bukva, kevés a részlet. A másik, hogy távol vagyunk. Ha kövek, ha az a fontos, akkor közelebb kell menni. Egyszerre a víz, a hullám, meg a kövek így nem tudnak érvényesülni, ráadásul eléggé egymás mellé vannak halmozódva a köveid, ami egy helyzet, de ez úgy oldható meg, ha közelebb vagy, mert akkor többet tölt ki a kőcsoport a képből, és akkor a távolságok is nőnek köztük. (hegyi)
értékelés:

Elveszve

A pillanat amikor észreveszed, hogy egyedül maradtál (legalábbis a család zajosabb fele nélkül :-)

Azt hiszem, ez majdnem sikerült. Tényleg, benne van a potenciál, hogy átjöjjön a hangulata az elveszés pillanatának, de a kamera elhelyezése nem pontos. Igenis kellenének a lábak, ha nem is cipőig, de ennél lejjebb, az biztos. Jó, hogy lementél, onnan jó ez, ezt jól érezted meg. De most túl sokat tettél rá a fára, túl hangsúlyoztad, és így a viszonyrendszer borul fel, mert a fa fontos, de csak hangulatfestő, nem lehet egyenértékű, erősebb meg főleg nem a szereplőnél. És hát az a másik kar, az hiányzik, mert így olyan, mintha a gyereknek egy keze lenne, még a ruha is erre visz, szóval erre kell figyelni. (hegyi)
értékelés: