Anita, ehhez a képhez azért nem fogunk igazából hozzáfűzni sok mindent, mert még egyszer szeretném mondani, hogy ez az a szint, amiért megérte annyit vitatkozni, küzdeni, személyesen is, itt Dörögdön, a fotózásról, a vizualitásról is. Nagyon remélem, hogy nem csak négy hozzászólás lesz ehhez a képhez, számomra azért ez kérdéseket vet föl, hogy mik azok a képek, ahol intenzív a jelenlévőknek a kommunikációja, és mik azok, ahol noha szerintem 100 %-ig szép és jó képekről van szó, mégis furcsa módon nem kapnak érzelmi segítséget az alkotók. Két-három jószándékú hozzászólást kapnak, és aztán eltűnik az estiskola süllyesztőjében a kép. Azt határozottan szeretném mondani, hogy az eddigi munkáid között a kékfestős kép mellett az egyik legjobb alkotás, amit eddig elküldtél, nagyon örülök, hogy el tudtunk jutni erre a szintre. Nagyon furcsa nekem, hogy bár ennyien küldünk be képeket, mégis egy ilyen alkotás nem kommunikációra gerjesztő a többieknek. Holott szerintem büszkeségre ad okot, hogy van egy ilyen képe az estiskolának. És ezt nem azért tartom fontosnak, hogy a többieknek írni kellene ehhez a képhez, hanem azért, mert ezzel az Anitának is, a benne zajló küzdelmeknek, értelmezéseknek is segíthetnénk. És ha mi nem segítünk egymásnak egy szabadidős oldalon, akkor úgy gondolom, hogy nem tehetjük fel a kérdést, hogy a világ, ami összeszorított minket itt az estiskolán, összegyűjtött bennünket ide, ahol a magunk döntései miatt keressük egymás kapcsolatait, az ottani kérdéseket vajon hogyan fogalmazhatnánk meg, ha itt, az oldalon belül nem figyelünk egymásra? A képet három disznósnak értékelem. Ha tehetném, adnék többet is, de így csak annyit mondok, hogy az egyik kedvenc képem. [Szőke] Én adok az én disznóimból egyet hozzá, a Gábornak is adtam. [Hegyi] Én is. [Szőke], azaz öt disznós a kép. (szőke-hegyi)
értékelés: ++

4 képből álló képsort látunk, és érdekes, hogy azóta került feladásra a riport lecke, és a riport leckére azóta érkeztek is már megoldások, amiket majd fogunk is akkor elemezni, de érdemes a lecke beküldőknek elgondolkodni azon, hogy a riportnál nagyon fontos a történet időbeli megjelenítése, és ez ennél a képsornál nagyon erőteljesen látszik. A képsor eredetileg a házi kedvenc kategóriára lett beküldve, de itt most ezt áttesszük a riport kategóriába, mert ez a képsor nem a házikedvencről szól, hanem súlypontosan Diane Arbus képei kapcsán őrületes kritika, őrületes szocio, szarkasztikus, a valóságban gyökerező szürrealizmus fogalmazódik meg benne. Hát ez egyáltalán nem a macskáról szól, hanem a macska minősíti, a macska értékeli egy egészen furcsa kapcsolatot. Ez a riport kategóriájában nagyon pontosan fedi azt, amiről már beszéltünk, hogy mit értünk riport alatt, ugyanakkor egy olyan többletet is ad, hogy az állat-ember kapcsolata elmesélődik, ami miatt riportként nagyon erős a képsor. Itt a macska egy eszköz egy személy életének, attitűdjeinek, jellemének, vagy érzelmi állapotának a bemutatásához. Akár szólhat ez a magányról, akár szólhat ez az időskorról, a szeretetről, a ragaszkodásról, a mankókról, amit az emberek használnak az életükben hogy stabilizálják magukat. Itt látszik, hogy egy már-már fojtogató szeretet jelenik meg, a képsor által, és ez a szeretetéhségről is szól, akkor, amikor ez a főszereplő hölgy ezzel a kis állattal játszik, vagy vele játszva, őt helyzetbe hozva a kapcsolatukat megmutatja. Mind a négy képre szükség van, és a képsor jó ritmusban van elosztva, az első kép egy felvezetése ennek a helyzetnek, a szereplők, az idős hölgy és a macska bemutatása, a második képnél hangsúlyosan, közeliben szerepel a kis állaton kívül a hölgy nyaklánca, keze, tehát itt is a kapcsolat megmarad, nem gyengül, aztán a harmadik képnél akár egy beállítottnak is mondható helyzet van, hogy a hölgy nagyon akarja számunkra megmutatni, hogy ő mennyire ragaszkodik ehhez a kis állathoz, szegény kalimpál itt a lábával, és csak tűri ezt a fojtogató szeretetet, és ez a beállítottság, ahogy a kamera jelenlétére reagál a hölgy nagyon fontos, és a negyedik kép már egy, a nyugalmat sokkal jobban sugárzó helyzet, ott már nem bemutatás történik, hanem a két szereplő közötti valódi kapcsolatot látjuk. Tehát nagyon jó a képsorozat történetisége, és akarva-akaratlanul egy élethelyzetet mutat be az alkotó, ahol az általános felé is el tud mozdulni, azaz nem csak ennek az idős hölgynek a helyzetét, hanem általában idős hölgyek helyzetét, szeretethiányos helyzeteket is be tudja mutatni. Ez három disznós képsor és nagyon köszönjük. (szőke-hegyi)
értékelés:

Még 2003-ban a Monet kiállítás idején készült a kép, amit most Berecz Pistának ajánlok szeretettel. A képen nem az én házam és nem az én autóm látható.

Nekem igazából inkább a pop-art, és az USA 60-70-es évei jutnak erről eszembe, de a leiratot is tekintve ez akkor egy popos gesztuskép, ahogyan bár az impresszionizmus és a pointillizmus is szóba került Monet kapcsán, akinek a leghíresebb alkotása a Monet: Manet műterme, azt is mondhatjuk, hogy a popkultúrát nagyon is megelőzte az alkotó, hiszen ez a műve már olyan pop-artos cím, ami arra a híres képre utal, és fejet kell hajtanunk, hiszen Gábor filozófiai rendszere behívja azt a történelmi hátteret, ami ezt a képet, ami itt most egy autó fényezett karosszériáján lévő torzuláson keresztül megmutatja a környező világot. Ezért azon az útvonalon halad, jól és kellő belső humorral, amely a körülöttünk lévő világ személyünkön való átszűrésével értelmezi, véleményt formál, megmutatja ebben a rácsodálkozásban a világot, szemlélteti. Ugyanakkor egy picit megjegyezném, hogy a Gábornak az az alkotása, amelyen családi környezetében, gyermekeivel, akárcsak egy pici lábujjával is megjelenik, és bár fekete-fehér kép, mégis mélyebb és súlyosabb üzenetrendszert tartalmaz a Gerlei Gábor belső világáról, mint az itt lévő, nagyon jó szemmel észrevett és megfigyelt torzulásos játék. Azért mondom ezt, mert látom az ő eddig munkáit, és tudom, hogy mélyebbre is tud ő ennél menni, és ezért noha örülök ennek a képnek, mégis kettő disznóra értékelem. (szőke)
értékelés:

Nagyon szeretjük ezt a képet, amin az alkotó egy viszonylag egyszerű eszközzel, a kamera és a test közös elforgatásával hoz létre mozgásélményt, ami által a háttér, ez a szőnyegminta elfordul a tengely körül. És ez a szőnyeg háttér az, ami hangsúlyt kap, hiszen az élesség is ott a legerősebb, és a ruha ezekkel a kis nyuszifülekkel, amit a forgás emelt így fel, a személyességet erősíti. Itt megintcsak szeretnék visszautalni a plakátművészetre, hogy az acélszürke és a vörös kapcsolata az, ami elsősorban a 20-as évekbeli plakátművészetben csúcsosodik ki, folyamatosan dinamizálást és vibrációt kvázi figyelemfelkeltést hoz létre. Mivel színvilágában csak ezt a színpárt láthatjuk, színeiben ez a bizonyos extatikus, érzéki, de feszültebb hangulatvilág van jelen tónusaiban. Formavilágában is ez a figyelő nyuszi, ami akárha hunyorítva nézzük, mintha egy színházi emberforma is lehetne, ez jól illeszkedik, és azt is jónak tartom, hogy forgással, mozgással dolgozik a Katalin. Tehát ez egy háromdisznós kép a vágy kategóriában, mert igenis ott van benne az érzékiség, a szexualitás. (szőke)
értékelés:

Ha jól emlékszem, akkor ez az Erika képére született válasz valamilyen szinten, és hát itt a Ferinek a technikai bravúrját látjuk; hogy halszemoptikával vagy fotoshoppal csinálta tulajdonképpen mindegy. Egy nagyon jó kompozíciót látunk, és itt a naplemente csak színben felfogható, és át is alakul egy formai játékká, mert a főszereplő itt a villanyoszlop és az ő drótjai, ami egy nagyon szép ívet és szépen dinamizálja ezt az egyébként csak színjátéknak felfogható történetet. (hegyi)
értékelés:

Magamra vetített gondolataim.

A felvételen egy talán színpadi helyzetet látunk, ahol a falra vetített szöveg szoros kapcsolatban áll a kompozícióval és azzal az üzenettel, amit az alkotó közölni szeretne; „A gondolataim én vagyok, a ruhám nem” és ebben a szöveg is egy tipográfiailag jól komponált szöveg, és nagyon érdekes, ahogyan az alkotó saját magát és a ruháit elhelyezte ebben a térben, nagyon jó meglátás az, hogy ezek az inverz betűk, hiszen ők világítanak a felületen, és az ún. papír az, ami sötétben marad, ezek a képi jelek csak akkor fognak érvényesülni, ha a világító betűformákban helyezkednek el, és jól meglátta, hogy a nem szónál helyezte el a ruhakupacot, és nagyon jó meglátás az is, hogy az ÉN, az énüzenet, a saját megjelölése mellé helyezte el a fejét, és a V betű szára lehetővé teszi, hogy az orrát, a száját láthassuk, tehát az arc gesztusaival szembenézhetünk. Noha ez feltehetően egy akt, mégis szemérmes tud maradni az üzenet azáltal, hogy takarásban, azaz sötétben tartja a test nagyrészét, de mégis, sziluettként ez a forma meg tud jelenni. Ami a képi üzenetnél egy fontos dolog, hogy ez egy perspektivikus helyzet, ahol egy fal vagy vetítővászon előtt ül az alkotó és előtte van egy tér, ami bár nagyon haloványan, de érzékelhető a deszkák iránya, és ezeknek a kép háttere felé való iránya, tehát ez is egy jó gondolat. Egy picit abban vagyok bizonytalan, hogy a vetítővászon főleg a kép bal oldalán nagyon nagy mértékben megjelenik, és nem vagyok 100 %-ig biztos abban, hogy ennyire nagy teret kellett volna oldalirányban hagyni. Tehát a vágással itt még jobban lehetett volna koncentrálni ezt az üzenetet, még akkor is, ha ettől ez a centrális sáv, vagy a centrális kompozíció kibillenne. Talán a kompozíciónak még jót is tenne az, ha egy picit feszítenék a képhatárokat ezek az üzenetek. Most ezek a határok nagyon konszolidáltak, és jólfésültek, de ennél lehetett volna egy picit dinamikusra venni a vágást. De abszolút három disznós kép. (szőke-hegyi)
értékelés: