Vegyes érzelemmel
Ki szeretne jutni, tiszta sor. Csak sajnos kis szörny volt ez a valami, mindig a szívbajt hozta rám amikro nézegettem, nekiutrott az üvegnek és karmolta, nem éppen barátságos szándékkal.

Egyrészt a barátom kategóriára nagyon örülünk, hogy egy bátor, a furcsasága miatt humorral teli megejtő képet küldött, mert a kis állat, a sárkány, a fejét látva egyszerre félelmetes és esendő. A mögötte lévő vöröses háttér miatt nem félelmetes a kép, hanem kis esetlen, mintha egy festett önportrét látna az ember, amikor egy görbe tükörbe belenéz, és függetlenül attól, hogy hogyan készült a kép, érződik, hogy ez egy különleges választás és nem egy csuklóból odavágott gesztus. Szeretjük ezt a képet, és elsősorban a választás miatt három malac. (szőke)
értékelés:

Bandi! Ott vagyok benne, azzal amivel tavasszal foglalkozni szoktam.

Az alkotó úgynevezett keretes művet hozott létre, csikkel kezdünk és csikkel végzünk, közte állatokat látunk. Azt kell mondjuk, hogy amilyen erős a középső rész, főleg a mezőn szaladgáló szarvasok, úgy a film eleje és vége ehhez képest sokkal bátortalanabb, sokkal kevésbé reveláció erejű. Ha a felvetés a kosz, a szemét és az ember beavatkozása a természetbe, párhuzamban a természeti képekkel, akkor míg a mérleg egyik serpenyőjébe erős képi utalások kerülnek, a másik serpenyű könnyebb, ráadásul az eldobott csikk egyszerűsítése ellentmondásban van formailag is az organikus helyzet bemutatásával. Az alkotótól tudjuk, hogy ez a két helyzet egymástól néhány méterre zajlik, de ez a filmből nem derül ki, mert a kamera mozgás nélkül egy vágással vált át, így nincs összekötve a két történet. A környezet szennyezését ennél jóval mellbevágóbban lehetne megmutatni. A középső rész bátrabb vágást igényelne, mert picit hosszú. (szőke) értékelés:

Palkonyai pincék
Palkonyai pincék
Szeretem ezt a gyönyörű pincesort, a sok szép azonos tömegű, és nagyságú épületet, de szinte lehetetlen megfotózni a sok zavaró körülmény miatt.

Mind a két kép önmagában értelmezhető és megáll önmagában. A két kép a pince fogalom alapján összekapcsolható, de én mégis azt mondom, hogy ezek a képek önmagukban annyira sűrítettek, hogy nem igénylik a kettes kapcsolódást, sőt, gyengítik egymást, mert más és más formavilágot, geometriát és absztrakciót mutat egy stúdium munka egyes szegmensei. Ebben a stúdium munkában az ellentétpárok vonzák Ferit, olyan sötét felhőket látunk, hogy szinte leugranak a kis meseházikók, ez a kép dinamikája. Nagyon jók a képek, de nem érzem benne azt a pluszt így párban, hogy egymásra épülnének. Az ornamentika fotókon túl, ami benne lehetne bármelyik Magyarország könyvben, nem érzem ezekben a képekben azt, hogy mi ezekben a Mácsai, hol van itt Mácsai. Ha mint illusztrációt kezeljük, mondjuk egy borvidék bemutatásához, akkor pedig ebben az illusztrációban fontos az, hogy a nézőnek, az úgymond vevőnek valami maradandó hívogató élményt adjon, és ehhez a képeknél nem lehet lehagyni az embert, mert akárhogy akarunk egy struktúrát mutatni, ez a struktúra önmagában bárhol lehetne, még az sem derül ki egy idegen számára, hogy ezek pincék, aki nem ismeri a helyet, bármi másra is asszociálhat, nem kapcsolódik a borvidék attól, hogy épületeket látunk. Kell az a borosgazda, kell az a szőlővenyigét cipelő asszony, valaki, aki kapcsolatot hoz létre köztem és a néző között, a pince és a szőlő között, aki kontextusba helyezi a formákat, ráadásul azt kell mondjam, hogy a képről kompozíciójában is hiányzik ez, a fenti kép bal alsó része üres, az út üres, az alsó kép ablakai zárva, ajtói zárva, nem hívogat, hanem zártságával elutasít. Tehát mindkét képről ugyanaz a formai és logikai elem hiányzik. A meglátás, tehát az alap jó, de a történetet ki kell bontani. (szőke)
értékelés:

Angyalos portré
"Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó, azt hogy minden bűnöm megbocsájtható."

Nem szoktunk utalni és párhuzamba állítani már meglévő alkotásokat, mégis itt kénytelenek vagyunk ezt tenni, mert az Anita lélektani állapotsorozataiban nem véletlenül mondtuk a Fa és én képre, hogy olyan sűrített módon, de egyszerű eszközökkel a létállapot jelen van rajta, amely ha nem ismernénk a Fa és én képet, akkor azt mondhatnánk erre a képre, hogy szintén jól megfogalmazva ott van egy üzenet, de mégis kicsit elrajzoltabban érezzük a barokk angyalt, a vágyat, de túlságosan verbálisak a kép üzenetei és nem az a sűrítettség jelenik meg, ami az előző képben. Itt ezek a formai mankók tulajdonképpen biztosítékok, a kőangyalra gondolva, nem kell ez a segítség, jobban kell bíznod magadban hogy működik ez ezek nélkül is. (szőke)

Nyugalom

Egy nagyon érdekes és izgalmas képet látunk, ahol a világot úgymond ketté metszi a fotós, és így van egy belső és egy külső történet, egy közeli és egy távoli helyzet és a kettőnek a határán van a felkiáltójel, a szög, ami a gondolatébresztő ebben a képben. Tehát ha letakarnánk a kép egyik vagy másik felét egy szép struktúrát, vagy egy szép távolba tekintést kapnánk, mindkettő jó formát mutatna, de a kettő együtt egy mélyebb üzenetet képes hordozni, bár ebben a helyzetben a címet mellékvágánynak érezzük, mellébeszélésnek a kép mondanivalóját illetően, mert a kép drámaibb, minthogy azt mondjuk rá, hogy nyugalom.

Szőke festmény
Ezt a képet, amelyet csak segítségképpen vagy javaslatképpen, azt mutatva, hogy foglalkozik az ember valami hasonlóval, csatolom ide, a képet sok-sok évvel ezelőtt, 1996-ban készítettem. Ez egy festmény és pusztán csak jelzés lenne arra, hogy ez a páros kompozíciós rend az alkotásoknál föl-fölsejlik. (szőke)
értékelés:

A fa és én

Anita egyik legerősebb, legőszintébb és feltárulkozóbb képét látjuk, abból a küzdelemből, amit jó ideje látunk az alkotásain keresztül, mindaz a küzdelem és belső őrlődés ott van a képen, ami foglalkoztatja. Nyilván lehetne egy szebb, jobb, védettebb, látványosabb kompozíciót találni, valószínűleg nem véletlen, hogy így állt ide a kameránk elé, amin keresztül vele kapcsolatba kerülhetünk, engedi azt is, hogy a tekintete ne egy boldogságot sugárzó maszk legyen, hanem valójában az ő belső történéseit is mutathassa. Tehát ez egy nagyon őszinte és feltárulkozó, majdhogynem azt is mondhatnánk, hogy korhatáros kép, mert olyan pőrére vetkőzik itt az üzenet küldője, amit ritkán láthatunk, ráadásul nem aktban, hanem portréban, ami lássuk be, nem is olyan egyszerű dolog. Ha már lenne akt rovatunk, ami még nincs, még az is elképzelhető, hogy egy nagy vita lenne itt az osztályfőnök és a pedellus között és az osztályfőnök ezt a képet az akt rovatba átsorolná, ezzel ugyan az estiskola többi hallgatója és látogatója előtt nyilván nagy vitát kiváltva. Fontos az is, hogy bár szemüveg van Anitán, ami általában a védekezés jelzése, hogy ne tudd elkapni a tekintetem, ne tudd, hogy mit érzek vagy gondolok, ugyanakkor itt átlátunk az üvegen, nem zavarja a tekintetet, ráadásul a naturális megmutatás helyett formailag is és üzenetében is hangsúlyozza, fókuszálja az érzelmi történéseket. (szőke)
értékelés:

Fabarátság

A kép egy alsó gépállás és amitől szeretjük és örülünk ennek a képnek, az az, hogy azon túl, hogy jól látható és értelmezhető, hogy egy ligetben valahol fákat fényképez a fotográfus, mégis a fáknak nem egy szokványos megközelítését, lombkorona, törzs, gyökér látjuk, hanem fék formái egymásba fonódása és ezek az ívek ezek a kapcsolódások a címmel együtt értelmezve hordoznak egy társult üzenetet, esetleg a magányról, párkapcsolatról, de a kép önmagában cím nélkül is egy nagyon jó ritmusjáték, ahol ezek az ölelkező formák fenn széttárulkodnak, mint egy elefánt ormány, és lent aztán valamennyire egymáshoz símulnak. Jó ritmusban vágta, metszette ezt a formajátékot, és természetesen jár érte a malac. (szőke)
értékelés:

Macsek
a madarak sem, a vakondok sem kedvelik, én nem értem ;)

Egy nagyon érdekes képet látunk egy háziállatról, ahol a mélységélességgel és az optika torzításával dolgozik az alkotó. Két dolgot emel ki, az egyik maga a macska arca, ami jól mutatja, hogy az állat mosolyogva álomba szenderült, a másik fontos rész az pedig ez az óriásira nőtt mancs, ami bár életlenben van tartva, de mégis ezzel uralja a képet és ketté is osztja azt, és a szemünk folyamatosan eközött a két képi jel között ugrál és az ellentmodást figyeli a boldog arc és a félelmetes mancs között, ami egy nagyon jó megfigyelés, hiszen tudjuk, hogy a macska a legédesebb álmából is a másodperc tört része alatt harci állapotba tudja magát hozni és levadászni a legyet, amit gyorsan megeszik, majd alszik tovább, ez tehát egy jó megfigyelés és a humora is megvan. (szőke)
értékelés:

Forrás

Nagyon fontos a színvilága ennek a képnek, elsősorban a középen látható lámpaoszlop fénye világítja meg az előtérben lévő bokrokat, ez egy éjszakai neonlámpa lehet, maga az oszlop egy retro hangulat, és ettől a fénytől egy furcsa zöldessárgás színezetet kapnak ezek a félköríves bokrok, amelyek a kép alsó felületét fedik le. Nagyon erőteljesen expresszíven ez a kiégett fényfolt határozza meg a középpontot és körülötte egy sötét, az éjszakai városra jellemző picit váltakozó színű kék felületet látunk, amiben a vörösek keverék színként azért megjelennek, ettől a háttér sokkal érzelemdúsabbnak tűnik, túlfűtöttnek, és ezek a sárgás absztrakt foltok mégis elidegenítenek. A színvilág miatt egy fura dinamizmus, de elfojtás is jelentkezik, és mivel a részletek nem olyan fontosak a megvilágítás okán is, az egész olyan, mint egy képzőművészeti kirakós játék, vagy kollázs, ahol ezek a színek is leegyszerűsítettek, mondhatni transzparensszerűek és a formák is, azok játéka, az egyenesek és a félgömbök is, mint a közutakon látható megállító, figyelmeztető táblák és az azokon látható leegyszerűsített jelek, hogy mindenki által érthető legyen, mint egy manifesztum, beszél a kép. Ha visszagondolunk ezekre a táblákra, akkor például a zebrán átmenő ember is a legegyszerűbb eszközökkel, pálcika kéz, pálcika láb, pálcika fej, pálcika zebra, mindenki számára jól érthető kódolt nyelven mutatják a felhívást és talán ennek a képnek is van ilyen kódolt megközelítése a piktogramszerű jelekkel, két gömb pálcika és pálcika zászló motívumokkal, amelyekkel már többször is foglalkoztunk itt az Estiskolán, hogy milyen szimbólumokkal használja a képzőművészet. Ezen a vonulaton az alkotó konzekvensen halad végig, hovatovább még egy szatirikus élt is lehet érezni a képpel kapcsolatban. Kvízműsorokban lehet ezt néha érzékelni, hogy van a műsorvezető részéről egy kikacsintás, hogy én tudom, hogy tudod, de vajon kimondod-e, amit én tudok. Van az egészben a formai játékkal talán egy ilyen mögöttes üzenet is, mert máskülönben túl egyszerűnek tűnik a kép, még talán azt is lehet mondani, hogy ha másik utcán közeledik az ember a kép üzenete felé, hogy ez egy rontott kép, amikor véletlenül elkattant a fényképezőgép exponáló gombja. Csak ahhoz, hogy ebbe a kategóriába kerüljön az üzenet, a véleményünk szerint az itt lévő képi jelek túlságosan is konzekvensek, a népi versekre jellemző, és elsősorban a virágnyelven írt versekre jellemző kikacsintás is ott húzódik a kép mögött. Az óvodai életben ismert és szeretett dalok, amiket az óvónénik kék vagy fehér köpenyben a kisgyerekek kezét fogva körbe-körbe járkálva éneklik, hogy nyisd ki rózsám kapudat, kapudat. Mindezek mögöttes szimbólum rendszerét nem érzékelik a gyerekek, azt hogy az óvónénik mit érzékelnek, azt igazából nem tudjuk megmondani, de a tavaszváró, népi verselésből nem lehet kihagyni, hogy ezek a termékenységről szólnak. Ha nagyon lazán kezelné az ember ezeket az elemzéseket, és egy baráti társaságban ülne és nem elemzéseket folytatna, csak beszélgetne valahol egy társaságban, akkor még azt is meg lehetne kockáztatni, hogy ez a kép olyan üzeneteket hordoz, mint az afrikai népművészetben a női és a férfi motívumokat hol játékosan, hol nagyon is vérbő módon ábrázolja, miközben az első ránézésre ez a kép csak egy formajáték. (szőke)
értékelés:

Kamaszok
Csak virtuálisan komponálhatóak egy képbe.

Egy nagyon jó hangulatú képet látunk, nem vidámság miatt jó hangulatú, hanem mert egy pontos üzenet, fogalmazás, helyzetkép a családról. Amit talán meg lehetne próbálni, hogy az egyes alakokra úgy exponálsz, hogy picit erősebbek, picit karakteresebbek maradjanak, hogy az ágy ne szűrődjön ilyen erősen át. De az ötlet, a kép ettől még három disznós, ha foglalkozol még a témával. (szőke)
értékelés:

Egy férfi álma
Nekem színesbe is tetszett de ff szemmel kerestem rá.

Dénes itt megmutatja a férfi álmát, nem is nagyon akar félrebeszélni, nem is nagyon akar mást, mint a panniról beszélni, ez a párhuzam a nyíló virág és a női princípium között nem mai felfedezés, viszont ez így bár nagyon szép struktúrákat ad, de csak háttér, csak tapétája annak az áttételes üzenet lehetőségnek, amit Dénes most kihagyott. Egyszerűbben mondva nagyon primer ez a képi közlés, Dénestől nem ezt a fajta egyszerűsítést szoktuk meg, ráadásul ez az egyszerűsítés nem egy redukció eredménye és nem egy sűrítésé, hanem csak önmaga, csak önmagáról szól. Virág egyenlő panni. Igen Dénes, ezt tudjuk, de hogy van tovább a mese? Egy disznó, mert szépek a struktúrák. (szőke)
értékelés:

Minta
kilátás az ablakomból

Ez egy három disznós kép, mert bár elsősorban a formai ritmizálással, a formai hatással dolgozik, ami mint egy papír hajtogatós van itt nekünk kiterítve, de a forma mögött egy igen erős üzenet is megfogalmazódik, nem csak a magány érzete, ami egy lakótelepnek sokszor sajátja, de mivel alig van rajta emberi jelzés, emberre utaló nyom, ez az egész egyfajta felkiáltás is lesz ezáltal, egy csendes protestálás. (szőke)
értékelés:

Szegkovács
Szegkészítő, szegverő, a kovácsmesterség egyik ágához tartozó mesterember. Épületekhez különféle lécszegeket, pántszegeket, patkószögeket, boronaszögeket, vasúti talpfa-csavarokat, hajóács-szegeket készít.

Hát, Rembrandt, ez jut eszembe és az is látszik, hogy az élmény van a kép ebben, a vágy, a fizikai munka tisztelete és öröme és nagyon szépen van ez megfogalmazva. Talán alul egy picivel több beleférhetett volna. (szőke)
értékelés:

Elfelejtett locsoló

Szeretnénk ezt a képet, jó volna, de az a baj, hogy túl sötét, túlságosan egyben van ez a dolog, olyan, mintha egy sötét lazúr rajta lenne az előtéren és a tájon, vagyis a sötét tónusokban már nincsenek részletek, becsukódtak, ezért a képi értelmezésből is elvesznek ezek a részletek. Ilyenkor laborban más papírt választottunk, itt most mintha kemény hívóval lenne hívva, szóval ha ez elektromos kép, akkor a fotosopban kellene másképp csinálni, mert így most túl nagy a veszteség. (szőke)
értékelés:

Balta
Barátom, Balta.

Nagyon érdekes az, hogy az emberi alakot, akit szeretne Márti megmutatni, egy olyan térben fotózza, amiben van egy nőiséget erősítő egzotikus virág, amire néz teljesen színpadszerűen a modell, de ez az egész egy nagy sötét háttér előtt van és fölülről nagyon határozottan, mint egy egyiptomi horus szem, ott van egy furcsa tükörkép forma, ami olyan, mintha valami égi dolog figyelné, hogy a kis ember földi létezése, története hogyan zajlik. Van ebben valami sorsszerű. Nagyon jó meglátás a modell csíkjai és a tükörben lévő épület festésnek a csíkjai, a lámpán is megjelennek ezek a ritmusok, és a fejforma és a lámpatest közti párhuzam, de a lámpa fenti körívéből hiányoljuk a befejezést. Nagyon jók ezek a ritmusok és forma párhuzamok, és nagyon jól oldja ezt fel a virág, ettől válik mégis könnyeddé, mert ettől nem lesz unalmas a kép. Egy disznót a vágás miatt a karámban tartunk. (szőke)
értékelés: