Vágy

Itt megint az vetődik fel, hogy ritmikailag a pulcsi, a tetoválás, a napsütötte melltartóhely, a színes fehérnemű és ennek az egésznek a beállítása egy divatfotó iránya, sokat látunk ilyet újságban, és igazából ez a torzó kategóriája és amúgy a sötétek és a háttér színei érdekes ritmust hoznak létre. De megint az vetődik fel, hogy az Anita vágya az, hogy piros bugyis fiatal, szóval megint el vagyunk akadva, hogy mi az üzenete a képnek. Vajon egy értelmezési különbség van, hogy Anita vágyat akar kelteni bennünk? Ettől eltekintve is van baj a képpel. Ha torzót vágunk, nagyon fontos, hogy hol vágunk. A fekete pulóveres kéz rész furcsa, a combok vágása is esetleges. Ezen túl van a hölgyön egy fekete kardigán, ami nagyon előnytelenül gyűrődik a hasán, tehát ez így a modellnek nem előnyös. Várjuk a vágy megoldását, ahogy lentebb is írtuk, Anita vágyára várunk. (szőke)

Akármilyen bunkó, de mozog
Hagyományos ibrányi fejfát faragok, meg egy régi elsősegélydoboz.

Nagyon szeretjük ezt a képet, nem beállított a munkásruha, a könyezet, a folthatások, valójában érezhető élethelyzetet látunk, ami ha csak a cipőt megnézzük, valós, annak az embernek a közege, aki küldi magáról ezt a portrét. Nekünk ez mozgás kategóriában is működne, és köszöntünk a suliban, hajrá, tovább. (szőke)
értékelés:

Ha én cica volnék

Az lenne a kérdésem, hogy ebben a vágyban azt fogalmazza-e meg az alkotó, hogy ő szeretne cica lenni, szeretne úgy fiatal lenni, ahogy itt a kislány ki van festve, vagy hogy? Ha ez a kislány vágya, akkor tévedés van, mert a kislány épp most cica. A gyerek tökéletesen beleéli és elfogadja magát egy ilyen helyzetben, hogy ő cica. Azt kell mondanunk, hogy ennél a vágy összetettebb történet, az alkotónak bátrabbnak és őszintébbnek kell lennie magához és ezáltal a nézőhöz, hogy az ő vágyát ismerhessük meg, hisz a lecke erről szól, rólunk. Ez egy zsánerkép, ami egy üdülőközpontban készült de nem éri el azt a mélységet, hogy Anitának mit jelent a vágy. Kérünk ismétlést, saját vágyat erre a kategóriára. (szőke)

Huss
Ugrik-ugrik-ugrik-ugrik
Csap-csap-csap-csap

Ebből nem tudjuk meg, hogy egy horrorfilmnek vagy egy scifiben szereplő lény mozgását látjuk-e, de mint kép, mint ritmus szépen működik a kép, és ami Gáborban benne van, a lírai finomság, azt teljesíti a kép. És teljesíti a mozgás feladatkörét is, ahogy a kis jelek, piktogramként haladnak a havas tájban. Azért két disznó, mert valami jelzés értékű realitást nem ártott volna megjeleníteni még. (szőke)
értékelés:

Kékfestő elegancia
Kékfestő múzeumban, kékfestő ruhában...

Nagyon szimpatikus a kép, de olyan jó lett volna, ha ahogyan a kék sapka fölött van egy is felületünk és látszanak ezek a kékfestő díszítések, azok a lábnál is meglegyenek és a láb is megmarad, és talán a bal oldalból vágnánk és áthelyeznénk a jobb oldalra, mert a nézési irányhoz képest túl középen van a figura. De van egy másik problémánk is, és ebben őszinteséget várunk tőletek. Mi azt szeretnénk, ha a saját munkáitokat mutatnátok meg és nem más által rólatok készített fényképet. Ez a kép nagy valószínűséggel nem a te felvételed, hanem te vagy rajta, ami nem ugyanaz. Ezért a kép egyébként két disznós lenne, de emiatt ezt a leckét ismétlésre visszaadjuk. És mindenkit kérünk arra, hogy saját munkákat töltsetek fel leckére. (szőke)

Macskaszem

A cica jó, és a barátkozás is, de a vágás nem igazán biztos, hogy indokolt. A vaku borzalmas viszont, vegyük úgy, hogy tilos vakuzni így. (szőke)
értékelés:

Székbezárva

Jobb lett a kép, de a harmadik oszlop elfogyott, ez zavaró. Van egy problémánk azonban, amiről eddig nem sokat beszéltünk, és ez a világítás. A vaku a maga erős direkt fényével laposra, keményre fotóz mindent és durva árnyékokat ad, a közeli felületek kiégnek. Ezért ha tehetnénk azt mondanánk, hogy ha a vaku nem dönthető, inkább ne használjatok vakut, vagy nagyobb fényt kell keresni, vagy lámpákkal megoldani a világítást, de ez nagyon durva eredményt ad ez a vaku. De egy disznó azért mindenképpen jár, mert az alkotó elkezdett dolgozni a képpel, értelmezte az értékelésünket és foglalkozik vele, kommunikál a kép megvalósításának módosításával, próbáival. Ez a tanulás lényege, hogy ismétlünk, amíg nem lesz kész a kép és nem hagyunk félben dolgokat. (szőke)
értékelés:

Saját magam
A második lecke az nagyon fel volt adva, ugyanis elromlott a fényképezőgépem és mindenféleképpen szeretem volna anyagot küldeni ezért a „Ha nincs ló, jó a szamár is” elv alapján a telefonommal készítettem a képet. Nem tetszett, mert nem volt előnyös a kép, de hát ilyen fejről nehéz is. A legnagyobb bajom az volt vele hogy az előző nap folyamán a kollégám, aki szintén váltókezelő, hozott kóstolót az úgynevezett „vazsvári vörös”-ből amiből azután, egy erdélyi barátom szavaival élve megittunk egy „vederrel”. Ami aztán az orromon és a járomcsontot takaró bőrfelületen csapódott ki. Ezért aztán egy kicsit meg kellett dolgozni a képet, hogy ezt az apró testi hibát eltüntessem.

Itt úgy látszik, hogy Domján Péter elindított egy olyan retro hangulatot, amelyben a szárnyas fejvadászo, a vesztern kalap és a máv, mintegy karcos filmen, ahol a kerítés is a MÁV vasútállomást idézi, és hozza a romantikát, annak ellenére, hogy az optika becsillog, igazi cseh hangulata van ennek a munkának. Egy disznót elveszünk. Azért, mert bízz annyira magadban, hogy nem teszel rá mű csillogásokat, a fülhöz és egyéb helyre, megáll ez anélkül is, működik. (szőke)
értékelés:

Piramisok árnyékában

Hogy a piramis hol van, azt nem tudjuk, de ez egy jó absztrakt kép, finomak a színek és árnyékok, a szorgalmira jár az egy disznó, az épületfotós lecke meg ha lesz, jöhet majd több is. (szőke)
értékelés:

Mozgás

Nagyon szeretjük a képet, a ferde árnyékok amik balról jobbra haladnak, nagyon jó, hogy nem a kép aljára vagy egy nyugodtabb kompozícióba kerültek, az is tetszik, hogy belevág a forgóajtóba, így az előtér márvány formái is látszanak. Mivel ez az árnyék balról jön a fény miatt, nagyon izgalmas, hogy az emberi alak már kilép a képből, tehát egy olyan mozgással halad, hogy ugyanennek az árnyékoknak a folytatásaként már csak egy pillanatra van a képben, miközben álló képet látunk, ez a furcsa dekomponált mozgás utolsó pillanatának elcsípése hoz létre az álló kép ellenére egy jó mozgás stúdiumot. (szőke)
értékelés:

Összetartozás
A fotózás nehéz, de modellnek lenni se könnyű.

De minek kellett belerajzolni? A kép enélkül szép és értelmezhető lenne, megvolna a drámaisága, és bíznod kellene magadban, hogy ez a grafikai játék miatt is meglenne és három disznós lehetne, de így ez kettő, mert elviccelsz valamit, ami mindeközben nem vicc kategória és ettől komolytalan és súlytalan lesz a kép. (szőke)
értékelés:

Pihenő
Kimentem a rétre talpleckét fényképezni, de ez a kép inkább tavaszra sikeredett.

Mácsai Feri megszokott, de mivel a lelke is egyre jobban nyílik, színes felhőit láthatjuk, tehát a Mácsai oeuvre erősödik, és ennek a képnek a főhőse maga a láb, Feri lába, az elmúlt időszakok történelmét hordozza ez a láb, ami nagy őszinteséggel tárul elénk és a barokk felhők mellett megjelenik egy új szereplő ebben az akciófilm sorozatban, és ez Feri lába, és ezt mi nagyon fontosnak tartjuk, egy nagyon őszinte képnek és jó, hogy a Feriben lévő pantomimes mozgásszínész megjelenik és a lábtánc egy kompozícióját láthatjuk. Bár az aláírás tavaszról szól, és ez nagyon jelentőségteljesen ott is van, de ezt mi átminősítjük talp leckére és így három disznó. (szőke)
   A Hegyi is beleszól, mégpedig azért, mert odáig rendben van, hogy a photoshopot vagy más módosító szoftvert használtok labor helyett, de két eset lehetséges. Vagy úgy használjátok, ahogy a laborban tennétek és akkor nem csináltok vele olyat, ami a laborban klivitelezhetetlen (lásd: maszkolás, amikor egyes területeket, képrészeket erősíteni vagy gyengíteni akarunk, ezért a kép és a papír közé tesszük a kezünket és azzal árnyékolva több-kevesebb fényt engedünk rá), vagy azt mondjátok, hogy nincs ilyen határ, és mindent lehet, de akkor pedig elvárom, hogy ne bukjon le a képmanipulálás, ha egyébként a kép témája nem teszi indokoltá ezt a lebuktatást. Itt a felhők sötétítése érthető, de az ujjak körüli udvar jelzi, hogy nem tökéletes ez a megoldás még. Ezért most nem vonunk le disznót, de most szólunk, nem csak Ferinek, hogy akármilyen tökéletes ötlet vagy kép érkezik, ha a képmódosítás rossz, pontatlan vagy nem adekvát, akkor az disznóba fog kerülni. (Hegyi)
értékelés:

Ahogy a maci látta
Az itt (http://szakkor.estiskola.hu/2008/03/18/az-agyunk/) látható sarokból az egyik maci csinálta a képet, míg én aludtam. Én csak annyit tettem vele, hogy a függőlegest függőlegesbe hoztam, mert kicsit ferdén tartotta a gépet.

Abban az esetben értelmezhető a kép, ha valaki mint egy történetvezetést, tudja az előzményeket, de ha ehhez nem tud hozzáférni és csak ez a kép marad meg nekünk, akkor izgalmas az a felvetés, amit a cím próbál közölni és erősíteni, hogy egyfajta szubjektív képet látunk, de ez a beállítás, amennyiben a jobb alsó sarokban látható szőrös kis szerkezetet nevezzük macinak, akkor ez nem a maci szubjektívje, hanem egy ansnitt kategóriában látjuk ezt, főleg a veszternfilmeknek volt ez sajátja, amikor az utolsó jelenetben lőnek egymásra a hősök, akkor látunk ebből példát, főleg az amerikai verzióban, ahol a pisztolynak is látszania kell, ez a nagyon híres példa, de ez itt a címmel nem adekvát választás, hisz a fotós valami olyat nézhet, amit a maci is lát, tehát a maci is a képen van. Nagyon jó az irány és az ötlet, de kompozícióban kellene még foglalkozni ezzel, hiszen egy gegről van szó, ahogy a maci látta, és a geg, vagy a humor mindig akkor működik a cirkuszban is, ha a bohóc el tudja dobni a tortát és eltalálja a másik bohócot, és a néző látja ezt és érzékeli, tehát a nézőt segíteni kell ebben, ezért ezt ismétlésre visszaadnánk. (szőke)
értékelés:

Csendélet I

Nagyon jó érzéseim vannak ezzel a képpel, nagyon jó ez a sötét háttér, az ablak fénye a víztükröződéssel, nagyon érdekes, hogy a tulipán szirmaiban ugyanazok a színfoltok vannak, ami az almákban, ugyanakkor azok a felületek, amik az újság fehér felületén és az asztalterítőn a ritmusokat adják és ezeknek a határoknak a találkozásai, tehát ahogy a két hasonló tónusú szürkésfehér felület találkozik, ezek esetlegesnek tűnnek, márminthogy a varrottas felület hullámritmusai és a Szolnok megyei néplap kapcsolódásai picit véletlenszerűek. Valahogy azt érzem, hogy szeretettel és jó ízléssel van megkeresve egy csendélet, de mint üzenet, azon túl, hogy van egy örömteli aspektusa, mi a mondanivalója, elmúlás, a nagymama, régmúlt, mert ez a tárgyakból színekből érződik, nincs a történetisége, dramaturgiai egysége logikailag összefűzve, ebben a formavilág rendezettsége segítene. Például, hogy a horgolt felületek motívumai idézik-e az előző korokat, vagy sem. És ki kellene vasalni a terítőt, mert a hajtás zavaró. Ugyanezekkel a tárgyakkal meg lehetne ezt ismételni úgy, hogy az újság és a terítő kapcsolatba kerüljön és általuk az almák és a váza is. (szőke)
értékelés:

Múzeumi térjáték 2
MoMa

Az a kérdés, hogy az épületfotók csendéletek-e, egyébként önmagában egy nagyon jó és szép ritmikai képet látunk, bennünk az is felvetődik, hogy legyen egy új lecke, az épületekről, épített környezetről, mert látszik, hogy ez a kérdés izgat benneteket. Ugyanakkor az is felvetődik, hogy ebben a négyzet alakú képben a fölső vízszintes felületnél nagyon jók a ritmusok és ez a ferde fal, ami kifut a keretből, de határmezsgyén van, hogy az ék végét meg kellett volna-e hagyni, vagy még jobban belevágni. Az nagyon jó, hogy ez a zöldes színű háromszög ad egy furcsa formát, és ez önmagában középen ott van, nagyon jól oszt, hunyorított szemmel akár egy egyes számot is láthatunk, az irány tehát nagyon jó, de picit még sűrítenénk, hogy van informatív elem is, de a fények folthatásai, ritmusok és tónusok adnak egy másfajta képletet is, és ha ez a cél, akkor ezzel a ritmussal még jobban kell játszani. Arról pedig kezdjünk egy beszélgetést, hogy akartok-e ilyen leckét, hogy épített környezet. Tehát ez a lecke nem mint csendélet kapja a disznajait. (szőke)
értékelés: