Demeter napra

Nézem képeidet, hallgatok egy mesét.
Gömbrózsád színező illata erre száll,
friss tükrében a nap részegen alszik el.
Csendben hullik alá az árny.

Hallgatlak Demeter. Mondd el a titkokat!
Sok jó gyümölcs adja-e szép felét?
Csendéletbe hogyan rejtez a pillanat?
Holdfényben hogyan éled az?

Mondd el, mint töri meg röntgen a kézfejet,
szirmot föld fele hogy vonz szerető idő,
gyűrötten ledobott úti kabátba kit
rejt el mély zsebe és miért?

Kik lakják az idő nagy titanikjait?
Barmot lógva miért hagy meg a képzelet?
Mért bomlik gyönyörű vére az űrben el,
mint fűző levetett cipőn?

Arról még Demeter, tollpihe csendesen,
mért ég fény a kitárt emberek arcain?
Honnan száll a derű, és hova köt meg ott,
hogy éghessen a tűz belül?

Utóvers:

   Látod,
   lángszínű nyarat érlel pipacs éneked
   mi termő búzamező széliben újra nő
   csak mondd még! mondd! legyen erő!
   és fény és fény és fény elég!

Demeter napra

Hozzászólások

36
Értékelem!

Drága István, köszönöm a kedvességedet és figyelmedet!

43
Értékelem!

Isten éltessen kedves Demeter!
A versikét már ismered, de gondoltam, legyen meg itt is. A fotó nagyon szerény próbálkozás csak a jókívánságaim mellé. Hiányosságait talán feledteti az a szeretet, amivel gondolok Rád neved napján!
István

Új hozzászólás