Láztalan éjbe csal át az igétlen idők hajadonja,
tépi sziromlevelét még gondolatokban a múlt,
pénz üti némák markát, s vágyaim? íme! kioltva
fekszenek ágyam alatt már. Mit tegyek? Így alakult...

Hajnali színtelen órák reszketeg ülnek a porra,
s foszlik a végtelen ínyén holtan az éjkoszorú,
krákog a reggel a vécén - szükség léptet a sorba -
s hadhoz csatlakozottként ünnepel engem a bú.
 

Hozzászólások

35
Értékelem!

Persze ez is már vén tinédzser :) Köszi a figyelmed!

51
Értékelem!

Nem vidám ez, sőt, eléggé feladós.

Új hozzászólás