Nagy kalapácsok
Tárcsák és fémek
Acélosak
Izz’nak és kevélyek
Büszkén reccsenő, vad ének.
„Én mindenen zenélek!”
- szólt borízű hangon az Isten
S nekidőlt a pultnak.
Arccal a csaposnak, háttal a múltnak.
Fáradtnak tűnt s olyan feldúltnak.
Ahogy elnéztem: éreztem, hogy élek
S végre nem csak hálni jár belém
„A SZENTLÉLEK TÉR KÖVETKEZIK!”

Hozzászólások

Persze :)
Az aposztróf igazából szótagszám-érzet/ritmus miatt, ezek a versek(?) szerintem élőszóban működnek leginkább, és ott is így mondom....nem biztos, h ez így a jó..a trocheusokhoz meg ilyenekhez meg sajnos nem értek...
De a villamosos dolog stimmt. Budáról hazafele, az 1-esen született a dolog.
Köszönöm.

Kopkop! Jöhetek? :)

No, ez összességében jó, élvezem, többek közt azért is, mert zárt egész, megteremti önmaga világát, és be is lakja. Lényegében nem kell külső támasz hozzá, hogy érthető legyen, elolvasom, és értem (pontosabban majdnem az egészet értem). Az érzelmi párhuzamok megjönnek, felismerésekkel kapcsolódom is hozzá, és szellemes megoldások tarkítják.

Most egy morzsa a boncasztalon: az aposztrófozott szónak nem látom szerepét, megzavar, elviszi a figyelmem, hogy miért? Nyugodtan kiírható lenne az "a" betű is, így is úgy is lényegében kétütemű a sor, a rímmonotónia sem kéri, és bár önmagában a sor így tisztán három trocheus, következetes mérték mégsincs az egészben, azaz nincs amire vagy ami reagáljon erre. Vagy ha van magyarázatod rá, érdekel. Amúgy tényleg lényegtelen apróság.

A versközépen a rímletörés tetszik. Itt e kitartással ismert képi kliséket is hozol (bárpult***), ez is jó, mert van idő feldolgozni az addigiakat, helyretenni, és felkészülni az utolsó futamra, miközben a helyszín és szitu megmagyaráz sokmindent.

Viszont ez a stabilitás a legvégére belehullik egy szójátékba, pedig ott most meg kellene csapnia, arcul kéne ütnie engem, vagy téged. Ez utóbbira van kísérlet, de halvány ez így nekem az addigiak erejéhez képest. Legalábbis nem tudom, lehet, hogy megint valami olyan utalás ez, amit értenem kellene? Én csak a szójátékot és egy bizonytalanul új költői teret érzékelek belőle. Azt jelentené, hogy villamoson álmodtad mindezt talán? Vagy miből van ez az idézet? Fontos ismét: nem azt mondom, hogy rossz, hanem hogy itt elszakadt nekem Ariadne fonala, bizonytalanságban maradtam. Csak a tisztarímes szójáték erős nekem ott.

*** ez ugrott be a bárpultról, nem tudom ismered-e

Új hozzászólás