Na. Jó régen virítottam ide valamit. Viszont mostanában elég sok fika cikk születik sziget témában. Voltam én is kinn hétvégén. Meg 98 óta vagy tucatszor. Egy hétre. Utána is egy-egy napra.
   Most viszont megint megvolt az az érzés. Az egy napos kimenetel az semmi. Már a kétnapos is olyan, hogy ha valami állandóra nem jutsz be, vagy nem jutsz el, akkor majd holnap. Nyugika és lazaság.
   Egyébként tényleg változik a sziget. Az irányt nem tudom, csak hogy nem olyan, mint régen. Már 98-ban is komoly infrastruktúra volt, nyilván volt honnan fejlődni, ahogy sejtem. Azóta is menetelés van, bár nekem ez a vécécsoportosítás nem jött be annyira. Mert ha az emberre rájön a szükség, akkor nem árt, ha a közelben van klotyó. Bár az is igaz, jobban szét volt terítve, de akkor meg kevesebb volt egy helyen.
   Legnagyobb meglepetésemre, most először volt olyan, hogy nem jutottam el egy koncertre. Már úgy értem, volt ilyen, mert néha túl sokat iszik az ember, vagy talál valami érdekesebbet, esetleg a gyomra rendetlenkedik a raklapnyi kenyérlángostól, amit előző nap befalt. Itt most az volt a szitu, hogy nem engedtek be a Parov Stelar koncertre. Viszont legalább nem csak engem nem, hanem rengeteg embert. Szóval erősen úgy tűnt a szervezők az előadót igencsak alábecsülték. De a biztonságiak legalább elég vérmesek voltak, amikor egy csávót áthúztak a kordon túloldaláról és hárman térdeltek a hátára, pedig elég bambának tűnt. Lehet, hogy egy vérnyúl volt.
   De ha már zene. Első időkben már a mínusz sokadik nap beköltöztem, felderítettem melyik színpad merre van és a műsorfüzetbe bekarikáztam a megnézendőket. Aztán erről elég hamar leszoktam, nagy vonalakban készültem csak, mire megyek. Sajna a sziget olyan sokszínű, hogy minden sarkon belebotolhat az ember valami izgalmas dologba és akkor menthetetlenül ott ragad. Gólyalábasok, óriásbábosok, gorillák, méhek, zenészek, tűznyelők, artisták és mindenféle egyéb fura performanszok várnak az emberre. Aztán persze, hogy nem jut el a zenéhez. Aztán fokozatosan le is szoktam a sok zenéről. A mindenből egy kicsi lett a cél. Zene is kell persze, de ott az utcaszínház, a sok humorista, a cirkusz, a kiállítások, meg mindenféle önjelölt művész és előadó. A lumináriumról nem is beszélve, amit meghatározni sem tudok, nem tudom hova sorolhatnám. Persze olvastam olyat, hogy nem kell ez a sok körítés, legyen több zene, kevesebb sallang és akkor nő a minőség. Szerintem pont azzal tud kitűnni a sok zenei fesztiválból, hogy itt van más is. Persze zenéből is piszok sokféle van. Én magam is hallgattam itt komolyzenét, jazzt, bluest, afrikai zenét, popot, rockot, sőt egyszer cigányzenét is. A Magic Mirror backstage-en pedig élőben láthattam gyakorolni egy férfi tánckart, de ez hosszú történet lenne.
   A felhozatal olyan amilyen. Én nem olvastam, hogy mit írtak erről a szigetesek. Mert nem terveztem semmit. Az utóbbi időben amúgy sem ismerek fel senkit a nagyszínpadosok közül. Mondjuk ez azért is lehet, mert nem követem a zenei trendeket és öreg is vagyok, mint az országút. 15 éve voltam kinn először. Már kimondani is szörnyű. Hát még leírni. Az öregségre akkor éreztem rá, amikor néhány éve a Tankcsapda kapott valami minusznapot. 20 évesek lettek. Na, ott előttem olyan 14-15 éves lánykák ácsingóztak, akik akkor születtek, amikor én elkezdtem hallgatni a Tankcsapdát. Kazettán, szigorúan.
   Szóval lehet, hogy nem jó a minőség. Mondjuk ezt a David Guettát szerintem nem kéne a nagyszínpadra engedni. Ne csináljunk már egy rohadt diszkót itt is. Amúgy is eléggé ellene vagyok ennek a stílusú zenének, de azt mondom, amíg csak a Party Aréna sátorban darálnak, addig nem érdekel. Mondjuk hétvégén nagyon sok helyről ömlött ez a „zene” (elnézést a rajongóktól). Sok mindent meghallgatok, voltam én már Uhrin Benedek koncertjétől kezdve Motörheadig minden vackon, de azért na! Nem kell, hogy rockfesztivál legyen. Csak azért ne menjünk már el abba az irányba, hogy az előadók vezetékneve DJ.
Engem amúgy tényleg minden érdekel.
   A cirkuszban például előjött a gyerek belőlem. Sosem voltam cirkuszban, gyerekkoromban. Most ültem ott és tátottam a szám. Az artisták és a vicces előadók zseniálisak voltak. Profi előadás volt. Voltunk a kelet-európai vurstliban is egy kicsit. Lehet ott régi fényképet csináltatni, egyedi egyeninget, lehet marháskodni egy talapzaton, hogy milyen szobor vagy és még hatszáz más ilyet. Voltunk a sportsziget részlegben is, kipróbáltunk ilyen felfújható cuccot, magunkra húztunk és azzal futottunk egymásnak. Vicces volt. A lumináriumban majdnem elaludtunk, de előtte a Slam poetry meg a standup nagyon tetszett (mondjuk szegény szlemmerek nem zavartatták magukat, hogy az elején többen voltak a színpadon, mint a nézőtéren).
   Ugye a Parov Stelarra nem jutottunk be, de megnéztünk egy francia dobcsapatot a nagyszínpadon délután, szuperek voltak. Meg a Zaz is lenyűgöző volt. Az a nő egy boszorka. Egész végig izgett-mozgott, táncolt. Lebirkózta az egyik gitárost, a másikkal táncolt, felment a billentyűshöz és összekócolta a nagybőgős haját. A legjobb viszont, hogy állandóan mosolygott. És le volt neki írva pár mondat magyarul. Vette a fáradtságot. Nagyon értékeltem. Mondhatta volna angolul is. Azt lehet, hogy többen is értették volna, de ő Magyarországon koncertezik.
   A civilfaluban megmértük az IQ-nkat a Mensa-soknál. Este megnéztük a nagy utcaszínházas előadást. Nagyjából ennyi. Biztos millió dolgot kihagytam, mindig ki szoktam.
   Most hétvégén megint visszajött az az eredeti hangulat, amiért először kimentem. Megint megvolt az, minthogyha egy másik országban lennék (nem e miatt a hülye fesztiválköztársaságos faszkodás miatt). A K-híd egy rohadt határátkelő egy másik világba. Itt mindenki jól érzi magát, szeret ismerkedni, kedves és vigyori. Tolerancia, az van, dögivel.
   Persze erre most lehet azt mondani, drága. Igen, drága. Nem kicsit, nagyon. Nekünk. Magyar fiataloknak. A külföldinek meg még mindig olcsó. Erről nem a sziget tehet, és nem mi. Én azt mondom, mégis megéri, a hangulatért, az érzésért, hogy egy olyan helyen vagy ahol bármi megtörténhet és az élmények olyan töményen jönnek, mint máshol nem. Szeretem a Szigetet. Nem tökéletes, de remélem, még sokszor élvezhetem.

U.I.: sok cikkel egyetértek, de egyikkel sem százszázalékosan. Ez a kis cucc meg elég összeszedetlen, pont, mint én. Egyébként meg elég nehéz véleményezni valamit, amivel elfogult vagyok. Gyertek ki és nézzétek meg saját szemmel, sokkal másabb lesz, mint a cikkek, képek vagy videók alapján.