Kincskereső

Kincskereső

Kincset nem találtam, "csak" ezt a képet...

Zoli, a megfigyelés rendben van, de ez engem nem érdekel annyira, nem tud lekötni a megvalósítás. A megfigyelés az jó, csak ebben az a kérdés, hogy azon kívül, hogy jelen voltál, és volt nálad egy technikai eszköz, azon kívül tudtál-e létrehozni valami extrát? Valami olyat, amit más nem. Én nem érzem, hogy ennél a képnél ez megtörtént volna. Az a baj, hogy lenyűgözött téged ez a szivárvány, holott ez a szivárvány csak egy eszköz. Persze, ez egy fontos megfigyelés, és biztos van, aki megnyalná a tíz ujját, ha... De ez most nem történt meg. Az, hogy jelen voltál, volt nálad fényképező, amit elővettél, az még egyszer mondom, oké. Csak mit hoztál belőle létre? Tényleg kell ez a bazi nagy ég? Vagy ha kell, akkor tényleg kell a leíró költeményhez a fű is? Ahol nem is történik semmi? Szóval, hogy mi az, ami ezt az egészet elkezdi felemelni, mert ez egyelőre még csak egy kelléklista. Van 3 kg szivárványunk, 4 kg koszos egünk, van 4db kihalt szép fánk, és van lakókocsi, meg házikó, meg nem tudom még, hogy mi, meg a futballpálya. Ezt össze kellene rakni képpé. (hegyi)

Sárga és fekete

Sárga és fekete

Tudom hogy lila -- de (a neve) fekete. :)

Valami nagyon furcsa dolog történik ezen a képen, olyan, mintha egymásra lenne exponálva egy másik képpel, nem nagyon értem, hogy mik ezek a maszatolások. Mintha kisollóval körbe lenne vágva néhány része a képnek, más részek meg indokolatlanul életlenek. Nem tudom, hogy mi történt, de jó lenne ezt visszagöngyölíteni, hogy mi volt a valóság, és ahhoz képest hogy jutottunk el idáig, mert valahol egy váltó félre lett váltva, és ettől egy kicsit olyan szürreális érzésem van. Olyan, mintha egy szürke papírra rátettek volna virágdarabokat, amiket aztán elmosott volna az eső. Abszolút értem azt, amiről Zoli beszélni akar, csak egy kicsit túl van gondolva az a része, hogy ezt a virágot most emeljük ki, mert ő itt a különleges. Van egy tömeg, aki próbál hozzá felérni, de hát, mégiscsak ő lett a királynő. Ez egyébként is működne, ha nem manipuláltunk volna ennyit ezen a képen. Mik ezek a furcsa tükröződések a felső régióban? Olyan, mintha egy pauszpapírt törtünk volna meg. De ezeket a töréseket sem nagyon értem. Az egésznek van egy ilyen bekoszolódott jellege. A színrendszert sem nagyon értem, és aztán azt a részét különösen nem értem, hogy most akkor hol van az élességnek a határa, és miért pont így lett ez ábrázolva? Valami furcsaság történt, szeretném, ha kaphatnék erre valamilyen magyarázatot. Köszönöm! (hegyi)

Alkonyzóna

Alkonyzóna

A gondolatot értem, a megoldással nem értek egyet. Két fő irány van, ami miatt nem. Az egyik az, hogy hiányzik a derítés. Akármennyire szép élfényeket hoztál, és akármennyire szép ez a kontrasztos struktúra, ami létrejön ezekkel a szőröcskékkel, akkor is kell a térbeliség miatt ellenpontozni, tehát, nem hagyhatjuk ennyire bebukni a formát, ez így nem működik, mert bedöglöttek a színei, a tere. Másrészt nem mindegy az, hogy mi hova kerül egy ilyen négyzetben, most valamiért kiszorult ő ide a bal alsó részre, és nem nagyon értem, hogy miért. Az elforgatást sem nagyon értem, tehát, hol van ennek a dolognak a belső függőlegese, a belső horizontja, ez most számomra nem világos, és esetlegesnek érzem ezt is. Ami még egy kérdés, hogy mi ez itt az előtérben? Tehát, hogy ez a fotós mellszőrzete, és onnan fotózott kifelé, vagy én nem tudom, hogy mi akar ez itt lenni, de engem zavar az értelmezésben, így nem tudok vele mit kezdeni. Ezt a képet most ezeknek a szőröcskéknek kellene elvinniük, ők meg is próbálják, de azért lássuk be, hogy ők önmagukban nem lesznek elegek ehhez a feladathoz. Ahhoz, hogy felszabadultan működjön ez az üzenet, ahhoz, hogy megkapják a maguk helyét ebben a struktúrában, ahhoz az is kell, hogy a kompozíció stabil legyen, az is kell, hogy indokolható legyen az, hogy milyen döntést hoztam, és nem árt, hogy ha világításban erre az egészre rásegítek. Ráadásul az egyik virág abszolút jól értelmezhető, de ennek úgymond a segédje, aki a bal oldalon van, ott valamilyen egészen furcsa dolgok történnek. Tehát, van egy virág, ami értelmezhető, és aztán van egy másik, ilyen összebogozódott valami, ami nem tudom, hogy micsoda. Úgyhogy ezek azok a kérdések, ami miatt ezt én visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

Önárnykép

Önárnykép

Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy izgalmas találat Nyözö részéről, és tulajdonképpen jó a gondolatisága is. Azt nem tudom megmondani, hogy ha a figura egy lépéssel még elmozdulna jobbra, talán kevésbé lenne lukas a kép közepe. Azért erre is kellene figyelni, ha megoldható. De a tér konstrukciója, és ennek az egésznek a megfogalmazása nekem működik. Ez az egy lépés még hiányzik a figurával. Megint fény és árnyék leckét kapunk, hát, igen, minden fény és árnyék, mert képzeld el, hogy ha nem lenne fény, akkor nem tudnád megcsinálni a képet. Most már azt mondom neked Zoli, hogy hagyjuk ezt a fény és árnyék leckét, jó? Ezt most becsuktam, erre nem kérek több képet egy darabig. Próbáljunk ebből elmozdulni, mert ez bujkálás. A fény és árnyékra tökös képek kellenek, nem bármi, amit nem tudok vagy nem merek máshogy és máshová megfogalmazni. Ez megkapja a 3 csillagot, mert a kép jó. De kérem, hogy mélyedj el a többi lecke filozófiájában is. (hegyi)
értékelés:

Verőfény

Verőfény

Valamiért ez a fény és árnyék lecke becsípődött nektek, tulajdonképpen olyan, mintha ebbe a leckébe akarnátok mindent belegyömöszölni. Érzek én ebben némi határozatlanságot és bátortalanságot, hogy minden a fény és árnyék körött forog, úgyhogy lehet, hogy szép lassan egy fél évre becsukom ezt a leckét bizonyos embereknek, hogy ebbe nem küldhetnek, hogy tessék ebből a komfortzónából kimozdulni. A leckemegoldást értem, hogy itt elég határozott árnyékok vannak. Azt gondolom, hogy ez a megfigyelés ebből a szögből nem biztos, hogy pontos. Kapunk itt falat, utat, beverő napfényt, nagy árnyékokat, gyalogosokat, szóval van minden, de nem ártana letenni valamire a voksunkat. Ráadásul, ha már ennyire dől az egész, akkor ezt lehetne még fokozni. Én most azt mondom neked, hogy ez egy 1 csillagos lecke, mert meg kell keresni azt a nézőpontot, ahol ez az egész elkezd működni. Valamit ki kell nevezni akár új horizontnak, és ahhoz képest ezt az egészet megtekerni egy kicsit, vagy az autók felé egy kicsit elmozdulni, és csak a falról beszélni, és a falon lévő árnyékokról, akkor az utat úgy, ahogy van, le kellene hagyni, és csak a járdából adni valamennyit. Vagy a gyalogosoknak a szintjéről kellene fotózni, nem innen kényelmesen fentről, hanem leguggolni akár a padlószintig, és onnan megpróbálni megnézni, hogy mit mutat. Szóval, én most azt mondom, hogy ez egy ilyen nagyon laza kézmozdulat, de szerintem ez most nem teljesíti ezt a leckét. (hegyi)
értékelés:

Kilátás

Kilátás

Ez egy nagyon szép munka, jó ritmus, a tömegelhelyezés is teljesen rendben van. Ahogy olvastam, mint megfigyelés, abszolút Zoli érdeme, bár nem ő rakosgatta oda az üdítős üvegeket, de tudni kell kiválasztani azt a pillanatot és helyzetet, és megörökíteni, és ez itt most abszolút sikerült. Ez egy 3 csillagos kép, tulajdonképpen a leckemegoldásba is elfogadom. Azért nem fűzök ehhez hozzá túl sok mindent, mert számomra abszolút működik ez a kép. Köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés:    

Téli reggel

Téli reggel

Nagyon jó az a játék, amit látunk, és abszolút a leckébe illő meseiség. Sajnálom a technikát. Jómagam is készítek mobillal képeket, és ennek számomra ott van a trükkje, hogy az ember, ha kiismer egy technikát, vagy egy eszközt, akkor azt már ennek az ismeretnek a birtokában tudja használni. Most azt érzem, hogy itt ez félrecsúszott. Nem is azért, mert van egy nagy kiégett folt, bár az sem válik előnyére a dolognak, hanem a falstruktúra, lehet ez egy tapéta, mindegy, ami az egésznek megadja a bázisát, ez nekem olyan szinten roncsolt és zajos, hogy esztétikailag nem fér bele - túlzizegi ezt az egészet, túlmozogja, és ez a túlmozgás elveszi a figyelmet a belső mozgásról, ami nagyon szépen megvalósulna az árnyékfigurákkal. Az én véleményem szerint egyrészt az egész háttér dologból lényegesen kevesebb is elég lenne, nem nagyon értem, hogy mi szükség van a jobb oldalon erre a nagy flekkre, másrészt érdemes lenne ezt a megfigyelést, mint tanulmány kezelni, és megismételni egy olyan leképező eszközzel, ami a tónusokkal gazdagabban tud dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Akvarell

Akvarell

Ányesz tükrözős képeire reflektálva: nálam ezzel a képpel indult el a tükröződések tudatos keresése...

Olvastam a kommenteket, én nem nyúlnék hozzá ehhez a képhez. Abszolút értelmezhetőek a ritmusok, tulajdonképpen az egész egy jól végiggondolt kép. Nyilvánvaló, hogy lehetne még szűkebbre is venni, ki lehetne úgymond tűzni új képpontokat, amik a képhatárt és a kép sarkait vezetnék, tehát, hogy azt a pontosságot, ami a kép jobb oldalán megtörténik, azt egy lépcsővel beljebb lépve is meg lehetne oldani. Láttam a kérdést, hogy kell-e a fej, vagy nem? Nem szükséges, de ha már megvan, én nem vágnám le, értelmezhető ez ebben a képkivágásban is. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás, azért is, mert egy olyan létállapotot mutat, és nem csak az életünkét, hanem a vízét is, egy olyan halmazállapotát, ezt a latyakos, valószínű keveseknek tetsző időjárási helyzetet, amiben nagyon kell uralkodnunk magunkon, és nagyon kell koncentrálni ahhoz, hogy az ember ebben megtalálhassa azokat a ritmusokat, vagy kompozíciókat, amik aztán képpé formálódnak. Miközben az ember azt gondolná az első pillanatban, hogy ez olyan nagyon egyszerű, meg úgy adja magát. Azért figyeljük meg, hogy ez egy elég szociografikus környezet, ebben a templom tükröződése nagyon jó ellenpont, és a mindezt elhagyó, vagy a képből kifutó, kiszaladó ember látványa is jól asszociálható képelem. (hegyi)
értékelés:    

Őszi reggel

Őszi reggel

Kicsit hasonló a problémám, mint ami a Duna Plázás képednél volt, hogy van egy szituáció, de nem afelé fordulunk, hanem azt csak félig érintve hozzuk, és közben bekapcsolódnak olyan dolgok, amiknek túl sok jelentőségük nincs. Ott ugye az ellenoldali helyzet volt az, ami nem volt arányítva rendesen, most itt meg azt mondom, hogy az árnyékban lévő oszlopok mögötti nem tudom milyen tér, ami sötétben van, arra nem nagyon van szükség. Ha azt akarom ábrázolni, hogy ennyire verőfényes a reggel, ennyire kemények a fények, ennyire össze kell húznom a szememet a hosszú éjszakázás után, akkor afelé kell forduljak, akkor azt az irányt kell vegyem. Magyarán egy kicsit elfordítani a kamerát. Ugyanez volt a probléma annál az előző képnél is. (hegyi)
értékelés: