Vízparti este...

Vízparti este...

Bevallom, hogy ez így nekem kevés a boldogsághoz. Egyrészt itt már nagyon bejátszik az, hogy a mobil zajossága és részletnélkülisége összekutyul dolgokat. Főképp a zaj az, ami nagyon erős. Ebből adódik, hogy ilyen képet nem este kell készíteni, hanem akár utómunkában, akár az exponálással kell úgymond elérni azt, hogy az érzet az este felé mozdulhasson el, de a zajt el kell kerülni. A másik viszont a kompozíció. Így, hogy alig látunk valamit az oszlopból, mivel az nem nagyon egyéni, így kevés, ha az oszlop a kép felét uralhatná, és onnan folytatódhatna a tükröződés, izgalmasabb lenne. (hegyi)

A nemes hölgy

A nemes hölgy

A tavasz színei: rózsaszín

Olvasom a talajharcot a kommentben, gyakorlatban ezek nem egyszerű dolgok, megtalálni a nézőpontot és kontrollálni, valahogy a fejünket beszuszakolni úgy, hogy a keresőt megnézhessük, szóval együttérzésem, de sajnos ez most nem lett meg. Több oka van ennek. Egyrészt döglött a virág. Ennek részben oka, hogy elfoglaltad magad a háttérfénnyel, ami átvilágíthatná, de közben tárgyszerű is akartál lenni, és ez így együtt nem megoldható probléma, mert egymásnak ellentmond technikailag. Legalábbis ebben a környezetben. Ehhez jön még, hogy annyira tiszteled a növényt, hogy nem nyúlsz hozzá, nem hajtod le vagy szeded le róla a többieket, így formailag nem tud érvényesülni a főszereplő. Tudom, hogy ez a legnehezebb egy természetkedvelőnek, hogy a nem kívánatos részeket levágja ollóval, de ha a természet nem adja ki azt, ami formailag megáll, akkor vagy nem fotózok és akkor megmarad a tisztelet, de elvész a kép, vagy azt mondom, hogy akár egy leeső ág is letörné a másik ágat, tehát én is megtehetem ezt és akkor formailag a probléma megoldódik. Összefoglalva így most a szín és a forma se él meg, és ezt akkor tudod helyretenni, ha a döntést meghozod, hogy mi az, ami ebben érdekel. Ahogy olvasom, a fény áttörése a szirmon, de akkor ezt mutasd meg, bár kétségeim vannak azt illetően, hogy ha erre tolod a szekeret, megmarad-e a színvilág abban, hogy a színekre bontott tavaszba beleférjen, határozott legyen. (hegyi)

Összetartozás

Összetartozás

A tavasz színei: lila

Itt most azt mondom, hogy a megfigyelés pontos, de egy kis időt kellett volna még szentelni a kép készítésének. Mert mi is történik? Ezek a kis krókuszok egy nem mértanilag elvágólagos kertben egyszer elültetődnek, valahogy, valahová és aztán ottfelejtődnek, majd amikor eljön az idejük, ha a gazda nem is takarította el a leveleket, akkor is kibújnak, áttörik az avart is, szóval ők a mostohább körülményeket is túl tudják élni. Ha csak s szépséget keresem, akkor ezt el kell takarítani, és akkor kapunk egy steril képeslapot. Megjegyzem, számomra a természetfotó ezen iránya tök érdektelen, nem tartom sokra. Viszont ha a valós, megélt helyzetet akarom megmutatni, akkor arra kell koncentrálnom, hogy ez a környezet valóban meg tudjon jelenni. Vállald az avarod! Ott van, nem baj, de ha ott van, akkor kapjon szerepet! Megint a kamera nézőpontja. Ezért mondom, hogy idő kell, mert az idő adja meg azt, hogy ha oda lefekszel a kis növényhez, akkor egyszer csak megjön az, hogy mit akarok. Hülyén hangzik, de a virág is modell, lehet vele beszélgetni. (hegyi)

Temessük a telet

Temessük a telet

A tavasz színei: sárga

Azt gondolom, hogy jó ötlet színekre bontani a tavaszt, ráadásul azt figyeltem meg, hogy a kertünkben a színek fokozatosan jelennek meg, talán annyit tennék hozzá, hogy az arányok fontosak, vagy a nagyon kevés felé, vagy a dúsabb hatás felé jó elmozdulni, ha ez egy sorozat, e kettőt váltogatni, de a középút az kevéssé érdekes, mert kevéssé határozott. Ha ez egy virágmező, akkor azt kell éreztetni, ha egy kis flekk, ami kivirult, akkor azt. Ez nem más, mint a kamera nézőpontjának megemelése. (hegyi)

Fényvágy

Fényvágy

Az a helyzet Zoli, hogy ez a kép szinte tökéletes, ha innen nézem, ha onnan, akkor meg azt kell mondjam, hogy a kép problematikája az a fényképész problematikáját tükrözi általában, tehát a "most légy okos" esete forog fenn, innen, vagy onnan nézzem? Hiszen össze van rakva, meg van fotózva, kábé a tónusok is rendben vannak, legfeljebb a derítés mértékén vitázhatunk, és egészen biztos vagyok abban, hogy ha ezt mondjuk egy közösségi oldalon megosztod, sok lájkot fogsz érte kapni. De - remélem - nem erre vagy kíváncsi tőlem. Hanem az onnani meglátásra. Mi az akadály? A bizonytalankodás. Ezt a fotózás dolgot akarni kell. A kép eleve olyat csinál, ami a valóságban nincs, örökkévalóvá emel egy pillanatot. Kimetsz és megörökít. Nyilván a muskátli nem rohan a növéssel, tehát itt a kimetszés a kérdés. Mi legyen a képarány, az hogy tud megvalósulni, mi hova kerül, forma, tömeg. Azért mondom, hogy ez a fotós bizonyosság-bizonytalanság kérdése, mert a döntést te hozod meg, de ahhoz, hogy azt meghozd, neked kell tudni, mit akarsz. Írod a kommentben a kórház párhuzamot. Ez nem kórház, de lehetne. Valóban. Akartad, hogy az legyen? Vagy nem voltál biztos benne, hogy az jó lenne? Ugyanis ez okán lett a végeredmény kompozíciója bizonytalan. Így ahogy most van, inkább vágnék és lemondanék a csempéről, mert zavaró tömeg és indok nélküli. Mert a virág akart több lenni. Te akartad azt nagyon. Az a primer üzenet. Mellesleg az az unalmasabb is, mert az csak forma. Ahhoz, hogy több legyen, közelebb kell menni, ezt is leírod, de nem fotózod meg. Tehát te magad a két lehetséges irányt tökéletesen tudod, de nem döntesz közte, hanem valami se ide se oda dolgot csinálsz, biztonsági játékot. Nagyot így nem lehet vele bukni, de nyerni se. Mit gondolsz erről? (hegyi)

Elmúlás

Elmúlás

Nem leszek népszerű, de azt hiszem nem is azért tartotok, szóval nekem ezzel a képpel több problémám is akad, de mind jószerivel a világításra vezethető vissza. Bada Dada nem tudom mennyire ismert, Szegény Szabó Rozáliát agyonbaszta a villám című munkája beleégett az agyszövetembe, és erre a képre nézve ez jutott eszembe elsőre, hogy a vaku agyonvert mindent, látleletté vasalta az egészet, minden finomsága odalett. A háttér jól van kiválasztva, az alap se rossz, még a giccses váza is az elmegy kategória, hiszen akár rá is lehet erre a kompozícióval játszani, mint egy fricskára, de most az a finomság, ami a levél rostjain, a száradt gyöngyvirág finoman megfagyott rezdülésein van, az nem tud megélni. Szóval a vakut felejtsük el, nem nagyon alkalmas csendéletet fotózni. A másik a szín, érdemes lenne a fehér felé kalibrálni a dolgot, mert ez a kékes hidegség a másik, ami ellene dolgozik és a száraz növény emelkedettségéből kóró lesz általa. A kompozíció rendben van, tehát azt gondolom, hogy a nehezebbik része, hogy hogyan és mit helyezek el, hogy az formailag meglegyen, az most oké, a világítással kell játszani. Nyilván meg kell oldani az ellenfény problémáját is, szóval ha megvannak a tárgyak, érdemes lenne ezt így kipróbálni, hogy miképp tudod úgy bevilágítani, hogy annak tere maradjon, mélységi kiterjedése is - itt most ráadásul a mélységélesség is kritikus, az életlenség már nagyon zavaró a hátrébb lévő levélnél. Ismétlést kérek, ha lehet. (hegyi)

Elment...

Elment...

...de én maradok.

Zoli, ez nagyon precíz, gratulálok! A formák, a döntés, a tömegek, minden a helyén. Nem tudok mit mondani mást, ez jó. (hegyi)

Kincskereső

Kincskereső

Kincset nem találtam, "csak" ezt a képet...

Zoli, a megfigyelés rendben van, de ez engem nem érdekel annyira, nem tud lekötni a megvalósítás. A megfigyelés az jó, csak ebben az a kérdés, hogy azon kívül, hogy jelen voltál, és volt nálad egy technikai eszköz, azon kívül tudtál-e létrehozni valami extrát? Valami olyat, amit más nem. Én nem érzem, hogy ennél a képnél ez megtörtént volna. Az a baj, hogy lenyűgözött téged ez a szivárvány, holott ez a szivárvány csak egy eszköz. Persze, ez egy fontos megfigyelés, és biztos van, aki megnyalná a tíz ujját, ha... De ez most nem történt meg. Az, hogy jelen voltál, volt nálad fényképező, amit elővettél, az még egyszer mondom, oké. Csak mit hoztál belőle létre? Tényleg kell ez a bazi nagy ég? Vagy ha kell, akkor tényleg kell a leíró költeményhez a fű is? Ahol nem is történik semmi? Szóval, hogy mi az, ami ezt az egészet elkezdi felemelni, mert ez egyelőre még csak egy kelléklista. Van 3 kg szivárványunk, 4 kg koszos egünk, van 4db kihalt szép fánk, és van lakókocsi, meg házikó, meg nem tudom még, hogy mi, meg a futballpálya. Ezt össze kellene rakni képpé. (hegyi)

Sárga és fekete

Sárga és fekete

Tudom hogy lila -- de (a neve) fekete. :)

Valami nagyon furcsa dolog történik ezen a képen, olyan, mintha egymásra lenne exponálva egy másik képpel, nem nagyon értem, hogy mik ezek a maszatolások. Mintha kisollóval körbe lenne vágva néhány része a képnek, más részek meg indokolatlanul életlenek. Nem tudom, hogy mi történt, de jó lenne ezt visszagöngyölíteni, hogy mi volt a valóság, és ahhoz képest hogy jutottunk el idáig, mert valahol egy váltó félre lett váltva, és ettől egy kicsit olyan szürreális érzésem van. Olyan, mintha egy szürke papírra rátettek volna virágdarabokat, amiket aztán elmosott volna az eső. Abszolút értem azt, amiről Zoli beszélni akar, csak egy kicsit túl van gondolva az a része, hogy ezt a virágot most emeljük ki, mert ő itt a különleges. Van egy tömeg, aki próbál hozzá felérni, de hát, mégiscsak ő lett a királynő. Ez egyébként is működne, ha nem manipuláltunk volna ennyit ezen a képen. Mik ezek a furcsa tükröződések a felső régióban? Olyan, mintha egy pauszpapírt törtünk volna meg. De ezeket a töréseket sem nagyon értem. Az egésznek van egy ilyen bekoszolódott jellege. A színrendszert sem nagyon értem, és aztán azt a részét különösen nem értem, hogy most akkor hol van az élességnek a határa, és miért pont így lett ez ábrázolva? Valami furcsaság történt, szeretném, ha kaphatnék erre valamilyen magyarázatot. Köszönöm! (hegyi)

Alkonyzóna

Alkonyzóna

A gondolatot értem, a megoldással nem értek egyet. Két fő irány van, ami miatt nem. Az egyik az, hogy hiányzik a derítés. Akármennyire szép élfényeket hoztál, és akármennyire szép ez a kontrasztos struktúra, ami létrejön ezekkel a szőröcskékkel, akkor is kell a térbeliség miatt ellenpontozni, tehát, nem hagyhatjuk ennyire bebukni a formát, ez így nem működik, mert bedöglöttek a színei, a tere. Másrészt nem mindegy az, hogy mi hova kerül egy ilyen négyzetben, most valamiért kiszorult ő ide a bal alsó részre, és nem nagyon értem, hogy miért. Az elforgatást sem nagyon értem, tehát, hol van ennek a dolognak a belső függőlegese, a belső horizontja, ez most számomra nem világos, és esetlegesnek érzem ezt is. Ami még egy kérdés, hogy mi ez itt az előtérben? Tehát, hogy ez a fotós mellszőrzete, és onnan fotózott kifelé, vagy én nem tudom, hogy mi akar ez itt lenni, de engem zavar az értelmezésben, így nem tudok vele mit kezdeni. Ezt a képet most ezeknek a szőröcskéknek kellene elvinniük, ők meg is próbálják, de azért lássuk be, hogy ők önmagukban nem lesznek elegek ehhez a feladathoz. Ahhoz, hogy felszabadultan működjön ez az üzenet, ahhoz, hogy megkapják a maguk helyét ebben a struktúrában, ahhoz az is kell, hogy a kompozíció stabil legyen, az is kell, hogy indokolható legyen az, hogy milyen döntést hoztam, és nem árt, hogy ha világításban erre az egészre rásegítek. Ráadásul az egyik virág abszolút jól értelmezhető, de ennek úgymond a segédje, aki a bal oldalon van, ott valamilyen egészen furcsa dolgok történnek. Tehát, van egy virág, ami értelmezhető, és aztán van egy másik, ilyen összebogozódott valami, ami nem tudom, hogy micsoda. Úgyhogy ezek azok a kérdések, ami miatt ezt én visszaadnám ismétlésre. (hegyi)