Filmes segítség a rádiós műsorkészítéshez, gyakorlati tanácsokkal, hogy mit hogyan csinálj. Ez a film kiegészítése Jóska leiratának. Ha kedvet érzel, hajrá, legyél te is rádiós, vár a Látszótér Rádió csapata!

Árpi, ez egy elég erős gurítás. Félek itt már nagyon, hogy ezt is beadtad pályázatra, és nekem le kell húzni, hogy nyerjél, de tudod mit? Nem nagyon érdekel, hogy ez hogy megy, vagy hogy nem, én mondom a magamét, aztán a szerencse meg vagy melléd szegődik, vagy nem. Szóval, én azt gondolom, hogy ez egy majdnem 5 csillagos ügy. Azért csak majdnem, mert kicsit olyan esetlen az egésznek a technikája. Egyrészt ez a kékes feeling nekem nem jön be. Tudom, hogy a fehéregyensúly beállítás az automata kameránál egy idő után beáll, és itt ez most nem történt meg, francba vele, és már nem volt kedved újra felvenni, de azért én azt gondolom, hogy érdemes lett volna ezt helyrerántani. Másrészt nagyon lebutítottad a minőséget és zavar a mélységélesség ilyen szűksége, ami okán a kéz már egy amorf forma lesz csak. Ami tetszik, az a megfigyelés a tenyér körberajzolásánál, hogy az ember kipárolgása, a hőmérséklete és a külső hőmérséklet közötti különbség létrehozza ezt a párás állapotot, és ez egy nagyon jó geggé válik attól, hogy az ember egész végig azt hinné, hogy na, most körberajzolja a kezét, mint egy ilyen rendőrségi lenyomat, hogy mielőtt még kimegyek fát vágni megmutassam, hogy előtte megvolt mind az 5 ujjam. Ugyanakkor, amikor meg elveszed a kezed, akkor hoppá, ott van ez az egész varázslat, úgyhogy tényleg azt gondolom, hogy ez a része a filmjeid egyik csúcspontja, ha az összes filmedet együtt veszem. Ami kint történik pedig már kellően önironikus, és jó geg, mert az Árpi tud fát vágni, én meg nem. Megadom az 5 csillagot, és jöhetsz ám ide is, mert vannak rönkök. Baltám az elég bénán van, mert visszaadtam Andrásnak az övét. (hegyi) értékelés:    

Egy nagyon rövid filmet kapunk, és azért mondom így ezt most, mert nekem olyannak tűnik, mintha egy nagyobb filmnek lenne néhány jelenete. Sem a felvezetés, sem a befejezés nem értelmezhető önmagában. Kapunk egy skiccet, egy rajzos vázlatot, de nem tudjuk, hogy mi honnan jön, és hová tart. Ebben a filmben ráadásul így most az idézet sem áll meg. Tehát, hogy mi van Istennel, nem nagyon értem, hogy milyen mintát szolgáltatott arra, hogy a legyet a befőttesüvegbe rakjuk? Amire még szeretném felhívni a figyelmet, az a számomra legalábbis öncélú káromkodás, és ami még ennél fontosabb, hogy működhetne ez, ha olyan szöveget írnál, amiben ez megkerülhetetlen, de hát, ezek a monológok nem ilyenek. Még valami: Ha már szöveget mondunk, akkor kettő eset lehetséges, vagy gyakoroljuk be úgy, hogy természetesnek hasson, vagy tartsuk el annyira magunktól, hogy tényleg egy ilyen iskolás szövegmondás legyen belőle. Most a kettő között vagyunk, és ez így önmagában elég béna. Árpi, én nagyon tisztelem a munkádat, de ez most nekem 2 csillagos film. Jó lenne, ha mondanál valamit erről, hogy mi történt, mert ezt most nem nagyon értem. Se eleje, se vége, se közepe, se semmi. Nem látom, nekem nem állt össze ez a történet. (hegyi) értékelés:

A zsűri, melynek elnöke Merza Gábor, a Polifilm Iskola igazgatója, valamint Molnár Norbi, és Kincses László Aureliano meghozta döntését, a Lovasberényi Filmes Verseny tekintetében. Három szempont volt, az ötlet, a megvalósítás és az eredmény, ezek alapján tehát az első helyezett Hegyi Zsolt filmje, a Szem szájnak ingere. 10 liter bodzabor, valamint fűszernövények a nyereménye. A Fehér Dagi különdíjat pedig Temesi Tamástól Bartos Ágnes, Sallai András és Szabó István kapták a Tévézés című munkájukért. Gratulálunk a nyerteseknek, a versenyt pedig jövőre folytatjuk!

Árpi, itt most egy 5 csillagosat gurítottál, mert úgy vélem, hogy az eddig látott filmjeid közül az egyik legösszeszedettebb filmet kaptuk meg. Van eleje, közepe, vége, van egy történeti ív, értjük, hogy mi miért történik, nincs melléduma, nincs művészkedés, hanem szigorúság van a történetmesélésben, és ez jót tesz. Vannak visszautalások, vannak a valós, leforgatott történeten túlmutató áthallások, és ezek is jók. Azt gondolom, hogy ha van értelme, akkor így van értelme a filmkészítésnek. Ez most nem azt jelenti, hogy csak a lineáris történetmesélés működik, de mindenféleképpen fontos, hogy a néző ne essen ki a történetből azért, mert egy snittet elfelejtettünk leforgatni. Márpedig a filmekben, amiket láttam az elmúlt időben tőled, néhányszor azért ez előfordult. Azért nem elemzem ezt most tovább, mert szerintem mindenki nézze meg, és a maga érzelmi attitűdjét adja hozzá. Ami a barátság részét illeti, az abszolút érthető, tehát, amit filmben el lehet mondani a barátságról, azt ez a film elmondja. Ahol egy kicsit még úgy érzem, hogy van mit javítani, az a szereplőválasztás. Talán egy kicsit nagyobb figyelmet kell fordítanod arra, amikor a castingot csinálod, mert a nyüzügébb szereplő néha túlságosan modoros. Miközben a főszereplő nagyon jól működik, aközben a mellékszereplő, a társ, a barát, túlságosan sok olyan gesztust hordoz, ami csinált, amiben nem érzem a valósághoz való kötődést, ettől pedig az egész elmegy egy ilyen panoptikum irányba, és az nem biztos, hogy jót tesz. Ettől függetlenül az 5 csillag megvan, és várnám a folytatást Árpi! (hegyi) értékelés:    

Segédlet az első lépésekhez - plánok, beállítások, kameramozgások. Adalék a 2013. június 18-i rádióműsorhoz. 

Örülök neki, hogy Árpi elkezdte ezt a sort, és remélem, hogy lesz ennek folytatása. 5 csillagot mindenféleképpen adok azért a munkáért, amit itt véghezvitt, azzal együtt, hogy elég slendriánul van vágva, elég sok zaj és szemét maradt benne, de maga az, amiről beszél, azzal többé-kevésbé egyetértek, úgyhogy tessék nézni. (hegyi) értékelés:

Az idei l'ovasberényi borgácsolás és töltögetés előtt egy kis filmversenyt rendezünk, melyre 1-3 fős forgató stábok jelentkezhetnek. Hogy ne kelljen egymást kerülgetni, ezért a csoportok számát 8-ra maximáljuk. Bármivel lehet forgatni (fényképezőgép, kamera, telefon), mivel elsősorban az ötletet, kreativitást fogja díjazni a zsűri. A verseny időpontja: 2013. július 13. Helyszín: Lovasberény, Cserti u. 3. Jelentkezni itt a videó alatt lehet. A téma: LÁTszóTÉR. A készülő munkáknak a következő kritériumoknak kell megfelelnie: 1. A videó legyen minimum 30 mp, maximum 3 perc hosszú. Ettől eltérni csak indokolt esetben lehet. 2. Csak a valós időben felvett hangokat lehet használni. zene csak az eleje és/vagy vége főcím alatt lehet. 3. A videóhoz szükséges felvételeket július 13-án kell felvenni Lovasberényben 12-17 óra között 4. Minden csapatnak nevet kell magának választania. Utómunkára kb. 1 hét áll rendelkezésre, ugyanis a kész filmeket 2013. július 21-ig kell feltölteni a Látszótér honlapjára. A filmeket egy 3 fős zsűri fogja értékelni. A zsűri tagjai: - Merza Gábor, a zsűri elnöke, a Polifilm Iskola vezetője, színész, filmrendező - Molnár Norbert, a Papkompánia zsűrije - Kincses László, a Látszótér zsűrije A fődíj egy kisecseti csomag, mely 10 l házi bodzaborból és különböző fűszernövényekből, teákból áll. A legjobb film bemutatásra kerül a 20. Diákfilm szemlén. Jelentkezzetek bátran! Ha bárkinek segítségre van szüksége az előkészületekben, forgatás közben, vagy az utómunkában, akkor szívesen állok rendelkezésre, tehát a technikai ismeretek hiánya nem akadály. Csak az ötletek és a jó hangulat számít. Gondolatok kezdő filmeseknek 1. - filmes segítség.

Régi, de előkapartam Nektek, várom a hozzászólásokat, véleményeket.

Az elején leszögezem azt, hogy az Árpi ezt úgy küldte be, hogy rám bízta, hogy melyik leckébe teszem, és hozzám ennek a leckének a megoldásaként volt a legközelebb álló, mindazzal együtt, hogy csak formailag illik a tánc leckébe, mert a nagy része egy szabad formájú táncról szól. Azt kell, hogy mondjam, hogy az Árpi-féle filmes munkák között számomra ez a legközérthetőbb, és ritmusában, tendenciáiban, formai megoldásában is ez a legösszeszedettebb munka. Mindaz, amit el fogok most mondani a filmmel kapcsolatban, abban a tekintetben mellékes, hogy a saját utadon ez a film egy nagyon magas szintű megoldás, és egy nagyon magas szintű jelentéssel bír. Azt gondolom, és engedd meg, hogy ezt még így a film elemzése előtt elmondjam, hogy értem én azt, amikor nagyon elvont leckék elé akarod állítani a néződet, csak lehet, hogy a belső tehetséged, ritmusod mást kíván, mint amit aggyal meg akarsz oldani. Ezt úgy is mondhatnám, hogy lehet művészkedni, de közben meg, aki ilyet le tud tenni az asztalra, annak lehet, hogy érdemes lenne elgondolkoznia azon, hogy biztos, hogy mindig fricskát kell a néző orrára koppintani, mindig rá kell pirítani a nézőre, hogy na, jó, akkor most csőbe húztalak, mert nem is arról van szó, amiről te azt gondoltad, hogy szó van? Ez azért merült fel bennem, mert eddig olyan filmeket kaptunk, amik olyan Árpisan bolondosak, mindeközben meg akkor úgy tűnik, hogy tudsz csinálni olyan filmes üzenetet is, amit az ember nem úgy kell, hogy nézzen, hogy behúzza fülét-farkát, hogy na, most vajon hol leszek megtréfálva? Mindezzel együtt én azokat a filmeket is kedvelem, tehát, nincs ezzel semmi baj, csak itt egy lényeges minőségi ugrás van. Azt is mondhatod erre, hogy ez egy alkalmazott műfaj amit csináltál, mert tulajdonképpen ez egy videoklip, és annak azért vannak kötöttségei, de én meg azt mondom, hogy ezt jó ritmusérzékkel oldottad meg, és szerintem ez egy nagyon fontos dolog.    Akkor mondom azokat, amik nekem feltűnőek, és felvetnek bennem kérdéseket. A film elején van egy kép, ahol a női szereplő megtalálja a ládát, és azokban ezeket az emléknyomokat, és elindul a maga álomútján, és talál egy nyakláncot. Az a pont, amikor állóképet raksz be, az nekem idegen. Fel kellett volna venni rendesen, és nem állóképként mutatni, még akkor is, ha egy kicsit suta attól, hogy a kamera mozog. Akár még körbe is járhatta volna a kamera azt a láncot, nem kell annak kötelezően stabilan kitartva lennie, de az állókép nekem nem illik ide. Aztán van egy ébredés jelenet a filmben, ahol szintén a női főszereplő ásít, kétszer is. Az elsőt úgy elmosolyogja, ott látszik, hogy nem őszintén jött az ásítás, de utána mégiscsak sikerült ezt az élményt magából előhúznia, és másodszorra már jobb, de itt hadd jegyezzek meg valamit. Az ásítás egy olyan működése az embernek, ami a nézőben is kiválthat hasonló reakciót, és ő is ásítani fog. Nem is olyan rég még az interneten is volt erre példa, hogy valaki ezt kutatta, és végigjárt különböző helyszíneket, az Eiffel-toronytól kezdve egyéb látványosságokat, talán az Akropoliszt is, és más ilyen helyeket, és minden helyen, ahol sok turista járt, ásított egyet, és lekamerázták azt, hogy lesz-e valaki, aki viszontásít, és mindenütt volt, nem is egy. Ezt azért érdemes tudni, mert nem biztos, hogy jó, hogy ha egy egyébként is tengerhullámzás szerűen ritmizált zenére az ásítást, mint dolgot bekapcsolod. A nyújtózás más, az jól szimbolizálja az ébredést, szerintem az ásítás nem kell oda.    Aztán van egy olyan rész, nem is egy, ahol nem érzem jónak a plánnak a megválasztását. Ezek azok a mozgási jelentek, amikor a kamera statikusan áll, tehát kiszámolható lett volna az, hogy mekkora mozgást fog a szereplő bejárni, és kinyúlik a képhatáron kívül, legfőképp felfelé. És ráadásul ezek nem átmozgási fázisok egyik pózból a másikba, hogy a kezével túlkaszál a képkereten, hanem tartósan magasra tett kézzel van, így lemarad a csukló. Ezt azért mondom, mert vannak olyan képsorok, ahol közeliket alkalmazol, és ott nyilvánvaló, hogy lemaradnak testrészek, vagy akár mozdulatok, semmi baj nincs ezzel, mert a kamera leköveti, de ezeknél a statikusabb beállításoknál nekem hibának tűnik, mint a plánnak a megválasztása, ott egy kicsit suta ez a megoldás. Vagy másik plánt kell választani, egyébként sem árt, ha van egy pici dinamika ebben, vagy pedig le kell követni a mozgást.    Van egy rész, ahol a fiatalember ül a fán, és dobol, ott nem nagyon sikerült a szinkron, de itt jegyzem meg, hogy gratulálok ahhoz, hogy a szájszinkron is működik, és sikerült ezzel is jól bánni, tehát minden más helyen ezek stimmelnek, és nagyon jól működnek. Ott a dobnál egy kicsit elpilinckázunk.    Számomra van még egy hiányossága a dolognak, a befejezés. Ha ez egy álom, azzal, hogy megtalálta ezt a ládát, és visszaidéz egy emléket, akkor valahová vissza kellene érkezni. Nem ciki a keretes megoldás. Visszajuthattunk volna a padlásra, lehet, hogy ez nem lett leforgatva, és azért maradt így, nem tudom, de nekem a vége olyan furcsán fut ki. Kigyengül a vége, hogy így egyszer csak ellírázgatunk. Eddig tartott a kritikai rész.    Az abszolút pozitív része: ugye, találtál magadnak két szereplőt, akiket a Dörögi Fesztiválnak köszönhetünk, a véletlen sodorta felénk a zenekart 2009-ben. Nem sok mindenre vagyok büszke, de ez az egyik olyan helyzet volt, amit ott gyorsba kellett megoldani, és nem a tapasztalatnak, hanem a véletlennek köszönhetően hoztunk, hoztam egy olyan döntést, hogy keressünk nekik helyet, akár azzal, hogy programot borítunk fel, de fogadjuk be őket, és ez egy nagyon jó döntésnek bizonyult, mert nagyon fontos alkotókról beszélünk, és ahogy érzékelem, ők sem távolodtak el tőlünk, tehát ez egy jó kezdet volt akkor. Tehát két olyan szereplővel dolgozol, akik kellően őrültek, és mindezt nagyon szépen mutatod meg. Jók a gesztusok, nagyon finom ez az egész. Nyilvánvaló, hogy lehet ennél látványosabb helyszínt is találni, arra tudnék itt utalni, hogy ha olyan pillanatban veszed fel a jelenetet, amikor a mező virágokkal teli, és nem csak kalászokkal és füvekkel, hanem színdinamikájában élőbb, akkor talán az erdei jelenet is egy kicsit másképp tud megnyilvánulni. De a helyszíneknek is jók a ritmusai. Van egy rész a vége felé, ami kifejezetten tetszik, amikor táncol a lány, és ilyen kis fáról lehullott termések maradtak a ruháján, és ezek nagyon fontos dolgok, hogy meg is mutatod, mert ettől válik az egész emberközelivé.    Mindazzal együtt, amiket elmondtam - ezeket azért mondtam el, mert azt kérted, hogy mondjunk véleményt -, ez egy jó ritmusú munka, és abszolút az 5 csillagos kategória, sőt, vegyük úgy, hogy ezt a leckét meg is oldottad vele. Arra próbálnálak sarkallni Árpi, és nem akarom én elvenni tőled annak az örömét, amikor az ember fricskákat ad, de ha ilyet le tudsz tenni az asztalra, akkor ez, mint mérce maradjon meg neked. Ezt a szintet kéne hozni a többi munkánál is. Tegyél bele energiát! Megéri, mert ez egy abszolút vállalható végeredmény lett, egy vállalható film. Nyilvánvaló, hogy utómunkában lehet ezen segíteni, hogy kontrasztosabb, dinamikusabb legyen, ezeket is végig lehet venni majd, de mégiscsak azt mondom, hogy a nyersanyag a fontos, és megvan ez a film. Nem csak kilóra, hanem érzelmileg is. Köszönöm! értékelés:    

Köszönöm a véleményeket, kommenteket, mert ez is segített abban, hogy idáig eljusson a film, még nem biztos, hogy ez a végleges, szóval ha valakinek eszébe jut még valami akkor ne fogja vissza magát, bátran írja le. 

Ezt a videót Vikivel, Attussal és Csabival készítettük egy internetes könyvreklámhoz. A videót Attus vágta. Ötlet: kollektív.

Örülök annak, hogy valaki elkezd a reklámmal foglalkozni, nem túl népszerű lecke, bár azt mondom, hogy ne kapkodjunk, eljön az az idő, amikor a reklám lesz a központi téma, de én örülök neki, hogy valaki néha-néha hozzányúl. Nem teljesen értem azt, hogy ezek a közelik mire akarnak utalni. Ahhoz képest, hogy miről beszél maga a könyv, vagy mi ennek a lényege, egy önvallomás, egy gyónás, bátortalannak érzem a képi megoldást. Kicsit közhelyes, kicsit félénk az egész. Nem biztos, hogy ez alapján megvenném a könyvet, és nem azért, mert a könyv rossz vagy jó, hanem azért, mert nem olyan nagyon erősen kelti föl a figyelmemet. Szóval nekem ez ebben a tekintetben kérdéses. Minőségben is vannak problémáim, itt a világítás nem nagyon jó, nagyon sok a szürke, a sötét. Nem teljesen értem, hogy ezt a növényszüretelést miért kell sötétben csinálni, hogy ez miért olyan fontos. Nyilván lehet érteni, hogy miért pumpálja a kezét valaki, mindenki volt vérvételen, ezt hozzá lehet tenni, de ennyi szemet, szájat, főleg Árpi szájára mondom, ahol nem vagyok benne biztos, hogy értem azt a gesztust, amit az a száj mutatni akar. Én most mondok egy nagyon drasztikus dolgot: állítsd be a kamerát, tedd oda a modelledet, és szúrd meg egy tűvel, bökd meg valahol, és közben kamerázd le, mondhatod, hogy Sztanyiszlavszkij-módszer. Szerintem azoknak a gesztusoknak igazaknak kell lennie, attól lesz az ütős. A magyar reklámfilmeknek egyébként ez egy jelentős problémája, hogy gyávák, nem mernek valós gesztusokkal dolgozni, a szereplők pedig kevésbé gyakorlottak, hogy kihozzák magukból ezt az élményt, hogy hogyan lehet ezt jól megcsinálni, tehát a színészvezetéssel probléma van, nem csak ennél a filmnél, hanem általában. Tessék azt a gesztust igaziból megcsinálni. Ha nem lehet másképp kihozni, akkor így, hogy fogsz egy gombostűt, és megbököd az ujját, akkor össze fog rándulni, és ott lesz az a gesztus, ami egyébként meglátásom szerint célja lett volna ennek a képsornak. Nem kötelezően kell a szúrást, a szívást, vagy bármi, kábítószerrel kapcsolatos helyzetet felhozni, de ezeket, ha áttételesen próbálom ábrázolni, akkor azoknak az áttételeknek jól kell tudniuk működni. (hegyi) értékelés:

Végre egy Pap Árpi film, végre itt a Pap Kompánia köztünk, és azt kell, hogy mondjam, hogy ez már egy film. Az eddigi próbálkozásokhoz képest ez stílusában, technikájában filmszerű. Sztori van, ezt következetesen végigviszi, a kezdettől a végig felépítve el akar nekünk valamit mondani, és több-kevesebb sikerrel ezt meg is oldja ez a film. Ami problémám, az az idő, a tempó. Tempójában a film, ahogy elkezdődik, azt egy Tarr Béla fricskának is gondolhatnám, annyira lassan indul, és nincsen indoka, hogy mitől gyorsul ez utána be. Van egy nagyon szép felvezetésünk, egy nagyon lírai megközelítésünk, ahogy szalonnáznak, ahogy ülnek a farönkökön, az mind oké, és utána valami történik, amitől begyorsul a tempó. És ez még egy dolog, mert, ha ez a gyorsulás egy fokozás lenne, ha szép lassan elkezdene a tempó egyre nagyobb sebességet diktálni, és jutnánk el valami robbanásszerű végkifejlethez, akkor azt mondom, hogy ez indokolt. De itt többféle tempó váltakozik a filmben. Utána megint próbálunk visszatérni egy lassabb tempóhoz, annál a résznél, ahol a kocsmai jelenet van, de az sincs végigvíve. Tehát itt a tempó az, amire ügyelni kell, hogy milyen belső időt futtatunk végig a történeten. Aztán én indokolatlannak tartom a verbális megfogalmazásnál a csúnya szavak használatát, lepattan erről a történetről, túlságosan nyers, és nem érzem azt, hogy indoka lenne, ettől amatőrré válik a szövegi rész, nincsen dramaturgiailag a dialógus felépítve, egy kicsit fésületlen, nyers ettől. Aztán, amikor megyünk a snittekkel, van egy konfliktushelyzet, hogy a fickó miért vágta ki a fát, azt amit mondott a főnök, hogy ahhoz ne nyúljon. De itt kimaradt egy snitt, itt nem látjuk, hogy miről beszélnek, és végig ez megmarad, hogy ezt miért nem lehetett megmutatni. Van egy baki is a filmben. Az elején három ember dolgozik, aztán egy valahova felszívódik, elviszik az ufók, a történetből hirtelen kiíródik valaki, akinek csak a lábait láttuk. Nem nagyon értem, hogy ha hárman dolgoztak, akkor utána miért ketten várnak a kocsira, azt az egyiket otthagyták az erdőben, vagy elrabolta valaki, nem tudom. Aztán van egy másik dolog, hogy a filmnek a vége felé a slusszpoén az, hogy van egy kis fácska a kertben, ami az ő nagy szerelme, és aki miatt ő kivágja az összes fát, hogy csak ő maradhasson. Én ezt értem, de nincs kidolgozva ez a szerelem. Itt megint túl gyorsak vagyunk. Megérdemelte volna azt a lassú tempót, oda vissza lehetett volna térni, hogy még több gesztussal, még egyértelműbben, színesebben kifejtve ezt az érzést. Ez nekem olyan vázlatszerű marad. Jó lett volna, ha ez úgy van megoldva, hogy ott ténylegesen valami kinyíljon ebből az egészből. Itt megint van egy vulgáris betét, amikor oldalba vizeli a kis fészert a fickó, nem teljesen értem. Persze lehet azt mondani, amit Árpi mondott is (mert erről beszéltem vele), hogy ez azért fontos, mert ez egy geg is, de a gegen kívül azt is mutatja, hogy még e közbeni foglalatossága közben is beszélget ezzel a fácskával. A másik kérdés az, hogy nincs nagyon eldöntve számomra az, hogy ez a fácska egy kis csúnyácska, amit ő ruház fel valami szépséggel, vagy pedig ez valami közhelyes, átlagos fácska. Láthatólag elég kis nyomi, ezekkel a leszáradt levelekkel nekem erős kétségeim vannak, hogy ez a fa túléli a telet, hogy tavasszal elindul-e, vagy pedig ez egy halott fa. Ez is megint olyan kérdés, amit jó lett volna eldönteni. Itt felmerül az a kérdés, hogy ő vajon egy halottat imád? Lesz ebből még valami? Lehet, hogy a forgatási időpont megválasztása a kérdés, nem tudom, de erre megint választ kellene valahol adni, itt megint bizonytalanságot érzek. Mondom, az ötletet jónak tartom, és nagyon sok jó gesztus van benne, kifejezetten tetszik az, ahogy fölkel, és fölrúgja az órát, nagyon jó az, ahogy kimegy, nyújtózkodik, és megmosakszik. Jók a snittek, jók a gesztusok. A kocsmai jelenetnél nekem megint tempóproblémám van. A belső monológot értem, de közben zajlik egy külső monológ is. A külső beszélgetés, az a háttér, amit kapunk, kihasználatlan, ott elhangozhatnának utalások, vagy lehetne bármi olyan irány, ami súlyosabbá, tömöttebbé teszi a sztorit. Lehet, hogy érdemes lenne még hozzáforgatni, lehet, hogy érdemes lenne ezt még egy 5 perccel meghosszabbítani, és akkor ezeket a kérdéseket ki lehetne dolgozni. Az operatőri munkához annyit hozzátennék, hogy ha elindulunk egy svenkkel, és utána belassítunk és megállunk, akkor ott álljunk meg, ott már nincsen helye a mocorgásnak, a bizonytalankodásnak a kamerával. Miközben például az a jelenet, amikor a fürdés utána bemegy a házba, majd kijön, az nagyon jól van megoldva. Szerintem érdemes lenne ezzel is foglalkozni, valami olyan kamerakezelést gyakorolni, ami a minőséget emeli. Én most ezt Árpi útján egy négy csillagos filmnek gondolom ezek miatt a problémák miatt. (hegyi) értékelés:

Én arra tippelek, hogy azért az Ágy leckére lett küldve ez a film, mert, ahogy a cím is mondja, az asztal az, ami fontos, és az ágy meg az asztal mondóka szinten is összetartozik. „Elváltak egymástól, ágytól, asztaltól”, szokták mondani. Ez a két olyan terepe az életnek, amik egy kapcsolati rendszernek az alapjai. A film is nagyjából erről szól. Árpinál a filmek tekintetében ezt a mostanit előrelépésnek érzem, mert sokkal összeszedettebb a történetmesélése. A nagy erénye a filmnek az, hogy a végén elkezdem sajnálni az asztalt. Nem szeretnék túl sokat dumálni, elmondom, hogy mi a bajom. Egyrészt van egy olyan snitt, amikor egy félprofilos szereplőt látunk a képen. Ha az egészet meg tudtad addig úgy csinálni, hogy csak kezek-lábak, és egyéb alkatrészek látszanak, de fej nem, én sajnálom azt, hogy ott azt a szereplőt beleraktad ebbe a játékba. Aztán a másik dolog az, hogy arányaiban, amikor a kissrác színezővel, filccel dolgozik, nekem sok, ritmusában hosszú. Van még egy dolog, ami lehet, hogy elkerülte a figyelmedet: amikor odateszitek az asztalt a falhoz, akkor van ott egy kéménynyílás. Nyilván az ember korlátozott lehetőségekkel bír, és nem biztos, hogy egyet fogsz érteni azzal, amit most mondok, én azt egy kihasználatlan gegnek látom. Ugyanis nagyon erős a jelenléte a film elején, és nem kezdtél vele semmit, abban egy történeti szál tovább tudna mozdulni, ott megbújhatna valami titok, ahogy azt is gondoltam, hogy azzal valami fog történni. Ott elindulhatott volna egy újabb szál a mesében, amit nem is biztos, hogy végig kellett volna teljesen varrni, mert ugye ezzel dolgoznak az összes filmesek, hogy leforgathassák az Étkezőasztal 2 meg 3, meg az Étkezőasztal nyáron meg télen című folytatásaikat. Egyébként az ötlet nagyon jó, és értelmezhető, úgyhogy négy darab csillagot adok érte. A fényelés viszont még mindig kontrasztszegény, szürke, fátyolos. (hegyi) értékelés: