fordított világ I.

fordított világ I.

Nem mondom, hogy ez egy vidám kép lenne, erős, karcos, még azt is mondhatom, hogy erőszakos, agresszív kattogás, miközben az egész úszik valami szomorúságban, lemondásban... furcsa, hogy ennyire rajzos képelemek a maguk ritmusában hogyan hatnak a nézőre. A kérdés számomra ezekben a tükröződéses kirándulásaidban mindig az, hogy vajon mit keres Bara, vajon merre jár, vajon megtalálja-e, amit keres ebben az álomvilágban. Azt is mondhatnám, hogy abban az értelemben féltelek ettől, hogy bár kiváló gyakorlat ez a komponálásra és a formaérzékenység fejlesztésére, de épp mivel varázslatos, így nehezen is engedi el azt, aki egyszer ezen az ajtón benyitott. Azt hiszem, hogy keresni kell azt, merre vezet tovább az utad, és talán ha a formákkal határozottabb döntések irányában kezdesz el játszani, akkor a választ is megtalálhatod. Mire gondolok? Miből mennyi, álom és valóság aránya, formák és koordináták önkényes felrúgása és újrarendezése, szóval ezek azok a kérdéskörök, amiket neked el kell dönts és a magad viszonyát ezekkel ki kell alakítsd, egyszerűbben mondva a kezedbe kell vedd az irányítást, mert egyelőre még nem vagyok meggyőzve róla, hogy te irányítasz és nem maya fátyla. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Cím nélkül

Ahogy lányod cseperedik, egyre komolyabb modelleddé válik, egyre tudatosabb és érettebb arcát mutatja nekünk általad. A kérdés egy képi megoldás esetében mindig az, hogy mikor elég. Azaz kell-e a csillagokat ilyen layerszerű megoldással újra és újra ismételni, erősít ez, vagy épp gyengíti a formát, ami a kendőn megjelenik. Én azt gondolom, hogy érdemes lenne kipróbálni enélkül. A másik, hogy nekem ehhez a tekintethez és formákhoz kellene, hogy nagyobb, levegősebb terünk legyen, ha már kendő is van, meg haj is van. Most ezek a formák furán vágódnak. Az is érdekes lehet, ha a tekintetre fókuszálunk, de most valahogy a kettő között vagyunk. HA a cél a szabadság, a megzabolázhatatlanság érzékeltetése, akkor a tér fontos. Ha ennél fojtottabb érzelmeket akarunk előhívni, akkor viszont - és talán erre akar utalni a csillagok ismétlése - úgymond "koszosabbnak" kell lennünk. Ez mindig nehéz ha az ember gyerekkel dolgozik, hogy ne is legyen édelgés, de ne is kényszerítsük erőszakkal valamilyen irányba. Hát, nem mondtam, hogy egyszerű lesz... ha mindezt egybevetem, akkor nekem ez egy érdekes kérdésfelvetés, jó irány, de a döntés a te kezedben van. (hegyi)
értékelés:

Levitáció

Levitáció

Nem lehetett volna megkérni a pufi kabátost, hogy ne legyen ott? Vagy, ha már belemászott a képbe, biztos, hogy az az oszlopsornál nem lenne vágható a kép, hogy azt a félvalamennyit ott levágni? Nem baj az, ha billeg egy kicsit az, hogy melyik oszlop van benne, vagy melyik nem, én ott biztos, hogy vágnék. Jó az irány. Tónusban kicsit most nem olyan erős az ügy. Azt mondom, hogy itt a ruházat fog majd neked segíteni, tehát, ha vissza tudsz menni erre a helyszínre, akkor az érdekes lehet, ha nem ennyire sötét ruhával dolgoznál. Képzeld el ezt a képet egy hófehér lebernyeggel, hogy mennyire más és erős lenne. Ez a ruha nekem ehhez most nem működik, ez nekem civil, még akkor is, ha két soros a gombolása. Akkor lenne ez igazán ütős, ha lenne egy kicsit színpadiasabb hatása. Most olyan, mintha ott lenne a nagy modell, és az asszisztens megkérted volna, hogy játssza le neki, hogy mit kell majd csináljon, és ez egy werkfotó lenne. Ha lehet, akkor kérek egy ismétlést, jó? (hegyi)

Szem

Szem

Fent kicsit sok, lent kicsit kevés. Ha már ennyire komponálunk, akkor vagy centrálisra komponáljunk, vagy aranymetszésre, de valahová ugorjon be az a képközéppont. Bármelyiket el tudom fogadni. Megint azt mondom, hogy a megfigyelés jó. Az a helyzet Bara, hogy én nem tudom, hogy te hol jársz, szerintem valamilyen módon egy ufó vagy, mert ilyen helyek nincsenek is a városban, amiket te észreveszel, és én ezt nagyon irigylem tőled, mert ez nagyon fontos. És kitartó is vagy, és ezt is nagyon becsülöm. Ez tökéletesen rendben van. Ez a kép is viszonylag rendben lenne, ha a kompozíció a helyén lenne. (hegyi)
értékelés:

Boldog nőnapot!

Boldog nőnapot!

Leszámítva itt is a firkálást, a többi részét rendben lévőnek tartom. Kicsit sok a fényfestés része, ebből egy picit kevesebb is elég lenne, nem sokkal, de a kép szélénél utómunkában helyre lehetne hozni, meg lehetne oldani. Maga a gesztus jó, a felbukkanásod is jó. Lehet, hogy a szemüveget erre az időre én letenném, mert az nekem idegen ettől a formától, kicsit szétkaszabolja az arcodat, de az irányt abszolút szeretem. (hegyi)
értékelés:    

Mi

Mi

Erről most túl sokat nem fogok mondani, mert az ötlet kiváló, nagyon jó ez a tükörrel való játék - talán jó lenne, egy olyan tükröt találni, aminek nincsen kerete, mert az nekem túl határozott - de két dolog van, ami bosszantó. Az egyik a szájba belerajzolt piros, amit nem tudok, hogy mi a francnak van ott. Másrészt a Bara Art, borzalmas ez a betűtípus, ahogy szoktam mondani, képalkotó elemmé teszel valamit, ami nem az, és ráadásul ez biztos, hogy art? Bocsánat még egyszer, de látom, hogy ez egy ilyen tendencia, hogy az emberek elkezdik magukat definiálni valahogy, művész vagyok, fotográfus, utcai fotós, meg az ördög tudja mi - ez nem tehetség kérdése, hanem az, hogy hol tartunk a magunk útján. Ha túl korán rakunk magunkra ilyen jelzőket, szerintem, azzal később nagyon kicseszünk magunkkal. Mert onnan nehéz ám visszajönni, tehát, amikor az ember megszokja, hogy én ez vagyok, és rajtam van a jelvény, akkor onnantól azt már baromi nehéz lerakni, és utána azt mondani, hogy nem, én egy mezítlábas fotós vagyok, akinek tanuló üzemmódban még van mit tanulnia. Érted? Nagyon nem javaslom ezt. Egyébként a kép zseniálisan jó lenne, az ötlet tetszik, és minden benne van, aminek benne kell lennie. Ez a tükörjáték kiváló, jó a modelled, mind a kettő, az üzenete is jó, minden oké. De miért kell a pirosat belerakni? Mi indokolja számodra, hogy a szájnál legyen ez a piros bigyó, nem értem. Másrészt meg ne firkáljunk már a képre. (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

Kedvelem azt, hogy ezzel a tükröződéssel ennyit foglalkozol, mert nem rossz, ha az ember egy bizonyos témára rácuppan, és nem hagyja addig abba, amíg úgy érzi, hogy abban van anyag, és ez egy ilyen téma. Nyilvánvaló, hogy ez azzal is együtt jár, hogy nem mindegyik telitalálat, mert az ember keresi a közlési helyzeteket és formákat, de a kitartásodat mindenféleképpen díjazom. Ráadásul ez a példány, amit itt most látunk, nekem egy teljesen rendben lévő ügy. Pont annyi van a valóságból, amennyi kell, a játékosság a cipővel megvan, az üzenet rendben lévő, sőt, még van egy ilyen Kis Herceges vonal a lámpagyújtogatóról, szóval nekem ez bejött, köszönöm, megvettem, megvan. 3 csillag, leckemegoldás, szuper, mi kell ennél több? (hegyi)
értékelés:    

Álmosvölgy

Álmosvölgy

Tim Burton: Álmosvölgy legendája c. film emlékének

Nem láttam a filmet, így ezt nem tudom megítélni, hogy jó-e a kapcsolódás, a kép viszont hangulatos. Ugyanakkor a kompozíciója lehetne egyértelműbb is. Most valahogy kb ugyanazt kapom fenn, mint lenn, de talán épp az lenne a megfejtés, ha egyik kiegészítené a másikat, ami egyiken hiba, az a másikon nem lenne az, és fordítva. Most egyik "világ" se elég határozott. (hegyi)
értékelés:

violin

violin

Bara, annak igazán örülök, hogy újra aktív vagy, hiányoltalak a térről nagyon. Nem csak miattunk, hanem azért is, mert szerintem érdemes a képeidről beszélni, talán néhány meglátás segíthet neked is. Azzal kezdem, hogy nem, még mindig nem tartom jó ötletnek, ha a képre írtok. Egyrészt ronda, még ha szép írást imitáló betűtípust is választasz, de azért hozzáteszem, hogy én ezt finomkodónak gondolom, ugyanakkor védeni semmit se véd, viszont képalkotó elemmé válva olyan kosz, ami zavaró. Ami a képet illeti, a bácsi karakteres, megértem, hogy fotóztad őt. Azonban ha már fekvő az a kép, bár ennek okát nem értem, a "portrait" állóképes beállítás jobb lenne, de ha már fekszik, akkor a teret rendezni kell. A modell most le van csúszva, fenn a feje felett ok nélkül van sok tér, ettől alacsonynak hat. Aztán ott van a háttér kérdése, amiben a fa a fej mögött, a szobor, a néni fejét takaró hegedűnyak mind olyan ügy, ami nem szerencsés. Persze, nem sok idő van egy ilyen képhez, de attól nem kell félni, hogy a modelled majd úgymond szerepelni kezd a kamerának, hiszen eleve ezért áll ki hegedülni, tehát ha a kamerával megkeresed azt a pontot, ahonnan a dolog tere már működik, akkor se fogod őt elveszíteni. (A kép átkerül a szorgalmiba, mert a zene lecke megszűnik.) (hegyi)

mennyei harc

mennyei harc

Megint egy szendvicsképet kapunk, amiben van egy valós régió a tájképi hatásokkal dolgozó látképpel, a fickóval, aki ül a hegytetőn a kereszttel, ezek mind nagyon izgalmasak, és aztán a kép felső részében, mint egy ilyen délibábos ügy, megjelenik ennek az egésznek valamilyen éteri levonata. Én ezt jónak gondolom, mindazzal együtt, hogy én nem vagyok a képmanipulációnak olyan nagyon elkötelezett híve, de ez itt indokolt, és helyén való, és kap az egész ettől egy ilyen furcsa gellert, egy ilyen furcsa fricskát. Jó ez, tetszik, köszönöm! Megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is, Bara, de ez nem jelenti azt, hogy a magány leckén ne kellene még dolgoznod, szerintem, van ebben még neked rendesen anyag. (hegyi)
értékelés:    

esernyő tánc

esernyő tánc

Barától kaptunk már ilyen tükröződéses játékot, és azt gondolom, hogy ezt ő nagyon jól érzi, hogy mi az, ami alkalmas erre egyáltalán, hogy melyik szituáció, melyik helyzet, hol lehet ilyet találni, hova kell akkor állni, honnan fog ez jól működni, honnan tudom megoldani azt, hogy ennek az egésznek a viccessége, és a ritmusa is megtörténjen a képen. És hogyan tudom ezt mégis úgy fűszerezni, hogy mégsem a vicc a kérdés, mert hát, ez a napernyős fickó itt azért eléggé mókás, de közben meg mégsem őróla szól a történet egyedül. Van mód körbejárni a képet, van mód szemlélődni, ráadásul két egymásnak tökéletesen ellentmondó világot látunk. Egy szociografikus megközelítést a kép alsó régiójában, és egy abszolút lírai, festői megközelítést a felsőben, és mégis megél együtt a kettő. Bara, ezt te nagyon érzed, úgyhogy nagyon köszönöm ezt neked! Nagyon jól működik ez a kép! (hegyi)
értékelés:    

Gizicic

Gizicic

rejtőzködik... akárcsak én

Macskával engem bármire rá lehet venni, még arra is, hogy 3 csillagot adjak. Ugyanakkor, ha az a kérdés, hogy ő most rejtőzködik, akkor talán egy kicsit a környezetből többet kellene adni. Most annyira körbevágtuk ezt az egészet, hogy ez a zöld még kevés nekem ahhoz, hogy őt rejtőzködni lássam. Elhiszem, mert leírtad, de én most nem a rejtőzködést látom, hanem azt, hogy zavar ott engem az a fikusz levél, és én azt onnan elhajtanám. A tömegelhelyezésnek sem ártana, ha oldalirányban kapnánk még valamit, akár két-három ujjnyit is ahhoz, hogy ez az egész a maga dekomponáltságával majd helyrebillenjen. A háttérrel, ami történik, az abszolút rendben van, látom egyébként, hogy itt is valamilyen, akár dupla expós, akár tükröződéses helyzet van, ezt persze nem tudom innen egyből megmondani, hogy ez micsoda, de valami fátyol került erre a képre, ami nem tesz rosszat neki, az ott helyén van. Nyilvánvalóan az is kérdés, hogy ez a macska mennyire barátságos, mennyire kezelhető, mert mindebből a ritmusból nekem most a humor irányába kilóg, hogy a kis homlokán ott vannak ezek a szöszök. A mi macskánk is, és tulajdonképpen az összes ilyen bujkálós őrült, de nekem azért most ez nem annyira illik ehhez a képhez. (hegyi)
értékelés:

fényjáték

fényjáték

Többféle ritmussal dolgozik az alkotó, egyrészt van egy nagyjából csendéleti beállításunk ezzel a gyertyával, a fürdőszoba, vagy konyha csempével, aztán van egy érdekes fényfestési játékunk, amiben talán a füst is benne van, amiben egy nagyon szép, ívelt kézmozdulat, vagy kalligrafikus ritmus jön be. Aztán kapunk egy olyan önportrét, ami ebben, mint egy ilyen álomszerű helyzet tud jelen lenni, és ráadásul ennek különböző fázisait láthatjuk. És még valami, ami megint érdekes, hogy ez az egész dolog egy nagyon érdekes színdinamikában van megoldva, ezzel a meleg, vörösbe forduló naranccsal, és ezzel a hideg kékes-lilával. Van egy nagyon különleges íze. Valahogy olyan az egész, mintha egy emlék felidézése lenne. Tulajdonképpen, még akár a gyász leckébe is kerülhetne ez a kép, vagy akár illusztrációja is lehetne egy versnek. Jó az irány, és jó ez az egész ritmusképlet. Megadom a 3 csillagot, és ez egy jó leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Bara

Bara

... talán ez már nem "mímes" :)

Kaptam egy leiratot: „... talán ez már nem ’mímes’ ” Egy biztos, hozzám sokkal közelebb áll ez a kép, mint az előző. Kicsit nekem szűkre vágott. Barának gyönyörű haja van és ebből a gyönyörű hajból egy kicsit többet kérnék, mert ehhez a ritmushoz, amit ezek a növények képviselnek, a haj nagyon jól illik, passzol és kifuthatná magát ez a dolog, ha ennél kevésbé lenne szűkre vágva. Ettől függetlenül az ívek, a ritmusok és a fények játéka rendben van. Benne van az álmodozás is, bár nem vagyok benne biztos, hogy ebbe az irányba néztem volna. Lehet fölfelé nézni, nincs azzal semmi baj. Annyira befelé nézel most, hogy ezzel így belül maradsz egy történeten, tehát nem a jövőbe, vagy felfelé nézel, ez kicsit bátortalanabbá teszi élményben ezt az egészet. Ettől függetlenül ez egy olyan önportré, ami megint egy új iránynak a megmutatása, egy új kapu, vagy egy új ajtó kinyitása és bátorítanálak arra, hogy ebbe az irányba menjél tovább. Megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is. Hadd tegyem hozzá, Bara, hogy nagyon jó lenne az is, ha a 4. és az 5. lecke felé is mozdulnánk egy kicsit, már csak azért is, mert jó lenne ebből az első osztályos szintből kiemelkedni most már lassan a második osztály felé, és nagyon kevés hiányzik. Hogyha bemész a saját adatlapodra, akkor ott látod, hogy melyek azok a leckék, amik már megvannak, és egy kis energiát kellene fektetni azokba is, amik még nincsenek meg, hogy azokkal is dolgozzunk. De ez egy nagyon jó irány, és ne engedd ezt el. Érzelmes és annak örülök a leginkább ennél a képnél, hogy nyitottál magadon felénk, ha csak egy lépésnyit is, de nyitottál. (hegyi)
értékelés:    

Dalí emlékére

Dalí emlékére

Bara, azt gondolom, hogy ezek a mímes helyzetek nagyon jól mennek neked. Bevallom neked férfiasan, hogy én azt várnám tőled, egy lépéssel menjünk tovább. Ezt te jól tudod csinálni, biztonsággal mozogsz, de kényelmes vagy benne. Jó lenne, ha túllépnél a komfortzónádon és elkezdenél magaddal ennél egy kicsit őszintébben dolgozni, mert ezek rólad nem túl sokat mondanak, csak nagyon áttételesen. Jó lenne, ha Barával kezdenénk el egy kicsit foglalkozni az önportréknál, és nem valami mögé bújva, valamiben elrejtőzve dolgoznánk. Én értem, hogy ez kényelmes, és hogy ez egy jó geg, és a barátok nagy része ezen biztosan jót mosolyog, ugyanakkor ennek az időtávolsága a zéróhoz konvergál. Ez a kép 1 év múlva már nem lesz érdekes. Nem sokat mesél rólad. Arról mesél, hogy te egyfajta humort véltél akkor ott abban felfedezni. Ennél én azt mondom, hogy menjünk most már mélyebbre. Régóta dolgozol ezzel, az érzékenységed megvan hozzá, itt most már csak a saját magunkkal való őszinte szembenézés és egy kicsi bátorság kell ahhoz, hogy ezt az első 3 leckét más minőségben kezdd el megoldani. Ezt most visszaadom, ez már nem a te szinted, Bara, ennél te már magasabban jársz. (hegyi)