emlék

emlék

"Soha, de soha nem veszítjük el szeretteinket (...). Ők velünk vannak, nem tűnnek el az életünkből. Csak nem egy szobában vagyunk velük." /Paulo Coelho/

Kevés, ennyire gondolatébresztő leckemegoldást kaptunk az utóbbi időben erre a leckére. Szeretném, ha ezen elgondolkodnánk, mint alkotók, hogy ez egy fontos dolog, hogy a kevesebb néha több. Azzal, hogy Bara beemelte a képbe ezt a szemüveget, és az életlenséggel játszik, ha megfigyeljük, az sem éles, ami a szemüveges világban létrejön, és ez nem baj, mert az emlék is mindig olyan, amit visszahív az ember, nem úgy emlékszik, bizonyos dolgok jobban felerősödnek, bizonyos dolgok háttérbe kerülnek, néhány szereplő elhomályosul, másnak a hiányát látjuk csak, és ez a kép erről beszél ebben a formában. Az, amit itt Bara nekünk mutat, egy nagyon érett üzenet. Kompozícióban annyit talán, hogy a kép tetejénél engem az ég kivisz ebből a helyzetből, de ez minimális, mert akár a keretezésnél a paszpartu megfelelő elhelyezésével lehet vágni. Ha nincs ott a tetejénél ez a rész, akkor még inkább koncentrált az, ahogy a képhatáron belül maradunk, és fókuszálunk erre a helyzetre. Bara, azért köszönöm ezt, mert a gyászmunka mindenkinek valami belső, nagyon intim ügy, talán intimebb, mint a portré, és hogy ki-ki hogy dolgozza föl az életében történt eseményeket, azt nagyon ritkán mutatjuk meg. Én nagyon örülök annak, hogy nem egy primer helyzetet mutatunk. Az is fontos, amikor az ember egy sírkővel szembesül, egy gyertyával vagy egy fénnyel, de most ennél az üzenetnél azt érzem, hogy Bara behívott minket az ő belső fájdalmába, és ez nagyon fontos. (hegyi)
értékelés:    

cím nélkül

cím nélkül

Jó az, amit Bara észrevesz ezzel a szemüveg használattal, hogy itt egy belső és egy külső világ határán járunk, és a néző ezzel a fókuszállítással egyből belekerül egy filmbe, egy sztoriba. Tetszik az ötlet, miközben a kép bal oldalán szereplő álló kis pólós fiú mozgása abszolút jó ritmus, miközben az, hogy a hozzánk legközelebb eső kisfiú egyszer csak belegyalogol a képbe, ez is abszolút jó, ehhez képest az, hogy a parton álló apuka a kisgyerekkel mit csinál, az ott nekem kérdéses. Igen, erre vetted a fókuszt, és ezzel egy döntést is meghoztál, hogy az ő történetük az izgalmas, de ott valamilyen mozgást még várnék. A három képen túlságosan egyformára sikerült az ő mozdulatsoruk. Abban is várnám azt a fajta billegést, amit a másik két figuránál megkapunk. De ami létrejön nagyon izgalmas, úgyhogy a három csillag megvan. Annyit hozzáteszek Baránál is, hogy ez a keretezős-összeragasztós módi nekem idegen, a képek önállóak, nem kell a keretezős-paszpartuzós machinálás. (hegyi)
értékelés:

A daru halála

A daru halála

Réges-régen messze északon volt egyszer egy Karoku nevű fiú. Egy téli napon Karoku elindult, hogy jó meleg dunnát vegyen. Útközben azonban, ahogy átvágott a szántóföldön, talált egy csapdába vergődő darumadarat. Megsajnálta, és kiszabadította, ám ahogy elengedte, megjelent az az ember aki a darucsapdát állította, és dühösen kiáltott:
   - Mit művelsz, te szerencsétlen? Már éppen örültem, sikerült darut fognom!
   Karoku erre így válaszolt:
   - Bocsáss meg! Tessék a madárért cserébe neked adom a pénzemet, csak ne haragudj!
   Így is lett, Karoku számtalanszor bocsánatott kért az embertől, és odaadta neki a pénzt amin dunnát akart venni. Amikor beesteledett, és Karoku édesanyja kettejük fekhelyét készítette elő, így szólt a fiához:
   - Ma éjjel már megint esik a hó,és te nem vetted meg a jó meleg dunnát!
   Karoku azonban elmagyarázta neki, hogy a pénzen megmentette egy daru életét, és az édesanyja erre mosolyogva bólintott:
   - Az már más! Hiszen nagyon jót cselekedtél! Gyere csak, felezzük meg ezt az egy takarót, és térjünk nyugovóra!
   Ám ekkor kipp-kopp: valaki megzörgette az ajtót. Karoku és az édesanyja egymásra néztek, lassan kinyitották az ajtót, mire az északi szélben táncoló hópelyhekkel együtt egy leány lépett a szobába. De olyan szépséges leány, amilyet még enberi szem nem látott. Szinte tündökölt, az arca és az alakja úgy ragyogott, mintha valami távoli ország királykisasszonya lenne. A leány mélyen és udvariasan meghajolt, majd így szólt:
   - Azért jöttem, mert szeretnék kérni tőletek valamit. Hadd legyek Karoku felesége!
   Karoku és az anyja igencsak zavarba jöttek, majd egíymás szavába vágva, olyan gyorsan akartak válaszolni, hogy szinte azt se tudták, mit mondjanak.
   - Még hogy Karoku felesége! Egy ilyen szépséges lány, mint Te? De hiszen te is láthatod milyen szegények vagyunk! Hidd el, itt nagyon keserves sorod lenne! - mondta Karoku anyja, és a fiú is helyeselt:
   - Bizony, bizony! Ne is mondj ilyet!
   A leány azonban megrázta a fejét, és leült a hideg padlóra. erre már nem volt mit mondani, Karoku és anyja, akik alig tértek magukhoz a nagy csodálkozástól, bevezették a vendéget a ház legszebb szobájába. A szépséges leány végül mégis Karoku felesége lett. Reggeltől estig szorgalamasan dolgozott, de bizony ugyanolyan szegények maradtak, mint annak előtte. mindhárman szinte csak forró vízen éltek, így tengették életüket. Egy szép napon azonban így szólt a felesége Karokuhoz:
   - Én most bebújok a szekrénybe, és három napig szőni fogok odabent. Szépen kérlek, ne nyisd ki az ajtót, amíg magamtól elő nem jövök! Sem vízre, sem ennivalóra nem lesz szükségem.
   Hiába aggodalmaskodott Karoku, a felesége csak nevetett, és rögvest be is bújt a szekrénybe. Három napon át egy szövőszék kattogása hallattszott ki a szekrényből, és a negyedik napon végül előbújt az asszony. Ahogy Karoku átölelte kissé lesoványodott feleségét, az egy vég gyönyörűen megszőtt selymet nyújtott át neki, és így szólt hozzá:
   - Édes férjem, vidd el ezt a vég selymet az urasághoz, és add el neki kétezer arany.
   - Ez aztán a szép munka! - lelkesedett az uraság - Igazán megér kétezer aranyat! Sőt, ha hozol még egy végre valót, azért háromezret fizetek!
   Karokuval még soha életében nem fordult elő, hogy ilyen sok pénz verje a markát így hát szedte a lábát, sietett hazafelé, hogy minnél előbb tudassa feleségével a jó hírt.
   - Az uraság azt mondta, hoyg szőj meg egy vég selymet, és háromezer aranyat ad érte!
   Az asszony ránézett, majd szomorkás arccal így felelt:
   - Ha így állunk, szövök még egy vég selymet. De most egy egész hétbe telik majd amíg elkészülök. Vigyázz, ne nyisd ki addig a szekrény ajtaját!
   Ezzel az assyony csöndesen bebújt a szekrénybe, és szőni kezdett. Kippkopp-kippkopp, halatszott reggeltől estig a szövőszék hangja. Ám egy idő múlva Karoku és anyja aggódni kezdtek, hisz az asszony azt mondta, hogy hét napig még ennivalóra sincs szüksége. Ráadásul a szövőszék kopácsolása is egyre lassabbnak és fáradtabbnak tűnt.
   - Azt mondta, nem szabad benéznünk, de vajon mi lehet vele? - aggódott Karoku, mire édesanyja így bátorította:
   - Óvatosan less be, úgy hogy ne vegye észre! És ha mégis rájönne, mondd hogy csak miatta aggódtál! Így biztosan nem lesz mérges.
   "Ez igaz lehet! Végtére én vagyok a férje!" - gondolta Karoku, és egy kicsit kinyitotta a szekrény ajtaját. Abban a pillanatban a megdöbbenéstől elállt a lélegzete: a szekrényben nem a felesége volt, hanem egy darumadár! Csőrével saját tollait húzogatta ki, tollaiból fonalat font, így szőtte a selymet. Bizony már sokat ki tépkedhetett, mert a testén már alig maradt toll.
   "Egy daru hát a feleségem!" - Karoku sietve becsukta az ajtót, aztán csak ült és ült nagy csendesen. Kisvártatva nyikorogva kinyílt a szekrény ajtaja, és előbújt elcsigázott felesége, kezében egy vég csodálatos selyemmel. Letette Karoku elé, majd maga is leült, és halkan így szólt:
   - Köszönöm, hogy idáig gondoskodtál rólam. Én vagyok a daru, akit megmentettél. Azért vettem fel ezt az alakot, hogy melletted lehessek, és egész életembe szolgálhassalak, de most már nem maradhatok, mert meglestél, amikor daru alakját öltöttem magamra.
   - Kérlek ne mondj ilyet!Én mindig veled akarok lenni! - mondta Karoku majdnem sírva, mire felesége szépséges szemei is megteltek könnyel:
   - Én is veled maradnék. Ezért kértelek, hogy semmiképp se nyitsd ki a szekrény ajtaját... - Alig mondta ki ezt az asszony, egy szempillantás sem telt belé, fölállt, kívül termett az ajtón, és már repült is az ég felé. Daruvá változott és szállt, szállt egyre magasabbra a téli égen. Karoku pedig csak állt ott, és az eget bámulta, magához szorítva a selymet, melyet a felesége szőtt.

Abszolút jó a kis novellához csatolt képi információ, jól szimbolizálja azt, amit kapunk a mesénél. A tömegek, a foltok, minden nagyon rendben van, és nagyon díjazom azt, hogy az irodalmi részt magunkon átszűrve eljut Bara ehhez a fajta egyszerűsítéshez. Ebben van benne a dráma. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Csigák földjén...

Csigák földjén...

Az előző kép is tetszett, ez még inkább izgalmas, de itt is szigorúbb lettem volna a vágással. Ha alul meghozod ezt a döntést, hogy a fatörzsből neked csak egy rész az, ami fontos, mert ott jön létre a történet, a kis hangya és a csigák közötti kommunikáció, akkor a kép jobb oldalán egy kicsit és a kép tetején talán többet még lehetett volna vágni, hogy a ritmus még feszesebb legyen. Bara, te azok közé a fotósok közé tartozol, akik nagyon-nagyon érzik ösztönösen a ritmusokat. Most itt, mintha ebből a ritmusból kikerültünk volna, ez a ritmus most nem annyira erős, miközben az üzenet meg a történet rendben van. (hegyi)
értékelés:

CsigaPity

CsigaPity

Kedvelem ezt a megfigyelést, jó az ötlet, drága Csiga Anna valamit szeretne ennél a pitypangnál elérni, azt gondolom, hogy zsákutcába jutott. Mindenképpen jó iránynak tartom, és a kompozíció is rendben van ezzel az átlós szerkesztéssel, mert tessék megfigyelni, hogy a háttérben meghúzódó fűszálak meg egyéb vonalak is hozzáadnak ehhez a kompozícióhoz ellentétes irányban, tehát támasztják ezt a rendszert. Talán annyit tudnék hozzátenni, hogy fönt, a kép tetejénél egy ujjnyit lehetne még vágni, még határozottabb lenne az irány. (hegyi)
értékelés:

Lámpa

Lámpa

Megint egy erős kép. Bara, ez az. Ez az, amikor minden a helyén van, és minden úgy van a helyén, ahogy annak lennie kell. Nincsen túldumálva a dolog, és mint Víz lecke is tökéletes, mert a tükröződés létrejön, de az, hogy te olyan helyzetet választottál, amikor már ég ez a lámpa, az nagyon fontos dolog. Sok leckénél dumálok róla, hogy igenis a világítótesteknek van funkciója, és ezt mutassuk meg, akár lámpa, gyertya, vagy bármi, mert ha nem világít, annak van egy külön jelentése, azzal tessék dolgozni. Itt világít, gyönyörű, nagyon szép. Ráadásul ezt az egészet Bara úgy csinálta meg, hogy esik az eső. Ezek a vízcseppek, amik beleesnek a nagy tóba, ettől lesz az egész izgalmas. Attól, hogy a víz vízségét erősíti, miközben lírai is lesz az egész ettől. Bara tud valamit, azt be kell ismerni, most ennél a képnél ez össze is jött. Ebből ne engedj. (hegyi)
értékelés:    

wonder world III.

wonder world III.

Igen, ez volt a lényege a Monokróm szín leckének, akkor mégiscsak van értelmezése a leiratoknak, mert erről beszéltem, hogy bizonyos dolgok, fények, tükröződések torzíthatják a színi világunkat, és ezekkel érdekes és izgalmas helyzetek jöhetnek létre, mint a víztükör által most kékre festett felület. Ez abszolút tökéletes, az egy másik kérdés, hogy minden rendben van-e a képen, mint kompozíció. Vannak olyan felületei ennek a képnek, amik nincsenek kihasználva, ahol valaminek kellett volna történni. Nagyjából a kép közepétől a jobb oldal felé terjedő rész az, ahol ellazult ez a kapcsolat. Vannak felhők fölötte, a felhőkből kinőnek füvek, ezek izgalmasak, de ott van egy nagy flekk, ahol nem történik semmi. Nem azt mondom, hogy minden négyzetcentijét ki kell használni a képkockának, és mindenhol valami izgalmas dolognak kell történnie, mint egy kollázsnál, de ott valami nekem tömegelhelyezésben hibádzik. (hegyi)
értékelés:

wonder world II.

wonder world II.

Szürreális a dolog, az Eltűnő világ lecke teljesen másról szól, azért tessék ezt elolvasni, mert ez a lecke értelmezése itt most primer módon történt, verbálisan. Az Eltűnő világ leletmentésről szól, itt pedig eltűnünk a lefolyóban. Jó ez, és mint kép, őrületes, csak a leckebesorolással nem értek egyet. És mivel azt mondtuk, hogy Hegyi nem fog átpakolni leckéket, ezért ez egy csillagos kép lesz úgy, hogy egyébként őrületes a munka. Tessék elolvasni gondosabban a leckefelhívásokat. (hegyi)
értékelés:

wonder world I.

wonder world I.

Ha jól sejtem, akkor ez a Millenáris, és az az izgalmas, és az, ami abszolút jellemző Barára, hogy nem egyféle dologban gondolkodik, nem abban gondolkodik, hogy az építész mit hozott létre, beleveszi a tájépítészt is, itt van egy egészen Magritte-s, furcsa, szürreális világ a tükröződéssel, a víztükörrel, a vízen úszó fával. Az egész egy őrületet kap, és ezzel a színtorzítással a valóságból még inkább elemeli, rátesz erre még egy lapáttal, indokolja a helyzetet. A képszerkesztés is rendben van, úgyhogy nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Summer

Summer

Nagyon jó a modell, nagyon jó az egész gesztus, ez a szemüveg, a lobogó haj, tényleg minden szuper, én picit lejjebb ereszkedtem volna. Így most a méretkülönbség miatt a mozgás is beszorul valamennyire. Ha lejjebb ereszkedsz, akkor ez a hajlobogás még nagyobb erőt tud kapni, még dinamikusabb tud lenni. A három csillag ettől függetlenül megvan, próbáld meg, hogy mi van akkor, ha a modelled horizontjára kerülsz. (hegyi)
értékelés:

Bubbles me

Ezeket a leckéket mi úgy találtuk ki, hogy addigra jussunk el a leckeismétlésekhez, amikor már a többi lecke megoldásra került, tehát most élek azzal a jogommal, hogy én most ezt átteszem az Önportré leckébe, és várjunk addig, amíg a többi leckével már eljutunk odáig, hogy az ismétléseknél van a sor. A portré viszont kitűnő, benne van az, hogy felnőtt vagyok, de játszom, átadtam magam ennek az élménynek, benne van az élvezete ennek az egész történetnek. Az is benne van, hogy a felnőttben megvan az igény a játékra, de az elvárásokat akarja teljesíteni akkor, amikor nem mer játszani. Ennek a felszabadítása szerintem nagyon fontos, úgyhogy a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:    

impresszió

Finom a megoldás, az élességgel nem tökéletesen értek egyet, mert most valahol a pohár oldalánál van az élesség, kb. 1/3-ad - 2/3-ad arányban talán. Jót tett volna, ha a pohár elején van az élesség, hogy az a vízcsepp legyen a fő motívum, ami ott lecsorog, és minden ahhoz legyen viszonyítva. Most létrejön egy kapcsolódás többszörös gondolati és tartalmi ismétléssel: van a pohár, mint víztiszta felület, van a pohárban lévő folyadék, mint víz, a háttérben, tételezzük föl, hogy a Balaton van, mint víz, tehát az ég is kék, mint a víz. Többszörös a rezonálás, de el kell tudnunk indítani azt, hogy honnan és hová tartunk. Ez a honnan-hová elindulhat akár a vízcsepptől, és a cseppben keressük meg az egészet, és akkor az a vízcsepp, ami a pohár oldalán lefolyik egy fontos képalkotó elem lenne. A megoldás tökéletesen rendben van, most erre megadok kettő csillagot, azért nem hármat, mert Bara nagyon pontosan tud fogalmazni, és most itt azt mondom, hogy Bara, ne add lejjebb, tessék pontosan megfogalmazni az arányrendszereket. Van élesség a képen, de nem ott, ahol kellene legyen. Ezt a vízcseppet, ami a pohár oldalán most föllelhető, és valószínűleg a véletlen tette oda, tessék tudatosan előállítani, és úgy elkészíteni ezt a munkát. Azt is lehet, hogy esőben kinthagyod a poharat, azt is lehet, hogy a kezedet bevizezed, és lefröcskölöd, tessék létrehozni ezt esztétikai formában úgy, hogy a ritmizálás jól működhessen. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Felidézem a kulcsmonatot: "mindenki csináljon azt, amit akar". Ha ezt veszem alapul, mint szabadságélményt, és mint abban a filmben megfogalmazott szabadságélmény mellett létrejövő ironikus megközelítést, mert ne felejtsük el, hogy a Márti leckéjének a megoldásánál az is benne volt abban a képletben, hogy ez a szabadság illúzió. Nagyon beszédes az a film, tessék megnézni. Azért mondtam el ezt itt a kezdeteknél, mert abban van az ereje ennek a képnek, hogy egy nagyon kötött helyzetnél, két szobor között történik az ugrás, de sikerült abban az állapotban lefotózni ezt a helyzetet, amikor már látható az, hogy ez az ugrás ekkora, és nem fog még magasabbra szállni Bara. Létrehozta, fújja a buborékját, ott van, emelkedett, megtörtént az, amit akart, de mégsem szabadult ki abból a körből, amiben van. Ez a kitörési vágy benne van a filmben is, erről nagyon jól mesél ez a kép. Még egy dologra hívnám föl a figyelmet: a szappanbuborék és az a vasgolyó, ami a körív közepén van nagyon jó párhuzam. A légiesen könnyed szappanbuborék, és a nagyon konkrét, tömör vasgolyó. Pilinszky mondja: "Holnaptól ellenállás nélkül,
egyenletesen gurulok." (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Ha jól sejtem, ez valahol a MÜPA-ban lehet, mintha ott lennének ilyen tölcsérformájú lámpák. Nagyon izgalmas az a térjáték, amit észrevett Bara. Ez nyilván az építésznek is köszönhető. Annak külön örülök, hogy nem elégedett meg azzal, amit az építész létrehozott, hogy ezt ábrázolja és dokumentálja. Maga a kép nem csak arról szól, hogy van egy organikusnak tekinthető tölcsérformánk, és arra hogyan reagálnak ezek a zongorabillentyűhöz hasonló fekete-fehér, sötét és világos faburkolatok, hanem ebbe a helyszínbe beleállított egy modellt. Hogy ez instuálva történt, vagy megfigyelte, hogy valaki éppen nézelődik, azt nem tudom, de ilyen szempontból mellékes, mert jó helyen van, ráadásul ez a hármas forgás, ami az árnyékkal, a valós személlyel, és annak a tükröződésével létrejön, ez is nagyon izgalmas. Mind a három forma tulajdonképpen egy kicsit másról is mesél. Nagyon kedvelem ezt a képet. A tömegelhelyezés is jó, ezt a nagy lámpatömeget jól hozza vissza modell, tökéletesen rendben lévő megoldás, megvan a Fény és árnyék lecke. (hegyi)
értékelés:    

A Kalapos

Hát, Bara, nagyon vad, amit mutatsz. A cigivel nem biztos, hogy mindenki egyetért, de én nem fogok érte szólni, mert én is bagós vagyok. Abban nem vagyok biztos, hogy ehhez a kompozícióhoz meg ehhez a geghez, amit itt kapunk ezekkel az őrületes kalapokkal (ha jól látom, itt kettő is van) a cigaretta annyira szükséges, bár legalább valamit kezdtél a kezeddel. Jó az irány, ez a 70-es évek orwo filmje színvilág is tetszik, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés: