Munkák | Page 26 | Látszótér

Szűrés

Kancsók I.
Az az I. ott azt jelenti, hogy van belőle még egy. Kettőt beküldök, a több hetvenet töröltem.

Ennek is nagyon örülünk, hogy van olyan alkotó, aki nem letudja a feladatrendszerét azzal, hogy készít egy három disznós képet és utána felugrik a Danuvia motorkerékpárjára és rohan a következő lecke megoldásához mint egy akcióhős, hanem vissza-visszatér egy feladathoz, ahol elidőz, elízlelgeti és variációkat készít. Itt elsőre azt mondhatnánk, hogy teljesen értéktelen és vizuális elemeit illetően egyszerű képet látunk, de ez nem teljesen igaz, ugyanis a két régi kerámia kancsóval a páros ritmus által igzalmas aszimmetrikus játékot hoz létre, egy női-férfi történetet, mint egy házastársi sztori zajlik a mese egy képbe sűrítve és a varázseszköz egy egyszerű dolog, egy ablakon vagy ajtón keresztül beeső fény. Egyetlen fényforrással egészen jó és különleges ritmusképletet hoz létre, ahogy a kerámiát a fény megvilágítja, a háttérben a kereten keresztül egy kiemelésben megjelenik az asztalon a két kancsó hasonlóan elhelyezett fülének játékos ritmusa, és ez az a formamotívum, ami nem csak megkettőzi, hanem többszörözi a szecesszióhoz kapcsolódó furcsa ritmusjátékot, ettől a kép elkezd mozogni, forogni, de nem elsősorban negatív feszültséget hordozva, hanem egy keringőszerű játékos rajzolattal, annak ellenére, hogy a képet a sötét uralja, de a kép mégis játékos és vidám. Az biztos, hogy Gábort ez a kép és ennek a geometriai üzenete izgatta, az öröm sugárzik erről a képről. (szőke)
értékelés:

Egy csésze erős tea
Aki tudja fehérségét,
mégis őrzi feketeségét:
példa a világon.
/Lao Ce/

Nagyon szépek a fények és árnyékok játéka és ez a szinte fekete-fehérre redukálható formavilág és jó, hogy ebben a világban ilyen színes és mélységekkel teli ez a csészében lévő folyadék, és jó, hogy észrevette az alkotó az arany csészeszél reflexét és hogy az árnyékban is gondolkodott, hogy milyen formák jönnek létre. Nagyon izgalmas a ritmizálás, majdnem olyan, mint egy kártyakép, de ezzel a ritmizálással, a füllel, kanállal megborítja ezt a nyugalmat, és ettől válik dinamikussá a kép. Ha a verset is figyelembe vesszük a kép nézegetése közben, akkor itt behívhatjuk a taoizmust is, annak rendszerét, másrészt pedig Konfuciusz filozófiai rendjét is, mindezek azért érdekesek, mert akár a japán, akár a kínai akvarellek jutnak el arra a szinte, ahol látszólag egyszerű eszközökkel, pár tollvonással olyan egységet tudnak létrehozni az időről, amelyek nagyon hasonlóak ezekhez a három soros versekhez. Visszatérve a képhez egyértelműen ezt próbálja meg képileg megfogalmazni, és abban a pillanatban, ha szűkebb lenne a keret, egy fojtott belvilág jönne létre, ez egy izgalmas megfogalmazása a csendéletnek. (szőke)
értékelés:

Huss
Ugrik-ugrik-ugrik-ugrik
Csap-csap-csap-csap

Ebből nem tudjuk meg, hogy egy horrorfilmnek vagy egy scifiben szereplő lény mozgását látjuk-e, de mint kép, mint ritmus szépen működik a kép, és ami Gáborban benne van, a lírai finomság, azt teljesíti a kép. És teljesíti a mozgás feladatkörét is, ahogy a kis jelek, piktogramként haladnak a havas tájban. Azért két disznó, mert valami jelzés értékű realitást nem ártott volna megjeleníteni még. (szőke)
értékelés:

Összetartozás
A fotózás nehéz, de modellnek lenni se könnyű.

De minek kellett belerajzolni? A kép enélkül szép és értelmezhető lenne, megvolna a drámaisága, és bíznod kellene magadban, hogy ez a grafikai játék miatt is meglenne és három disznós lehetne, de így ez kettő, mert elviccelsz valamit, ami mindeközben nem vicc kategória és ettől komolytalan és súlytalan lesz a kép. (szőke)
értékelés:

Ahogy a maci látta
Az itt (http://szakkor.estiskola.hu/2008/03/18/az-agyunk/) látható sarokból az egyik maci csinálta a képet, míg én aludtam. Én csak annyit tettem vele, hogy a függőlegest függőlegesbe hoztam, mert kicsit ferdén tartotta a gépet.

Abban az esetben értelmezhető a kép, ha valaki mint egy történetvezetést, tudja az előzményeket, de ha ehhez nem tud hozzáférni és csak ez a kép marad meg nekünk, akkor izgalmas az a felvetés, amit a cím próbál közölni és erősíteni, hogy egyfajta szubjektív képet látunk, de ez a beállítás, amennyiben a jobb alsó sarokban látható szőrös kis szerkezetet nevezzük macinak, akkor ez nem a maci szubjektívje, hanem egy ansnitt kategóriában látjuk ezt, főleg a veszternfilmeknek volt ez sajátja, amikor az utolsó jelenetben lőnek egymásra a hősök, akkor látunk ebből példát, főleg az amerikai verzióban, ahol a pisztolynak is látszania kell, ez a nagyon híres példa, de ez itt a címmel nem adekvát választás, hisz a fotós valami olyat nézhet, amit a maci is lát, tehát a maci is a képen van. Nagyon jó az irány és az ötlet, de kompozícióban kellene még foglalkozni ezzel, hiszen egy gegről van szó, ahogy a maci látta, és a geg, vagy a humor mindig akkor működik a cirkuszban is, ha a bohóc el tudja dobni a tortát és eltalálja a másik bohócot, és a néző látja ezt és érzékeli, tehát a nézőt segíteni kell ebben, ezért ezt ismétlésre visszaadnánk. (szőke)
értékelés:

Fény
Ez is a fény lecke lenne, ha lenne.

Egy disznót adnánk ennek is, szorgalmiban, örülünk neki, de: ha már a prizma a képen szerepel, innen úgy tűnik, hogy ehhez képest a két fényképezőgép mintha nem lenne eldöntve, hogy mit néz. És talán kicsit távol is vagyunk a tárgyaktól. (szőke)
értékelés:

Kék váza, barna üveg, prizma
Csendélet, de igazából a fel nem adott fény lecke megoldása.

No, itt megvan a 3 disznó. Beszélhetünk a prizma jelenségről is, mert nagyon fontos, vagy mi az a kaleidoszkóp, és ide Moholy-Nagy történetei erősen behívódnak. Azt mondjuk, hogy ha van kedve és ötlete, akkor dolgozgasson még csendéletben. (szőke)
értékelés:

Csigák, kavicsok, kinai kel
Igen, kicsit szűk jobbra, balra. A keresőben nem vettem észre.

Itt is azt mondjuk, amit lentebb. Nem ismétlem magam. Egy disznó itt is megmarad a karámban, mert a világításban egy kis ellenfénnyel lehet puhítani az árnyékokon, amelyek most a kis csigán nem jól látszanak, mert erősen vágják a formát, tehát a tónusokat, a fő és másodfényt közelebb kell hozni egymáshoz. (szőke)
értékelés:

Hamutartó, ceruza, hegyező

Nekem ez nagyon szimpatikus, bejön a hatvanas évek, végre valaki megérzi a csendélet izgalmát, a valós felületek, árnyékritmusok képi lényegét, nagyon boldog vagyok, hogy valaki elkezdi élvezni a csendéletet és nem lekamuzza. Azért kettő disznó, mert kompozícióban van mit dolgozni rajta. A faragó és a tál nagyon külön van, a jobb oldalon maradt érték nélküli rész, tehát hajrá, tovább! Azért vagyok boldog, mert végre látom, hogy valaki elkezdi élvezni ezt a leckét. (szőke)
értékelés:

Tüzes köldök
Elszabadulva a langymeleg központi fűtéstől, az ember megtanulja, mennyire központtá tud válni a tűz helye.

Minden tárgy kell, ami a képen van, de minden tárgy túl távol van egymástól. Ha közelebb húzza a lábosokat egymáshoz és a tűzhöz, akkor egy szűkebb és feszesebb kompozíció jön létre, a tűzfogó lap nem fontos. És a párhuzamosokkal is esetlegesség van. A disznók mellett ismétlés! (szőke)
értékelés:

Az ágyunk
Ezzel nagyon sokat tipródtam. Próbáltam megágyazva, beágyazva, egymásra exponálva a kettőt, mindenfélét trükközni, aztán reggel a nap pont jól sütött be, és rájöttem, hogy Szőke úgyis látná, hogy csak dugdosom az ágyam előletek. Hát nem.

Pontos és célratörő a kép címe, ami többes számban íródott, sőt, benne van valami történetsejtetés is egy közös történetről és a szobabelsőben vannak olyan pici tárgyak, macik, kazettás rádiómagnó, ami egy létezésre, egy élethelyzetre, egy privát környezetre utalnak. A cím sejtet valamifajta drámát, vagy izgalmat, hiszen egy intim világ tárul elénk, egy belső, személyes, a külvilág számára nem mindig megközelíthető élettér, ezt sejteti a cím, és ha ezzel a céllal érkezik a néző a képhez és tudja a leckét, akkor fölvetődik a kérdés, hogy vajon a hibaisták számára jól ismert bélyegalbum, vagy fotóalbum közlési szintje megfelelő közlési forma-e önmagunkhoz képest egy személyes üzenet pontos kifejezéséhez. Másként mondva a kép címe elindít egy várakozást, a látvány ugyanakkor nem elég erőteljes, szégyenlős és bátortalan ahhoz, hogy a valódi térben megjelenő rekvizítumok igazi súlyt adjanak a leckének. Nem a képen jelenlévő tárgyakkal van baj, vagy a színekkel, hanem Gábor nem elég bátran nyúl a feladatkörhöz, hanem túl akar lenni egy feladaton. Tehát nem fotó szempontjából mondom, hogy jó lenne ismételni a feladatot, hanem azért, mert önmagához képest a feladatot, az önportré feladathoz képest prűd és átcsúszik a feladat nehézségein. Egy rendezett felületet látunk, ami által nem tudunk igazán közel kerülni a feladatból adódó lépcsőfokhoz, ezért erre nem adnék most disznót, kérném, hogy a feladat ismétlődjön. (szőke)

Nahát
Bara Séta című képe hozta elő ezt a képem az archívból.

A kép humorforrása egy óriásplakát, amin egy női alak, egy festmény látható, egy előtérben lévő fával, egy Lada személyautóval és egy elhaladó emberi alakkal a városban. Tulajdonképpen sajtófotó-kiállításokon szoktunk hasonló próbálkozásokat látni, ez egy képi geg, amire a cím is utal, de nem elég sűrített a valós ellentétpár. Nehezen eldönthető, hogy a meztelen női alakkal mi van ellentétbe állítva, a volt szocialista országok egyik meghatározó momentuma, a személyautó, vagy az utcán elhaladó felöltözött női alak? Jó szándékú a munka, a megszállott fotós ilyenkor vár, hogy elmenjen onnan a Lada, vagy a néni. (szőke)
értékelés:

Húsz
Menny és pokol.

Szorgalmira megvan az egy disznó, gyerekkoromban volt, hogy a szomszédhoz jöttek külföldi rokonok karácsony körül és akkor hoztak ilyen vékony ilyen dobozt, amin valószínű késekkel, vagy sniccerrel ki voltak vágva és ilyen fotó volt rajtuk vagy színes festmény és oda volt írva, hogy ezt december 16-án, ezt december 18-án, meg volt szabva, hogy egy kis ilyen fület mikor lehet kinyitogatni és marha jó kis csokik voltak benne. Én néha disznólkodtam, hogy kinyitottam a 22-eit is. Namost nagyon az az élmény van bennem kedves Gábor, hogy fogom a pedellus számítógépét, és egy ólajtó bolgár gyártmányú 18 cm pengehosszúságú műanyagbetétes disznóölő késsel kivágom az ablakokat, hogy megtudjam, hogy mi van mögötte. Egyszerűbben próbálok fogalmazni: ez a fajta vibráció, ami az ablakfelület és a fal közötti feszültséget adják igenis sarkallnak arra bennünket, hogy a néző, aki egy látogató is lehetne és az az asszociációja ott van, hogy ezek mögött az ablakok mögött emberek és történetek lehetnek, szeretne bejutni. René Magritte híres szürrealista festőművész előszeretettel használta ezeket a ritmikai játékokat, hogy ajtókon és ablakokon át látható tereket tovább nyitott. (szőke)
értékelés:

Ez is egy kagyló
Haza szeretnék menni.

Ez egy enteriőr, egy szállodabelső, viszont nincs még ilyen házi feladatunk, úgyhogy mégiscsak azt mondom, hogy beszéljünk erről, mert egyre többször fölmerül, hogy nem vagyunk tisztában a csendélet fogalmával. Ez egy fürdőszoba belső, funkcionális, és az, hogy ezt leírhatjuk, ez jelzi, hogy nem csendélet, mert nyakon tudjuk ragadni a valóságot benne, de nincs benne az, amitől csendélet lehetne. Mitől lehetne ebből csendélet? Kiválasztva egy részt, hozzátéve a csapba mondjuk egy csokor rózsát, és a rózsa és a kiválasztott rész már ha kompozícióban helyére kerül, alkothat együtt egy olyan tárgyegyüttest, ami csendéletté formálódik. Itt ez a formáló erő nincs jelen, csak egy szobabelső, egy tényközlés. Ezt tehát nem tudjuk elfogadni csendéletnek, szorgalminak el lehet fogadni, mert egy hangulatot jól tükröz. A címválasztás félreviszi a nézőt, inkább a leírásba lehet kapaszkodni, ha innen közelítünk, és a kép a leírás hangulatát jól tükrözi. A képcímet nincs az, aki értelmezze, és ha egy képet elkészítünk, azért adunk neki címet, hogy vezessük a nézőt és ha ez csak beavatottaknak működik, akkor értelmetlen. (szőke)
értékelés:

Éljen a Nemzetközi Nőnap! Éljenek a Nemzetközi Nők!
Semmilyen utólagos módosítás nincs a képen, csak minimális vágás és átméretezés.

Ezzel a képpel az a bajunk, hogy tulajdonképpen nem a fotó, hanem a festészet felől egy színbontás játék, valami a beérkező fényt spektrumszínekre bontja, de ettől függetlenül lehet érzékelni a formavilágot, és a kép nem annyira absztrakt, hogy ne keresse a valós formákat rajta az ember, viszont ha a valós formákat nézzük, akkor nem elég dekomponált, hogy dekomponált legyen, ahhoz egyáltalán nem komponált, hogy komponált legyen, tehát a festői játéktól függetlenül nem egységes az egész vizuális üzenete. Nem a nőnappal és nem a jó szándékkal van a baj, hanem a kompozícióval, ami annyira rendezetlen, hogy nem nagyon tudunk rá mit mondani, nem tudjuk elemezni, talán a hibaisták tudnának. Ez nem csendélet, úgyhogy átsoroljuk szorgalminak, így kap egy disznót a gesztus. (szőke)
értékelés: