tulipán

tulipán

Hogy mekkora varázslás a csatorna-mixes szürkeárnyalat-előállítás. Sose gondoltam volna. Eddig mindig megnyomtam a grayscale gombot oszt annyi. Ég és föld.

Az az érdekes, hogy valamit megtalált Gábor, talán egy kapcsolót a számítógépén, vagy nem tudom, hogy hol és mintha ez felszabadítóan hatna rá, mert az előzőekben problémaként felvetett tónus kérdések itt megoldódni látszanak. Ráadásul ezzel a megoldással az is létrejön, hogy a Gábor elkezd izgalmas dolgokat észrevenni. Ez a kép egészen addig kép, ameddig a cserép elindul, az alja nekem nem, a cserép az nem kell. Mi lett volna, ha ebből a cserépből kiveszed ezt az egészet és úgy földestől oda leteszed? Nagy baja nem lesz, hacsak nem pereg le róla a szirom teljesen, mert ugye ezek ilyenkor már nagyon sérülékenyek. De fantasztikus, ahogy kandikálnak jobbra-balra. Amit megláttál az abszolút rendben van és az a része szépen van lefotózva. Ez már nem teljesen igaz a a növény levelére, mert ott ez kevésbé izgalmas, mint a három fej. 2 csillag Gábor, azért, mert akkor lenne ez egy 3 csillagos leckemegoldás, ha ez a cserép nem lenne ilyen hangsúlyos. Még azt is el tudom képzelni, hogy ezt utómunkában lesötétíted erről a képről. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó irány. Hajrá! (hegyi)
értékelés:

Csendélet eső nélkül

Csendélet eső nélkül

Két körte, két alma, három dió meg poharak. Túl sok, de hát, ennyi.

Két körte, két alma, három dió meg poharak. Ez a leirat. Az a helyzet, Gábor, hogy tök jó, hogy ezt a leiratot adod hozzá, mert ez jellemző a képre is. Leltár. A csendélet nem leltár. Ezzel tessék elindulni, hogy a batyuban, hogy a csendélet nem leltár. Van ennyi diónk, meg almánk, meg körténk meg poharunk, még jó, hogy nem írtad oda, hogy az egyik Ajka Kristály a másik pedig Vasedény. Mindezzel együtt ennél sokkal fontosabb lenne az, hogy mi az, ami ebben téged érdekel. Nagyon jók a ritmusok, amiket létrehozol, nagyon slendriánul megfogalmazva. Kifut a hátterünk ott oldal olyan kis bénán, az élességgel abszolút határozatlanok vagyunk, hogy hova tettük, nem nagyon értem, hogy ezzel az életlenséggel mit akarunk kezdeni. Ha szelektíven csak a körte és alma viszonyrendszerére akarnánk menni és mindenki más tulajdonképpen csak statiszta, akkor viszont ez a föntről lefelé kommunikálás nem áll meg. Ahhoz, hogy az ő történetük váljon izgalmassá, azt világítással és a nézőpontnak a megválasztásával is erősíteni kell. Innen fentről ez egy leltár, és nem tud több lenni. Szeretném, ha ezzel még dolgoznál. Azt is tessék megnézni, hogy a rohadó körte nem képre való. Ismétlést kérek. (hegyi)

Lemonardo

Lemonardo

Lime. Ha nem vicces, akkor tárgyfotó.

Azt kérdezi Gábor itt a leiratban, hogy ez vicces-e. Hát vicces, a maga módján. Nem azt mondom, hogy ettől a térdemet csapkodom, annyira humoros, de maga a párhuzam az abszolút jól érthető. Leonardonak van egy rajza, ahol egy férfiember áll egy körben és hol szét van terpesztve a lába és fel van emelve a keze és hol össze van csukva és lejjebb van eresztve. Tehát hogy, ha ezt a grafikát nézzük, akkor ehhez ez egy jó párhuzam. A cím is elég jó ebben. A térkialakítás viszont nem. Ha megnézed azt a Leonardo képet, azért ott a körbevágás az fontos, hogy hogyan szerepel. Itt most egy olyan álló formát hoztál, ami ebben a beállításban értelmezhetetlen. Tehát nem nagyon látom át annak az értelmét, miért téglalap formájú a háttér, miért nem lett négyzetes. Főképp mivel tökéletesen feketében van tartva, itt tényleg rád van bízva, hogy hogy vágsz, mint vágsz, mit adsz hozzá, vagy mit veszel el. Én azt gondolom, hogy ez a része az, ami számomra kérdéses. Aztán van egy másik része, hogy ha ez színes, akkor ezeknek a színeknek le kell ugorni erről a vászonról. Arra oda kell figyelni, hogy mennyi időt vacakolunk vele, mert ezek a felületek be tudnak száradni. Magyarán itt öt percünk van, jó esetben maximum tíz, hogy a gyümölcs elmetélése, a rácsodálkozás és a megvalósítás megtörténjen, mert különben bedöglik az egész felület. Ez már eleve meghatározza azt, hogy mivel lehet dolgozni. Én örülnék annak, hogyha ennek erős színvilága lenne, egy erős színbeli jelenléte ennek a képnek. Most egy kicsit ez olyan halovány. Arra kíváncsi lennék, hogy ez mit mutat esetleg fekete-fehérben, mert lehet, hogy ha elvetjük a színt, mert ez csak egy primer csatolódás, hogy a limenak a színét megadjuk. Én azt gondolom, hogy ezt a zöldessárgát akár el is lehet felejteni. Mert ha elhagyjuk a színt, akkor kevésbé érdekes az a problematika, hogy beszáradt a felület és hogy kezd bebarnulni ennek a héja. Még egy irányvonal lehet, hogy hagyod egy kicsit még jobban beszáradni és még jobban bedögleni. Akkor lehet, hogy egy új esztétikai csatolódás történik a pusztulással. Mert, ahogy ezek a felületek beszáradnak, a struktúrájuk egyre határozottabbá válik. Talán ezt is érdemes lenne kipróbálni. Most azt mondom neked, hogy ez így kettő csillag. Értem a humort. Egyébként önmagában ez is lehetne egy csendélet, de tárgyfotó semmi esetre sem. A benned felmerülő gondolatok abszolút helyénvalóak, és mint hogyha a megvalósításnál meg megtorpannál. Jön egy impulzus és ez tiszta és erős és érthető, de aztán amikor megvalósításra kerül, akkor mintha elfáradnál ennek a végigvitelében, vagy mintha meglepődnél, vagy neadjisten meg is ijednél attól, hogy mi lesz akkor, hogy ha ezt én most végigviszem. Pedig a kezedben a döntés. Amikor egy ilyet meglát az ember és beindul az agya arra, hogy Leonardo, akkor ezt ki kell aknázni. Akár azzal, hogy harsány színeket alkalmazol, szaturálod az egészet és túlhúzod, akár azzal, hogy grafikai formára viszed el azzal, hogy fekete-fehérre átfordítod. Most a kettő között vagyunk. A térbeliséget pedig nem értem. (hegyi)
értékelés:

Fűszer

Fűszer

Mozsártörő, ánizs, fahéj, bors, szegfűszeg.

Számomra az elsődleges üzenete az, hogy tíz. Amit biztos vissza lehet kódolni, hogy miért pont tíz, de egyelőre keresem a kapaszkodót. Talán ebből az is kitűnik, hogy a képnyelv más preferenciák alapján dolgozik. Akkor, amikor van egy függőleges formánk és van egy kerek formánk, ráadásul ez a kerek forma duplán meg van ismételve, mert a kép belső részén összegyűjtött fűszerek is ezt erősítik, meg maga a tálnak a kialakítása is, akkor ez lesz az, ami a központi szerepet fogja betölteni. Nem igazán lehet így ebben a formában dekódolni, hogy mi ez a husáng itt. Valószínűleg ezzel lehet összemorzsolni a növényeket, de én azt gondolom, hogy ha geometriai megfejtést keresünk és szigorúan a geometria felől közelítünk, akkor ez lesz utána fő gondolati vonal is. Tehát akkor erre a tízes számra, amit itt most kialakítottunk, erre valamit rá kell fűzni, hogy miért pont tíz, mi ez a tíz. Ha pedig a tárgyakkal akarnánk foglalkozni vagy ezeknek a viszonyrendszerével, akkor ez utóbbit kell kialakítani. Ez a fadarab egy rusztikus eszköz, de viszonylag nehezen megfogalmazható formailag. Ebből, én azt gondolom, hogy egy lényegesen kisebb darab akár a képhatáron túlnyúlva elég lenne, hiszen hát maga ez az eszköz bár hozzájárul ahhoz, hogy itt megtörténjen a csoda, de ilyen mértékben, ekkora tömegben nem vagyok meggyőződve róla, hogy ő az, aki képviseli ezt az egész helyzetet. Hozzá tenném még azt is, hogy itt a tónusokra is oda kell figyelni. Tulajdonképpen két fő irányvonal van. Az egyik a háttér és a tál tónusrendje, a másik pedig maga a mozsártörő és a fűszerek tónusrendje. Hogyha el tudjuk fogadni, hogy ez a két rendszer él, akkor én azt gondolom, hogy itt a tömeg mennyiségekkel kellene dolgozni. Magyarán lehet, hogy egy kicsit több fűszert kellett volna odacsempészni. Jók ezek a formák. Jók ezeknek a rendetlensége, de most megkérdezem a Gábortól, hogy hova megy a fuvar? Mi az, ami ebből nekünk fontos? Hogyha ez így egyben lenne fontos, akkor legalább kétszer ennyi fűszer kellene, ahhoz hogy az ő hatása érvényesülni tudjon. Ráadásul, mivel ezek nagyjából hasonló színvilágban vannak, ezért a fekete-fehér átalakításnál ezek összemosódnak. Abban sem vagyok biztos, hogy jelen állapotban most itt a fekete-fehér az, ami a megoldás, mert ezzel ez a két tónusrend jön létre, semmi más. Azt még hozzátenném, hogy nekem, mint hogy ha ez a tányér félfoknyit fordulhatott volna, legfőképp azért, hogy ne forduljon ki ebből a rendből, ha már ezt a mértani rendet hozom. Viszont nekem valami még hiányzik ebből, ami összerántaná ezt az egészet. Talán itt is igaz: közelebb kell menni. hogy érezzük a fűszerillatot, hogy halljuk, ahogy morzsolódik a tálban a holmi, hogy részesei lehessünk ennek és ne csak leltárszerű megfigyelői. Én most azt mondom, Gábor, hogy ez egy egycsillagos kép, de ettől függetlenül nem szeretném, ha föladnád ezt a feladatot és rágni kéne ezt még. Mert én tudom, hogy egyszer csak eljön az a pillanat, amikor átbillen a verbalitás szintje és eljön a pillanat, amikor képi nyelven tudsz megszólalni. Most én ebben azt érzem, hogy bár létrejött ez a tízes szám vagy létrejött ez a grafikai rend, de talán lehet te magad sem biztos, hogy gondoltad, hogy ez itt miről szól, hogy egy függőleges vonal meg egy kör mit hoz létre. (hegyi)
értékelés:

Zsindelyezés, Hegyi Zsolt-2013.02.12. 20:24, Hegyi Zsolt-2013.02.12. 20:24, Hegyi Zsolt-2013.02.12. 20:24, Hegyi Zsolt-2013.02.12. 20:24, Hegyi Zsolt-2013.02.12. 20:24, Hegyi Zsolt-2013.02.12. 20:25

Zsindelyezés
Zsindelyezés
Zsindelyezés
Zsindelyezés
Zsindelyezés
Zsindelyezés
Zsindelyezés

A Zsindely készül sorozat folytatása. Ha a zsindelyező az ősszel meg nem halt volna, az ötödik képnél lenne vége a sorozatnak. Illetve folytatódhatna idén nyáron. A zsindelyezés valószínűleg fog is folytatódni, de az már egy másik sorozat lehet csak.

Volt ennek egy előzménye, megismerhettük a sztorit, annál az elemzésnél, ha jól emlékszem, beszéltem arról, hogy sajnálatos, hogy az a képsor nem fejeződhet be és nem készíthető el újra. Most azt gondolom, hogy itt egy teljesen más felfogású munkát kapunk. Talán azért annyit hozzátennék a Gábornál most, hogy ő azért ott volt ezen az utómunka táboron és jó lenne, ha azt, amit ott látott, és amiről ott beszéltünk, azt felidézné magában. Ha végigmegyek a képsoron azért itt jó néhány olyan helyzetet tudok mondani, ahol érdemes lenne az utómunkával finomítani azon, amit látunk. Rögtön itt van az első kép, a bevezetés vagy témafelvetés: a zsindely. Ebben a formában most ezek lehetnének akár lambériák is, meg sok minden más is, majd kiderül. Nagyon szép kontrasztos az egész, ugyanakkor távolságtartónak is érzem a dolgot. Lehet, hogy a kevesebb több lenne, kicsit ráközelítve a témára. Nem biztos, hogy a mennyisége érdekel ennek a felhalmozott anyagnak, hanem az, hogy ez hogy néz ki, hogy anyagszerűbb legyen, hogy érezzem annak a fának az illatát. Ez az egyik. A másik, hogy túl is van világítva nekem, túl sok a fény. Valamennyi részlet van benne, én ezt látom, de azért ezt két-három fényértékkel visszább lehetne venni. Nagyon albínószerű lett ez az egész. 
A következő kép magát a munkafolyamatot kezdi el fölvezetni nekünk. Látunk egy mestert, aki fenn van a tetőn és szögeli ezeket a zsindelyeket. Látjuk utána a másik képen a segédjét, aki adogatja neki ezeket a fákat. Aztán megint a munkához visszakapcsolunk, már látszik az, hogy hogy haladunk ezen a tetőn és egyre több zsindely felkerült. Utána magáról a fölhelyezett zsindelyekről, a helyükre került faelemekről kapunk egy képet. Én azt gondolom, nem túl szerencsés ebben a megvilágításban. Nem biztos, hogy ezt a képet választottam volna, azért mert a kép baloldalának egy átlós, tulajdonképpen majdnem hogy fele az nem nagyon szép tónusban van most. Ha a képet megnézzük, akkor ennek az átlónak a felső régiójában kontrasztos és szép struktúrák jönnek létre, az alsóban meg attól, hogy valami beárnyékolt, unalmassá válik. Én nem gondolom, hogy ez most a legjobban eltalált helyzet. Ez azért egy elég nagy tető, Gábor, lehet, hogy találtál volna olyan helyet, ahol nem jön létre ez a fénytani probléma. Aztán továbbhaladva a képsoron látjuk magát a tetőt és azt, hogy hogyan is történt ez a munkavégzés. Nem nagyon értem, hogy mitől van ez ebben a furcsa perspektívában. Lehet, hogy a tető maga nem teljesen egyenes, én ezt el tudom fogadni, de most ez olyan kicsit talált kép jellegű. A befejező momentum az pedig maga az eszközöknek a bemutatása. Én ezzel nem nagyon értek egyet, hogy ez került a képsorozat végére, én ezt az elejére raktam volna. Ha már didaktikusan megyünk, bemutatom az eszközöket vagy bemutatom a fát. Mindegy, hogy melyikkel kezdek, de utána megyek bele ebbe a történetbe. Jó képsor, de én ezt inkább etűdnek érzem, mint zsánernek, de én a zsánernél nem érzem azt, hogy szükségem volna ilyen bőbeszédű elmesélésére valaminek. A zsáner az nekem javarészt azért egy képbe bele kéne, hogy férjen. A képsorban azért vannak olyan képek, amikből ha van még belőle felvétel, én lecserélném egy másikra. Az egészet kicsit gatyába ráznám tónusban. Tehát valamit válasszunk ki, hogy mi az a tónusvilág, amiben tartjuk ezt az egészet és ahhoz próbáljuk meg hozzáhangolni finoman a többi képet is. Kijelölhetjük azt, ami az utolsó most a baltákkal. Ez egy nagyon szép leíró világ, bár nem teljesen értem az életlenséget, megint azt mondom, hogy készült valami, de nem ellenőrizted, hogy ezzel mi történik. Gábor, ez nekem most kettő csillag. Azért nem vagyok elégedett most, mert ha ez egy olyan helyzet lenne, ahol idegen környezetben kell dolgoznod, akkor azt mondom, hogy értem, hogy miért történt az, ami történt. Mert az ember akkor, amikor egy ilyen werkfotó folyamatot véghezvisz, megesik, hogy láb alatt van vagy jó lenne, ha segítő kezet tudna nyújtani. A mesterek, akik ezt a munkát végzik, azt, hogy te ott fényképezőgéppel rohangálsz, bolondságnak tartják. Ebből adódik az, hogy az ember furcsán érezheti magát. Én azonban hozzáteszem, hogy ki kell tartanunk a magunk igaza mellett, mert te azért vagy ott, hogy fotózz. Addig ameddig ezt a sorozatot megcsinálod, nem lehet mással foglalkozni, akkor ennek kell a központinak lenni, hogy csináld meg a képeket. Utána majd mehetsz te is föl a tetőre, ha rád szükség van ebben a feladatban. (hegyi)
értékelés:

Hangfoglalás 2012

Hangfoglalás 2012

Kétszer már hoztam riportot a hangfoglalásról (itt meg itt). Most (még októberben) megint ott jártaam, de csak egyetlen képet csináltam. Ezt is tologattam, nem tudtam beküldjem-e, de most, hogy ennyi koncertfotó jött be, gondoltam reagálok saját terméssel.

Nagyon örülök annak Gábor, hogy - tudom, ez furcsa lesz amit mondok - föladtad a riportszerű tematikus közlést és érzelmeket hozol ebbe az egészbe. Kaptunk tőled már két sorozatot is. Mind a kettő a maga korrektségével valamit létre akart hozni, de nem kerültem érzelmileg közel ehhez a sztorihoz. Itt most ez megtörténik a vörösekkel, a lámpákkal és az hagyján, de ez a kék ami ide beszűrődik ez pont jó pillanat, a két szem, minden viszi ezt az egészet a sztoriban. Talán ott a jobb alsó sarokban van valami, ami esetleg kozmetikázható lenne, de az egész tulajdonképpen rendben van. Úgyhogy én azt gondolom, hogy na ez egy érdekes megközelítése ennek az eseménynek, mert hogy aki volt ilyen expókon, kiállításokon az tudja, hogy mindenki a legtöbbet akarja ebből kihozni, mindenkinek ugyanaz a célja (ismerj meg, hadd adjak el, tőlem vegyél, kiállítás után találkozzunk, gyere a boltba), tehát mindenkinek ugyanarra a srófra jár az agya és ettől, legalábbis számomra, elég kibírhatatlanok ezek a helyzetek - rosszabb mint az Ecseri piac, mert ott legalább jó arcokat és érdekes tárgyakat lehet találni. De neked ebből sikerült megfognod egy olyan pillanatot , ami valóban élményszerű hatást ad. (hegyi)
értékelés:    

Színház

Színház

Shite, Shitetsure és Waki.

Hát örülök neki, hogy a csedéletre kezdtek rákapni, bár nem volt ez egy gyors menet, azért az elmúlt években sokat beszéltünk erről. Ha nem is kaptatok rá hamar erre, azért beérik a munka. Annak is örülök, hogy a Gábor racionális világába is be tud kerülni. Még kicsit szótagolva, kicsit bicegve, de azért itt vagyunk és azt kell, hogy mondjam hogy ez egy nagyon jól végiggondolt ritmus. Amivel nagyon nem tudok mit kezdeni, az a kamera nézőszöge: miért fentről lefelé kommunikálunk? Ez az, ami nekem kérdés. Egyébként ez egy jó ritmusú kép lenne. Kicsit kopogósak a fények - itt az előtérben lévő fényekről beszélek elsősorban, nekem az ott túl sok -, miközben ennek az egyedül álló kis figurának az árnyékban lévő oldala nagyon elveszti a részleteket. Tehát a „tól-ig” határt én módosítanám. De a másik két figura tekintetében ez egy jó gondolat és jó ritmus. Ami ebben filozófiailag érdekes, az pontosan az, ami az egyedül álló figura és a mögötte lévő árnyék tekintetében létrejött (ez egy jó megoldás) – azért én pár centivel lejjebb vittem volna a kamerát. Maradjunk abban, hogy ez kettő csillag, de jó kettő csillag, azért ennek tessék örülni, jó? (hegyi)
értékelés:

Vízen - javítás

Vízen - javítás

Volt még a képkockából, újravágtam. Az eredetiben szinte ugyanannyi ég volt mint víz, de az ég mindenképp sok volt.

Nagyon örülök annak Gábor, hogy foglalkoztál ezzel a kérdéskörrel és megkerested a kockát, és kiderült, hogy van még belőle. Tehát azt a döntést, amit az előző elemzésnél elmondtam, meg tudtad hozni. Itt most egész kicsi hiányzik ahhoz, hogy ez egy tökéletes kép legyen, mégpedig az, hogy ami ilyen kevés képelemmel dolgozik, ott figyelni kell arra, hogy mit ad ki ez az egész a vízszinteseket illetően. Azzal, hogy maga a fény balról jön, és ettől az egésznek a fénytömeg mennyisége baloldalon egy kicsit nagyobb, mint jobboldalon, a baloldal egy kicsit közelebb kerül hozzánk, arra nyílik az egész. Tehát, lehet, hogy ha mértanilag pontos meghatározás és ez egy vízszintes, de itt van az a helyzet, amikor a mértani vízszintest az optikai helyzet befolyásolja. Magyarán, ha ezen az óra mutató járásával ellentétesen egy fél fokot fordítasz, akkor a tömegeket húzod helyre. Még egy dolgot mondok, amire még oda kell figyelni, s ezek a horizontnál meghúzódó ködfoltok. Nézd meg, az is ferdén húzódik. A kép bal oldalán lévő részén csak egy vékony vonalként van jelen, a jobb oldalon pedig egy nagyobb tömegként, és elmossa ezt az határvonalat, de ettől ez is ferde vonallá válik. Ezt az egészet kell visszahúzni tömegében. Lehet, hogy ha elővenném a vonalzót, akkor maga a horizontod vízszintes, de a tömegek elforgatják az egészet, és ezt kell visszahúzni egy nagyon picit. Tehát az a fél vagy egyfokos fordítás ráférne erre a képre, és akkor azt mondom, hogy tökéletesek vagyunk, de így is meg van a három csillag. (hegyi)
értékelés:    

Barátok

Barátok

Talált kép. De ha instruáltam volna is ilyen lenne.

Gábor, az a helyzet, hogy a talált kép jellege érződik a munkán. Jó ez a gesztus, a barátság azon pillanatáról szól, amikor már bejönnek a képbe a csajok, és a barát hoppon marad. Ettől ez még egy fontos gesztusa a barátságnak, tehát beletartozik ebbe a témakörbe, de távolságtartónak érzem magát a megközelítést. Korrekt, nagyon szép vízszinteseink, függőlegeseink vannak, szép íve van a korlátnak, minden nagyon szép, de pont ez ad neki egy olyan sterilitást, hogy nem tudok érzelmileg közel kerülni ehhez a dologhoz. Azt kell mondanom, hogy a fotósnak agresszívnak, pofátlannak kell lennie. Ezért nem jó, amikor a teleobjektívet arra használjátok, hogy nagyobb távolságból tudjatok dolgozni, és ne kelljen részt venni a sztoriban. Pont ettől lesz a dolog billegős, hogy nem veszek részt a sztoriban. Lehet, hogy erős lesz, amit mondom, de a gyáva fotós menedéke a teleobjektív. Igenis tedd fel azt az 50-es objektívet és menj oda közel. Valamilyen reakciót ki fog váltani a jelenléted, oda fog figyelni rád a csávó a telefonnal, de máris lesz közünk nekünk hozzá. Most az egyik smacizik, a másik telefonál, köztük ott van a kapcsolat, és a kabátszín is erősíti ezt, de kívülállóként figyeljük ezt. Mintha elsétáltunk volna előttük a járdán, és odanéztünk volna, de nem túl sokáig, hogy nehogy pofán verjenek. Ennél többet várnék akkor, amikor egy riporthelyzetben vagyok. Igenis vedd a bátorságot arra, hogy mássz bele egy ilyen szituációba. Nem fog másképp működni egyébként a portré sem, és semmi olyan, ami emberi viszonyrendszert akar mutatni, ha annyira távolságtartó vagy, hogy ez a távolság 5-10 méterekben mérhető. Nem indul el az a kohézió, amitől ez az egész üzenet robbanékony és dinamikus lesz. Nagyon fontos, hogy maga a néző is be tudjon ebbe vonódni, mert nyilvánvaló az ottani szituációban élmények, hangok, mozgások vannak. Lehet, hogy te magad sokkal közelibbnek érzed, de a fotó redukál két dimenzióra, kiragad egy pillanatot, nincsen atmoszféra, csak akkor, ha ábrázolod. Magyarán, a fotó eszközeit mindig egy kicsit elnagyoltan, pantomimesen kell használni, nagyobb rajzot kell neki adni, nagyobb súlyokat, és akkor működik. Ha abból indulok ki, hogy megvan a barátság leckének az íze, ez mindenféleképp ad egy csillagot. Tulajdonképpen a pillanatot is jól kaptad el, ez is ad egy csillagot, ez már kettő, tehát kettő csillagot mindenképpen adok rá. De Gábor, kérlek, hogy gondold át. Menj közelebb, menj bele a szituációba! (hegyi)
értékelés:

Kívül-belül

Kívül-belül

Színkorrekció nem történt a képpel, csak perspektíva korrekció meg vágás.

Gábor, ez egy nagyon izgalmas megoldás, egészen őrületes az, amit itt látunk. Tényleg valami fura az egész, hogy van egy külső meg egy belső világ, és nem nagyon értjük, hogy ki kivel van, miközben persze, ha akarom, akkor szét tudom szálazni, hogy most melyik a tükröződés és melyik a szemben lévő ház, de pont attól izgalmas, hogy olyan szépen összemakraméztad itt nekünk. A 700 pixelt érdemes kihasználni, meg a kép fölső részénél mintha a vágásnál lenne némi problematikám, de egyébként a kép tökéletesen rendben van. Köszönöm szépen, ez akár az Épített környezet leckében is megállná a helyét, de itt is jó. És szólok, hogy ez az elemzés még az előtt készült, hogy kiderült volna, hogy végül is ez egy elforgatott kép így, az eredetije álló. De nagyon örülök, hogy a véletlen így hozta, ugyanis ez ad módot, hogy elmondhassam, hogy olykor érdemes felrúgni a szabályokat, érdemes elrugaszkodni a valóságtól, hiszen adja magát, hogy ez egy szürreális játék eleve, ha ezt reálisan mutatod, akkor az, hogy a valósághoz ragasztod, nem hagyja beindulni a szabad mozgásokat, asszociációkat. (hegyi)
értékelés:    

Csendélet macskával

Csendélet macskával

próbálkoztam csendéletet készíteni, de belemászott a macska.

Ahogy látom, van itt minden, mint karácsonykor, ahogy mondani szokták, és akkor is készült a kép. Ez az elemzőnek a kis humora akar lenni. Az a helyzet, Gábor, hogy olyan jól összeraktad ezt az egészet, összeszedted ezeket a gyümölcsöket, ez a tányér is jó, a világítás viszont nem. Az avokádó egészen bedöglik, miközben nagyon szép lenne a felülete, érdemes lett volna egy kicsit deríteni rajta alulról, miközben az összes többin túl sok a fény, nagyon tárgyiassá válik ettől az egész kép. Az is eszembe jutott, ahogy nézem a képet, hogy kevesebb több lenne. Van itt most fölsorolva citrom, lime, narancs, mandarin, grapefruit, avokádó, sőt, ahogy látom, itt még van egy másik növényke is, aminek a nevét nem nagyon tudom, de ez most nekem így sok. Ha kimetszek ebből részeket, akkor azok izgalmasak. Például a lime-citrom-narancs hármas, vagy a lime-grapefruit-avokádó hármas izgalmasak lennének, de együtt nekem sok. Én ezt most visszaadom ismétlésre azért, mert a világításnál is ez a helyzet, hogy vagy szétvilágítod az egészet, de akkor nem jó hozzá ez a fekete háttér, vagy ha ezzel a háttérrel dolgozol, akkor nagyon kevés fénnyel kell dolgozni, hogy derengő, titokzatos legyen az egész. A cica aranyos utalás Tímea macskájára, ez egy jó kapcsolódás, de most előbb foglalkozzunk a képpel, a viccet még hagyjuk. Én el tudnám felejteni ezt a cicát a képről, próbáljunk meg egyrészt döntést hozni, hogy ha egy szépen, erősen megvilágított képet akarunk használni, akkor a háttérrel kellene mást kezdenünk, vagy pedig egy titokzatosabb, érzékibb vonalat akarunk hozni, de akkor nagyon kevés fénnyel, nagyon puhán kell dolgozni, aztán a többit majd meglátjuk. Ismétlés. (hegyi)

Zsindely készül, Hegyi Zsolt-2012.11.19. 14:00, Hegyi Zsolt-2012.11.19. 14:00, Hegyi Zsolt-2012.11.19. 14:00, Hegyi Zsolt-2012.11.19. 14:01, Hegyi Zsolt-2012.11.19. 14:01

Zsindely készül
Zsindely készül
Zsindely készül
Zsindely készül
Zsindely készül
Zsindely készül

Augusztusban zsindelyezte a tetőm egyik felét, megmutatta azt is, hogy készíti a zsindelyt. Jövő nyárra beszéltük meg a másik oldal újrafedését. Mikor ősszel arra jártam mesélték, szeptemberben meghalt; fa húzatás közben agyonütötte a fa. Akkor se eltűnő világ, akkor se gyász lecke. Nem oda szántam.

A Gábor által beküldött képsor nagyon személyes és nagyon erős hatással van a nézőre, szinte érezzük a faforgács illatát. Tényleg olyan az egész, hogy bensőséges kapcsolatba kerülünk az alkotóval. Pontosabban - és itt kell, hogy rájavítsak a saját gondolatomra - az alkotó munkájával. Ezt azért tartom fontosnak, hogy hozzátegyem ezt a kiegészítő javítást, mert én hiányolok két képet ebből a sorozatból. Az egyik kép az magának az alkotónak a megmutatása. Nem egész alakos képre gondolok, nem is biztos, hogy az arcáról kéne portrét készíteni, de lehet, hogy a kezéről érdemes lett volna. Nagyon szép struktúrák tudnak létrejönni ezen a felületen. Nagyon szépen tud dolgozni az idő és az elvégzett munka a kézen. És ezt lehet, hogy érdemes lett volna kihasználni és megmutatni. És a másik, ami fontos, az maga a végtermék. Jó lett volna látni, egy ilyen zsindelyt. Egyébként a képsor jó, bár azért vannak ilyen vitáim itt, vannak olyan részek szinte minden képen, amivel nem tökéletesen értek egyet, mint szerkesztési mód. Ha sorba megyünk, akkor az első képnél, a kép felső részénél az ablakkereteknek a jelentkezése olyan érdekes, ahogy ez ott ilyen nagyon vékonyan megjelenik. Olyan hibaszerű. Olyan, mint hogy ha az egész a képkivágásnál lett volna elrontva. Ha ott nincs több az ablakkeretből, akkor le kell vágni ott azt a vékony kis vonalat, mert az most zavaró. Egy olyan formát kapcsol be, aminek nincs jelentése, ott le lehetett volna vágni. Aztán a következő képnél azt a belógó ingujj részt tartom feleslegesnek. Ott is, hogy ha azt ott felül levágod, akkor koncentráltabb lesz a kép. A harmadik kép az rendben van. A negyedik kép tulajdonképpen rendben van. És az ötödik képnél megint van problémám, ráadásul tökéletesen rendben lévő kép lenne, hogyha meghagytad volna a szemét. De ha már nincsen szeme, akkor viszont ezt a nagyon keveset, ami megmaradt belőle, ezt már vágjuk ki, mert ez így abszolút hiba. Igazából ez a kép ettől – ha nincs másik, persze belekerül a képsorba, de – ez nem egy erős kép. Pont attól, hogy túl közel vagyunk. A keze is kifut a képből. És aztán kapunk egy képet a padlóról, ahol faforgácsok vannak, ami nagyon szép. De hát akkor a műhelyről miért csak azt kapjuk, ami az első képen valamennyire látszik, hogy mi történik, akkor tényleg be kellett volna fejezni magával a zsindellyel. Akár ezt a dolgot összeköthetted volna azzal, hogy a kezét mutatod. Megkéred, hogy fogjon meg egy ilyen zsindelyt és készítesz róla egy képet. Ez a problémám. Egyébként én erre most megadom a 3 csillagot, mert az eddigi képsoraidhoz képest én érzek egy előrelépést, de azért ez még mindig nem a tökéletes megoldás. (hegyi)
értékelés:

Építkezés nappal

Építkezés nappal

Ez ilyen dokumentatív balhé, ugye itt arról szól a dolog, hogy valamit itt építenek valahol, és ez mennyire érdekes. De ez akkor lenne érdekes, ha tényleg a kint és a bent jól megfogható lenne. A képnek a felénél érdektelen dolgok történnek, a hozzánk közelebb eső partszakaszon, a sötét résznél ez nem nagyon érdekes, én le tudnék mondani egyik-másik teherautóról is. Inkább nézzünk át azon a kerítésen, mert attól válna ez izgalmassá, hogy itt élnek emberek ebben a városban, a mindennapjaikat élik, és közben történik valami a színfalak mögött, amiről nem is gondoljuk, hogy mekkora meló, és egy teljesen más, marsbéli világ jön létre. Igen ám, de ennek a szürrealitása csak akkor jön létre, ha arányaiban ez a döntés megtörténik, és mind a két szereplőt, a kint-et és a bent-et is szerepelteted. Ezt visszaadom ismétlésre (az előzőt, az éjjelit nem biztos), de ezt igen, mert itt is a körbevágást érzem. Ismétlés. (hegyi)

Építkezés éjjel

Építkezés éjjel

Gábor, megfejtem én szép lassan, hogy mi a problémám ezekkel a képeiddel, amikor ilyen extrém módon vágsz: szájbarágós lesz. Egyébként ez valószínű a te saját belső bizonytalanságodat mutatja abban a tekintetben, hogy ha nem vagyok biztos abban, hogy a kompozíció mit jelent, és mit jelent a tömegelhelyezés, akkor szépen körbevágom a fő motívumot, mert itt ez a fúró a lényeg, és akkor ezt fogom csak a képen hagyni, minden egyéb mást nem hogy kompozícióba helyeznék vagy tónusban játszanék vele, hanem egyszerűen levágok. Igen ám, de így ez a kép egyszerűen érdektelen és értelmetlen. Ez ha egy könyvben jelenik meg mint illusztráció, és mellé van tördelve szöveg, akkor értelmessé válik, hogy miért ilyen a formája, de önmagában ez a kép így nem megoldott. Azért piszkállak én téged, Gábor, mert egyébként egy jól gondolkodó és nagyon jószemű fotós lehetnél akkor, ha végre föladnád azt az álláspontodat, hogy neked nem kell foglalkoznod a kompozícióval, mert megoldja majd az, amit üzensz, elviszi majd a vállán. Nagyon erős üzeneteket küldesz, igen, de ha a kompozíció ellene dolgozik, vagy meg se születik, és esztétikailag is erős kihívásokkal küszködik valami, akkor a lehető legerősebb mondanivaló is béna kacsává válik. Itt most ezt látom, tehát ez a kép nekem nem kép ebben a formában. Valahogy jó lenne ezt megoldani, hogy ha máshogy nem megy, mert félsz ettől az egésztől, akkor csinálj belőle valami játékot. Nem nagyon értem, hogy mi zavar téged ebben az egészben, hogy ennyire szűkre vágtad. Érti a néző, hogy ez nagy, tudja arányítani ahhoz a kis teherautóhoz, ami olyan, mint egy matchbox, meglesz ez, nincs semmi olyan, amit a néző ne tudna dekódolni, ha a helyére rakod. (hegyi)