Én ezt szeretem, jól megáll magában is, de lehetne sci-fi film vagy könyv plakátja, illusztrációja is. Ritka, hogy az inverzbe fordítás ilyen jól működjön, hogy nem is érdekel, hogy mi volt eredetileg a kiindulási forma, mert annyira egyben van az egész. Amit érdemes lett volna viszont még a konverzió előtt egyenlíteni, az úgy kábé 4 óránál a sáv, ami most túl világos, ott úgymond ereszt a kompozíció. Javítható, szóval emiatt nem vonok le csillagot, de érdemes figyelni az összképre, mert mindig elviszi a figyelmet a legvilágosabb rész. (hegyi)
értékelés:

Az van, hogy ha filmes hatást akarsz, ha sztorit akarsz, és ha ezt absztrahálva akarod mutatni, akkor nem lehet a dolog semennyire sem civil. Akkor, mint egy színházi előadásnál, rendezni kell, instruálni és a gesztusokat tisztázni és erősíteni. Most a figura így, ebben a formában civil marad, és ettől az egész egy poénos emlékkép, nem tud több lenni. Értem, hogy a Stalker bevésés volt az impulzus, de akkor tedd oda magad, játszasd el a megfigyelőt a zónában. (hegyi)

Nem tudom, mondtam már a képarány megválasztást, meg a filmes-fotós vizuál közti különbséget? :) Na, a kép amúgy tetszik, de itt különösen fáj, hogy ez a szélesvásznúság van, mert így valahogy szétszalad minden, elveszik a történet és a fókusz valahogy a francba. Nem véletlen volt Fibonacci és az aranymetszés, hogy miért azok az arányok, amik, és nem ezek a fura szélesebbek. No, maradjunk két csillagban, mert az ötlet szuper, de jobban figyelj, amikor ismétled majd a képet, hogy mi van a szobában, a szereplők hogy helyezkednek el, hogy a kép szélein mik lógnak be és ezeket tisztázd magadnak. (hegyi)
értékelés:

Több kérdés is felmerül bennem a kép kapcsán. Az első, legkönnyebben korrigálható, hogy a színvilág most kapott egy zöldessárga elszínezést, én ezt visszahoznám, koszos, öregített érzetet ad most a kép. A másik a képarányé. Ha ez kifejezetten arra készült, hogy legyen valami fejléc kép a facebookra, akkor értem, de múgy ez a képarány nekem idegen. Nyilván ez egyéni, és vannak szituk, amikor okolható ez a fajta vágás, de most itt ez az absztrakt bármilyen képarányban működhetne, nincs szükség arra, hogy eltérjünk a klasszikus arányoktól. A harmadik kérdés a legnehezebb. Az ilyen bemozdult, hosszú expós városképek akkor igazán izgalmasak, ha annyi azért megvan mozdulás nélkül is a környezetből, hogy az valamelyest beazonosítható szituációt mutasson, vagy a helyszínre jobban lehessen következtetni. Ha ez nincs, akkor is lehet izgalmas egy ilyen fényjáték, csak nagyobb az esélye, hogy hamarabb rá tud unni a néző. Mindezekkel együtt két csillag most. (hegyi)
értékelés:

Úgy látom, belenyúltál utómunkában az égbe, azokba a flekkekbe, ahol az üreg nyílásai vannak. Ez nem baj, de pontosabban kell csinálni, hogy ne bukjon le a dolog a kijelölés határainál. A másik, hogy valamennyivel több részlet nem ártana a barlang belsejébe is, de nem HDR, kifejezetten nem, mert a HDR elvonná a figyelmet, elrontaná azt a hatást, amit így elértél ezekkel a lukakkal. Sokan használják a HDR-t, számszerűen legalább 80%-kal többször, mint amikor valóban volna értelme, ráadásul eléggé brutálisan, mert az annyira vonzó - ja, de közben meg fárasztó is, és hihetetlenné teheti a valóságot. Van, amikor jó, ha meseszerű lesz tőle valami, és nyilván, valamennyit javíthat, ha mondjuk a templom belsejében vagy és benn kevés a fény, az ablakokon meg túl sok jön be. De ott is ésszel. Annyira ki tudja vasalni a tónusgörbét hogy a végén átmegy az egész grafikába. A lényeg, hogy a meglátás jó, az ötlet jó, kis utómunka, és a kép tökéletes lesz. Ja, még valami: az élesség. Gondolom az utómunkánál, vagy a gép beállításánál rá van húzva az élességre. Nem tesz neki jót, karcol, a nagy tónusváltásoknál olyanná válik, mintha sniccerrel lenne körbevágva. Nem kell az élességet ennyire komolyan venni, csak természetesen. A sharpen olyan funkció, amit ha lehet, kerüljünk el, borzalmas hatása van. Egyetlen eset, amikor a sharpen edges oké, amikor filmről szkennelsz és azt akarod picit helyrehozni. De a digit felvételnél nincs oka használni, soha. Csináltam egy tónus verziót nyilván az eredetiből jobb lenne, de próbáltam mutatni, merre és kábé mennyit kéne a sötétből visszahozni. Azért 3 csillag, mert a képi ötlet tetszik, az utómunka gyakorolható. (hegyi)
értékelés:

Az van, hogy ez a képed már közelít ahhoz, amit akár falon is meg lehetne mutatni. Viszont még egy lépés kell, és ez az utómunka, a masterelés. Vannak az embernek technikai akadályok, amiket meg kell oldjon, vagy a mobil zaja, vagy az, hogy mindig mindenbe, ami a városban van, belelóg valami nem odavaló, vagy ezernyi dolog lehet, amit a legnagyobb körültekintés mellett is érdemes, mint hatást korrigálni. Igen kevesen vannak, akik gondot fordítanak az utómunkára, egy részük azért, mert azt gondolja, hogy az az igazi művészet, ha azt mutatja, amit ott és akkor látott, talált, és mintha lenne ilyen ökölszabály, azt hiszi, hogy ha belenyúl vagy utómunkával módosít bármit, az szentségtörés. Ha ezt mértékkel tesszük és nem lóg ki, akkor nem az. És itt a másik csoport, aki ész nélkül tolja a filtereket, szétbarmol mindent, vagy egyszerűen csak kiengedi a kezéből a folyamatot és rábízza valami szoftverfejlesztőre. Itt most kéne valamennyit finomítani a nagy kontraszteltérésen, hogy ennyire ne legyen csak a sötét és csúcsfény ellentétére kihegyezve. A másik, hogy bal oldalt lenn van valami ott, egy világosabb négyszetszerű, amit valahogy fedni kéne, mert az meg kivisz az egész hangulatából, idegen. Nyilván ezeket nem azért írom, mert bajom van a képeddel, mert ez egy jó ötlet, és elég szürreális is, csak azért mondom el, mert rá kell vegyed magad, hogy a mastering területén is elkezdj mozogni. (hegyi)
értékelés:

Azért nem működik, amit szerettél volna, mert ellenfényben vagyunk, és nem is mutatod eléggé oldalról ahhoz, hogy a kis kereszt valóban éljen, ezért elsőre bevallom az se volt biztos, hogy ez a helyszín most akkor egy műhely belseje, ahol a munkapadok vannak a satukkal és egyéb minekhíjákokkal magukra hagyva, a falakom meg a szokásos falinaptárak lehetnek, vagy mi is ez, aztán jöttem rá, hogy ez egy templom lehet. Ha valamit kitűzöl a kép céljának, mint tárgy, hogy rábízod, hogy a hangulatot átvigye, annak ennél szerintem egyértelműbbnek kell lennie. Az se biztos, hogy ennyire kis mélységélesség kell. Persze, a templomok jó része elég sötét terep ahhoz, hogy jól ki lehessen exponálni, ilyenkor, ahogy itt is, gondolom, lehet keresni olyan tereptárgyat, ami támaszték lehet és akkor hosszabb expozíciót is bemozdulás nélkül el lehet készíteni. Szóval a lényeg, hogy a megfigyelés és tapasztalatszerzés okán ez fontos állomás, most ez nem hozza, amit szeretnél, de érdemes keresni más helyszínt, ahol ez működhet. (hegyi)