Munkák | Látszótér

Szűrés

Előre elnézést kérek, de arra szövetkezünk itt a Látszótéren, hogy a nyalomahangod helyett igyekszem elmondani azt, amit látok, és amit a látottak kiváltanak belőlem. Ez a színezés zsákutca. Ilyet akkor használ valaki, ha nem biztos abban, hogy a kép képes arra, hogy elmondja, amit szeretett volna, és ezért ezzel a durva eszközzel erősít rá az úgynevezett mondanivalóra. Itt ehhez még kapunk egy elég gyenge verbál poént is. Színes egyéniség, mert ő az egyetlen színes folt a képen? Ott lehet ezt a dolgot megfogni szerintem, hogy az ember a saját indokait számba veszi. Miért érdekes egy láthatóságiba öltözött melós? Egyedül van, megy a hídon? Kilóg az átlagból? Oké, elfogadom, lehet, hogy ezért. Akkor sokkal korábban kell exponálni, amikor még közelebb van. Őt kell helyzetbe hozni. Lehetne ő egy óriás is, ha előbb fotózod, nem is ártott volna, mert maga a helyszín önmagában nem nagyon érdekes, de ha felénk tornyosul a fickó, az már más. Szóval itt is, meg az előző képednél is ezt a színezést én azt javaslom, hagyd el, mert ez rosszabb, mint a barnítás, vagy FF vagy színes, ezt el kell előre dönteni és ahhoz képest dolgozni a továbbiakban. (hegyi)

A helyzet az, hogy az ötlet jó, de nagyon szűkre vágtad az egészet, így a formákba is belevágva nekem ez kevés. Pedig ebből lehetne kihozni valami thriller-horror dolgot is, de ha nincs meg a környezet, akkor a történet sem indul be. A szelektív színezésről majd a másik képednél szólok. (hegyi)

Adtál egy címet, de a kép nem mutat ebből semmit. Ez a két ember így, hátulról alapvetően nem mond sokat, amin ha lenne valami gesztus köztük, még lehetne segíteni, de így ez csak bemondásra az örök szerelem, mert lehet, hogy csak a nyugdíjas klub kirándult. És a lány, ő ki? Ő miért van ott? (hegyi)

Ha fentebbről fotózod, jobban összeállhatna, most a tök a bal oldalon és a többiek a jobb oldalon két csapat, nincs igazi kapcsolat, és a szerszámok is csak sejthetőek. A gyömbér meg így most idegen ott. És hát a csempe, az bajos. Úgyhogy ezt akkor tudod kiküszöbölni, ha kevés a hely vagy a háttér bajos, akkor fentről ezt megfogva ki lehet hagyni dolgokat, amik nem odavalók. (hegyi)
értékelés:

Ez egy jó szoció, jól mesél egy emberről, egy világról, amiben él, mint egy itt felejtett emlék, minden ellenére, a rohanás, a zaj, az érdektelen nemtörődömség ellenére is teszi, amit fél évszázad óta minden nap, kimegy és söpör. Neki ez fontos és amíg fel tud kelni, ki nem hagyná. Ez benne van. Viszont a tónusrend, a kontraszt csökkentése modoros, nincs oka, miért akarod ebben a szürkében tartani. Érzelmes a kép önmagában, ha erre így erősítesz rá, érzelgős lesz. Ő még itt van, él, még kimegy az utcára, ő nem egy emléknyom, hogy megfakítsuk, attól, hogy öreg, az ő világa, amíg van ereje kimenni, addig ugyanolyan valós, mint a tiéd vagy az enyém. És ha már ennyire közel vagyunk hozzá, megáll ez négyzetesben is. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Egy lélek, egy növény sincs az utcán, minden halott, csak a néni él, a kis apróvirágos ruhájában tartja a frontot, öregsége, betegségei és összeroppant csigolyái ellenére tesz a szépért, a jóért, rendezi a portáját. Elsőre az elmúlás és fájdalom érzése ugrott be, főleg azért, mert tudom milyen fájdalmas ez az állapot, de sokadjára nézve a képet összességében nem érzem szomorúnak. Ahogy süt a nap, a néni virágos ruhája és a cselekvőképessége számomra megnyugvást és békességet jelent. Abszolút illik erre az évszakra mindegyik értelmezésben. Márton, a hónap képe a tied, gratulálok, remélem még sok jobbnál jobb képet láthatunk tőled a jövőben és többet megtudhatunk rólad. (Molnár Andrea)

Ez egy jó irány, hogy kis modellautókkal, vagy más hasonlóval kezdesz mesélni valami történetet, mert a néző, ha ez jól van megcsinálva épp azért tud beleszeretni, mert ez a modellvilág ez ad egy plusz ízt, hatást, visszavisz a gyerekkorba is, de közben mintha valami nyomozati anyag lenne, szóval pártolom, ha érdekel ez, hogy menj még jobban bele ebbe a világba. Egy javaslat csak a 16:9 mellőzése mellett, hogy picivel nagyobb mélységélesség kell, természetesebb lenne, és fentebbről, magasabb kameraállásból még izgalmasabb lehetne, mert a környezet is hangsúlyt kapna. Megadom a 3 csillagot, folytasd. (hegyi)
értékelés:

A gesztus szuper, a fiú, mintha valami videoklip szereplő lenne, énekli a szomorkás történetét, mint Chris Isaak, szóval van hangulata, kevéssé is bajos a tónusvesztés emiatt. Fenn sok a tér, nem kell ennyi, a haj fölött vágható picivel, egy kicsi lentről is vágható, szóval ha fenn és lenn szűk lenne, akkor erősebb lenne az a gesztus, ahogy balra van téve és a kezei is hatásosabban érvényesülnének. A szemeknél meg pici utómunka, fél fényérték emelés jó lenne. (hegyi)
értékelés:

Sírba fogtok vinni a 16:9-es filmes képkivágással, az egészen biztos. Látom, hogy ez trend, de nem igazán értem. Ez a filmnél azért van, azért működik, mert sok a párbeszéd, kell a hely, jönnek szereplők és mennek, ehhez jó a 16:9. De fotóhoz, na ott indok kell, hogy ezt használd, és ha a kompozíciód nem okolja a dolgot, akkor ez sokkal nehezebbé teszi a formai befogadást, széltében lötyög, fent-lent szűk. A film általában balról jobbra mesél, a fotóhoz meg, hogy a teret érzékeltesd, kell az előtér, középtér, háttér, ez meg a vertikális irányban igényel helyet. Na, a többire is valamit: értem, hogy beleszerettél ebbe a kontraszthiányos világba, van is ennek értelme, működhet, de akkor baromi precízen kell komponálni és ehhez akkor kellene valami fő motívum, ami megint azt mondom, indokolja, miért ezt a fád dolgot mutatod a színtérben. Ha nem baj, még van idő, ha nem is sok, kérek egy ismétlést ebben a témában. (hegyi)