Tibolddaróc

A bükkaljai Tibolddarócon a két világháború között a lakosság fele a község feletti szőlőhegyekbe vájt sok száz barlanglakásban lakott, az 1930-as népszámlálás szerint 1459-en. Ezzel Budafokot követően ez az a település hazánkban, ahol a legtöbben éltek egykor a föld alatt. A könnyen véshető riolittufában már a török időkben vájtak menedéket, végül közel egy kilométer szélességben, általában három-hét szint magasságban alakultak ki a pincefalu „utcái”. Noha a barlanglakások között voltak egy-két szobás, alápincézett, igényesen kifaragott megoldások is, a higiénés körülmények igen rosszak voltak. Az elköltöztetés feltételei nehezen adódtak, még az 1970-es években is 29 barlanglakásban éltek emberek. Mára a felső szinteken lévő hajdani lakások többségét az erózió tönkretette, az alsók viszont borospincévé alakultak.

Nagyecsér, Templom

Nagyecsér mára elnéptelenedett tanyaközpont Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén. A falu a 30-as évek végén élte fénykorát. A falu legnagyobb lakosságszáma elérte a 700 főt. Később a szocialista törekvések nyomán fokozatosan elvesztette lakosságát (1960-ban már csak 187-en éltek itt.) Az 1950-es évek végén a településre bevezették a villamosáram-ellátást. A település általános iskolájának felső tagozatát a hatvanas években bezárták, majd végül az egész iskolát bezárták. A falu fokozatosan elöregedett és a fiatalok elköltözése miatt, valamint a halálozás nagyfokú népességcsökkentő hatásai miatt a falu lakossága elfogyott az évek során. Az iskolabezárás, az elöregedés és az elköltözések, valamit a Mezőnagymihály és Nagyecsér közt soha el nem készült műút hiánya együttesen okozták a település végzetét. A település 2001-ben már csak 7 embernek adott otthont. Manapság gyakorlatilag teljesen lakatlan település, düledező házakkal, házromokkal. Már csak állandóan egy ember él ott.

Nyár végén

Sziasztok! Fúúúú hát nagyon régen jártam itt nálatok. De itt vagyok :)) Hoztam most egy pár képet nektek, az elmúlt időszakból.

Anna

Répa, figyi, mondom a pozitívumokat előbb, de a lényeg az lenne, hogy gyere le a közösségi oldalakról a képmutogatásban és feküdj bele erősebben ebbe az egészbe, mert jól látsz, de a kivitelezés nagyon esetleges, és a megosztókon szerzett lájkok elhitetik veled, hogy már nincs mit javítani, szuper vagy, de szerencsére van még mit dolgoznod. Szóval, az jó, hogy a modelled kedves és odaadó. Az is jó, hogy a fények segítettek, és az is, hogy a háttér nem erős, nem szól sokat bele az egészbe. Ennyi a jó. Ami bajos, hogy nincs semmi átgondolva. Miárt van a feje felett ennyi hely, miért úgy és ott vágtad, ahol, miért szorítottad be őt az állóba így, miért nem mentél lejjebb a kamerával, miért nem néz legalább felénk, miért a cipőjét nézi, szóval maga a gesztus spontán akart lenni, gondolom lőttél egyet, ahogy jött feléd, de azt, hogy spontán legyen valami, tervezni kell. Ha nem teszed, akkor esetleges lesz, civil marad, mint egy emlékkép. Márpedig a portrénál ez nincs benne a pakliban. Menj le a géppel, hogy ne legyen ennyi fölötte, akár menj le térdig. Hagyj teret oldalirányban, hogy ha kimozogja, akkor se vágjon a képhatár, és legfőképp beszélj hozzá, vond magadhoz a figyelmét, hiszen rajtad keresztül velünk kell kommunikálnia. Ismétlést kérek. (hegyi)

La Contessa Kastélyhotel

Azt nem tudom, mivel lőtted ezt, hogy nem volt megfelelő tér, vagy objektív, vagy mi az, ami miatt ekkora hordótorzítás van a képben, de ez eléggé zavaró. Ezt vagy ott kell átgondolni, megfelelő lencsét választani, vagy ha már így alakult, utómunkában lehet ezt azért valamelyest javítani. Így semmiképp se jó. Az égbolt se segített, és az se biztos, hogy jól van megválasztva, hogy mikor fotóztad a nap folyamán, meg milyen évszakban, ha nincs felhő, kemény lesz az egész, a vetett árnyékokkal lehet játszani, kiemelni struktúrákat, szóval azért ezzel még volna mit molyolni, hogy olyan kép legyen, ami ezt a hotelt jól ábrázolja. Az ember nélküliség is átgondolandó, mennyire vonzó az, hogy nincs semmi lenyomata annak, hogy itt élet volna. (hegyi)