Rávetődött

Rávetődött

Falusi vészharang rávetődött az orvosi rendelő falára.

Nagyon jó ez a kép abban az értelemben, hogy nagyon érdekes dolgot találtál. Az aljából simán levágnám azt a másfél – két ujjnyi feketét, mert nincs rá nagyon szükség, a tetejéből is egy ujjnyit, és akkor még izgalmasabb lenne, mert feszes lenne. Forgasd el a képkeretet, és képzeld el vízszintesben, mert abból az utcából még jöhetne ám. Annyira szigorú vagy oldalirányban, fentre, meg lentre meg annyira megengedő. Fordítva kellene, hogy legyen. De a meglátás abszolút jó! (hegyi)

Részeg pilóta

Részeg pilóta

Részeg pilóta, modellreptetés holdfényben.

Dezső, örülök neked! Ez egy jó kérdés, ez a részeg pilóta. Modellreptetés, ezt írod, és ez fontos dolog. Azért hozzátenném, hogy megértem, hogy ezt éjjel csinálja az ember, hogy ne ijedjenek meg a szomszédok, a fotótechnikai kérdéshez ugyanakkor hozzátartozik, hogy hosszút kellett exponálnod, csak nem elég hosszút. Mert ha nincsen meg a háttér, akkor a vonalak önmagukban nem érdekesek, ha pedig ezt így csináljuk, akkor jó lenne valamit még látni a háttérből. Egy javaslat, egy próbát megér, hogy akár mobillal, akár egy vakuval rávillantasz erre a repülőre, és ugyanúgy hosszút exponálva, és néha villantasz egyet. Mivel ez egy szabad tér, ezért más nem kap fényt, mint maga a kis eszköz, tehát, hogy valahogy felismerhető legyen, hogy mi repked itt össze-vissza. Mert én most őt nem találom, csak a lenyomatát. Nagyon szép ez a lenyomat, ezzel nincsen semmi baj, csak érdemes lenne kipróbálni legalább egy próba erejéig, hogy mi van akkor, ha villantasz egyet. Próbáld ki! Kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményed róla. (hegyi)

Bevándorlók

Bevándorlók

Illegális határátlépők, hamarosan szomorú sors elé néznek......

Egyrészt örülök annak, hogy Dezső újra felbukkan, remélem, hogy ez nem csak ilyen ritkás szórásban lesz, hanem gyakorta, mert a kép kifejező, jó ötlet. Benne van minden, ami kell, jól illusztrál, nem szájbarágós, nem primer poén, van benne finomság - leszámítva a vignettálást. Az bezár, ad az egésznek egy hihetetlen érzetet, ami itt ellene dolgozik az asszociációnak, én nem tenném rá. Emellett minden jó így, ahogy van, a sarkokat hozd rendbe. (hegyi)

Kisfőnök

Kisfőnök

A kép spontán készült egy szép tavaszias napon.

Na ez tetszik! Oké, lehet mondani, hogy 1-2 fokkal a képet el lehetne forgatni, hogy egyenesbe jöjjünk, de ez legyen a legnagyobb bajunk, mert hogy több síkon is hat rám a kép, és működik, bemutat és hangulatot hoz. Jó a cica, játékos is, de méltóság van benne és egyfajta szomorúság is, azaz sorsa van, amit a környezet nagyon jól hangsúlyoz. Külön örülök, hogy lementél a macska szintjére, ezért mi is belekerülhetünk a történetbe, egyenrangú megfigyelőként. Jó a környezet is, a színek miatt van festőisége, de ellentéte is a pusztultság, és ami külön érdekes, az a macska és a házfal színpárhuzama. Én annyit változtatnék, hogy balról a festett fal melletti részt már levágnám, mert az elbillent, az már sok nekem, formailag is kilóg. De a munka tetszik! (hegyi)

Hódív

Hódív

Ezt a képet régóta nézegetem, de nem tudtam dekódolni, nyilván a tükröződéssel együtt kéne kiadjon nekem valamit, a cím is errefelé terelget, de bevallom, nem jön át, nem sikerült nekem. (hegyi)

Víz a vízben

Víz a vízben

Helyzetjelentés a belvízhelyzetről

Dezső, nagyon örülök annak, hogy újra köztünk vagy és képeket küldesz, azt is remélem, hogy az első három leckét is megcsinálod újra, hiszen sok idő telt el. Jó ez az ötlet a hidroglóbusszal a víztükörben, mert olyan, mintha az ég egy kiszakított papírdarab lenne, furcsa a térélmény, szóval tetszik. Hajrá, várom a képeid. (hegyi)

Örökre bezárva
Menne ha tudna de örökre bezárva maradt otthonától sok-sok kilométerrel. Nem tud mást csinálni csak várni...

Egy leirat is tartozik a képhez, amely tulajdonképpen az alkotóról, az alkotó lelkiállapotáról szól. Arról a fajta érzelmi hangulatról, amelyben talán a Dezső mostanában él. Nyilvánvalóan azért küldünk képeket, mert szeretnénk, hogyha képeinken keresztül ismernének bennünket, beszélnének velünk, foglalkoznának velünk, tehát ezek mindig valamiféle vallomások. Talán őszi időszakban készült a kép, ahol ezen a nagyon szép papagájon, a vörös tollain jelen van a fény, és mögötte csak foltocskákban sejthetőek a fák, a levelek. Ugyanakkor én nem tudom ezt ilyen szinten összekapcsolni a leirattal vagy az ötös lecke vágy kategóriával, még ha akarnám se, amit látok a képen. Ez a kép egy állatkertben vagy valahol egy madárketrecben, egy madarat ábrázol, és sajnos azt kell hogy mondjam, hogy ennyi. Mert hogyha ez a madár szabadon lenne, mint ahogy Argentínában az Iguazunál, valószínűleg ugyanez a mozdulat és ugyanez az állapot látszódna rajta. Ezért azt szeretném javasolni a Dezsőnek, hogy mindazt a létállapotot, amely sejlik a leiratból, azt ugyanúgy fontosnak tartom, hogy ezeket próbálja kifejezni, de meg kellene találni hozzá a formát, a helyzeteket, amelyek nem ennyire kimódoltak. Itt most véleményem szerint nem tud összekapcsolódni a verbális üzenet, a filozófiai üzenet, és a képi látvány. Tehát én visszaadnám az ötös lecke vágy képet ismétlésre. (szőke)

Jancsi
Figyellek!

Sejtésem szerint Jancsi ez a cica, aki balra néz, és igazából egy jobból komponált, szinte porcelánmacskának látszik itt a képen, és ennek ellentételezéseként látszik itt a képen a baloldali részen a kis gyalogjárda része, és a sziklanövény valami pozsgás növény. Ezek a kis pirosak próbálják ellentételezni a Jancsi jelenlétét a jobb oldalon. Ha a fényképész megtette volna – bár nagyon nyomja a jobb oldalon a fotós hasát a mészkő, ha arrább helyezkedik – tehát ha arrább feküdt volna, és belefeküdt volna a pozsgás növényekbe, amik itt a képkeret alatt is lehetnek, akkor Jancsi még ugyanígy fotózható lett volna ezzel a szfinxformájával, de a kövirózsa vagy mi pirosai, vörösei, mivel a horizont máshová került volna úgy, ha a fényképész mélyebbre kerül, ellentételezhetnék a Jancsi tekintetét. Jancsi most a távolba mered, messze elszaladó kisegeret les, de a mi kompozíciónkban az a fehér mészkő ami Jancsi tekintetével egy szinten van, nem ellensúlyozza most a jobboldali üzenetrendszert. Egyértelműen a kép bal oldala felé irányul a kép rendezettsége, de a baloldali kompozíciós rend kaotikus, nem egyértelmű, ezért a kép jobbra billen. (szőke)
értékelés:

Claus

A kép dokumentum kategóriába próbál tartozni, hiszen a vurstli – és ennek a képnek a kapcsán esetleg felvetődhet a Circus Maximus című film, Radványi Géza alkotása, az utolsó filmje halála előtt – tehát a cirkusz világát idézi, sőt akár az LGT zenei világát is, nekik volt egy ilyen szakaszuk, elsősorban Sándor Pál vizualitása segített ebben, ez a múltat idéző, de mégis modern vurstlihangulat látszik a képen. Ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, ezekre a dokumentumhelyzetekre ugyanúgy érvényes a kompozíciós rend. Az emberi figura kitekint a képből, egy tükröt tart a jobb kezében, vagy megsimogat egy gyermeket, látszik, hogy valamivel nagyon kommunikál. Egy úgynevezett háromszögforma létre is jön a bal kéz gesztusrendszerével együtt. Egyértelmű, hogy ez a háromszög ez egy zárt rendszer, ha csak a képen megnézzük, még egy légtornászkötél is látszik halványan a háttérben, azaz minden azt mutatja, hogy a képen kívül valami történik, a kereten kívül, az alkotó pedig ezt elvágta. Ugyanúgy, ahogyan a bal vállat. Ugyanakkor értelmezhetetlen, hogy miért hagy akkora levegőt a szép kalap feletti részen. Magyarul szerintem ez a kép fekvő formátumban jobban beszélne arról a viszonyról, ami Klausz tekintete és a képen nem látható esemény között történik. Miért? A négyes lecke, barátom kategóriára érkezett, nyilván az alkotó szerette volna bemutatni, hogy Klausz lelkében, élethelyzetében ott éppen mi zajlik. És éppen ez van félbevágva, így kevesebbet tudunk meg Klauszról, inkább azt tudjuk meg, hogy nincs rajta póló, hogy kicsit rendezetlen a haja, de igazából hozzá nem tudunk közelebb kerülni, mert a háttérben a cirkusz felirat darabjai az túl kevés ehhez, a festett mókusok vagy mik a sátron, minden morzsalékosan, töredékesen jelenik meg itt. Sejtésem szerint ez azért van, mert itt igazából spontán módon történt egy exponálás, nagyon jó irányban, nagyon jó, hogy a Dezső mutatja, hogy egy ilyen világban is mozog, de rendezetlenül van a kép exponálva, elhelyezve benne a tárgyi környezet. Több alázat, ha szabad kérnem és több türelem, a dokumentumképekben. (szőke)
értékelés:

Hová lett?
- hová lett?
- várj, segítek

Dezső is a humort keresi a képen, a képben, és meg is talál valamit, de azok a csonkolások nagyon zavaróak ám. Az a kacsa, aminek a felét levágták, az már semmit se keres, Dezső, az fél kacsa. (szőke)

Madárfotózás közben
Egyik kedvenc fotótémám a madarak.

A kép címe Madárfotózás, de alapjában véve nekem Pier Paolo Pasolini Madarak és madárkák című filmje jut eszembe. Ha nem látnám a márkajelzést, még azt is gondolhatnám, hogy reneszánsz felvételt látok alsó gépállásból, amelyen Szent Ferenc éppen azon gondolkodik, fiatal korában, hogy majd a madarak nyelvét hogyan érti meg és talán itt van első olyan égi jel, amely föntről érkezik neki, ahol az első ábécésorokat Szent Ferenc esendősége ellenére is érti vagy elkezdi érteni. Maga a beállítás, a helyzet, az üzenet nagyon is őszinte, egészen biztos vagyok, hogy Dezső látta ezt a képet, tehát egy pontos és fontos üzenet a fiatal korról, amelyet az olasz filmművészetben az 1970-es években olyan szépen ábrázolt például Fellini Amarcord című filmjében (gondoljunk itt a trafikosnő-jelenetre). Nagy bájjal és nagyon szépen van minden összefoglalva arról, hogy ki ez a fiatalember. Én ezt egy nagyon őszinte és feltárulkozó üzenetnek tartom, és nagyon tetszik. Tán egy kicsit a Nikont lejjebb helyeztem volna, hogy a fiatalember arca, arcformája az állkapoccsal együtt látható legyen.
A továbblépés egyik iránya a világítás. Most az arcon látjuk a napot, és valami árnyékot vet, ami mellett ott a fénycsóva. Ezt a fényt meg lehetett volna keresni, hogy az arcon szerepeljen, mert a főszereplő mégiscsak az arc. Ha pedig ezt megtaláljuk, akkor fényértékben is helyre kerül a dolog, mert most a háttérben lévő ég erősebb fényértéket képvisel, mint az arc, és ezzel el is viszi egy kicsit a figyelmet erről a formáról. A másik a fényképezőgép felirata, amit nagyon egyszerűen lehetett volna takarni, merthogy nem annyira fontos. Ha a portré alanya ezt a fényképezőgépet megmarkolja, az ujjaival kitakarta volna a márkajelzést – és ráadásul nem félnénk attól, hogy az onnan egyszer csak lecsúszik.
Összegezve, maga az ötlet és a gesztus olyan erős, ami az összes technikai hibát felülírja, de ez nem jelenti azt, hogy ezekre nem kell odafigyelni. Most ez 3 disznó, de leszünk szigorúbbak is. (szőke)
értékelés:

Törés

2 osztálytársammal csinálunk egy műtermet a suliban és az az első kép ami ott készült.
Dezső, nagyon tetszik a kép, megnéztem a dolgaidat, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki vagy? Küldjél már egy olyant, amiből kiderülsz! Nagyon rendben van ez a szorgalmi, de addig nem elemzem, addig csak egy disznó, mert a szorgalmira az jár, hogy lássam már, mert az optikádat már láttam, de te, Dezső KI VAGY?
   Annyit fűznék még azért hozzá - mondja Hegyi - hogy igen, a portrét, a portrét, a portrét tessék megcsinálni, mert ugyan igen, ebben is a Dezsőt lehet keresni, mert benne van a Dezső, mert ha megnézed az összes sorozata, amit küldött, én csak ezt próbálom erősíteni, védekezés. Nagyon jók ezek, de ebből nem tudjuk meg, hogy ki ő. Mert ez is nyilván a Dezső szorgalmija, de dezsősödnie kell ebbe az üvegmozaikba, mert mint üvegmozaik, mint fotó teljesen rendben van, de hol vagy benne te Dezső? Szép egyébként ez a struktúra, nagyon jól lehetne használni egy csendéletnél, mert ez egy nagyon jó struktúra, nagyon sok mindent elbírna, úgyhogy ha megvan még ez az üveg, ami gondolom valami biztonsági üveg lehet, tehát akkor ezt csendélethez nagyon jól lehetne használni. (szőke-hegyi)
értékelés:

Nyugalom

Egy nagyon érdekes és izgalmas képet látunk, ahol a világot úgymond ketté metszi a fotós, és így van egy belső és egy külső történet, egy közeli és egy távoli helyzet és a kettőnek a határán van a felkiáltójel, a szög, ami a gondolatébresztő ebben a képben. Tehát ha letakarnánk a kép egyik vagy másik felét egy szép struktúrát, vagy egy szép távolba tekintést kapnánk, mindkettő jó formát mutatna, de a kettő együtt egy mélyebb üzenetet képes hordozni, bár ebben a helyzetben a címet mellékvágánynak érezzük, mellébeszélésnek a kép mondanivalóját illetően, mert a kép drámaibb, minthogy azt mondjuk rá, hogy nyugalom.

Szőke festmény
Ezt a képet, amelyet csak segítségképpen vagy javaslatképpen, azt mutatva, hogy foglalkozik az ember valami hasonlóval, csatolom ide, a képet sok-sok évvel ezelőtt, 1996-ban készítettem. Ez egy festmény és pusztán csak jelzés lenne arra, hogy ez a páros kompozíciós rend az alkotásoknál föl-fölsejlik. (szőke)
értékelés:

Támadásban

A képről csak annyit kell tudni, hogy nem digitális géppel készült, hanem analóg fotógéppel. A kép egy borús szombati napon készült.

Úgy gondolom, látom a rigót, értem, hogy analóg, de azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ez képpé álljon össze, több kell. Rengeteg ritmika és folthatás van a képen, ami nem áll össze egy üzenetté, nem tudom, hogy ez a madár, ahogy támad, összeáll-e képpé. A fotósnak meg kell győznie a nézőt arról, hogy amit lát, az adott helyzetből az a legjobb kép, ami elkészülhetett, nincs más döntés. Ezt bárhol lehetett volna lefotózni, ez a megismételhetetlenség, vagy örök érvényűség nincs a képen. (szőke)

Önarckép
Én a tavasz megörökítése közben.

Üdvözlünk az Estiskolán, nagyon örülünk és alapjában meglenne a 3 disznó, csak azért mondanám, hogy kettő, mert az arányokkal kellene dolgozni még. Most az objektív kötődik valamilyen szinten hozzánk, de a kéz rajzolatához képest a fényképezőgép nem elég személyes és ezek arányai feléd kellene, hogy elmozduljanak. (szőke)
értékelés: