öltözékenyen

öltözékenyen

István, ez egy nagyon jó irány, komolyan mondom, hogy érdemes lenne ezt az öltönydzsekit máskor is felvenned, és készíteni még képet, mert ez akkor üt igazán nagyot, ha egy picivel többet adsz a ruhából, és így, ebben a gyűrött, szabálytalan metódusban kellene megcsinálni, ez a hangulat a borostával nagyon passzol. Abban nem vagyok biztos, hogy színesben kell ezt közölni, szóval azt mondom, hogy ez így most egy két csillagos kép, és kérek egy ismétlést is, amiben a slendrián ruházatnak adsz hangsúlyt még, hogy ez a laza csávós hangulat beinduljon. (hegyi)
értékelés:

Hálatáblák

Hálatáblák

István, itt most a helyzet az, hogy a dokumentálás megtörtént, de az érzelmi döntést nem hoztad meg, hogy mi az, ami téged ebben érdekel. Ha ez megvolna, akkor az már adná magát, hogy honnan, milyen képkivágással, milyen tónussal, hogyan fotózd meg ezt a falat, így most a szürkés fátyol, a pontatlan perspektíva elviszi a figyelmet, ráadásul abban se vagyok biztos, hogy ez a kép éles. Ha megvan, mit akarsz ezzel mondani, kérek ismétlést. (hegyi)

Majdnem kecske

Majdnem kecske

István, jó az irány, hogy tükörrel dolgozol, azt kell megtalálnod, miért fontos neked ez a barika, és ha ez megvan, akkor az is meglesz, hogy ezt hogyan mutasd meg a nézőknek hogy nekik is fontos lehessen. Tehát én lehet, hogy különválasztanám a tükrös trükköt, ami sok minden más esetben jó lehet, barikát meg kivinném a mezőre, keresve az érzelmeket, hogy történetbe helyeződjön és ne magányoskodjon itt szegény. Ismétlés. (hegyi)

Nyári munka

Nyári munka

István, ez egy nagyon jól megfigyelt és jó pillanatban lefényképezett kompozíció, jók a ritmusok, a tömegelhelyezés, szóval azon kívül, hogy jellemzője a tájnak adott időben, megtaláltad azt a formát, ahogy ezt meg kell mutatni. Egyetlen dolog, hogy talán egy hajszálnyit az óramutató járásával ellentétes irányba kellene forgatni, de tényleg csak egy picikét, mert most nem 100% egyenes a horizont, és erre még az is rásegít, hogy jobb oldalon lenn ott ez a nagy bála. (hegyi)
értékelés:    

Durcásan

Durcásan

István, ez olyan nekem, mintha egy emlékkönyvben nem lenne hely, és körbevágtuk volna, hogy minél kisebb helyen elférjen a lényeg. De a képnél a lényeg mindig valamilyen körítéssel együtt működik, a teret is valahogy ábrázolnunk kell, nem elég ezt a kutyát berakni széltéből-hosszából úgy, hogy szinte szőrszálig levágod, hanem valahogy a térrel is mesélünk, mert csak akkor érvényes a szűk vágás, ha a gesztus olyan erős, hogy letekeri a fejed, ezért ezek a képek, nem csak nálad, másnál is, ha ennyire szűkre vannak vágva, akkor nagyon szuggesztívnek kell ahhoz lennie a szereplőnek, hogy elvigye a hátán önmagában a sztorit. Itt most ez a környezeti elem ezzel a laminált padlóval meg ezzel a tapétával érdekes lehet, ha közben kezdünk valamit a térrel, ha ott van egy kutyajáték, vagy egy széttépett cipő. Nem tudom, mert nem én akarom adni neked az ötleteket, hisz ez a te feladatod, csak a lényeg az, hogy valahogy találd meg azt, hogy ez a tér is meséljen, hogy hozzáadjon a történethez, legyen honnan kiemelkednie a szereplőnek. Próbálj meg kevésbé radikális lenni a vágással, próbálj meg mesélni a képeiddel. Érzelmeket kérek és mesét. (hegyi)

Nap lemenet

Nap lemenet

Nagyon szépek a színek, a formák, amiket megláttál, István, csak a tömegelhelyezés esetleges. Próbáljuk meg nem a maga konkrétságával, hanem csak formai elemekkel jellemezni ezt a helyzetet: van egy vízszintes vonalunk a kép alsó részénél feketével, van jobb oldalon valami fekete foltunk, van nagyjából a kép alsó harmadában szintén egy fekete tömeg, és aztán van egy tónusátmenetes hátterünk. Most ha ezt nézzük, akkor nagyon lentre került a felhő maga. Én abból a tömegből többet adnék, amit a horizont képvisel, ahhoz, hogy ez az egész úgy tudja kifutni a maga útját, hogy legyen mihez viszonyítani. Annyira vékonyra vetted most a horizontot, annyira ledekáztad az egészet, hogy most abban nem nagyon tudok mit keresgélni, miközben fontos lenne. Ismétlés. (hegyi)

Volt, az utolsó reggel, Hegyi Zsolt-2012.07.02. 16:15, Hegyi Zsolt-2012.07.02. 16:15, Hegyi Zsolt-2012.07.02. 16:15, Hegyi Zsolt-2012.07.02. 16:15

Volt, az utolsó reggel
Volt, az utolsó reggel
Volt, az utolsó reggel
Volt, az utolsó reggel
Volt, az utolsó reggel

1. Pirkadat
2. Még tombolunk
3. Jó reggelt Sopron
4. Szárított sátor
5. Itt a Mikulás

Sift9

Sift9

Szemek nélkül.

Hogy ezt te utómunkával érted el, hogy így megnyúlt ez a táj, hogy ilyen furcsa lett, vagy ez a valóságban ilyen, nem tudom, nem is biztos, hogy meg akarom én ezt fejteni, egy biztos, ha megfigyelés, akkor nagyon pontos és precíz, ha utómunka, akkor most jól használtad. Nagyon jó, hogy ezek a pipacsfejek a fehér virágok között vannak, ez menti meg az egészet, azon kívül, hogy nagyon jó ez a ritmus, ami itt létrejön. (hegyi)
értékelés:    

Myrafälle, Hegyi Zsolt-2012.06.25. 23:08, Hegyi Zsolt-2012.06.25. 23:08, Hegyi Zsolt-2012.06.25. 23:09

Myrafälle
Myrafälle
Myrafälle
Myrafälle

Ausztria vízesés Muggendorf mellett közvetlen.

Nagyon jó tanulmány, István, nagyon örülök, hogy ezzel elkezdtél foglalkozni, hogy hogyan lehet a vizet jól ábrázolni, és a mi a különbség a hosszú és a rövid expozíció között, hogy hogyan lehet festeni ezzel a felülettel. Nekem ebből a képsorból a harmadik kép az, ami a leginkább közel álló megoldás. Itt is érdemes lenne a tónusokkal játszani, hogy kicsit harsányabb, keményebb, dinamikusabb legyen a tónusrend. Ha, mint történetet nézem, akkor azt mondom, hogy nekem hiányzik az eleje és a vége ennek a sztorinak. Valahonnan el kellene jussunk valahová. Nem azt mondom, hogy ezen a folyón kell végigmenni, de érzelmileg, gondolatilag jó, ha valahol elkezdjük és befejezzük ezt. A másik dolog az, hogy egy ilyen képsornál nem árt, ha abba is dinamikát viszünk, hogy mi közeli, mi távoli, főképp, ha vízről akarunk beszélni. Tehát ez, mint tanulmány, oké, az irány jó, és én kérném, hogy ha arra jársz, akkor ezt ismételd meg ennek értelmében, mert fontos ezt gyakorolni. (hegyi)

A legjobb barátom, A legjobb barátom

A legjobb barátom
A legjobb barátom

Ez egy képpár, de olyan érzésem van, mintha ez a barátságnak túl diszkrét ábrázolása lenne. Az első kép az, ami nekem leginkább tetszik azzal, hogy hozod ezt az egész élményt ezekkel a kamillákkal, de azt vegyük észre, hogy a kép jobb oldalán most olyan nyitás van, ami nagyon üres. Tehát vagy oda kellett volna valamilyen virágot erőltetni, hogy ott takarja az utat, vagy ha ez nem sikerül (bár ha letépsz egy ilyen virágocskát, akkor akár a kezeddel is belógathatod), akkor azt ott vágni kellene, mert ott az nekem nem értékelhető. A második kép inkább katalógus kép, itt is intimek vagyunk, nem akarjuk, hogy leolvassák a rendszámunkat, de nekem ebben a személyesség már kevés. Én ezt most visszaadom ismétlésre, miközben tökéletesen el tudom fogadni azt, hogy vannak olyan helyzetek, amikor az ember nem tud felmutatni barátokat, vagy nem biztos, hogy olyan erősek még a személyes kapcsolati viszonyai, és akkor tárgyakkal köt szövetséget. Tehát lehet a barátom az autóm, ezt abszolút el tudom fogadni. Én azt kérném Istvántól, hogy próbálja meg ezt az egészet érzelmesebbre venni. Lehet ez ironikus is, kicsit fájdalmasabb is, tehát az ember azért nem biztos, hogy akkor fordul barátként az autójához, amikor olyan nagyon rendben mennek a dolgok, de mindenképpen jó lenne, ha már ez így alakult, akkor megtalálnád azt a helyzetet, amikor egy kép valóban az érzelmeidről tud szólni. Jók ezek a virágok, nekem ez tetszik, hogy bebújt ide az autód, és onnan kacsint ki, egyébként, ha a vészvillogót bekapcsolod, akkor nem is fognak nekimenni az úton, másrészt tényleg egy kacsintásélményt hozhat. Ismétlés. (hegyi)

Ijesztgető

Ijesztgető

Legyél vele jó viszonyban...

Itt van egy olyan helyzet, amiben jók a tónusaid, jó a játék. Ez érdekes, hogy én még ilyen felhőket élőben nem láttam, hogy ez most valami újdonság, vagy speciálisan valahol létrejön, és én nem vagyok ott, ezt nem tudom, úgyhogy jó lenne, ha valaki elmagyarázná, hogy mik ezek a mammák, és mitől jönnek létre, eddig hol voltak, hogy én nem találkoztam velük. Nekem tetszik a kompozíció, a kép jobb alsó sarkában lévő bokornak jó ellenpontja a bal felső sarok sötétsége. Annyit én biztos vágtam volna, hogy azok a belógó jobb szélen lévő faágak ne legyenek rajta, mert azok már ehhez nem adnak hozzá, vagy az is elképzelhető, hogy kicsit nagyobbat nyitsz a kamerán, és akkor bekomponálod azt is ellenfényben. De ez egy jó kis kemény, kopogós kép, tetszik, mert ettől a kopogósságtól, ami a környezetben létrejön, fog figyelmet kapni és kellő erőt az a tónusjáték, ami a felhőkkel létrejön. (hegyi)
értékelés:

Oázis

Oázis

István, megint azt mondom, hogy a megfejtés nem rossz, picit túlságosan dől nekem ez a horizont. Tessék megnézni a fáknak a függőlegesét, abból ki lehet számolni, hogy ez hogy is van a valóságban, attól függetlenül, hogy a táj egy dombos táj, még meg lehet találni a függőlegest benne. Ez most nem történik meg. Az elrendezést is enyhén bátortalannak találom, mert ez a képhármas a kisbokor, a nagybokor, a nagy fa kiadnának egy olyan ritmust, amivel izgalmasan lehet játszani akár a klasszikus kompozíciót tekintve, akár dekomponálni. Ha a nagyon teret is akarod mutatni, akkor egyértelműen a dekomponálás az, ami szerintem itt most megoldás lehetne. A másik dolog az, hogy itt megint az utómunka az, ami kérdéses. Itt megint van egy szürke fátyol. Hogy ez annak köszönhető elsősorban, hogy olyan időben exponáltál, amikor csak szórt fények vannak, vagy ez valamilyen utómunka probléma ezt nem tudom neked megmondani, mind a kettő lehet, de még a felhős képekből is lehet élettel teli tónusokat kicsiholni, úgyhogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ha lesz következő photoshop tábor, akkor ha van módod, oda gyere el, és akkor erről beszélünk. Ez most így egy csillag. (hegyi)
értékelés:

Kamillás gabona

Kamillás gabona

István, a mélységélességgel jól bánsz, a ritmusokat is jól megfigyeled, tehát jó a kép tömegelosztása is. Nagyon érdekes, hogy ezzel a lefele görbülő horizonttal milyen jól tud egyensúlyozni az, hogy a képnek a bal oldalára került a tömöttebb virágkompozíció, és a jobb oldal felé, ahogy haladunk, ezeknek a mennyisége csökken, és ez az, ami vissza tudja billenteni a képet. A megfigyelés tökéletes, viszont az utómunkára kellene energiát fektetni. Lassan elérkezünk oda, hogy ha lesz következő photoshop táborunk, akkor ott kötelező jelleggel meg kellene jelenned, mert szerintem megint egy nagyságrendet tudnál előrelépni akkor, ha az utómunkában haladhatnál, mint ahogy a gépvásárlásod is egy jó döntés volt, mert azóta sokkal összefogottabb üzeneteket kapunk tőled. Most ez a szürkés árnyalat rajta van az egész képen, nem tud élni, nem tud vibrálni ez az egész, miközben a valóságban valószínűleg téged is az ragadott meg, hogy ezek a virágfejek mocorognak a térben, ezt most megöli ez a szürke, ezzel kellene valamit kezdeni. (hegyi)
értékelés:

Útonálló

Útonálló

Röpke pillanat volt.

Ez egy nagyon jó pillanat, amit itt István meglátott, és nagyon jókor exponált, aranyos, ahogy ez a nyuszi ugrik, akár egy meseillusztráció is lehetne. Az egy másik kérdés, hogy ez a nagyon verőfényes idő mennyire hoz érzékletes felhőképet. A trükkös fotósok erre szoktak használni szendvicsnegatívot, hogy a felhőrészeket kijavítsák, de maga a kép abszolút rendben van, megvan a három csillag, tetszik ez a kép, sőt, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Vicsokedény

Vicsokedény

Kedves István, áttettem a szorgalmiba, nekem ez így zavaros, sok, ráadásul giccsnek túl tárgyias, szocionak túl szépelgő, nem nagyon gondolom ezt fontos képnek, legfeljebb tanulmányként. (hegyi)