Téli család részlet kicsit másképpen

Téli család részlet kicsit másképpen

Nem a kivágást módosítottam, ez egy másik képkocka.

A leirat azt mondja, hogy ez egy másik képkocka - én azt gondolom, hogy az első képkocka volt az ami az elfogadható irány. Ez ezzel a vágással egy emlékkép a családi albumba, nem más. Az előző képnél lévő elemzés és értelmezés az igaz és arra várok majd reakciót és megfejtést, ezzel túl sok mindent nem tudok kezdeni. (hegyi)

Volt hó, nincs hó

Volt hó, nincs hó

Tél esti havazás a turistaszálló előtt, az olasz hegyekben.

István, tessék a hiba leckét egy kicsit megnézni! A hiba nem az, hogy elrontottam egy képet, aztán beküldöm – így bármit be lehetne küldeni. A hiba az, amikor van egy konkrét tervünk, amit meg akarunk valósítani, aztán közbejön valami, amit nem terveztünk és ez hozzáad ahhoz, amit szerettünk volna, és egy plusz érték, egy plusz lehetőség nyílik meg – tehát ezt ábrázoljuk. Tehát a rontott kép semmi esetre sem tartozik ide. Ez egy rontott kép, István. Miért lett ez lefényképezve? Azt sem értem, hogy mi volt ezzel az eredeti célod, mit akartál ezzel megmutatni? Hogy van egy út, ahol lámpa van és este van? Nem tudom, bocsánat nem értem, hogy mi okból nyomtad meg az exponáló gombot. Akkor még a hibáról nem is beszéltünk, tehát akkor ez a hiba mit adott hozzá (szebb lett, izgalmasabb lett...). Erre én most nem tudok mit mondani. (hegyi)

Téli család részlet

Téli család részlet

Ha baj lenne a fénnyel, akkor mondom, hogy felhős volt az ég és azt a kicsit is tükrözi a hó. 2013 Sappada Olaszország.

A képnek van egy olyan hangulata, mintha egy régi képeslapot látnánk a századfordulóról. Olyan, mint a „Hargitafürdői emlék”, „Kékestetőn jártunk” és akkor küldtünk egy képeslapot haza. Ami ebben érdekes, hogy mindezt mai eszközökkel érted el. Nyilvánvaló, hogy kevésbé határozottan; mondjuk ha pont megfordítottan tennéd oda a kép bal alsó sarkában a síléceket, hogy ne a reklámokat olvassuk, akkor egy fokkal jobb lenne. A kép jobb oldalából is, mondjuk egy ujjit (ami a sítalpak mögötti nem fontos rész) le lehetne vágni. Nem is ártana mondjuk, hogy kimozdítsuk ezt az egészet ebből a centrális kompozícióból. De a képi hatások és maga a helyzet nagyon jó. Jó ez a póz, van benne humor. Amit pedig írsz a leiratnál, hogy borús volt az idő – nyilván jobban örülnénk, ha nem így történt volna, de ennél a képnél ez nem olyan számottevő probléma – inkább kompozíciós problémám van. Hajrá István, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Fantom

Fantom

Nagyon jó ez az ékforma, az élére állított háromszögről tudjuk, hogy nem egy statikus dolog, billeg az élén, és ez hoz az egésznek egy feszültséget, és ennek a billegő háromszögnek a tetején van a fejed, ami őrületesen erőssé teszi azt, hogy elvileg nem tudunk máshová nézni, mint a tekintetedre és az arcodra, mert ennek a háromszögnek az egyik vonalában helyezkedik el a szemed. A tekinteted nagyon erős, és nagyon jó üzenet. Néhány tanács: az egyik az, hogy mindezzel, amit most csináltál, ellentmond a póló. Ehhez a nagykabáthoz ez a póló ebben a formában nem működik, de nem azért, mert póló, hanem azért, mert fehér, és ez elviszi a tekintetet. Javasolnám póló nélkül megismételni, csak ebben a zakóban, sokkal kevésbé lenne zavaró az egész, mert most, mivel a fehér póló a legvilágosabb rész, azt figyelem, és az elviszi a szemeidről a figyelmemet. A másik dolog az, hogy ha a póló lecserélődik, vagy akár marad, csak egy sötétebb lesz, akkor már látni fogod, hogy tónusban egy kicsit szürkék, kicsit koszosak vagyunk. Ez a digitálisnak sajnos hibája, hogy ha simán átkonvertálunk egy színes felvételt fekete-fehérre, akkor a középtartományok vannak megnyomva, és ettől az egésztől a kontrasztossága, a húsa elveszik. Érdemes egy kicsit az utómunkánál ezen módosítani. Nem kell nagyon kopogósra venni, de arra figyelni kell, hogy a testnek a színei ne egy beteges szürke valamiben mozogjanak csak, hanem legyen egy nagyobb dinamikatartománya a világostól a sötétig. Erre érdemes odafigyelni, egyébként nem tudok belekötni a képbe, ez egy nagyon rendben lévő üzenet. Ez egy három csillagos leckemegoldás úgy, hogy mindez mellett várom az ismétlést. Ne menjünk nagyon más irányba, dolgozzál saját magadon, aztán ha megyünk tovább az úton, akkor ezeket a dolgokat és a gesztusokat lehet finomítani. Egyelőre most próbáljuk rendbe hozni a tónust, és az öltözéket. (hegyi)
értékelés:

Elfelejtett darab

Elfelejtett darab

Érdekes ez a kép, hogy miért pont ez a címe, azt nem firtatom, de mindazzal együtt, hogy egy érdekes perspektíva ábrázolás, ez most nekem képileg nem annyira erős. Elindultunk egy irányba, én szeretném azt az előző képedhez írtakra újból felhívni a figyelmet, hogy vannak nagyon jó találataid abban, amikor elvonatkoztatsz a valóságtól, és hagyod azt, hogy az érzelmeid elragadjanak. Légy szíves, hogy az érzelmeiddel foglalkozz, és azon keresztül fényképezz, ne az agyaddal akarj megoldani valamit, az érzelmeidről mesélj, kevés fény, kevés mozgás. Én azt gondolom, hogy lenne értelme ezzel dolgoznod, ugyanis az így szerzett tapasztalatok fognak neked majd segíteni abban, hogy miért is fényképezel. (hegyi)

Kitakart fény

Kitakart fény

István, ez egy nagyon átgondolt és érett felvétel. Nagyon örülök annak, hogy dolgozol, és annak, hogy ezt a képet megmutattad nekünk. Ez nem egy könnyen megoldott feladat, mert ezt ki kell exponálni, tónusban is ott kell ennek lennie, ezt utána ezt meg kell oldani a laborban is, tehát van ezzel mit molyolni, de ez egy érett, átgondolt feladat. Kezdj el ezen dolgozni, hogy ebbe az irányba mozdulj el. Ez az irány az, ami a fotográfia lényege. Az egy fontos dolog, hogy az ember kérdéseket tegyen föl magának, és arra képileg válaszoljon. Itt te föltettél magadnak egy kérdést, hogy mi a Fény és árnyék lecke, és azt a választ adtad, hogy a fény hiánya. És mitől lesz a fény hiánya? Attól, hogy valami eltakarja. Ezt megoldottad esztétikailag és kompozícióban is, hoztál egy képet, ami izgalmas, és ami nagyon sokat mesél. Mindeközben egy nagyon korszerű és modern felfogású kép. Egyetlen egy dolog, ami végiggondolatlan: az talán valami nyugágynak vagy minek a botja jobb szélen, ami belóg, az zavaró, de egyébként az egész úgy, ahogy van, rendben van. István, ne add ennél alább. Tudom, hogy nem könnyű, sose mondta senki hogy az, de begyakorlod, és menni fog. Csináld, mert van értelme. (hegyi)
értékelés:    

Hallgass pocakra

Hallgass pocakra

Hát erre a borzasztó reklámra utalsz, megsemmisítő erejű. „pusztító alpáriság”, ahogy Puzsér mondaná, de nem a reklámot kell elemeznem, hanem a képet. A kép nagyon izgalmas attól hogy megforgatattad az egészet. Sőt, tovább forog és az egész billeg az egész attól, hogy a lábaid ebben a pózban vannak. Egy dologra hívnám fel a figyelmedet: azt a fél centit, ami a nadrághajtásnál a térdednél van, annyit már le kellett volna ebből a képből vágni, és akkor ez az egész még jobban forogna. Sőt, az igazi megoldás az lett volna, ha azt a lábadat egy kicsit kijjebb nyújtod, és akkor nem kellene vágni a képből. Egyébként rendben van, és az a jó benne, hogy miközben az elsődleges férfi jelleget legerősebben mutató részedet mutatod, nincsen benne semmilyen erotika vagy szexualitás, hanem egy formai játék van, és ez jót tesz a képnek. Tetszik ez a leckemegoldás, de arra majd figyel oda, hogy a formákat hol zárod le a képhatárnál. (hegyi)
értékelés:    

Torzult élet

Torzult élet

István, még mielőtt nekiállunk filozofálgatni, tisztázzuk a leckéket, azoknak a határait, és kezdjünk el azokkal foglalkozni, és majd ha azokra megjöttek az alapötletek, és azok a gesztusok, amikről alapjában szólnak a leckék, utána elkezdhetjük őket kitekerni. Most nem értem, nem tudom mitől torzult élet, attól, hogy valaki beállt ebbe a pózba ebben a jelmezben, nem tudom mit keres ott az az autó, valahogy az egészet nem értem. Rádfogta a fegyvert, csinált egy vicces pózt, ez akkor lenne vicces, ha hasonlóképpen megoldottad volna, mint annó a tesóddal, hogy bejöttetek a belvárosba, és ott csináltál róla egy ál-divatfotót. Ha ezt a fickót is megkéred, hogy menjünk be egy kisközértbe, akkor abban lett volna poén. Ez most itt nekem fotográfiai értelemben semmi.

Reggel félhétkor kelek a hatra felhúzott vekkere, ami egy törött plexijű telefon. A földre hányt otthoni viseletbe öltözöm, amit előző este vettem le és legalább 2 hete hordom. Kilibbenek az előszobába, felveszem az ócska fehér kabátomat, majd egy szál cigivel a pofámban, amit a 101 kiskutyás öngyújtóval izzásba hoztam, kilépek az ajtón, a 10 fok melegbe, és gyorsan, hogy meg ne fázzak, elszívom a reggeli rák kaját. Majd vissza a szobába, a folyosón támolyogva, mint a részegek a cigi sokkhatás mámorában. Gép bekapcsolása azonnal de rögtön, le ne maradjak valamiről is. Konyha, de előtte húgi ébresztése, mert őt még kelteni kell, de hamar kelj mert elaludtunk. Víz a forralóba, az egyetlen én általam használt kávés bögrét a szekrényből kivéve, bele egy instant kávé, két cukor, és forró vizet a kopaszra. Hűtő kinyit, tejet a bögre tetejéig. Most már egyenes léptekben vissza a szobámba, a gondolkozásra hagyatott gép elé a tizenötezer forintos székbe lehuppanva, böngésző és mailek indítása. Két korty kávé, és lám elindultak az ablakok. Gyorsan FB, időkép, badoo, LSZT. Hideg lesz ma is, de kisüthet a nap is, érdekes. Még kávé, elfogyott, ismét cigi a friss levegőn. Vissza gép, startlap, hú idő van lassan indulni kéne, fürdőszoba, pisi, arcmosás, fogat nem elfelejteni. Vissza szobába, gép kikapcsolása, utcai viseletbe ruházkodás, ez bár nem a szőnyegen, de nem is katonás rendben, Kellékek elrakása, 3 éve használt szétszakadt pénztárca a bal zsebbe, telefon a jobba. Előszobában, piros sokat látott széldzseki fel, és számolás, 1. Pénztárca; 2. telefon; 3. kulcs; 4. cigi, öngyújtó; 5. slusszkulcs; 6. a kocsiban a műhely távirányító azzal lehet csak közlekedni. Akkor minden megvan, Húgi elköszönés, minden villanyt csukj le kérlek.
   Ajtón kimegyek besétálok a garázsba, ami persze gombnyomásra nyílik, már a laminált kapuja, szép koszos fehér, le kéne mosni már. Két kutyának, akik ugrándoznak kora reggel, mintha duracell lenne a fenekükben, kis kutya nasi porciózva külön-külön, egy cigi társaságában. Aztán kocsiba beülve, lámpát felkapcsolva, mert azért még sötét van és az még nem baj ha én nem látok, de más lássa hogy jövök. Garázs elhagyása, tolatva, majd legurulva a meredek lejtőn, ami nem meredek, de kanyarodik, jobb tükör használatával, a betoncsík követésével. Nagykapu, elektromos motorját aktiválva, meg állok, és kiviszem a kukát, mert elfelejtődött, hogy ma csütörtök van. Így végre hét órakor elindulok a munkába. És csak félórát késtem a keléssel.

Kerek szemek

Kerek szemek

Jó ez a geg, amit kapunk Istvántól, van benne önirónia, a színek is jók, bár megint ez a fáradt, koszlott időjárás van. Jók ezek a szórt fények, de lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy biztos-e, hogy mindig ilyen idő van, mert úgy tűnik, hogy mindig ilyen időben fogsz neki fényképezni, az autós képednél is nagyjából ilyen volt. Látom, hogy ez a padlizsán színű pulóvert nagyon kedveled, mondjuk ez sem egy nagyon élénk és vidám szín, de a problémám inkább a tónusokkal van. És ha már létrehozod ezt a geget a nagy, elkerekedett szemekkel, akkor ezeket a formákat meg kell tudni ismételni. Jó a fejforma, ez adott, jó az elkerekített szem, és van a pulóvernek a nyaka, ott most elég szűkre vágtad, miközben fönt hagytál egy óriási teret. Értem én, és nem az a baj, hogy fönt ekkora a tér, hanem az, hogy lent nagyon elvágtad, ezt kicsit szerencsétlennek érzem. Arányaiban most túlzottan lecsúsztunk, ezen érdemes lenne változtatni. (hegyi)
értékelés:

kia király!

kia király!

Az első benyomásom a képről az volt, hogy Istvánnak fáj a foga, és hűti az autó fémfelületével, mert jó rá a borogatás. Értem én, hogy az előző képnél azt mondtam, hogy legyen hozzá közöd, bújj oda hozzá, szeresd azt az autót, ha már a haverod, ha már ez tényleg ekkora érzelem, nehogy azt hidd, hogy én ezt nem érzem át, mert megfordult itt a környezetemben egy-két olyan autó, ami indokolná, hogy azt gondold te is, hogy ez bolond. Az autóm nekem is a szívem egyik csücske, és tudom irigyelni azokat a nagyon gazdag embereket, akik az összes szerelmüket meg tudják vásárolni, és berakják egy nagy garázsba. Itt a kérdés az, hogy biztos, hogy ez itt ezt átadja? Miért tetted oda a kezedet az autó és az arcod közé? A másik kezed meg hova tűnt? Ha a másik kezeddel simogatnád, ezzel meg odabújsz, akkor már odabújtál rendesen, úgy a fejeddel is kitakarhatnád azt a tükröt, így most olyan, mintha szamárfület mutatna neked. Én soproni vagyok, pontosan tudom, hogy Sopronban vagy esik az eső, vagy fúj a szél, vagy harangoznak, és ritkán van jó idő, de azért van, ki lehet várni azt, amikor jó idő van, és akkor megcsinálni ezt a képet. Az jó, hogy nagyjából hozzáöltöztél a pólóddal az autóhoz, ez egy jó irány, de ezek nem vidám színek, és az arckifejezésed se az. Olyan, mintha fogorvos előtt készítenél egy utolsó képet, hogy aztán ki tudja hogy jövök ki a fogorvosi székből. Ha haverok vagytok az autóddal, akkor nem értem, hogy miért vagy rosszkedvű. Ismétlés. (hegyi)

Fodros tükör

Fodros tükör

István, próbálok valami olyat keresni, amivel érzékeltetni tudom számodra, mi a feladat azokban a leckékben, amiknek ilyen úgymond konkrét tárgyú, de mégis elvont témája van. A lényeg ugyanaz, mint az önportrénál vagy például akkor, amikor az autódhoz fűződő kapcsolatod keresed képileg. Víz van, tükröződés is, sok helyen, sokfelől megközelíthető ez. A kérdés mindig az, mi köze van a fotósnak ahhoz, amit lefényképez. Itt most a víz oké, azt nem nagyon értem, milyen technikai manipuláció történt még, de ez hagyján, viszont nem nagyon tudom se helyzethez, se személyhez, se történethez kötni, vagyis nem érzem, miért ott, miért így, miért ezt és miért akkor fényképezted le. Jó lenne, ha picit visszatérnél az első néhány leckéhez és ott próbálnánk stabilizálni magunkat. (hegyi)