Steampunk moods with Berkes & Tüske, Steampunk moods with Berkes & Tüske

Steampunk moods with Berkes & Tüske

Szeretettel hívunk meg minden kedves érdeklődőt Berkes Csilla és Tüske Laura kiállításának megnyitójára 2015 február 19. (csütörtök), 20:30 órai kezdettel a Corvintetőre (Budapest, Blaha Lujza tér 1-2.)

Berkes Csilla fémhulladékból készített steampunk stílusra emlékeztető szobrai és Tüske Laura ezekre rímelõ grafikái kerülnek kiállításra speciális RGB-fényhatások mellett. A megnyitót a Freak Fusion Cabaret mini cirkuszi showja illetve a Crew of the Flying Kraken rövid steampunk történeti elõadása teszi majd még izgamasabbá 20.30-as kezdéssel. A zenei aláfestésrõl Dj Mental (Visionary Mind Records ) gondoskodik. (Kapunyitás 19:30.) Berkes Csilla szobrai és Tüske Laura grafikáinak giclee-nyomatai a megnyitót követő 4 hétben tekinthetők meg (vagy egyes darabok akár meg is vásárolhatóak) a Corvintetõ bulijai alatt.

Nyitvatartás: Február 19 - Március 18. között minden szerdától szombatig --- 21:00-22:00-ig INGYENES --- 22:00 után az este aktuális bulijának belépőjével tekinthető meg.

Steampunk moods with Berkes & Tüske

Bevásárlókocsirally

Nem tudtam eldönteni hogy jó-e ez a kép, ezért hát beküldtem.

Hogy ez milyen bevásárlóközpont lehet, ahol ilyen kerti helyzet van, azt nem tudom, feltételezni sem merem, hogy ez a bevásárlókocsi valami egészen más célt szolgált. Én remélem, hogy ez egy kertészeti osztály, ahol ez az esemény megtörténik. A lényeg a lényeg, hogy egy vicces helyzetet látunk. Részben maga a beállítás, hogy ez az irokéz punk hajú fiatalember benne ül a bevásárlókocsiban, akár utalás is lehetne a Gyemekkor leckére is, mert amikor így járunk-kelünk az ilyen bevásárlóközpontokban, nem egy olyan helyzetet látunk, ahol a kisgyerek bele van szuszakolva ebbe a kocsiba. Amikor kisebb a gyerek, akkor még úgy elvan, dobálja ki és be a holmikat, amiket anya vagy apa vásárol, aztán ha már nagyobb gyerek, akkor eléggé érdekes arckifejezéseket is láthatunk. Nem is biztos, hogy ő annyira akarta azt, hogy oda berakják, csak egy ilyen kis kalodaként tud működni a bevásárlókocsi. Tehát visszatérve a képre ez az utalás is erős és nagyon fontos, és hát a bevásárlókocsit toló fiú arcán látszik az a fajta öröm, az a felszabadultság, hogy ő most átélheti ezt az élményt, hogy valaki kiszolgáltatottabb neki. Azért érdemes megnézni a két fiatalember arckifejezését: az egyik egy felszabadult, úgymond ördögi mosoly, a másik, lehet ennek a tojó póznak is köszönhető, eléggé félelemmel vegyes, ő is örül, de látja, hogy itt, ha valami probléma lesz, akkor ennek a helyzetnek ő lesz az, aki a kárát fogja látni. Zárójeles megjegyzés, hogy én nem olyan rég borítottam föl egy ilyen bevásárlókocsit, tudom, hogy ha magasan van a súlypont, akkor elég nagyon tudnak ezek borulni. Nekem áruk voltak benne, aztán segítettek is összeszedegetni az arra járók. Amiért mozgalmas ez a kép, és a Mozgás leckében abszolút jól működik, az az, hogy ez a fajta felszabadultság érzet főleg ebben az életkorban általában mozgással kapcsolatos. A fiatalok, kamaszok javarésze a szabadságát a mozgással teszi egyenlővé, akár a zenében, ha a zenére való táncolást figyeljük meg, és azokat a mozdulatokat, akár a szabadidős tevékenységeket, tehát ez abszolút jellemző helyzet. Persze lehet azt mondani, hogy a hátsó zöld pólót fiatalembernek bokánál lemaradt a lába, de azt is kell mondani, hogy tessék megfigyelni, hogy itt azért egy tudatos fotós helyzetről beszélünk, mert ez egy hosszabb expozíciós idő, amiben a fotós követte az eseményeket. A háttér van elmozdulva, és a mozgó tárgyak állnak úgymond. Ez azt jelenti, hogy a célpontot mint egy vadászpuskával, a fényképezőgéppel követte az alkotó. És ebben a helyzetben elő-előfordul az, hogy lemaradnak ilyen testrészek, én nem tartom ezt olyan nagy problémának. Az egy másik kérdés, hogy ha már lemaradt, akkor lehet, hogy ott egy fél centit, a másik láb bokájáig érdemes lenne vágni, hogy ez a csonkolás ne legyen ennyire fájó. Akkor inkább tudatosnak tűnne a szerkesztés, és nem is árt az, hogyha egy kicsit több van a kép elején, tehát amerre elmozdul a ez a kocsi. Amerre a mozgás iránya történik, akkor mindig célszerű egy kicsit több teret hagyni, és akkor ez jobban megvalósul. De nagyon jónak tartom az ötletet, vidám megoldás. Én azt mondom Csillának, hogy ha őt a mozgás érdekli, és márpedig nekem úgy tűnik, hogy ez számára is egy élmény lehetett, akkor tegye meg azt, hogy ezzel még egy kicsit foglalkozik. Izgalmas dolgokat lehet létrehozni, akár azzal, hogy váltogatja azt, hogy mi a fix és mi az elmozduló, mint ennél a képnél, akár azzal, hogy az expozíciós idővel játszik. (hegyi)
értékelés:

Helószia

Egy kellemes szombat reggel...

Kedves kép, azt nem tudom, hogy ezt az alkotó rajzolta-e, vagy egy kisgyerek volt, aki álmában őt meglepte, és rárajzolt a lábára, szóval ezt nem tudom beazonosítani. Nekem a határozottsága miatt inkább felnőtt rajzocskának tűnik. Nagyon jó kis geg, dehát azért picit haragszom, hogy a nagylábujjba belavágunk, annak túl sok értelme nincs, nem tudom miért kellett ezt a vágást meghozni. Picit odébb mozdítom ezt a kamerát, és máris megvan a nagylábujj. Ez igaz egyébként magára a takaróra is, mert a takaró önmagában izgalmasabb struktúrákat adna, mint a háttér, ami ráadásul valami fénytani okból kifolyólag be is égett. tehát a kompozícióval nem teljesen értek egyet. A leckét teljesíti, tehát ez a része működik. Nekem egyébként enélkül a kis rajzocska nélkül is tökéletesen jó kép lenne. Olyan ez, mint amikor a beszélgetésben egy cseten, vagy egy fórumon az ember odatesz még két-három szmájlit a mondat végére, mert nem biztos abban, hogy azt a humort, amit ő esetleg mondani akar, azt mindenki kódolni tudja, és ezért ráerősít ezekkel a szmájlikkal. Nálam most ez a ráerősítés történik meg ezzel a rajzzal, szóval ha ez a rajz nem lenne, akkor is meglenne a humora a képnek. Szóval én erre most maximum két csillagot tudok adni, és ha gondolja Csilla, akkor egy ismétlést lehet, hogy megérne ez a lecke, mert az irány jó. (hegyi)
értékelés:

Na szia mit látsz?

Az 1 fontos szemüveg.

Kitűnő fotográfia, nagyon szeretem ezt a kép a képben technikát, ami ezen az eszelős hippi-szemüvegen tükröződéssel létrejön. Hogy én most hogy kerültem arra a képre, mert saját magamat vélem felfedezni ott a fényképező lány mögött, azt nem tudom, és az igazság az, hogy ez a kép portréként is teljesen jól megállja a helyét, és attól vicces, és attól nagyon jó ez a kép, hogy kérdés, hogy kinek a portréja. Még valamit mondok: amit sokszor hibának szoktunk jelezni, hogy hajszálak, szőrszálak megjelennek a képen, és nem biztos, hogy jó helyen, és el kellett volna rendezni a modell haját. Itt most a néhány szál haj, ami megcsillan a képen zseniális, olyan mintha ott össze lenne karcolva, vagy roncsolva lenne a negatív. Tehát ez egy teljesen jól értelmezhető és jól mutató dolog, egy picit ennek az értékéből levon nekem az a bal felső sarokban lévő emberke, aki ott áll, jó lenne, ha nem lenne ott. Még akár azt is el tudnám képzelni, hogy be lehetne égetni feketére azt a részt, aztán csókolom, nem tudom, de a lényeg az, hogy ez egy nagyon izgalmas kép, nagyon köszönöm Csillának. Bár látnék még tőle több munkát, mert nagyon ritkásan jönnek tőle az anyagok, nagyon szűkmarkúan méri nekünk a munkáit. (hegyi)
értékelés:

Marajd még

London, Hyde park

Azt kell mondjam, hogy ez szinte egy tökéletes kép. Azért mondom, hogy szinte, mert ha én vagyok, akkor én egy-két centivel lejjebbről fényképezem mindezt, pontosan azért, hogy a madár szárnya ne keveredjen ennyire össze a háttérben lévő fákkal, és ezzel azt is elértem volna, hogy ez a szobor egy picit nagyobb hangsúlyt tud kapni. Most, nekem ez az egyetlen javítási észrevételem, mert egyébként ez egy nagyon erős kép. Pontosan attól izgalmas, hogy egy olyan helyzetet mutat be, amiben ez a szobor életre tud kelni, és olyan, mintha ő dobta volna el, mint egy papírrepülőt ezt a madarat, és néz ránk, hogy „ügyes vagyok? Jól dobom?” Szóval mindenképpen nagyon jó meglátás, nagyon tetszik. Megadom rá a három csillagot. A tanácsom a jövőre nézve az lenne, hogy a képalkotó elemeket nem árt egy picit mindig tisztább körvonalakkal megtartani. Most itt nem indokolja semmi, hogy a háttérrel ez ennyire össze legyen olvadva. Merthogy itt most a repülés, ami ebben izgalmas. Az, hogy ez a madár szabadul ebből a helyzetből, és kifelé repül ebből a képből. A cím is erre utal, maradj még, mintha ez a szobor szerette volna még, ha ez a madárka ott ül a karján, Igen ám, de ebből most olyan, mintha ez a madár épp leszállna majd valahol a földön. Tehát ezt a fajta felszabadultságot, amit sugallni szeretne, pontosan ezek a formai összeragadások teszik egy kicsit bizonytalanná. (hegyi)
értékelés:

Havat akaroooook!

Mi értelme a télnek hó nélkül?

Nagyon köszönöm ezt a képet főképp azért, mert nagyon sokféle helyzetet indít el a nézőben. Az egyik, hogy ez akár lehetne egy észak-skandináv rock koncertnek a felvételéről vagy egy pillanat erről a koncertről, ahol Nina Hagen unokája lépett a színpadra. A másik helyzet pedig maga az, amit Csilla is mutatni szeretett volna, hogy ez egy téli helyzet, ahol létrejönnek ezek az indulati történetek, hogy valaki itt megkésve jött és mintha az előadásról lemaradt volna, hogy itt egész télen, tulajdonképpen a fenekünk befagy, annyi havunk van, ő még mindig havat akar. Ez egy nagyon jó meglátás, és nagyon jó az a fajta keretezés, amit létrehoz a haj meg ez a szőrmekucsma. Úgyhogy én nagyon szeretem ezt, még úgy is, hogy a száj lemarad ebből a történetből, mert a haj úgymond ebbe betakar, nem baj, belefér, az ember ezt fejben kiegészíti. Azt pedig majd a Csilla tudja megmondani, hogy aki a portré alanya, rá ez mennyire jellemző, vagy itt mennyire van arról szó, hogy valakire ráhúztunk egy kabátot, amit mi szerettünk volna rajta látni. Valószínű, hogy ez a modellre is jellemző, mert gondolom, hogy nem a jelmezkölcsönzőbe mentek be ezért a kucsmakalapért, tehát ez a kalap vagy ez a fejfedő, már eleve sok mindent eldönt. Köszönöm ezt a képet, nekem megéri a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Megszokott hely, megszokott ember, egy kis változással
Ez nemrég történt egy koncert előtt.

Vörös tónusban van tartva, mint egy angol film üzenete, ez a lakótelepi környezet, ahol egy profilos megoldást választ az alkotó. Ehhez a vöröses világhoz egyrészt piktogramokat és plakátfeliratokat is használ, a „proszektúrát” olvasni itt a bőrkabáton - annak idején nagyon szeretett és divatos film, az Üvegtörők világát idézve itt a teljes rekvizitumot láthatjuk cipőben, kabátban és a hajviseletben. Én ezt egy jó üzenetnek tartom és azért, mert mindez ami a modellel kapcsolatban látható jól párhuzamba van helyezve a háttérben lévő lakótelepi házakkal, bádogcsatornákkal, a szuterénablakkal. (szőke)
értékelés:

Ágyam
Nincs is jobb a puha szalmaágynál igaz cica?

Én szeretem ezt a leckét, bár ezt átteszem a házi kedvenc kategóriába, mert az ágy lecke az teljesen másról szól, annál mi a személyes érintettséget keressük, azaz abban a leckében mi a Csilla ágyára vagyunk kíváncsiak és nem egy átvitt történetben arra, hogy egy cica hogyan vackolta magát be valahová. Ezzel nem azt mondom, hogy a kép nem jó, hanem nem azt a kategóriát teljesíti. Ezeket a kategória leiratokat és filmeket tessék megnézni, és a filmben még pontosabban próbálunk fogalmazni. Ha ezt átteszem a házi kedvenc leckére, akkor ott azt mondom, hogy egy nagyon jó és nagyon kedves megfigyelés, tudom, hogy ezeket a helyzeteket a véletlen kreálja, és ha belenyúlok, elvenni azt a kis gazt, pöszmöszöket a macska feje elől, akkor ez a macska felébred és felriad és elfut; úgyhogy én ezt megértem, hogy így van, mert így alakult. Teljesen a véletlen szülötte az a talpára állított háromszög is, ami létrejött a képen, és mégis, egy nagyon jó szimbólum, a nyugalmat, a stabilitást mutatja, és ez jól rímel a kép mondanivalójára is. Nagyon szeretem azt is, hogy a lehetőségekhez képest a mélységélességgel is játszott, és bár látunk az előtérben egy macskamancsot is, de az alvó cicára tudunk koncentrálni. Én ezt a házi kedvenc kategóriában háromdisznósnak gondolom, és az ágy leckét viszont szeretném ha a Csilla megismételné. (szőke)
értékelés:

A család + 1 fő

Rögtön az elején mondom, hogy igen, vannak kompozíciós problémák, ott hátul a sóder meg ezek a kis bokrok meg még lehetne mondani sok mindent ennél a képnél. Azért mondom ezt így az elején, mert vessetek rám követ, vagy vessetek a mókusok elé, de én ezt a képet szeretem. Mert minden kompozíciós pontatlansága mellett a család házi feladatra én úgy érzem, hogy nagyon is átgondolt és összetett az üzenete, egy a gondolati csavarral, hiszen amikor ránéz az ember elsőre erre a képre, rögtön az idős bácsira, arra a szerethető kis tartására, a kis nadrágjára, galléros ingjére, pulóverére gondol az ember, akinek egy szertartás naponta, hogy ebben a parkban vagy nem tudom hol van ez, kimegy a hattyúkhoz és megetetem őket, a világban, akinek én már nem vagyok olyan fontos, de az állatokkal való kapcsolaton keresztül mégiscsak értékké válik a jelenlétem. A bácsi ezzel az etetéssel, ezzel a rituáléval egy fontos főszereplője ennek a képnek. És ha mégegyszer elolvassuk a kép címét, akkor egy fura kvízkérdést kapunk, hogy jó, de ki az a +1 fő? És elkezdünk gondolkodni, hogy biztos az alkotó, talán ők lehetnek egy család, mert hát hogyan is lehetne gondolni hogy a két hattyú meg a három vadkacsa hogy ők lennének a család, és a +1 fő a bácsi, aki ott van. Pedig ez a kép erről szól és ettől van az egésznek egy furcsa, melankolikus, szeretetteli, keserédes hangulata. Ugyanakkor az ilyen képeket és filozófiákat többnyire nem a húszévesek, hanem az idősebb korosztály szokott elkészíteni. Mert a képen nincs semmilyen hivalkodó fragmentum, sőt, tudatosan nem színes, hanem fekete-fehér képet küldök be, picit múltídéző hangulatot. A visszahúzódás érződik benne az alkotó részéről, ugyan nem látszik ő a képen, de mégis egy nagyon fontos és érthető vallomást kapunk az ő világban elfoglalt helyéről, mert tulajdonképpen a cím, a család + 1 fő, az idős ember, és a helyzet, ahol nyilvánvalóan helyettesítenek az állatok valamilyen létállapotot, az igenis visszatükröződik az alkotóra, arra a gondolati rendszerre, a helykeresésre, ami most szimbolikusan zajlódhat benne. Ez egy szimbolikus kép. Ennek a rendszere, az idős bácsi és az állatok, a cím és a kép kapcsolata azt a helykeresést jelenti, ami az alkotóban most zajlik. Csak annyit mondanék, hogy a Csillának érdemes lenne azzal foglalkozni ha ki tudja mondani önmaga számára a létkeresésének a lépcsőfokait ilyen pontosan, akkor keresse meg hozzá a terítékeket, a formákat is, hogy a forma minél adekvátabb legyen a kifejezéshez. Minél közelebb kerüljön a nézőhöz, az ő számára is minél érthetőbb legyen az az üzenet, amit szeretne elmondani. Három disznó megvan erre a képre, és egy kérés, hogy ha a család kategóriával akar még foglalkozni, nyugodtan küldjön be még erre képeket, mert jó irányban halad. (szőke)
értékelés:

Emlékek

Fekete-fehér képben egy Golgota jelenik meg, olyan időpontban, amikor a Golgota kezdőpontja – ugye ez itt a végpontja fölött van, ahol a fotós megállt - nagyon szépen ezzel a ragyogással szinte eltünteti a stációk első két pontját, és így ennek a perspektivikus útnak van egy nagyon jó térbeli nem csak grafikai vonalakkal, hanem térbeli távlati tónussorozata is. Az előtérben ugyanakkor egy kettős ritmus látható, tehát igazából egy sík felületekkel játszva két fátyollal dolgozik az alkotás; egyrészt a háttérrel, a stációkkal, a növényekkel és a tájjal, másrészt az előtérben a két kereszttel, ami sejtésem szerint a valóságban három, és azért merem ezt megkockáztatni, mert ha ez így van, akkor az egy nagyon határozott döntés, hogy a Csilla a háromból kettőt válasz ki magának. Olyanformán, hogy még egy kicsit a kettőből is, a harmadikról már nem is beszélve, a jobboldali keresztből még így is levág egy darabot, sőt a Golgotára látogatóként felérkezve ez lenne a legfontosabb keresztje a hármasnak, a valóságban a főszereplő; viszont mi a színfalak mögül egy másik látványt látunk, és innen egy nagyon tudatos és jó döntés az, hogy a két keresztet nem egyenlő arányban hagyta meg, hiszen a kompozíciós kiválasztásnál egy olyan nézőponttal is dolgozik, ahonnan a két keresztforma sem azonos értékű, alá-fölérendeltségi, szinte zenei kapcsolatban vannak. És ezt az egész perspektivikus játékot, amit a háttér fátyolos felületen megjelenő festői jelenet mutat, és ide tart a jobboldali pad forma felé, tehát minden erre a jobboldali részre súlypontozódik, és ezt az ég fehérjében a két keresztritmus rántja helyre, olyannyira, hogy valószínűleg ha hagyja a levegőben, térben a jobboldali keresztet fönt és nem vágja le, akkor ez furcsa a ritmusjáték is gyengült volna. Ezt a furcsa staccatót éppen az hozza létre, hogy meri a szakrális szimbólumot szokatlanul ábrázolni úgy, hogy a jobboldali függőleges keretszakasszal levágja a kereszt szélét. Én ezt a képet átgondoltnak és jónak tartom és nagyon örülök, hogy a gyász leckére ilyen minőségű házi feladatokat küldtök, ez egy háromdisznós kép, és nagyon várom a továbbiakat is. (szőke)
értékelés:

Menekülés

Két sík felülettel dolgozik a Csilla, előtérrel és középtérrel, és azért nem mondom, hogy háttérrel, mert bár ott van az égbolt de az információk igazából ezen a két síkon jelentkeznek és nagyon szép, izgalmas ez a mozgástanulmány, Muybridge az állatokkal kapcsolatos mozgástanulmányáról már beszéltünk az estiklopédiában, ami még jelenleg is az animációs filmesek bibliájának tekinthető, és ahol ezekkel a fázisokkal foglalkozik. Ilyen mozgásfázisokat látunk itt is, ahogyan a galambok elszállnak, csodaszépen látszanak ebben az expozícióban a szárnymozgásuk. Az elsődleges, hozzánk legközelebb eső felületen egy nagyon tanulságos és érdekes folyamat zajlik, ami a mozgás leckére vonatkozik, és amit a cím is nagyon jól erősít. Ez itt rögtön a színpadon zajlik, és ennek ad mintegy díszlet hátteret ad hozzá egy barokk templom felülete körítésnek, ami egy sematikus térbe, a felhő nélküli égbe ágyazódik be, bár a barokk pont attól izgalmas. Ez az, amit igazából szerettem volna mondani, hogy ha ilyen szikár módon akarjuk megközelíteni ezt a fekete-fehér alkotást, akkor talán az exponálás pillanata előtt, a jelenséget a fotós úgy kezdi el vizsgálni hogy ezen a barokk téren már többször láthatta ezt az eseménysort, és ez indíthatta el benne az alkotási kedvet, hogy ezt a képet elkészíti, és amennyiben ez megtörtént, akkor volt előképe az alkotónak. Márpedig ha volt előkép, ha átgondolta az egészet, akkor tudta, hogy milyen a madarak mozgásmechanizmusa, hova röppennek, milyen felületet előtt látszanak jól ezek a gyönyörű mozgásfázisok. Azaz most ha ránézek a képre, nagyon izgalmas az, hogy a kompozícióban, ami majdnem 45 fokban döntött, és külön élmény a döntött templomtorony mint háttér, de ugyanolyan izgalmas a fikciós játék a galambok felröppenése, bár a baloldalon ugye egy galamb metszve van, de nyilván elég nehéz mozgásban lévő dolgokat úgy elkapni a fényképezőgéppel, hogy az még komponálva is legyen, de valójában nekem az az érzésem, hogy ezen a képen mi most két képet látunk; egy nagyon izgalmas épített környezet játékot a háttérben és egy szintén nagyon izgalmas mozgásjátékot. Csak itt most mind a kettő irány úgy jelentkezik, hogy spontán egy képre kerülnek és szerintem ütik egymást. Tehát a fekete, árnyképszerű foltok, a jobb oldalon a szép galambforma benne is van a templom szürkéiben meg nincs is. Mellette a másik sötét sziluett is benne is van a tető sötétjében és nincs is. Spontán pillanatok sorozatában nagyon jó az, amit meglát a Csilla, de egy kicsit ösztönösen és vázlatosan van ez az ötlet elkészítve, és mivel fekete-fehérben van elkészítve a kép, a galambok sötétjei nagyon sokszor keverednek a háttér izgalmas ritmusaival. Mindez a pici zavarodottság pont abból szakad, hogy a mozgás kategóriában a címre a Csilla talál egy nagyon jó ötletet, viszont nincs előtte fejben a történetiség kidolgozva, attól függetlenül, hogy ez egy állókép és nem film, a galambok etetése, egy néni ott, aki sír vagy bármi más történet is lehetne, mégis egy képen belül ha benned, sűrítetten a történet megjelenik, még mielőtt rögzítenéd a képet; akkor tisztázódik, hogy mi lesz majd a kép üzenete és hogyan komponálsz Szerintem csak annyi a probléma, hogy ezeket a sűrítéseket meg kell tennünk a fényképezés előtt. De nagyon szeretem a képet, az egy disznó megvan, és a mozgás kategóriát ennek fényében kellene ismételni. (szőke)
értékelés:

Vágy

A fekvő formátumú képben tulajdonképpen majdnem sziluettes az az információ, ami a növényzetre, a talajra, a valóságra utal, és a háttér szintén meseszerű, az egész igazából olyan, mint egy árnykép, és az árnyképeket a mesére, a mesei világra szoktuk használni. Ugyanakkor kérdéses, hogy a Csilla az ötös lecke, vágy kategóriájára, ha megnézte azt a leckét, üzenetként mi az, amit föladtunk, azzal kapcsolatban a Csilla hogyan jelentkezik ezen a képen, tehát mi az a mélység, ami a második képe volt, vagy pedig most sorjázik és küldi a házifeladatokat. Tehát én szeretem ezt a képet, de áttenném a szorgalmiba, és vágyom rá, hogy a Csilla a vágy leckéjét elkészítse. (szőke)
értékelés:

Mit csinálsz?
A barátodat mindig érdekli hogy mit miért csinálsz...

A hatvanas-hetvenes évekre jellemző ez a fajta figyelő szamár a veszprémi állatkertben, Bendegúzt a kisúttörőt kérdezi a fafurulyáról, miközben a szamár farka lemaradt a képről – tehát van az egésznek egy zsánerhangulata, és ennek nagyon kötött szabályai vannak. Ha ez egy ilyenfajta riportkép, akkor be kell tartanuk azokat a szabályokat. Tehát a kisfiú melletti tér jobbról áttehető lenne a szamár mellé balra, és akkor nincs levágva a farka, és nem lesz szűk ezen az oldalon sem. Vagy pedig nagyon megvágni, hogy a szamár első lába előtt szűkíteni. Véleményem szerint ez mind abból táplálkozik Csilla, hogy megláttad, hogy ez itt egy nagyon izgalmas, a szamár az egy nagyon dörzsölt élőlény, a lovak is félnek tőlük, és itt a szamár egyértelműen valami csínyen töri a fejét, nagyon fülel, az látszik, és ezt a szituációt te megláttad a kisgyerekkel, és elkattintottad, és írtál hozzá egy szöveget. De megnézve a Csilla előző képét, önmagában persze ez a kép egy aranyos kis alkotás, de nem éri el azt a mélységet, ami előzőleg már megjelent a munkájában. Inkább egy ujjgyakorlatként érkezik be ez a kép a barátom kategóriában, amiben talán egy kicsit szégyellős a Csilla, és nem arról mesél nekünk, hogy valójában neki a barátság fogalma jelent, hanem inkább könnyedén azt mondja, hogy ezen a leckén legyünk túl, mert a következő jobban érdekel, és jó érzékkel beküld egy szituációt, amiben a Csilla valójában nincs benne, és ezért pontatlan a szituáció, mert nem annyira átszűrt, és nem annyira közeli neked meseként az egész. (szőke)
értékelés:

A tükör

Hát, ez egy tükröződés, sajnos nem nagyon sokat fogok mondani erről a képről, mert ezt a képet mindketten nagyon szeretjük, ez a kép kompozíciójában még azzal a két kis ujjal is, ami olyan V alakban fogja ezt a nem tudom milyen fényképezőgépet, szóval ezért is szeretem ezt a képet, és ez az idős tükör aminek a foncsorozott felülete a baloldalon ilyen gyönyörűen elrendeződik, és a fényképezőgép és eközött a Csilla tekintete noha a fényképezőgépre néz, az optika valami furcsa trükkje folytán mégis idetekint ránk. Én ezt a képet nagyon szeretem és nagyon jó kompozíciónak tartom. És elindul egy zene tőle, talán Tanita Tikaram - de mindenféleképpen egy történetet elindít a kép, hogy hanggal, ritmussal, további képekkel, mindegy, de az biztos, hogy elindít valamit, ami a Berkes Csilla személyes története, az ő kézjegye, és nagyon örülök, hogy ő ezzel a képpel jelentkezett nálunk, három disznó egyértelműen. (szőke)
értékelés:

Szőkének

Szép is meg jó is, de azért vigyázni is kell vele.

Nemén és én
Nos nekem ez jutott először eszembe a témáról aztán utólag láttam hogy van itt hasonló, de azért beküdtem :) remélem nem gond.

Kedves Csilla, üdvözlünk az estisuliban, és előre leszögezem, hogy dehogy baj, dehogy baj, csak tessék, és várjuk a folytatást! Olvastam a kommenteket, hogy az arc Munkácsy arca - irigylem, aki tud rajzolni, ez még nagy adósság, hogy legalább alap szinten megtanuljam - és ha jól érzem, az öregkori kedves portrét vehetted alapul, majd kíváncsi lennék a kész képre is. Ami a leckét illeti, egyrészt jó megoldást mutatsz, a sárga tónus jóllehet annak is köszönhető, hogy sRGB-ben van hagyva a kamerád, erre majd térjünk vissza, szóval én most erre külön nem akarok kitérni, mert egyrészt ez a hiba korrigálható, másrészt a mondanivaló tekintetében nem zavar. Talán az élesség az, amivel lehetne játszani, mert a bajusznál jobban érdekel a szem, és ha a mélységélesség nagyobb lenne, akkor ez a probléma megoldódna. A kép bal oldalából egy picivel többet lehetne vágni, hogy feszesebb legyen a kompozíció, hogy a szem és az ujjad mozgassa be a ritmust. De jó a megoldás, én megadom a három malacot, feltéve, hogy szorgosan küldöd a leckéket. (hegyi)
értékelés: