Fura kép, minden rajta van, ami cukor a nézőnek és kajálja, de az összkép valahogy nem jön be. Van életlenítés is, de nem érzem jónak, hogy hová esik az élesség, mert ellene dolgozik a kompozíciónak, ami meg lefelé hord, az alsó virágnál nagyon szűk, ehhez képest felül lötyög. A színvilág meleg tónusai szépek, de ehhez képest értelmezhetetlen, miért kékek a virágok (olvastam a technikai okot, de az nem indok, hogy így lenne jó), hidegek, elidegenítőek, ellene dolgoznak a harmóniának. Fura a szellemkép hatás, gondolom a teléből és kis mélységélességből adódhat. Szóval minden megvan, hogy jó lehessen, de a végeredmény nem az én világom. (hegyi)

Nem árulok el azzal nagy titkot, hogy Feri újabban inkább szorgalmiba küldi a képeit, nem tudom, hogy ennek az-e az oka, hogy nem tudja a képeit leckébe sorolni, vagy hogy nem akarja, vagy az, hogy nem akarja, hogy elemezzem a képeit. Mind a három másról szól, mindenesetre én szembesülök ezekkel a helyzetekkel. Ez az a kivételes helyzet volt, amikor viszonylag elindult a dolog egy lecke irányába. Ami a képet illeti, színeiben, tónusában ez egy nagyon mesterien megoldott kép, még akkor is, ha a bal oldalnál kicsit erősre sikerült ez a maszkolás, mert az ott nekem nem csak azért sok, mert ott nagyon borongósra sikerült ezt az egészet venni, ráadásul túlságosan le is bukik az, hogy ez egy utómunka, hanem az a problémám, hogy pont ez által billen el tömegében az egész. Ahhoz a testtömeghez, amit a főszereplő képvisel, ahhoz a testtömeghez, amit a szalmabála képvisel, ahhoz kellene az ellenoldalon valami, és nem ilyen sötét tónusban. Érdekes kérdés az, hogy mit keres egy gyönyörű estélyi ruhában, egy kisestélyiben a tarlón, tehát, hogy vele mi történt, és miért futkorászik. Erre most nem biztos, hogy kapunk most választ, de nem is biztos, hogy annál fontosabb választ kell, hogy kapjak, hogy ez a szabadság, hogy ő kimehet ide, és megengedheti magának azt a luxust, hogy akár összefüvezze a ruháját. Amivel kevésbé értek egyet, az a kéztartás, ugyanis azáltal, hogy az ujjaknak nincsen szerepe, ebből a távolságból, ebben a fényviszonyban, és ebben a tartásban a két kézfej ujjak nélkülinek tűnik. Nem olyan szerencsés ez a fajta dolog, ráadásul ez azt is mutatja, hogy van egy szituáció, amiben a modelled benne van, de azért nem azzal a dinamikával, és nem azzal az önfeledtséggel – és szerintem ez a legfontosabb szó -, ami ezt az egészet indokolttá tehetné. Addig kérdés az, hogy mi történik, és miért vitted ki ezt a nőt a parlagra, ameddig ő nem adja át neked. Márpedig ő nem adta át magát neked. Nem nagyon vesz ő téged komolyan, megcsinálja, amit kérsz, aztán menjetek már haza. Ez azért fontos, mert szerintem ez egy megoldható probléma lenne. Például nem nagyon értem, hogy ha neki hosszú haja van, márpedig úgy látom, hogy az van, akkor miért van ez összefogva? Miért nem engedted, hogy lebegjen az is akár a szélben, vagy a mozgástól? Miért néz ő a kamerába? Miért néz minket? Miért nem figyel oda arra, amit csinál? Miközben a ruha gyönyörű, és a ruha mozgása is nagyon szép, aközben ez az egész olyan, mintha egy csúcspont után lennénk, tehát, ott táncoltatok volna, aztán ő még táncolt, te meg elrohantál volna a fényképeződért, hogy ezt lefényképezd. Az intimitás hiányzik róla, és a szabadság. Feri, nehéz helyzetben vagyok ezért, szívem szerint azt mondanám, hogy ismételd meg a képet, és lehet, hogy böcsületből érdemes is lenne megismételni. Vagy nem tudom, hogy készült-e olyan kép ebben a sorozatban, ami teljesíti azt, amiről most beszéltem. Ha nem, akkor már azért is mutasd meg a többieknek azt, hogy Mácsai Feri nem hagyja magát. Próbáljunk meg javítani. (hegyi)

Elfogadom a bocsánatkérést az asztal miatt, és végre elindultunk valami felé a vázát illetően is, most kevésé érzem problémásnak a szereléket. Jó ez a vörös és narancs együttes, bár azért én hiányolom most ebből a kéket, elvittük az egészet ebbe a sárgás világba, de a színhelyességhez én most azt mondom, hogy érdemes lett volna még egy kicsit ezzel foglalkozni, mert ez most nem pontos. Ami a kompozíciót illeti, ezt abszolút el tudom fogadni, bár az egy kérdés számomra, hogy most akkor mi történik itt az alapon. Nem az a kérdés, hogy miért kicsi az asztal, hanem az a kérdés, hogy mit kezdünk ezzel. Azt kéne inkább eldönteni, hogy akarom-e a térbeliséget ábrázolni, vagy pontosan azt a célt akarom elérni, hogy ez lebegjen valahol a térben. Most a kettő között vagyunk. A képnek van olyan része, ahol ez a lebegés tettenérhető, és van olyan része, ahol lebukik az, hogy ez egy talapzaton áll. Nem én fogom ezt eldönteni, ezt neked kell, Feri, hogy mi a cél. És amíg ezt nem döntötted el magadban, vagy nem tudom, hogy egyáltalán felmerült-e ez kérdésként, addig ez a néző számára sem lesz eldöntve. A másik problémám az, hogy a világítással kell még egy kicsit játszani. Mindezzel együtt azt gondolom, hogy megvan a 3 csillag a leckemegoldással, mert ez az évszakoknak egy jó kifejezése, és kedvelem azt, amikor Feri provokál, úgyhogy elfogadtam. (hegyi)
értékelés: