Ablak

egyre laposabb szögben éri a reggelinapfény az ablakunkat

Mondhatni viszket a tenyerem, hogy Feri visszakapja, amit az én hasonló tónusban elkövetett képemnél kaptam tőle, de be kell valljam, hogy nekem ezzel a tónussal nincs semmi bajom. Mondjuk jobb alul nem tudom, mi az a dolog, talán valami kihalófélben lévő virág, de végülis ez is elmegy, bár nekem a szemem mindig húzza oda le. Szóval persze lehetne finomítgatni, de azt gondolom, hogy kivétel erősítő, hogy ha a hangulat ilyen erővel van jelen, akkor szükséges-e ezt pakolászással és rendezgetéssel javítgatni, vagy akkor elvész vajon az a varázslat, ami pillanatokig van jelen csak? Ki-ki maga döntse el, én elfogadom ezt a verziót. (hegyi) értékelés:    

Miért a hónap képe:

Ebben a hónapban több olyan kép is volt, mit szívesen választottam volna, de mivel csak egyet lehet, a Mácsai Feri Ablak című képét választom. Nincsenek univerzális szempontjaim, a választásnak teljesen személyes oka van: egyrészt azokat a képeket szeretem, amiket én is szívesen elkészítettem volna, azokat, ahol érzem, hogy az alkotó az én húromon pendül, másrészt pedig azokat szeretem, amiket én képtelen lettem volna elkészíteni, mert belőlem hiányzó világot képvisel. Úgy hiányzó világ, amit magamban fogyatékként ismerek fel. A Feri képe a visszafogottságával, lágyságával, szerénységével nem árulom el melyikbe tartozik. Gratulálok Feri, szép kép! (Borsay Márti)

Rózsaszínű álom

Rózsaszínű álom

Kitűnő, mint egy Guy Ritchie film jelenete, az indián asszony - Ági - vár a szállítóra, a megbeszéltek szerint vörös napernyő alatt. Azt az egy ujjnyit, ami jobb oldalon lesötétítésre került, azt bal olralra odaadnám, hogy a tér ott megnyílhasson, hogy nőhessen a feszültség azáltal, hogy ott várható legyen, hogy belép valaki még a képbe, ez adná meg a totális feszültségét ennek a képnek, de így is jó, hatásos és átgondolt munka, kifejezetten zseniális, ahogy a vörösök festik a falat. (hegyi)
értékelés:    

Endre

Endre

Endrét ismerve ez egy jó és hiteles portré abban a tekintetben, hogy Endre valóban a mi házi polihisztorunk, aki tényleg egyszerre tud balanszírozni a kamerával a kezében, közben pipázni és még mesél is valami hihetetlen történetet, szóval jellemző a kép. Annyiban lehetett volna talán egyszerűsíteni a néző számára, hogy vagy érthetőbbre világítani az, amit még a kezében tart a kamerán kívül is, vagy megkérni, hogy ugyan már tegye le egy kép erejéig. Amit hiányolok, az Endre emblematikus Columbo-stílusú kabátja, amit képes nyáron is hordani. És még valami: nem nagyon értem most azt a nagyvonalúságot, ahogy jobbra és balra a teret kezeled. Készül az új címlapja a Látszótérnek és egy véletlen folytán ez a kép az egyik mintakép, amit ott nagyban négyzetesre vágva mutat a gép, és be kell valljam, hogy így most ezt a verziót látva nem értem, miért kellett neked a két oldalon ez a nagy levegő. Ennek akkor lenne szerepe, ha egyrészt kevésbé vignettáltad volna be a képet, másrészt a pipafüst még erősebb lenne és elúszna balra, bele a sötét ajtórésbe. De így nem érzem szükségét. (hegyi)
értékelés:

A köpönyeg

A köpönyeg

Feri, dumáljak, vagy ne, mert te is tudod? Az egyik legerősebb képedet láthatjuk, ha nem a legerősebbet. Itt nincs plen air tájkezdemény, nincs furfangos falusi szomszéd, itt egy vélhetően orvosi rendelő részlete látszik, de mindegy is a helyszín, mert félelmetesen eltalált a színvilág, az a dinamika, ami a zöld és kék táncából létrejön, és úgy lesz drámai a kép, hogy közben alig történik valami. Pici tükröződés a csempén, némi fényjáték, és az üresség, a csend, a befelé kiáltás, a félreforduló fej, hiszen nem nézünk oda, ahol történt az a valami, hanem a falat nézzük és a már használaton kívüli zöld ruhát. Épp az a pillanat, amikor már nem jó, de még nincs kimondva, még csak gondolva van. Köszönöm. Zárójel, Gergőnek. Ha ebből egy centit is vágsz, elveszted ezt a határon billegést, akkor ha elveszed az ablakot, akkor nincs mihez viszonyítani, nincs meg a belső keretrendszere a történetnek, akkor ez a kép egy végállomás képe lesz és nem az oda vezető visszafordíthatatlan úté. (hegyi)
értékelés:    

Ikeás esernyő

Ikeás esernyő

Feri dobott egy nojn komma fünfcihes képet, az a maradék fél pont az épp annyi csak, amennyi a kép jobb oldalán, körülbelül mostani méretben maximum fél centis sávban vágható lenne, hogy valóban dekára kijöjjön a súlya és tere ennek a fotónak. Emellett viszont egy nagyon érdekes színpárosítás, köszönet az Ikeának, és a hangulata is erőteljes. Soha rosszabbat, Feri! (hegyi)
értékelés:    

Cím nélkül

Cím nélkül

Egy régebbi képem újragondolva.

Ezektől a fényjátékoktól ez a váza nekem olyan, mintha Öveges professzor műhelyében lennénk. Persze ez vicc, de van ebben valami ilyen 60-as, 70-es évek érzet. Egy nagyon izgalmas játékot indít el Feri, de annyit hozzátennék, hogy ha oldalról irányítottan ezekre a virágroncsokra erősebb fényt adtál volna, akár úgy, hogy hosszabb expozícióval egy nagyon koncentrált fényű lámpával megvilágítod, akkor talán még izgalmasabb lenne a dolog, hogy nem csak a fényhatáron belül látnánk a formákat, hanem azon kívül is. Maga az ötlet nagyon tetszik, végre valami olyat kezdesz el, Feri, amiben nem akarsz megfelelni, hanem a saját érzésedet, a saját gondolatodat hozod. Én ennek nagyon örülök. Ez három csillagos kép, és szeretném, ha ezzel a játékkal még foglalkoznál, látod, itt van egy olyan nyitott ajtó, ami abszolút neked való, szerintem ez izgalmas lehet. (hegyi)
értékelés:

Látszótér

Látszótér

Nincs az idén sok időm a fotóra, ezért külök nektek egy képet, nehogy elfelejtsetek.:)

Keszthelyi hullámok, Hegyi Zsolt-2012.05.13. 17:30, Hegyi Zsolt-2012.05.13. 17:30

Keszthelyi hullámok
Keszthelyi hullámok
Keszthelyi hullámok

Feri, ez egy nagyon érdekes világ, amit itt mutatsz, számomra a legizgalmasabb a középső kép. Az első egy konvencionális megközelítés, nem tudom, hogy ki ismeri azokat a szigeteket, amiket az arab világban építenek, ilyen mesterséges szigetek, és mindenféle parcellázások folynak a tenger elhódításával, erre a világra hasonlatos az, amit a képen látunk. Nekem ez is izgalmas, és jó meglátás, ugyanakkor a második képnél robban az egész, az egy nagyon szép és lírai megközelítés, függetlenül attól, hogy ebben mennyi a trükk és mennyi a valóság, nem is akarom firtatni, nagyon finom, kevés eszközzel dolgozol. Az a lényeg, hogy a három kép közül azért is a kettes a győzelem, mert ott érzem a legkevésbé azt, hogy elvitt volna a technika téged, elragadott volna téged az, hogy ez a technika mire képes. Ott helyén kezeled az eszközt, az a kép az, ahol már túl voltál azon, hogy hú, ezek a halszemoptikák mire képesek, és az összes szokásos dilit végignézted, hogy hogyan torzul a gyerek feje, hogyan torzul a part, a kutyák, a macskák, a házak, és ennek a tapasztalatnak a feldolgozásával a saját belső gondolati és érzelmi helyzetedet tudtad kivetíteni a fotográfia eszközeivel. Ez a második kép egészen magas szinten szerepel. Ez lenne az az irány. Emlékszel, hogy volt egy képsorod, ahol Pécsen az épületekkel dolgoztál, ott is a perspektívával játszottál, és ez hiányzik azokból a képekből is, amit itt megtaláltál, ez egy nagyon finom, nagyon jó játék. A harmadik kép már ezen túlmegy, ott már a brahi megint elvitt, az megint egy kötelező gyakorlatnak tűnik, hogy volt egy kifelé görbülés, egy befele görbülés, akkor legyen egy S is, mert mi hiányzik még. Hát semmi. Ha számít valamit a véleményem, akkor azt mondom, hogy az első és a harmadik képet nem is használnám, elég a második és tökéletes Keszthelyi hullámok. Nem kell ennél többet mondani. Három csillagot adok a második képre, és a három csillaggal megvan a leckemegoldásom, maximális respektem a második képnek. (hegyi)
értékelés:    

Nőnapi emlék

Nőnapi emlék

Az a helyzet, Feri, hogy én ezt a képet önhatalmúlag beemeltem ebbe a leckébe, ez egyébként egy nagyon jó irány. Azt kellene végiggondolni, hogy ami a háttérben történik a fényekkel, az a vibrálás adja magát, hogy ott a párhuzam a növénynek a virágaival, nagyon hasonló formákat hoz létre. Igenám, de annyira bebukik a növényed most, hogy szinte feketébe bukik, és ez szétszabdalja magát a formát. Valami minimális derítés kellett volna ahhoz, hogy a dolog térbelisége meg tudjon maradni. Ha téged a rajzosság érdekel, akkor is az a kérdés, hogy oké, de körbe van-e ez rendesen rajzolva, mindenhol megvan-e a széle? Nincs. Attól lesz a dolog egyértelműen világítási probléma, mert egyszerre szerepel a képen a sziluettes, ellenfényes ábrázolás, és az is, hogy át is világítódnak ezek, tehát mégiscsak ad egy térbeli struktúrát, magyarán egyszerre szerepel az, hogy mit is szeretnénk: körberajzolni ezt az egészet, vagy pedig a terével, a húsával is szeretnénk foglalkozni. Mivel ez nincs eldöntve, a képnek az egyik részén elindulnak a formák, és látom a térbeliséget, de szép lassan elúszunk a semmibe. Ezt most tessék elvonatkoztatni attól, hogy ez egy virág, és akkor kiad egy E betű formát, hogy hogyan van ez az egész megcsinálva világításban. Tehát nincs ez befejezve, Feri. Nem tudom, hogy ez annak köszönhető-e, hogy a monitor nincs bekalibrálva, de az biztos, hogy jó lenne ezzel még foglalkozni, és olyan formába hozni, ami látványban is ugyanolyan izgalmas, mint amit te ott megláttál. Gyanítom, hogy csak annyi a hibája ennek a képnek, hogy egy nagyon pici derítéssel a virágnak a közepén lévő részek is élővé tehetőek lettek volna. Ugyanakkor a párhuzam tetszik a háttérrel, a kettő csillag megvan, és örülök annak, hogy nem valami édeskés és nagyon geil üzenetet küldesz egy ünnepi megemlékezésre, hanem bátran mered használni a fantáziádat. Ezt én fontosnak tartom, de a világítással van problémám. (hegyi)
értékelés:

Demeternek

Demeternek

Ezzel a képpel szeretném köszönteni Balla Demetert, és születésnapja alkalmából sok boldogságot, egészséget kívánok.

A feleségem hozta valahonnan ezt a csokrocskát, gondoltam lefotózom, ha már ilyen szépen összeállt a virág ebbe a háromszög kompozícióba. ... hát ez a kattintás egy fél délutánomba került, és a nappali felforgatásába. Háttér-lepedővasalás, asztaltologatás, szóval minden ami egy ilyen képpel jár. Családom tagjai a fotózás vége felé már úgy néztek rám mintha megzakkantam volna (a fotó csak egy kattintás apu minek vacakolsz vele annyit). Szóval kész lett a kép, megnyitottam a fotószerkesztővel és akkor jutott eszembe, hogy van neki is egy hasonló képe. Ami miatt viszont mégiscsak érdemes volt ezt az "utánzást" megcsinálni, az a tanulás. Rájöttem, hogy a jelenlegi eszközeimmel nem tudom megvilágítani szépen a csendéleteimet, és még egy vitatható apróság amit ez után a fotó után nagyon komolyan gondolok; szerintem a jó fotóhoz a fotósnak kiemelkedő képi ízlésének kell lennie. :)

Nagyon örülök annak, hogy Feri úgy utal Demeter egyik képére, nevezetesen a Labdarózsás csendéletre, hogy nem egy didaktikus másolatot kapunk, hanem a Feri-féle értelmezést. Ez kifejezetten jót tesz a képnek is, hogy bátran mer belenyúlni és beletenni orgonaágat, máshogy használni a világítást, az árnyékokat, úgyhogy ez egy nagyon pozitív dolog. A háttérrel kapcsolatban nem teljesen értem, hogy mi történt, de nem is kell nekem érteni, az üzenet abszolút világos, Demeter nagy örömmel fogadta a képet, ez egy jó beállítás, jó meglátás Feritől. Köszönöm szépen. 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

Tanulmány

Tanulmány

Nagyon kedves modellt találtál, nagyon jó a gesztus, amit ő mutat. Nem mondom azt, hogy érzelmileg a csúcsponton volna, szerintem ő itt már fáradt, valamivel fel kellett volna kelteni az érdeklődését, valamivel kellett volna inspirálni ahhoz, hogy több élet legyen ebben a gesztusban, de az irány jó. A világítással nem teljesen értek egyet. Ennél a portrénál az arc a lényeg. Most, ebben a helyzetben a nyakra túl sok fény jut. Most biztos megint azt fogod mondani, hogy a Hegyi szőröz. Belenézek a kamerába, megnézem ezt a sárga pólót a kis méhecskémen, és meglátom azt, hogy a nyakánál furcsán két gallérja lesz, akkor odamegyek, megigazítom. Ezt ő nem látja, csak te, oda lehet menni és ezt kiigazítani. Ugyanis az a nyakrész most ott idétlen. Abban sem vagyok biztos, hogy a jogginghoz jó a kalap. Persze lehet azt mondani, hogy ez egy színtanulmány is, ezt el tudom fogadni, hogy hogyan lehet a feketét élővé tenni egy háttérnél, de akkor mi a szerepe a modellnek, ha most a fekete a lényeg? Akkor tessék a kalappal dolgozni egy háttér előtt, akkor a modell nem fontos, akár lehet háttal is ez a modell. Tehát a tesztnél az is fontos, hogy valaki odaadta neked magát, tehát ezzel a bizalommal kell tudni élni. Akkor már tessék is erre is figyelemmel lenni, hogy hogyan van felöltöztetve. Nem vagyok abban biztos, hogy ez a sárga-fekete egy jó kontraszt, ugyanis ez a legdurvább kontraszt, erősebb kontraszt, mint a fekete-fehér. Ebben a helyzetben ez dinamika, de agresszió is, tehát van benne egy pici veszélyjelzés, egy kicsi feszültség, és ezt nem igazolja maga a kép, sem a gesztus, sem semmi nem nyúl ehhez hozzá, hogy miért is ez a megoldás. Még azt hozzátenném, hogy azt a fél ujjnyit, ami a kép tetejénél van, lehet, hogy az aljához hozzátettem volna. Viszont örülök annak, hogy Feri ezzel elkezd dolgozni, jó ez a miliő, itt lehet sok mindent csinálni, hajrá tovább, várom a folytatást, ne csak egy fellángolás legyen. Én erre most kettő csillagot adok, lehet ezen még javítani. (hegyi)
értékelés:

Próba , Próba , Próba

Próba
Próba
Próba

A pécsi Szivárvány gyermekház Szivárvány Musical Stúdió próbájára sikerült bejutnom, ott készültek a felvételek, a Padlás c. musical próbáján.

Feri, ahogy írod, ez egy gyermekszínház. Nem értem, mi szükség van a lágyításra, a szépelgésre, erre a hatvanas éveket idéző manírra? A gyerek egyrészt nem igényli, még ha ez mondjuk egy nyugdíjas színkör előadás lenne, akkor oké, dolgozhat a hiúság és a szemérem, de itt ez oktalan, ráadásul ettől kiüresedik az egész és olyanná válik, mintha csak a burkolatot kapnánk, valami idegen, gyerekre kényszerített felnőttséget, kiveszik belőle a gyerek életteli gesztusa, modoros lesz, és ezt én kerülném. Az unatkozó táncdalfesztivált néző tini, a Domján Editet mímelő kamasz, és a semmibe néző fiatalember így most nekem nem adja ki a történetet, hogy vajon mi lehet az a darab, amihez ilyen pózok kellenek? (hegyi)

Próba , Próba , Próba

Próba
Próba
Próba

A pécsi Szivárvány gyermekház Szivárvány Musical Stúdió próbájára sikerült bejutnom, ott készültek a felvételek, a Padlás c. musical próbáján.

Két kép rendben, jól indul a ritmus, a rendezői figyelemből a darab felé, izgalmas út lehetne, de az utolsó kép a háromból kakukktojás, technikájában is és abban is, hogy nem értelmezhető, miért került ide, sőt, az sem, miért lett lefotózva. Ha van még a sorból, érdemes lenne végiggondolni, mi az az ív, amit kiad, és próbálni valami történetet összehozni, lehetőleg úgy, hogy közben nem váltogatjuk a technikát. (hegyi)

Falanszter

Falanszter
Falanszter
Falanszter
Falanszter
Falanszter
Falanszter

Kedves Feri, meg ne haragudj, de nekem ebből a sorból a második, és az utolsó kép, ami izgalmas, a többi inkább produkció, abban az értelemben, hogy mit tudsz kihozni ebből az optikából, de ha az egész sort veszem, akkor eluralkodik rajtam a tengeribetegség. Azért ez a két kép az, amit kiemelek, mert itt nem öncélú a térgörbítés, hanem kompozícióban és a tömeg elhelyezésében jól mért, egyensúlyozott és izgalmas, amit látok. ez nem jelenti azt, hogy ne lenne érvényes egy ilyen halszemes sorozat, de ami a trükkje ennek, hogy könnyű kenyérnek tűnik, hiszen első blikkre izgalmasat ad, de igen könnyen elfárad az ember a nézésébe akkor, ha csak a hullámzás marad, és nincs, ami biztos pontot adjon. Ehhez hozzájárul az a szürkeség, amiben tartod ezt az egészet, szinte csak középtónusokat látunk, ami felveti bennem azt, hogy vajon elérheti-e a célját a képsor, ha a szürkeséget, a falanszter jelleget szürkeséggel ábrázoljuk. Olyan ez nekem, mintha nem bíznál a néződben eléggé, hogy szájbarágás nélkül is meg fog érteni téged. Megnézném ezt a sort úgy is, hogy nyersebb, kopogósabb, szebb tónusrendet mutatsz. (hegyi)
értékelés: