Panel pillanat

Panel pillanat

Ismét felbukkanva, annál a témánál folytatom amit legutóbb abbahagytam. A kép Debrecenben készült, a város központjától mintegy két percre. A képen csak a kontrasztot változtattam.

célozz és lőj

célozz és lőj

Gyermeknap alkalmából elővettem rég elfelejtett kiskatonáim, és megtaláltam eme kedvencemet. A géppuska állványának apró hibájáért elnézést kérek, de sajnos görbére rágtam, már nem emlékszem, hogy miért. Kellemes volt velük újra játszani, bár ezúttal tábornok helyett haditudósító voltam.

Tavasz, egy cseppben

Tavasz, egy cseppben

Mivel hetek óta borús az idő, a napfény helyett inkább vízzel operáltam. A mentegetőzés: A kép bal oldalán szembetűnő kiégett folt sajnos annak köszönhető, hogy túl erős volt a fény, hiába próbáltam tompítani fehér szövettel vagy papírlappal. Hosszas ügyködésem ellenére, a felszerelés hiánya azért meglátszik. A háttér homogenizálása érdekében történt kontrasztnövelés pedig nem éppen segített ezen a problémán. Egyszer a távoli jövőben ha ezek a világítást biztosító kiegészítők is meglesznek, újra megpróbálkozom a képpel. Addig ezt legyetek szívesek elnézni nekem.

Cím nélküli

Először született a kép, aztán próbáltam neki címet adni. De a végére már a világra jöveteltől kezdve mindent beleláttam (magyaráztam), így inkább nem befolyásolom az értelmezését.

Miért a hónap képe:

Nem vagyok a szavak embere, pláne ha egy elemzésről van szó, vagy más munkájáról. Egyfelől ropppant nehéz egy objektív dologról, képről objektíven nyilatkozni, hiszen akaratlanul is beleviszi az ember a szubjektumát. Saját érzések, saját emlékek, gondolatok, tetszik, nem tetszik fogalmak viaskodnak, mikor itt a kép. A kép ami lehet nem teljes mértékben adekvát, de mégis pont ez az ami megfogott. Nem egyértelmű, mit is látunk, hol van, milyen anyagból tevődik össze, de gondolkodásra késztet. Ahány ember annyi gondolat, érzés, emlék, asszociáció és pont ez az ami tetszik ebben a képben. Nem akarja a képembe tolni hogy mit kell lássak, hanem megadja a lehetőséget, hogy azt lássam ami nekem fontos, ami belőlem építkezik, ami az én életemmel, gondolat- és érzelemvilágommal összefügg. Belevonja a nézőt és gondolkodásra késztet, ez az ami ennél a képnél nekem nagyon tetszik. Gratulálok! (Fehér Éva)

Impresszió

Impresszió

Merengtem ezen a képen egy ideig. A lecke leírásában kifejezetten kikötötték, hogy nem képeslapokat várunk, és ez egy kicsit elbizonytalanított. Vajon mi számít még képeslapnak, üres hatásvadászatnak, és hol kezdődik az a határ ahol a kép már érzést is közvetít? Azt hiszem ezt majd ti eldöntitek.

vey vu vey

vey vu vey

Hát, itt egy újabb darab belőlem. Már egészben, de még ruhában. Sokat gondolkodtam melyik képet válasszam, mit tekintsek benne értéknek. Először egy szimmetrikusabb, kellemesebb kompozícióval megáldott példányt akartam, de rájöttem, itt felesleges álszentnek lennem. Nem vagyok én még szimmetrikus, sem letisztult, sőt. Én még kóválygok a világban, de még magamban is. Így a kép ugyan gyengécskébb, de őszintébb. Azt hiszem ebben a leckében ez a fontosabb.

Zsák a foltját

Zsák a foltját

Adott volt egy kiégett izzó, és egy törött gyertyatartó. Valamiért pont összeillettek, ki tudja miért. De nem hagyhattam megörökítetlenül. Az árnyékokkal valóban gond van, nem így szerettem volna. De nem állt rendelkezésemre elegendő lámpa.

Hangverseny a szabadban

Hangverseny a szabadban

Hosszú idő után végre kisütött a nap, így hát tettem egy vizsgáló körutat a környéken. Őket találtam egy fa oldalán.

Egy párhuzamos univerzumban, buborékok túrázgatnak valahol

Egy párhuzamos univerzumban, buborékok túrázgatnak valahol

Megcsináltam, és mivel nekem tetszik, így gondoltam megosztom veletek. Nyáron készült a kép, amikor páran kivonultunk a Nagyerdőre, egy buborékfújóval felszerelkezve. Mivel az erdőben szálló buborék nem túl természetes, gondoltam még jobban elrugaszkodom a valóságtól. Ezért lett így szerkesztve.

A smink nélküli modell

A smink nélküli modell

Bár hallgat a nevére (Bambi), sosem kell szólni neki. Mindig a sarkamban van, mint egy kiskacsa. Azért választottam ezt a képet mert ez mesél a legtöbbet róla, rólunk. Még a fotózásban is szeret részt venni a kedvemért, habár nem túl szimpatikus számára az arcába tolt kamera (ezt a pillantásában is látni lehet, azt hiszem).

A remény hal meg utoljára
A szem a lélek tükre...

Egyrészt üdvözlünk az estiskolán, másrészt pedig az első leckére sokféle megoldást kaptunk már, és a szemmel is sokan és sokféleképpen foglalkoztak már az alkotók, itt egy eléggé határozott döntése az, hogy az arcomból mennyit mutatok meg, hogy a fényeket hogyan használom, másrészt pedig van egy nagyon lényeges határpont, ahogyan a fotós megfogalmazza a szemét, a szemöldökét, a szempilláját és a többi részt – és magát a szemgolyót, az íriszt. Merthogy a kettő nagyon határozott módon van elválasztva. Az egyik monokróm, sárgákkal és vörösekkel dolgozó, de egy színtartományban maradó; a másik pedig, hát én ezt az én monitoromon fekete-fehérnek látom, magát az íriszt, tehát itt van egy technikai beavatkozás, amit hangsúlyba hozza a képnek a főszereplőjét, magát a szemet. Ami nekem egyetlen kérdés, hogy ha elvonatkoztatunk a konkrét formáktól, és csak mint befogadó halmazokat tekintjük a képen megjelenő dolgokat, akkor ugye látunk egy félkörívet, egy ellipszist, egy másik körívet, tehát itt körívekkel dolgozik ez a kompozíciót, és ezeknek a világosoknak az ellenpontja a háttér, vagyis a sötétben maradó rész, és én ennek a kettőnek az arányával még játszottam volna egy picit, mert most pont a határon billeg ez a tömeg. Tehát a tömegmennyiségek nem eldöntöttek nekem. (szőke)
értékelés: