Kutyusaim

Nem lehet kutyám, ezért csak ilyen jut.

A képnek ez a beállítása, módozata a plüss állatkákkal, talán ha jól látom Zsunak még a hajában is mászik egy ilyen plüss egér vagy manó vagy pekenóca, mindenütt jelen vannak ezek a mesefigurák és – talán egy szobában lehetünk egy ágyon – ebben a beállításban a fölső megvilágítás miatt a test rózsaszínei, a perspektivikus kar, a fakó kék póló, ezek is ugyanazt a stílusvilágot erősítik, mint ami a is plüss állatokon jelen van: egy furcsa, abszurd marionett valóságot. Valahogy olyan ez, minthogyha egy Harry Potter történetből, talán az egyik szereplő mesebeli környezetét látnánk. Adódik ez a beállításból is, hogy a kamera egészen közel, ide az ágy vagy talajfelülethez van elhelyezve. Talán csak annyit megjegyzésként, hogy a jobb oldali kép kivágásnál, mint akár egy Boticelli képben, a kar rövidülései, egymásba hajlásai, ívei miatt a kéz, a csukló formái jó lett volna, hogyha megmaradnak képen belül, és nincs csonkolva itt a plüss kutyuska háta környékén. Talán még erősebb lenne ez a kép, hogyha a Puttó-szerű karforma az teljes egészében megmarad. De én ezt egy fontos önvallomásnak tartom, úgy gondolom, hogy én ezt most jelen pillanatban előbbre is helyezném a kompozíció beli kritikákkal szemben és ezért a kettő disznó megvan a képre, mert fontosabbnak tartom most a privát üzenetet, mint hogy most képzőművészeti, kompozícióbeli megközelítéseket kellene keresni. (szőke)
értékelés:

Gyűrűk

A rezonancia leckére maga a rezgéshullámok, a víz felszínén keletkezett gyűrűk egy jó megoldásnak tűnnek és nagyon szép az a fajta fényjáték, ami ezeken a gyűrűkön megjelenik. Nagyon jó a víz cseppenés pillanatának elkapása, ugyanakkor azt kell hogy mondjam, hogy ez a 3 gyertya, kis teamécses, ami úszik itt a víz színén, ez a három mécses az, amit ebben a tömegelhelyezésben nagyon sok. Attól a finomságtól, attól a fajta érzékenységtől, ami a víz felszínen megjelenik, ez a fajta konkrétság elviszi a figyelmet és borítja az egész kompozíciót. Énértem, hogy ezek azért is fontosak, hogy jelen legyenek, mert valamilyen szinten szeretnék a realitáshoz kapaszkodót adni, hogy ezek a kis fénypamacsok nem utólagos manipuláció által kerülnek a képre, ugyanakkor azt mondom, hogy függetlenül attól, hogy én ezt a fajta megközelítést értelmezni tudom, de a néző számára ez a fajta tömegelhelyezés mindenképpen borítja a kompozíciót. Más megoldást kell keresni, és valószínű, hogyha egy olyan helyzetet próbálok megtalálni, ahol esetleg a háromból kettő ugyan a fényét leadja, hozzáadja ehhez a kompozícióhoz, de nem szerepel magán a képen, esetleg egy, és az sem biztos, hogy teljes mértékben, akkor lehet, hogy már kiegyensúlyozottabb lesz ez a történet. Másrészt azt szeretném még hozzáfűzni, hogy itt fényértékben nagyon nagy most a különbség a gyertya fénye és a maga a víz felszín között, ettől a vízfelszín egy ilyen szürkés, koszos színben tűnik föl és ez nem nagyon előnyös. Tehát valamilyen, esetleg színes lámpával akár, lehetett volna esetleg ezt a történetet deríteni és akkor ezek a világosabb formák kaptak volna egy olyan reflexet, ami egy szebb színt, egy élettelibb színt ad, de maga az elgondolás az jó és én 2 disznót megadok rá. (szőke)
értékelés:

Pihenő

Az mindenféleképp erénye ennek a képnek, hogy egy olyan helyzetet mutat, egy olyan helyzetben mutatja a szereplőt egész alakos portré leckére, ami nem egy szokványos helyzet, nem egy szokványos bemutatkozás, hogy állok a kis fánál vagy állok a kertkapunál, tehát ebből a szempontból mindenképp egy jó döntés és egy jó meglátás. Nagyon jól keretezi a kompozíciót az a tetőtéri gerenda vagy lécsor, azok a nádak, amivel ez megoldott, tehát ez a felső háromszög egy nagyon jó keretezést ad ennek a képnek. Nyugalmat sugárzó ez a szimmetrikus elrendezés és az ebben szereplő ágy, ezt a nyugalmat billenti ki úgymond a bár nyugalomban elhelyezkedő emberi test, ami mivel hogy egy picit ugye a test elhelyezésétől jobbra komponálódik, ezért ezt a centrális elhelyezkedést egy picit megbolondítja, ugyanakkor nincs tömegben ez a képalkotó elem helyre billentve valami más olyan képalkotó elemmel, ami ezt a jobbra húzást úgymond helyrebillentené. Másrészt viszont a képnek nagyon is fontos része az a nyitott ablaktáblás kis ablak, amin a külső fény beáramlik a szobába, de ezen az ablakon nem nagyon értelmezhető, amit látunk és nem nagyon történik semmi. Tehát hogyha egy ekkora, úgymond labdát, nem ütünk le, hogy valamit oda képzelünk vagy oda helyezünk, akkor bármennyire is jó ez a kompozíció, de igazándiból túlságosan középponti helyet kap most így az ablak. Nem képvisel olyan értéket, mint amekkorát az őt megillető hely indokolna. Másrészt egy picit a világítással lehetett volna esetleg segíteni a képnek a jobb alsó részén és a jobb oldalán. Valószínű, hogy ez maga az a fényviszony, ami ebben a szobában érvényesül, de ezt esetleg valami kislámpával, vagy derítéssel lehetett volna egyensúlyba hozni. És hát látunk két éjjeli lámpát, ami így most hogy nincs felkapcsolva, így ebben a formában – bár a logika azt mondja, hogy nappal van minek kapcsoljak lámpát – de viszont szerepel a képen, és így most ezek a lámpák, mint két vak szem szerepelnek a képen. Talán érdemes lett volna mégiscsak felkapcsolni őket. Én azt mondom, hogy két disznót megér ez a kép. (szőke)
értékelés:

kétén

Valószínűleg nem csak a belső folyamatokra utal Zsuzsa, hanem a fényárnyék megfigyeléseivel a világos és sötét felületeknek a játékaira utal a cím megadással. Klasszikus portrét látunk, klasszikus iskola feladatot, ahol nagyon szépen rajzolódnak ki a hajtincs, állkapocs, állgödörformák a háttérrel együtt az azt hiszem, hogy ez kesztölci tapéta, ahol ilyen darabolt farostlemez darabkák vannak eredetileg a tapétára ráhelyezve és ez többször festhető – és a jobboldali részre érkezik be a fény, amely ezt a szép ellentétpáros ritmust létrehozza. Én mégis azt mondanám, hogy nagyon jó lenne, hogyha egy pici tükröződés, vagy valami a jobboldali szemhez is oda tudna érkezni, hogy ezt a tekintetet mind a két felületről láthassuk és szembe nézhessünk vele. Ahogyan például a jobboldali szem mellett a hajtincs az megkap egy pici fényt. Vagy egy parányi fejmozdulattal vagy valamilyen reflexszel ez megoldható lett volna. Ugyanakkor én azt mondom, hogy maga a sárgapántos ruha itt, most, ebben az üzenetben nem biztos, hogy szükségszerű. Lehet, hogy egy kicsit szűkebbre lehetne vágni, vagy egy másik ruhával megcsinálni ugyanezt a beállítást. Mert önmagában maga a portré, a haj, a haj rajzolatai megállják a helyüket és ez az erősebb sárga tónus és a vállnál lévő kivágás pedig egy picit elmozdítja a kép felső kétharmadában történő klasszikus üzenetet, a portré formátumot. Úgyhogy én ezt kétdisznós képnek értékelném. (szőke)
értékelés:

3 a kedvenc szám
3 a kedvenc szám
3 a kedvenc szám

Hajlamos vagyok azt föltételezni, hogy miközben a triptichon középső részében úgy tűnik, hogy egy töltött csokoládé itt alapvetően az esemény motivációja, én mégis azt mondanám, hogy ahogyan a kép kivágások megtörténnek és a kamera és a test közelsége ilyen intenzív és erőteljes, hovatovább sokkoló, én azt mondanám, hogy ennek a motívuma nem tud kellően erős lenni a csokoládé szempontjából. Ez a képsorozat az érzékiségről szól, az érzelmekről, a kihívásról és még akár elfogadható az is, hogy egyes, kettes, hármas sorozatszámban az utolsó kép ugye a legmegdöbbentőbb, vagy legmeglepőbb, hiszen itt még a nyelv is elég meglepő módon itt takarja a fölső fogsort. Az biztos, hogy első lecke portré arc nélkülre egy nagyon feltárulkozó és nagyon meglepő felütés ez és ilyen értelemben én jónak tartom. Én azt mondom, hogy majd a későbbiekben derül ki, hogy az alkotások, a házi feladatok megoldásai hogyan valósulnak meg. Tehát erre azt mondom, hogy megvan a három disznó és a Zsuzsa következő munkái fogják majd visszafelé tekintve minősíteni az egyes házi feladatot. (szőke)
értékelés: