Zsolt füstbe burkolódzott Szent Iván éjjelén

Zsolt füstbe burkolódzott Szent Iván éjjelén

Hát, ugye, khmm, szembesítő erejű a kép, én se leszek már fiatalabb, de dolgozom az ügyön, hogy legalább kevésbé legyek fejhús. Jó a megfigyelés és jó a geg, és a szerencse is a kezedre dolgozott, mert olyan ez az egész, mintha azon a füstkarikán ott átnéznék. Kis problémám a dologgal annyi, hogy az élesség alapvetően a kezemen van, miközben az a legkevésbé izgalmas ebben a játékban. Valahova oda raktam volna a mélységélességet, ahol a füst van, és egy kicsit nagyobb mélységélességgel dolgozva, a fejem is talán éles lenne. (hegyi)
értékelés:

Szent Iván éj - Balla Demeter
Szent Iván éj - Balla Demeter
Szent Iván éj - Balla Demeter
Szent Iván éj - Balla Demeter
Szent Iván éj - Balla Demeter
Szent Iván éj - Balla Demeter
Szent Iván éj - Balla Demeter
Szent Iván éj - Balla Demeter
Szent Iván éj - Balla Demeter
Szent Iván éj - Balla Demeter
Szent Iván éj - Balla Demeter
Szent Iván éj - Balla Demeter
Szent Iván éj - Balla Demeter
Szent Iván éj - Balla Demeter
Szent Iván éj - Balla Demeter
Szent Iván éj - Balla Demeter

Tamás részt vett ezen az eseményen, és nagyon örülök annak, hogy tudósított képben a többieknek, ráadásul mondhatni ez egy szubjektív riport, mert nem csak az eseményről, a konkrét tárlatvezetésről szól, hanem annak előkészületeit is rögzítette a kamera. A képsor a nézőpont kiválasztásával ritmizál, olyan meglátásokat mutat, melyek a dokumentarista megközelítésen túlmutatnak, legyen szó akár az üvegvitrinen keresztül készített fotóról, vagy azokról a képekről, amelyek a hallgatóságot mutatják. Ezeknek a képeknek a közös jellemzője az, hogy erősen dekomponált képekről beszélünk, de a szerző nem merült ebbe bele olyan szinten, hogy megtalálva ezt a technikai játékot, és belefeledkezve ebbe figyelmen kívül hagyná a tudósító kötelességét, mert ugyanakkor olyan plánokat is használ, amelyekben jól lehet látni azt, hogy kik voltak a résztvevők, milyen helyzetben voltak jelen, a képeket is lehet látni, amelyekről beszélgettünk. Megengedi magának az alkotó azt, hogy itt-ott kikacsintson ebből a didaktikus közlési formából. Én nagyon köszönöm Tamásnak ezt a beszámolót, hogy megörökítette ezt a helyzetet, és arra szeretném felhívni a figyelmét a jövőre nézvést, hogy az nem baj, ha ilyen kompozíciós játékokat játszik, de azért fontos lenne, hogy például ha Bach Vikit nézzük az egyik képen, ebben a dekompozícióban mi az, amit megtartunk, mint térformáló elem, és mi az, amit elhagyunk. A testrészek levágásának nem nagyon látom itt most indokát. Ocztos Pistinél is ezt a kompozíciós elhelyezést látom, ezzel én vitatkoznék, a jövőben erre oda kellene figyelni, de a három csillag mindenképpen megvan. Várom Tamástól a fotókat, nagyon aktív ő a rádióban, de szeretném, ha a szakköri munkában is részt venne. Van szép fényképezőgépe, tessék csinálni a leckéket. (hegyi)
értékelés:

Barátság

Én ezt a képet nagyon szeretem, és látod, Tamás, itt a lényeg. Valamit szerettél volna közölni, és amit láttál, az rád is erős hatást gyakorolt. Ezért nem voltál rest, és leguggoltál a fűbe. Ezt kellett volna a hordóknál is megtenni. Itt most mondok nektek egy összefüggést: mindig, amikor modellel dolgozunk, akkor a modell a fontos, és ilyen szempontból a hordó ugyanolyan modell mint a két gyerek ezen a képen. Amiről mesélni szeretnék az a modell. És ilyen értelemben nincs különbség aközött, hogy az egy élő személy, vagy egy tárgy, vagy egy természeti jelenség, ez teljesen mindegy. Nekem azt a valamit kell kiemelnem a környezetéből, és mint üzenet, elküldenem a nézők felé. Itt ez most nagyon jól működik, nagyon kedvelem azt is, ahol ez most megvalósult, ez az enyhén lejtős utcafront felé nyitott terület, azokkal a szőlőtőkékkel. Nagyon jó ez a földgömb strandlabda, és az, hogy érződik ezen az egészen, amikor egy olyan szituáció van, amikor a gyerekek belekomolyodnak egy játékba. Vannak ilyen szituációk, amikor azt veszi észre az ember, hogy félre van dobva a fakocka, most itt látszik, hogy a labda is mellékes, hogy ott van, és hirtelen elindul egy erős kommunikáció a két gyerek között. Ezt is nagyon értékelem ezen a képen. Megvan a három csillag, nagyon szeretem ezt. Következő lépcső, Tamás, az, hogy a barátságot a saját értelmezésünkben, saját magunkon szűrjük át. (hegyi)
értékelés:

Tánc

Nagyon szeretem ezt a képet, egy picit szűkre van az egész vágva. A kép mindegyik részénél alul, oldalt is belevágtunk a fodrokba, fölül a vállig érdemes lett volna meghagyni, ha a táncnak ez az összekapaszkodós mozgása a lényeg. Márpedig itt ezek a szoknyák ezt mutatják. Van egy másik megközelítés is, hogy maga az összekapaszkodás a lényeg. Igaz, hogy akkor lényegesen közelebb kellett volna menni, és akkor magát a két kezet venni célba, annak kellene élesnek lennie, és annak kellene kompozícióban valahol középre kerülni. Ez is lehetett volna egy irány. Most annak örülök, hogy ez látszik a képen, és ez rajta van, de ennek meg kellene állnia úgy, hogy ezek a szoknyák, ezek a szép fodrok legyenek azok, amik az ember tekintetét fölvezetik ehhez a kézfogás részhez. Ez most enyhén kilóg a képből. A meglátás nagyon jó, úgyhogy én kettő csillagot adok. (hegyi)
értékelés:

Szüret

Középiskolás koromban jártunk szüretelni kötelező jelleggel, én nem ajánlom még most sem, hogy ilyen alföldi homoki borokat igyatok, mert mi akkor eléggé csúnyán csináltuk ezt a szőlőszedési munkát. Került abba minden, mert súlyra ment a verseny. Súlyra biztos megvoltunk, mert nyertünk, de minőséget nem garantálom. Érdekes maga a kép és a formai megoldások is tetszenek. Jók ezek a hordók, jó az, ahogy ez a térben elhelyezkedik, hozza is a hangulatot. Itt egyetlen problémám van: néhány olyan manifesztum is a képre kerül, ami nem biztos, hogy olyan nagyon esztétikus: a nájlon a földön, vagy a háttérben van valami kék technikai mütyür. Ezeket érdemes lett volna innen kivenni, és ezekkel a hordókkal kezdeni el csak játszani, hogy ezek mutassanak egy kompozíciót. Nem ártott volna, ha Tama is veszi a fáradtságot, és egy kicsit leguggol, hogy ne ilyen föntről le beállítást kapjunk. Azzal, hogy leguggolunk, tulajdonképpen magunk fölé emeljük a témát, tehát kiemeljük a környezetből is. Ez érzelmileg is ad egy ilyen emelkedett érzést. Nem árt ezzel egy kicsit még játszani. Itt az ősz, itt a szüret ideje, megérné ezt is ismételni. Ha Tama jár ilyen helyen, mivel jó a meglátás, csak kicsi javítgatás kell, ezeket a felesleges holmikat kiszedni, és a hordó méretéhez alakítani azt, hogy honnan is exponálok. Ha lehet, kérnék egy ismétlést, ha nem, akkor van egy csillag, de én inkább az ismétlés felé hajlok. (hegyi)

Tavasz

Nagyon üdítő kép, nagyon kedvelem. Túl sok mindent nem tudok róla mondani, én nagyon szeretem azt, amikor már végre vége a télnek, virágoznak a fák, és ennek illata van, szállnak a kis virágszirmok. Tényleg egészen jó ezt most így ősszel fölidézni. Egy kicsit itt is a kompozícióval lehetett volna játszani, most ami a kép tetejénél az égből már csak a kéket mutatja, azt ha hozzá lehetett volna adni a lenti részhez, akkor ez a virágbokrétának az alja, amit a kép elején látunk, nem vágódik annyira erősen. Egy dolgot még hiányolok, lehet, hogy az én biológiai ismereteim nem tökéletesek, de ezeket a virágokat repülő kis rovarok, bogárkák szokták látogatni. Ebből ha látnék itt, akkor mozgalmasabbá tenné a képet. Ez így egy kicsit statikus, de maga a kompozíció szép. (hegyi)
értékelés:

Medvére várva

Tamás egy picit pontosítsa a leckeleírásokat magában, mert az első lecke arról szól, hogy valamilyen testrészünk szerepeljen a képen. Én itt most bogarásztam ezt a kőpillért meg a macikát is, meg figyeltem, kerestem, de nem nagyon látom rajta Tamásnak semmilyen darabját, úgyhogy ez nagyon átvitt értelmű lecketeljesítés. Kedvelem azt, hogy fekete-fehérrel dolgozik Tamás. A tömegelhelyezésre szeretném felhívni a figyelmét. A kép fő motívuma a mackó, ennek egyetlen dolog mond ellent: a háttér. A háttérben van egy szoborcsoport, vagy valamilyen szökőkútszerű képződmény, és jó lett volna, ha ki van ebből a központi dologból billentve ez a kis kőtömb a macival. Ha egy kicsit bal oldal felé elmozdul ez a tömeg, akkor a jobb oldali tömeggel kezd egyensúlyba kerülni. Aranyos kép egyébként, biztos van egy olyan történeti szál, amit ki kéne itt fejteni, ennek várnám a folytatását. Erre adok egy csillagot bárorításként, de az első leckét tessék úgy megcsinálni, ahogy a leckébe le van írva. (hegyi)
értékelés:

Re-exposure of csendélet

Most nem vagyok abban a helyzetben, hogy lefordítsam a címet, nem is biztos, hogy szükséges. A megoldás nem rossz. Itt vannak nagyon izgalmas részletek. Például az a kanálcsepegtető részlet az esszcájgokkal és a kis kávéfőzővel egészen izgalmas lett, mint ahogy egyébként az a vágódeszka is a mosogatóba helyezve. Ez is egészen extra. Az nem árt, ha valami, amit éppen csinálunk, az átalakítás előtt is a helyén legyen. Ha ezt a képet megcsinálta színes fotográfiaként, gondolom akkor is fölkeltette a figyelmét az, hogy ez egy jó kiindulási alap lehet, és akkor elkezd ezzel foglalkozni. Ez azt jelenti, hogy ha kiragadok ebből egy részletet, mondjuk a tányért, a mosogatót, a vágódeszkát, ez önmagában izgalmas. Mindehhez képest egy teljesen másik kép a kanálszárító a kanalakkal, a kávéfőzővel. A kettő között nincsen párbeszéd. Az irány abszolút izgalmas, csak akkor azt kell tudnom mondani, hogy egyik irány az, hogy elkezdek foglalkozni a vágódeszkással, a másik irány az, hogy a kanálcsöpögtetővel kezdek el foglalkozni. Vagy, ha mindenféleképpen ehhez a kettőhöz ragaszkodom, akkor ezt a kettőt megpróbálom összekötni, akár azzal, hogy ezt a vágódeszkát picit eldöntöm a kanálcsöpögtető felé, és akkor a formák elkezdenek összekapcsolódni. Most valahogy ez kettő kép külön. Hozzám közelebb áll az a képi játék, amit az hozott volna létre, ha csak a mosogató van a vágódeszkával néhány tányérral és pohárral. A kép széléről lepakoltam volna a kávéfőzőt és minden egyebet, és a szárítónak a csíkozása még meglett volna. Az ötlet nem rossz, hajrá Tamás, kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Photo graphic II.

Egy olyan játékot látok itt most Tamástól, amire lehetne azt mondani, hogy na ez ezzel és azzal a filterrel készült, és fotosop, ésatöbbi, de azt mondom, hogy ez engem nem érdekel, mert a végeredmény, amit itt látok, az magáért beszél, és teljesen rendben van. A cím is erre utal, hogy ez egy tudatos döntés, grafikai megoldásokat szeretett volna Tamás létrehozni, és erre nagyon is alkalmas a napraforgó, sőt, nagyon izgalmas a képnek a háttere is. Olyan, mintha egy akvarellt látnánk a nappal, a felhőkkel, ez is teljesen rendben van. Talán a felső részből lehetett volna még vágni, most nagyon nagy hangsúlyt kap, avagy, ha még besötétítem, ha ráengedek arra a hátsó részre, akkor többet láthatok azokból a fénygyűrűkből és a felhőből. Ez lehet, hogy még segítette volna a kompozíciónak. Most a fölső rész nagyon kilágyul az alsó rész határozottságához képest. Ez az egyetlen észrevételem van, de a megoldás abszolút jó, és azt a fajta tikkasztó meleget is jól mutatja, ami a nyárnak a sajátja. Jó időpontban van a napraforgó is megfigyelve, ez is segít. (hegyi)
értékelés:

Télire

Lehet, hogy az én 43 éves terhelt agyam az, ami sokféle asszociációs irány elindít. Nem kötelezően egyértelműen csak az jut erről a képről eszembe, hogy nekünk is van egy kandalló itt az ebédlőben, és télen milyen jó abba begyújtani. A kép, és a képalkotó elemek nem teszik lehetővé azt, hogy itt mi történik: hogy melegszünk ennél a kandallónál, kenyeret sütünk ebben a kályhában, vagy ez most egy iskolának a kályhája, ahol ipari mennyiségben tüzelnek el hulladékot, sok minden felé lehetne menni, nem egyértelmű most az irány, miközben az ötlet nagyon jó. Ezt viszonylag kis dologgal létre lehetne hozni: a környezetből egy picit többet adunk, és akkor jobban lehet érteni, hogy itt mi történik. (hegyi)
értékelés:

Bazilika

Tamás, üdvözlünk az Estiskolán a képkészítők táborában! Itt az elején elmondom, hogy nagyon remélem, hogy az első három leckét minél hamarabb elküldöd nekünk, mert azzal még tartozol, és az első három lecke a "beugró". Mint rádiós, egy öreg rókát ismerhetünk benned, de a szakköri munkában jó lenne, ha az első három leckéd is bekerülhetne. Ez a kép, amit itt most látunk, egy nagyon jó ötlet, elindulás. Annyi a problémám, hogy egy picit dől, dehát egyáltalán nem biztos, hogy olyan technika áll rendelkezésedre, amivel ez kiküszöbölhető lehet, még nem is várnám el azt, hogy te fotosoppal elkezdd körbeheggeszteni. Elfogadom azt, hogy most ez úgy sikerült, ahogy, a perspektívát illetően. Ami eszembe jutott gondolatként, az, hogy itt látunk egy kaput, és az eldöntendő, hogy ez a kapu elzár valamitől, hívogat, vagy bejárat valahová, vagyis, hogy mi ennek a szerepe. Nyilvánvaló, hogy valamilyen szinten jelzésértékkel ott van mögötte egy korlát, ami azt mondja, hogy ezen a kapun olyan nagyon ne járkálj be, de azt is érzi az ember, hogy ez a korlát nem akkor került oda, amikor maga a kapu is felépítésre került, vagyis ez egy utólagos döntés, hogy a funkciója ennek az épületnek mást kíván, mint hogy egyébként az építtető tervezett. Ezek az összképi megoldások azért izgalmasak, és lehet, hogy ezzel önmagában is érdemes lenne elkezdeni foglalkozni, mint városfotó, mert izgalmas azt látni, hogy hogyan próbálja meg a kreatív elme olykor teljesen banális és Mekk Elek-módon olykor archaizálva a funkciót előtérbe helyezni, úgy, hogy a stílust megpróbálja megőrizni. Ez a kis kandallórács-szerű valami, ami most a kapu előtt van, az utóbbit példázza, amikor próbálnak szépelegni, és olyan helyzetet adni, ami stílusban hasonlatos az épülethez, miközben azt gondolom, hogy sokminden illik ide, ez annyira nem. De ez már művészettörténeti kérdés is lehet. Visszatérve a képre: ha ezt a jelzésértékű üzenetet elfogadjuk, hogy ott van ez a rács, akkor látjuk, hogy ez a kapu nem funkcionál, tehát itt egy építészeti formát látunk, ami önmagában a szépségével tud hódítani. Viszont a térkihasználás adná, hogy az előtérben, ahol ezek a szép kis kövek vannak, valaminek történnie kéne. Akár még valami nagyon ellentétes is történhetne, mint amit ott bent, a kapu mögött vár az ember. Mert ez a világ jól érezhetően ketté van vágva: van egy világ, ami nem befogadni akar, hanem a monumetalitást jelzi, a lehetőséget jelzi, de ezt elvették tőlünk. Tehát a külvilág és a belső világ zártan, külön halmazban marad. Itt az előtérben, ha valaki biciklizne, vagy játszana labdával, dinamizálná ezt a képet. Most nagyon statikus ez a megoldás. Nem szeretnék Tamás helyett fényképezni, ezért nem mondok konkrét ötletet, de valamit kellene ezzel mit kezdeni. (hegyi)
értékelés: