Nagy Bőgő

Amikor megláttam hangszer restaurátor barátom nagybőgőjét, olyan volt, mintha tükörbe néztem volna. Ez a bőgő én vagyok, saját magam.

Olvastam a hozzászólásokat: egy dolog miatt szeretnék erre reagálni. Az érthető, hogy miért ellenfényben készült ez a kép. Fénytanilag, ha megfigyeljük, itt arról van szó, hogy van egy tárgyunk, és erre a tárgyra vetítődik rá egy kép. Erre a fényes felületre, ami az üveg, ami mögött a nagybőgő, és a nagybőgőnek is a lakkozott felülete van, vetítődik valami rá. Ez csak akkor tud megtörténni, ha az a valami, ami rávetítődik, fényben van, tehát maga is fényt tud visszaverni, sugározni. Ez akkor jön létre, ha a modell szemben áll a fénynek. Ha háttal állna neki, és ha a bőgőnek a teste kapná a fényt, akkor nagyon szépen látnánk az erezetét, a lakkozását, de nem látnánk benne Rozit. Ez viszonylag egyszerű képlet. Egyébként én ezt egy nagyon jó megoldásnak tartom. Kifejezetten szeretem azt, ahogy ez kinéz, talán az aljánál van egy kicsi bizonytalanság, mintha ott lenne egy zajos, szemcsézett rész, az vágható lenne. Másrészt, ha hoztam egy döntést abban, hogy a képnek az oldalánál vágtam ezeket az íveket, ez nyilván abból is adódik, hogy magamat próbáltam belekomponálni, azzal voltam elfoglalva, hogy a kezem, a karom, a mellem, a hasam, a nyakam benne legyen, akkor a másik oldalon ezt ugyanígy le kell vágni. Ez most így kicsit féloldalas. Elfogadom a vágást, de akkor mind a két oldalon következetesnek kell lenni ebben. Rozi munkáihoz mérem ezt a képet, azokhoz a munkákhoz, amiket tőle eddig kaptunk. Egyrészt köszönöm, hogy elkezdte a leckéket újra, másrészt az első leckét megoldottnak tartom, azzal együtt, amiket elmondtam, és amiket remélem, hogy Rozi jegyzi magának a jövőre nézvést. Ez egy három csillagos kép, és az első osztály első leckéje ezzel megoldásra került. (hegyi)
értékelés:    

Rozi angyala

Én speciel munkaidőben (pszt!) csináltam meg, Anita instrukciói alapján. (Melyet ez úton is újra köszönök!)

szeptember 4.

Nagyon szép virágfotót kapunk Rozitól, annyit hozzáteszek, és ez valószínűleg nem a Rozi hibája, hanem a fényképezőgépéé, hogy nem teljesen ott, és úgy éles ez a kép, mint ahogy az az igazi lenne. Ezzel túl sok mindent nem nagyon lehet tenni, ezt elfogadom így ahogy van. Persze, ha Rozi majd úgy gondolja, és olyan lesz a helyzet, hogy törheti a fejét egy másik gép beszerzésén, akkor majd érdemes lesz ezzel a technikai résszel is foglalkozni. Ami a képnek az érdeme, hogy egy olyan rózsafotót látunk, ami a szokványostól eltérő képkivágást és kompozíciót mutat. Ami ebben a képben izgalmas az nem is a fő központi figura, hanem az a két másik rózsafej, ami ennek a nagynak az árnyékában él, amit, mint egy kis satnya ikertestvért, elnyom a főszereplő. Azt is hozzáteszem, hogy ez akkor is működött volna, ha nem alkalmazza ezt a fekete-fehérré egyszerűsítő photoshop effektet. Két irány lehetséges: az egyik, hogy színesben dolgozom, a másik, hogy fekete-fehérben. A köztes állapot miatt a határozottságából is veszít a kép. Ha fekete-fehérrel dolgozunk, a tónus az, ami abban fog segíteni, hogy ez egy gyászos, szomorú állapot, vagy pedig egy erőtől és energiától duzzadó állapot. Izgalmas lenne fekete-fehérben elkezdeni egy kicsit gondolkodni, mert a tónusrenddel szerintem jó tisztába jönni, és ehhez a fekete-fehér könnyen ad segítséget. Ha színesben hagyom, akkor evidens, hogy ez egy öröm, és akkor tényleg csak a formai rész az, ami az örömhöz vegyít némi egyéni ízt, némi olyan élményanyagot, amivel az életben sokszor tudunk találkozni. Szóval az irány jó, és a meglátás is jó, a technikára nem tudok most mit mondani, elfogadjuk olyannak amilyen, viszont ezt a bindzsizést én nem kedvelem, ez ennél a képnél gyengít, úgyhogy kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Eső után

Bonnyán, a kút mellett valami nádféleség van, eső után jó nézni, ahogy az esőcseppek legurulnak a napsugárban a levélről.

Vajlégy

Milyen hülyeség, hogy a Butterfly - azaz pillangó - tulajdonképpen azt jelenti, hogy vajlégy, nem?

Angyalföldi idill

Péntek valahol Angyalföldön.

Rozikám, köszöntünk a fotográfusok között, megérkeztél. Ezt azért mondom ilyen határozottan, mert ez egy olyan kép, aminek a nyomában el lehet indulni. Rozi, hagyd a francba a bindzsizéseket, a makrókkal, amiket a géped nem is biztos, hogy rendesen meg tud csinálni. Ez valószínű a gépednek is könnyebb megoldás. Normális fényviszonyok között, normális távolságokból készített fényképekkel meg tud birkózni egy kisebb kompakt gép is. Ez egy teljesen érthető, zseniális történet. A Roncsfilm jut eszembe róla, a hangulata nagyon hasonlatos. Elképesztő az, hogy itt a szeméthegy között egyszer csak ott van a kiterített ruha. Ebben a képkivágásban még az sem bukik le, hogy esetleg ott a képnek a jobb oldalán ott van valami kacsalábon forgó csoda kertes ház, és közben ott van a rendetlenség is. Tehát ez egy nagyon jó meglátás, Rozi, három csillag, ebbe az irányba haladj tovább. (hegyi)
értékelés:

naplemente

javított verzió

Ez egy nagyon rendbenlévő kis kép, egy centrális kompozíció, amiben ott áll a hős huszár, és én nagyon örülök ennek a fotónak. Ez egy javított verzió, erre Rozi már egyszer kapott három csillagot, úgyhogy erre már még hármat nem fogok adni, de láttamozom a javítást, és örülök neki, hogy Rozi kipróbálta, hogy milyen. Nem tudom, hogy a többiek, vagy ő egyetért-e azzal, hogy az előzővel összehasonlítva feszesebb lett a kép, most így talán még annyit vágásként hozzá lehet tenni, hogy a képnek a jobb oldalából, ahol van az a kis V-alakú besüppedés, ott vágnék még. Akkor százas lenne, bár akkor kimozdítom az egészet a centrális kompozícióból, de ez lehet, hogy jót is tenne a képnek. Ennyit még nyírhatunk rajta, én elfogadom az ismétlést, köszönöm. (hegyi)

Naplemente

Lemenőben a nap, s a büszke lovas mozdulatlanul áll, csak áll, csak áll...

Szeretem ezt a képet, el tudom képzelni, el tudom fogadni a Csend leckére. Nagyon szépek a fények, nagyon szép ez az egész játék. Én a képnek a fölső egyötödét levágnám. Ez a kép számomra addig izgalmas, ami a kép fölső részét illeti, ameddig ezek a felhőcsíkok tartanak. Ami utána kékbe átfordul, az nekem ehhez a képhez nem nagyon ad hozzá. Ezt azért is mondom, mert úgy kompozíció is erősebb lesz. Azok a felhő- és fényjátékok, amik a háttérben vannak, ezzel a sziluettes tömbbel jobban harmonizál. Tömegelhelyezésében is izgalmasabb lesz. Tehát én ezt a vágást megcsinálnám. Mindezzel együtt a kép az tökéletesen rendben van, megkapja a három csillagot, és próbálja ki Rozi azt, hogy ezt a vágást ő megcsinálja, ha egyetért. (hegyi)
értékelés:

Atilla

Atilla a legjobb barátom volt. Amikor elkészült a sírkő, a fejfát csak úgy "lehajították" a sír mellé. Számomra érthetetlen, hogy miért. Miért így?!

Kaptunk egy leiratot ehhez a képhez, én ezt el is olvastam, de én azt javaslom, annak, aki ezzel a képpel szembesülni akar, hogy takarja le ezt az leiratot, és csak a képet nézze. Ugyanis nagyon fontos az a leirat amit a képhez kapunk Rozinak. A kérdés Roziban merül föl. De a kép maga ezt a kérést, amit a kép alatt Rozi feltesz, ezt a kétséget nem hordozza. És ezt azért mondom el, mert abban szeretnék segíteni, hogy ez a kétség is rákerülhessen erre a képre. Nem tudom, hogy ott van-e ez a fejfa még a földön, nem tudom mikor készült ez a kép, nem tudom, hogy megismételhető-e, nem biztos. De ettől még elmondom a gondolatomat Rozinak, hogy mi lehet az az út, hogy rákerülhessen az a szöveg, amit ő ott leiratként adott, és ne kelljen róla többet beszélni, mint amennyit a kép el tud mondani. Ez annyi, hogy nem fekvő formátumú képet kell készíteni, hanem álló formátumút, és rá kell komponálni azt, hogy ez egy sír mellett van félredobva. Azt, hogy Nagy Attila Kristóf, és a dátum, a kép szempontjából nem biztos, hogy fontos, akkor, ha én azt szeretném elmondani, amit a kép alatt Rozi leírt. Ez lehet a képnek a címe, mert azt majd lehet, hogy az álló formátum miatt nem fogják tudni elolvasni, de a kérdést, a kétséget az tudja megfogalmazni, ha ez rákerül a képre. Ha ott van a fejfa, ha valamennyit, nem sokat, de egy részletet rácsempészek az elészült sírkőből, és látom, hogy ez ahhoz képest van a földre dobva. Most én csak azt látom, hogy a földön van egy ilyen fejfa, de hogy hogyan és miért került oda, erre nem kapok segítséget a képtől. Márpedig ez a képen kellene megtörténnie. Én ezért azt mondom, hogy adok a képre kettő csillagot, mert a témafelvetés nagyon jó, és azt kérem a Rozitól, hogy ha ez megimételhető ezzel a fejfával, akkor legyen szíves megtenni, és ne csak dumának vegye a kérésemet, hanem ismételje meg ezt a képet, próbálja azt a kérdést rátenni erre a képre. Ha ezzel a fejfával nem megoldható, akkor tessék szépen elmenni temetőbe, és más fejfával ezt a képet megismételni. Ezt azért mondom, és tényleg határozottan kérem Rozit erre, hogy ezt az ismétlést hajtsa végre, mert szeretném, ha az élmény a képen keresztül hatna a nézőre, és a képen keresztül hatna Rozira is. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Hamvadó cigarettavég
Hamvadó cigarettavég
Hamvadó cigarettavég
Hamvadó cigarettavég
Hamvadó cigarettavég
Hamvadó cigarettavég
Hamvadó cigarettavég

A június 25-i Rozi rádiózik riportalanya. Nagy dohányos. Ahogy rágyújt - szertartás a javából! - csak úgy dőlnek belőle a szavak...

Ez a képsorozat a Riport leckébe érkezett. Rozi, miközben rádióinterjút készített a barátjával, megfigyelte a cigarettázás műveletsorát. Azt Rozi és én tudjuk, hogy több kép készült, mint ahány most bemutatásra került, a szűkítéssel segítve a témára fókuszálást. Ugyanakkor azok a képek, a képsor azon része, ahol a szereplő portréja is megjelenik, gyengítik a cigis képsor erejét. Ez nem azt jelenti, hogy a cigarettázó férfi arca ne kerülhetne a képsorba, de úgy érzem, hogy a cselekvésről a fókusz azoknál a képeknél a szereplőre kerül. Magyarán: Rozi nem a cigarettázást, hanem a cigarettázót figyelte. Ezen túlmenően pedig arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a tárgyfotóknál indolkolt lenne az élesség. (hegyi)
értékelés:

Gyurma mesél

Nem könnyű lencsevégre kapni egy folyton izgő-mozgó színészt, főleg, ha közben mesél...
Kedvelem ezt a képet, mert Rozi akarva, vagy akaratlanul a becenévre hajazó gyurmafigurát formált a modelljéből. Olyan, mintha egy rajzfilmfigura elevenedne meg ezen a képen. Annak külön örülök, hogy Rozi a Mozgás leckébe küldte ezt a képet, és nem a Portré leckébe, portréként nehezen tudnék mit kezdeni vele. Annyit szeretnék megjegyezni, hogy ezekhez a mozgásokhoz több térre van szükség, magyarán ha a modell ilyen nagy kilengéseket tesz, nem vághatjuk ennyire szűkre a képet, mert pont a mozgást zárjuk kalickába ez által. (hegyi)
értékelés:

Olcsibaba

Kedvenc képeim egyike.

Első nekifutásra azt is mondhatnánk, hogy ez egy röhögős gyerekportré, miközben én azt mondom, hogy pont attól válik izgalmassá, ami az a fényjáték, ami ennél a képnél létrejön. Hogy ebben van-e utólagos manipuláció, vagy nincs, ezt most nem akarom firtatni, vagy eldönteni, mert nem lényeges. Itt a lényeges az, hogy akár utólag, akár ott a helyszínen ezt a fajta fénybeállítást használta Rozi. Ettől plasztikus, ettől lesz tere, és "húsa" ennak a képnek amit látunk. Nagyon szugesszív a portré, és nagyon jó, hogy a kisfiú szemeiben megcsillan az a világítóeszköz, amit Rozi használt. Szóval, még egyszer mondom, nagyon szeretem ezt a fotográfiát. (hegyi)
értékelés: