Ez most két számomra rontott képet mutat, és megpróbáljuk egymás mellé rendezni, de nem tudom, hogy mi az összetartó erő, talán a növények formája. Az megint lehet már egy lírai, vagy érzelmi összeköttetést, hogy próbálunk a kis lakásban meggyökereztetni egy ilyen növényt. Anyámnak sikerült, úgyhogy drukkolok, szerintem neked is fog. Jó, hát, én örülök, hogy keresel valamit, egyelőre nem látom, hogy mit, de ne adjuk fel, mert ha ez fontos, akkor haladjunk tovább benne. Majdcsak eljön az a pillanat, amikor megjön nekem is a katarzis. Mert most annyit értek, hogy az egyik egy mesterséges rend kinn, a másik egy mesterséges rend benn. (hegyi)

Érdekes, itt már valamiféle párhuzamot ha akarok, akkor tudok vonni abban, ami az emberek formája, meg az üvegek formája. De még mindig azt mondom, hogy van egy kevésbé érdekes kép, most ez az 1-es kép, és van egy abszolút izgalmas megoldás, ha leszámítom a bögre összefirkálását, amit egyébként kivennék, és csak a felső csészét hagynám meg, de így egyben egy jó meglátás. Nem nagyon értem, hogy miért pászítod ezeket össze Tamás! Biztos kísérletezel valamivel, de nekem még nem jött ki, hogy mivel, nem tudom, hogy mi ez a dolog, és mire akar a fuvar kimenni. Kérlek, segíts! De nem egy szóval, meg mondatokkal, mert nem biztos, hogy csak én nem értem, mert úgy látom, hogy más sem biztos, hogy érti. Kérlek, segíts abban, hogy megértsük, hogy mit csinálsz! Lehet, hogy magadnak is jó, ha megfogalmazod írásban, hogy mi az, ami itt történik, miért fontosak ezek a képpárok, mik az ellenétetek, mi az összetartó erő, mi a kohézió, mitől rántja pont ezt a két képet össze valami. (hegyi)

Nehéz dolgom van ezekkel a képpárokkal, mert nem tudok kapaszkodót találni bennük arra nézvést, hogy hogyan is kellene őket kezelnem, hogyan kellene őket összehasonlítanom, vagy egy történetté fűznöm. Formailag, tartalmilag, szerkesztésileg, érzelmileg - bármelyik érvényes lehet, és biztos, hogy van valamilyen kiindulási pont, hiszen a Tamás fejében ez valahogy elindult. De nem nagyon jön nekem át, és sajnos ennél a pontnál erősebb az, hogy az egyes képekkel mi a helyzet. Számomra önálló képként maradnak meg. Hiába vannak egymás mellé szerkesztve. Ennél a képpár 1–nél az első kép nagyon szép formai játék, finom tónusokkal dolgozik Tamás, és nagyon érzékletes az, ahogy ezek a formák egymás után jönnek. Kifogástalan az ügy, nem tudok egy rossz szót sem mondani rá, mert minden rendben van vele. A második kép beleesik egy olyan dobozba, amibe azok a képek kerülnek nálam, amiknél valamiféle művészi hatás keresés történik, de erősebb az a hatás, ami ebben az úgymond ihletettség, mint az, ami formailag le tudna kötni. Nagyon nehezen mondom, de ez az a doboz, ahova nekem a művészkedés kerül bele. Csináljunk valamit, ami nagyon elvont, és arra majd az átlagember nem nagyon tud mit mondani, csak bólogat majd. Itt most nem tudok mit kezdeni, lehet, ha nagyobb méretben látnám, akkor minden egyértelművé válna, de ebben a méretben ez így nem működik. És ez most egy technikai javaslat lesz, hogy ha ilyen képpárokat osztunk meg, akkor lehet ám, hogy célszerűbb ezeket egymás alá tenni, mert jobban elférnének. Szóval, valahogy most hogy mi köze ennek a talán fa lenyomatnak, vagy hát, ebben a méretben ez akár lehetne egy rozsdafolt is, tehát, hogy ennek mi köze a csészék finomságához, ha ellentétpár, akkor viszont ahhoz, hogy működni tudjon, azért valamilyen párhuzamnak kell lenni, amihez képest az ellentét kialakul. Ha semmilyen közös pont nincs a két kép között, akkor nálam ez nem indul be. Nem tudok mit csinálni. Az egyetlen közös pont, hogy fekete-fehér mind a kettő. Biztos ez az én hibám, lehet, hogy nekem van ehhez túl földhöz ragadt gondolkodásom, de nem látom a kapcsolódást. (hegyi)

Isten bizony nem tudom, hogy mit látok, de mint geometriai megfejtés teljesen rendben van. A kérdés, hogy cél-e az, hogy a néző tudja, hogy mit lát, vagy elég ha a mértanban gyönyörködhet. (hegyi)