Tapéták, Tapéták

Tapéták
Tapéták

Sokáig vacilláltam azon, hogy egy képnek rakjam-e fel, vagy kettőnek, és aztán arra jöttem rá, hogy maradjunk annál, amit Tamás nagyjából utasításként adott, hogy ez egy lecke, és akkor egy képnek rakom fel. Mind a kettő másról szól. Nekem az első kép kevésbé van kész, mint a második. Az első kép hangulata erősebb, ugyanakkor a formai megoldása nekem pontatlanabb. A második képbe viszont semmivel nem tudok belekötni, az úgy jó, ahogy van, és ez azért nagy szó, hogy én ezt mondom, mert én a kéket is, és a zöldet is csak mérsékelten szeretem, főleg ezt a fajta zöldet, de abszolút jó a ritmus, tehát, a második kép hibátlan. Úgyhogy a második kép miatt megvan a 3 csillagos leckemegoldás. Lehet, hogy itt a ti segítségetekre szorulok, hogy mit kell, hogy kezdjek ezekkel a képpárokkal, mert nem egyértelmű nekem. Valamilyen belső rendnek kellene történnie, de akkor ennél nagyobbnak kellene lennie a differenciának, hogyha mondjuk komplementer színeket kellene keressek, vagy nem tudom. (hegyi)
értékelés:    

Tolna, halszemmel, Hegyi Zsolt-2013.09.19. 20:37, Hegyi Zsolt-2013.09.19. 20:37, Hegyi Zsolt-2013.09.19. 20:37, Hegyi Zsolt-2013.09.19. 20:37

Tolna, halszemmel
Tolna, halszemmel
Tolna, halszemmel
Tolna, halszemmel
Tolna, halszemmel

Mosolygok a címen, humoros lett, egy darabig kerestem is a hal szemét. Biztosan drága egy ilyen objektív, úgyhogy értem azt, hogy ezzel meg kell próbálni mindent végigvinni, de van, ahol ez megáll, és van, ahol nem. Az első kép tökéletes, ott minden rendben van, tényleg olyan lett, hogy nem tudok belekötni. Még a második képet is el tudom fogadni, bár itt már egy kicsit öncélú nekem a dolog, de vegyük úgy, hogy oké, le akartuk fotózni ezt a macikát itt, vagy nem tudom, hogy milyen állatot akar ez itt szimbolizálni. A harmadik képpel nem tudok mit kezdeni, valószínű, hogy ez valami malomház, magtároló, vagy fene tudja, hogy mi akar ez itt lenni, de mi a francot kezdjünk ezzel a nagy előtérrel? Nem értem, hogy most ezt hogy gondoltuk berendezni? Szép lenne ez, de biztos, hogy innen optimális ezt lefotózni? Ha ott ez a halszem, akkor azt tessék úgy kihozni, hogy ne legyen benne fű, fa, bogár, mert engem a villanypózna nem érdekel. Aztán a következő kép, a negyedik - ami nem tudom, hogy helikopter leszálló hely akar-e lenni, vagy iskolaudvar, fene tudja, hogy mi ez a betonplacc itt -, érdekes kritikai kép, és azt mondom, hogy ez még a viszonylag belefér kategória lenne, mert jól használja azt az adottságot, amit az objektív tud. A záró képre megint azt mondom, hogy szép konstrukció lenne, de nem tudom, hogy minek van ez az objektív bekapcsolva. Jó, hogy rajta maradt a gépen, és otthon felejtettem a normál objektívemet, de én most nem érzem indokoltnak ezt az eszközhasználatot, legalábbis nem minden képnél. Így a felesleget kidobálnám, lehet, hogy megtartanám az első, a második, és a negyedik képet, de az úgy önmagában meg billeg, az meg nem visz sehova. Gondolkodjunk ezen még egy kicsit, mert én most nagyon különállónak érzem az első képet. Ha az első kép kerül be ide a rendszerbe, akkor arra azt mondtam volna, hogy egy 3 csillagos kép, de a többire nem tudom ezt jó szívvel mondani, sőt, hát, van olyan kép, amit abszolút kihagynék. (hegyi)

Ősszel falun, Hegyi Zsolt-2013.09.15. 15:05, Hegyi Zsolt-2013.09.15. 15:05

Ősszel falun
Ősszel falun
Ősszel falun

Látunk három képet, ebből kettő fantasztikusan szép, ez a második és a harmadik. Az első képpel, ezzel a traktoros őrülettel nem nagyon tudok mit kezdeni, mert ez nekem nem tartozik képileg abba a minőségi kategóriába, mint a másik kettő, legfőképp egyébként a második. Az egy gyönyörű kép. Azt kell, hogy mondjam Tamás, hogy ha ezt a második képet kinyomtatnád, én szívesen kitenném a falra is, mert ez annyira tetszik. Az első és a harmadik már annyira nem, ott megoldja neked okosba a szín azt, hogy ez az egész érzelmileg hova kerül, de a harmadik kép is abszolút működik, azzal sincs problémám. Az első képről beszéljünk egy kicsit. Benne van ebben a képben az a plusz, amivel ez működhetne, ugyanakkor nem értem, hogy miért verted ide bele a fejünket ebbe a nagyon közeli fatörzsbe? Itt van feketében tartva egy ilyen forma, ami ennek az egésznek a líráját tulajdonképpen szétveri. Miért baj ez? Azért, mert a lírát már eleve kikezdi a traktor, tehát már ott eleve billegni kezd az egész, de a traktor, meg ez a fűzfa még úgy működne az úttal, meg az út végén levő párával, magyarán, ha két lépést előrébb mész, és odateszed a feneked ennek a fának, nekidöntöd, és onnan készülne ez a kép, akkor szerintem, ez egy jobb megoldás lenne. Így most olyan furcsa. Azt gondolom Tamás, hogy miközben erre én nagyon szívesen megadnám a 3 csillagos leckemegoldást, de hát, ha már valaki egyszer azt a dolgot vállalja, hogy három képet küld egy helyett, akkor annak meg kell állni mindnek a lábán egyedül is. Ha a középső képet küldöd be, akkor hat csillagot is kapsz, de ettől most ez csak kettő. (hegyi)
értékelés:

Tornaterem

Tornaterem

Olyan az egész, mint egy asztal. Nagyon furcsa, hogy akárhányszor ránézek erre a képre, olyan, mintha egy esküvőre, vagy valamilyen rendezvényre megterített asztal lenne, miközben ez a földön egy árnyék, de mégis ilyen hatása van, és ez egy nagyon furcsa hatás. Talán, ha ebben az irányban mozdulunk el, akkor lehetett volna játszani is ezzel az egésszel, hogy kihasználom ezt a teret, és behúzok még valamilyen vázát, széket, valamit, hogy még jobban megvadítsam ezt az ügyet, hogy legyen egy kis őrület abban, hogy megmozgatom ezt a játékot. Talán ennyi az, ami eszembe jut, hogy mit csináltam volna másként, persze, nem kötelező, hogy egyetértsetek ezzel, mert ez már tényleg nagyon szubjektív kérdés. Ez a kép így, ahogy van egy abszolút elfogadható és rendben lévő üzenet, és ráadásképp az absztrakció is abszolút érthető, úgyhogy 3 csillag, leckemegoldás. Tamás, ez egy nagyon erős jelenlét! (hegyi)
értékelés:    

A főtér Tolnán

A főtér Tolnán

Tamás, ez egy három csillagos leckemegoldás, nagyon jó ritmus. Az épített környezetes leckébe is el tudnám képzelni, de tegyük az absztraktba, hát, hogyha te odatetted, én elfogadom. Jók a fények, jók a ritmusok, jókor exponáltál, még az is jó, hogy a háttérben hagyod, hogy kimenjünk a képből, mert ez a valóság, ettől az egész elveszti a sterilitását, és ez jót tesz neki. Hát, én erre most mit mondjak? Kész van! (hegyi)
értékelés:    

Horgászok

Horgászok

A helyzet nagyon jó, nagyon szépek a fények, és nagyon jó pillanatot kaptál el, nagyon jókor voltál a helyszínen, gondolom, hogy ezt egy megfigyelés is megelőzhette, hogy mikor érdemes kimenni ide a partra. Nyugalmat áraszt, egységet, harmóniát. Egyetlen dolog, ami az egészből kivisz, az a napernyő, ami olyan szinten idegen, miközben nyilván nem mehetek oda, és csavarhatom ki az öreg kezéből, és nem mondhatom azt, hogy üljél a napon, mert nekem ez kompozícióban zavaró, de sajnos, azt kell, hogy mondjam, hogy ez az, ami kizökkent ebből. Nem biztos, hogy ez baj, de ha ez a helyzet adott, márpedig az előbbiekből elmondva nem valószínű, hogy megoldható, hacsak nem valamilyen baráti helyzetről van szó, hogy megkérjem őket, hogy egy fénykép erejéig ezt vehessük ki a képből, akkor valamivel még ezt ellenpontozni kell, valamivel még rá kell erre erősíteni, mert akkor viszont ez így önmagában kevés lesz. Tehát akkor arra kell ráerősíteni, hogy van egy természeti helyzet, egy nyugalom, és mindezt a giccs, a gagyi, a fusiból megszerzett napernyő, esetleg egy nagy hűtőtáska - ahogy látom, vannak is ott ilyen dobozok -, tehát bármi más, ami ezt a műanyag világot erősítheti, segítene ezen a képen. Főképp, ha ez kompozícióban odakerülne a kép jobb oldalára. Jót tenne neki! Ezt tudom ehhez így hozzátenni, miközben fantasztikus a víz tükröződésében az a kihalt, vagy elkorhadt faág. Ettől függetlenül működik a dolog, a 3 csillag megvan, ez egy jó életkép, sőt, a leckemegoldás is megvan Tamás, de maradjunk annyiban, hogy ezzel még érdemes lenne dolgozni. Van még a nyárból, össze kell velük barátkozni, vinni nekik egy sört, aztán megkérni őket, hogy a kedvedért segítsenek ennek az egésznek a megvalósításában, biztos, hogy benne lesznek. (hegyi)
értékelés:    

Család

Család

Azért kedvelem azt, amit a Tamás csinál, mert feszegeti a határokat. Persze, ez nem mindig találó, de azt tegyük hozzá, hogy elmozdulás, vagy előrelépés mindig akkor van, ha az ember megkeresi azokat a szélsőséges értékeket, amik aztán kimozdítják a megszokásból. Ez a kép is ilyen. Azt kell, hogy mondjam, hogy több versenyszámban is indítható lenne ez a kép. Tárgyfotónak is kitűnő, mert nagyon jók a fények, nagyon jók az áttűnések, sokáig lehet nézegetni, mert technikailag és világításban nagyon jól van megfogva. Ha a család leckét nézem, akkor el tudom fogadni ezt az áttételes üzenetet, hogy van a kicsi, a nagy, a még nagyobb, ezeknek az egymásba való kapcsolata, mint hálózat, mint szövedék, mint szövetség, mind benne van a család képben, és ez egy fontos dolog, hogy hogyan asszociálunk erre. De még akár tovább mehetek arra is, hogy mindez poharakkal van megoldva, ami az egésznek a hiányát is mutatja, tehát van ebben az üzenetben egy fanyarság ebben az értelemben is. És ez is jó, és ez is értelmezhető, tehát, mint deklaráció is működik ez a kép. Kompozícióban azért nem vagyok száz százalékig meggyőzve. Egyrészt nem nagyon értem, hogy ha már centrális a dolog, akkor miért nem vagyunk teljesen középen, de azt is mondom, hogy ha felül ennyire nagyvonalúak vagyunk, akkor azt sem értem, hogy alul miért vagyunk ennyire szűkek. És ha már elmegyünk egy határig, és egész extrém gondolati irányt kapcsolunk be, mert hát, hogyha a család tradicionális megjelenítését nézzük, ebben az értelemben mindenféleképpen extrémnek gondolom ezt a képet, akkor miért elégszünk meg egy teljesen nyugalmas centrális kompozícióval, egy álló formátummal. Ezt a képet el tudnám képzelni fekvő képként is. Egy kérdés, Tamás: Miért nem bánsz nagyvonalúbban a térrel? Miért félsz attól, hogy az üres tereket elkezdd használni? Lehet, hogy ezzel érdemes lenne foglalkozni. Én azt gondolom, hogy ez egy 3 csillagos kép, és megvan a leckemegoldás is mindazzal együtt, amit elmondtam, mert megsúgom, hogy én nem a végpontokat keresem ezekben a leckemegoldásokban, hanem, hogy van-e benne kurázsi, és ebben a képben van. Nem biztos, hogy a végállomás jó dolog, mert hát, onnan már hova tovább? Akkor már csak bólogatunk, és azt mondjuk, hogy jajj, de ügyes vagy. Szerintem nem ez a cél, úgyhogy köszönöm Tamásnak azt, hogy ezt a képet idehozta. Annyit most azért itt mondanék, hogy ennél lényegesen nagyobb jelenlétre számítanék Tamástól. Tudom, nyár van, sok egyéb programja is van az embernek, nem csak az, hogy a Látszótéren üljön, de azért lehetne fokozni a tempót. Ne essünk bele abba a hibába, hogy csak kész termékeket mutatunk, jó? (hegyi)
értékelés:    

Szobor 7

Ha az előzőeknél azt mondtam, hogy problematikus az, hogy mennyire szűkre van véve, azt gondolom, hogy ez egy tökéletes meglátás. A fényjáték is rendben van, a formai megfejtés is, amit a borostyán kiad, az egésznek tényleg van egy olyan érzete, mintha a test folytatása lenne, kellően szürreális a helyszín, miközben abszolút reális tárgyakból áll össze, és mégis az összhatása miatt lesz egy ilyen táncos, furcsa helyzet. Ezt én nagyon jónak gondolom. A megvilágítás is elég érdekes, nem egy köznapi helyzet, nem egy lapos valami. Ha egy nagyon halvány tónus- és kontrasztemelés történne a képen, akkor lehet, hogy még karakteresebb lenne, de ez sem szükséges. Igen, ez már egy olyan átértelmezése egy környezetnek, vagy egy tárgynak, ami ebben az aspektusban tökéletesen jól működik. (hegyi) értékelés:    

Szobor 6

A megfigyelésért nagyon tudok gratulálni, mert ez egyfajta leletmentés, hogy ezeket a tárgyakat rögzíted. A képkivágás nekem nagyon szűk, viszont ahhoz, hogy ez portréjellegűvé váljon, a világítás nem elég karakteres. Nyilvánvaló, hogy azt is figyelembe kell venni, hogy van-e éppen napsütés, vagy nincs, hogy hogyan lehet ezt létrehozni, de akár egy zsebtükörrel is oda lehet az arcra valami fényjátékot tenni, még akkor is, ha ez egy eldugottabb helyen van. Ezzel van most inkább bajom, és ha elvonatkoztatunk attól, hogy mit is ábrázol a kép, ha csak a foltokat vesszük, mint hatást, akkor meg azt mondom, hogy lényegesen világosabbak a környező elemek. Tehát, mintha egy negatív lenyomatot kapnánk, és ez is furcsává teszi a megoldást. Ha elvonatkoztatok attól, hogy ez egy szobor, és azt mondom, hogy ez egy portré, a portrénál is, ha az arc van a legsötétebb tónussal ábrázolva, és minden más a környezetében világosabb, akkor arra nem biztos, hogy azt mondjuk, hogy az egy sikerült portré. Sokkal karakánabbak, határozottabbak a környező kövek. Ha ez az elzártságot, az elbújást akarja szimbolizálni, akkor viszont többet kell adni a környezetből. Nem tudom, hogy mennyire van ez elzárt helyen, vagy mennyire megközelíthető számodra, de én ezt visszaadnám ismétlésre, ha lehet. (hegyi)

A jelenlét bizonytalansága 3

A jelenlét bizonytalansága 3

Azon ritka helyzet állt elő, amikor ha nem is összehasonlításképpen, de szeretnék utalni egy másik szerző képére, ez nem sokszor fordul nálunk elő. Szabó István tett fel egy képet a kezéről hasonlóan életlenben tartva. Azt mondtam ott, hogy legyen valami, ami éles, legyen valami, amibe a néző kapaszkodni tud. Miért van az, hogy ennél a képnél mégsem hiányolom ezt? Ezen gondolkodva rájöttem, hogy azért, mert annyira határozott formákkal és üzenetrendszerrel dolgozik a kép, hogy mindent össze tudok rakni. Tehát, látom a virágvázákat, a kis tornácot, az ajtót, az asztalt, az ajtóban álló figurát a kis papucsban és rövidnadrágban. Szóval minden érthető, és mégis attól, hogy ebben az életlenben tartott helyzetben ábrázolódik, van egy olyan húzása az egésznek, ami nem mondom, hogy nagyon vidám, de minden szomorúsága, minden vágytalan távolisága ellenére fel tud ébreszteni az emberben párhuzamos emlékeket. A hunyorgó Napba tekintés, az álmos reggel, amikor felkel az ember, vagy akár a sírás utáni állapot, amikor a könnyeitől nem lát jól, mindez visszaidézhető. Van ebben az egészben valami eltávozó, valami távolra utazó búcsú érzet. Nem tudom ennél jobban megfogalmazni, azt hiszem. Tamás, csináld tovább! (hegyi)
értékelés:    

Nature morte 2

Nature morte 2

Az biztos, hogy izgalmas és érdekes a témafelvetés, hogy hogyan tudunk egy háztartási tárgyból, egy konyhai hangulatból valami örökérvényűt, vagy a maga formavilágából kiragadva egy más üzenet irányú ritmust létrehozni. Azt gondolom, hogy ez többé-kevésbé sikerült. A többé az az, hogy szépek a fények, jó a hangulata ennek az egésznek, a kevésbé pedig az, hogy még mindig nem vagyok meggyőzve arról, hogy a tojástartó ebben a formában tökéletesen alkalmas. Ha ezt el tudod fogadni, akkor azon kellene elgondolkodni, hogy vajon biztos, hogy a teljes formaábrázolás lesz a megoldás? Ez csak egy kérdés, ugyanis vannak olyan részei ennek az objektumnak, ami egy kicsit közelebbről kimetszve akár azt is mondhatom, hogy izgalmas lenne. Így most ebben az ábrázolásban küzd bennem a tárgyiasság, és az elvont, lírai vonal igénye. El tudom képzelni azt, hogy ez egy olyan megoldás, amit, ha egy sorozat részeként látok, akkor nem hagy kérdéseket bennem. Most így, önmagában állva nekem ez nem egyértelmű, ahogy az sem, hogy miért az a térelosztás, amit látunk. Merthogy kaptunk egy fekvő képet, ugyanakkor nem nagyon látom át, hogy miért van akkora hely oldalirányban meghagyva, mint amekkora, és ha ezt a térkijelölést használom, akkor fent és lent miért vagyunk ennyire szűkek? Mindezzel együtt az az érdekes, hogy a kép valamilyen eszelősen erős önfegyelemről tesz nekem tanúbizonyságot, és ezt nem tudom jól megindokolni, hogy miért ez jutott már többedszerre eszembe, mikor megnéztem a képet, hogy valami nagyon nagy belső presszió érződik, és ez azért érdekes, mert lehet, hogy a lefojtott tónusrendnek köszönhető, lehet, hogy a nagyjából szabályosra vett ábrázolásnak, de mindenesetre fura. Elgondolkodtat, hogy mi visz arra valakit, hogy lefotózzon 10 db tojást a tojástartóban. És az még egy dolog, hogy lefotózza, de hogy ebben a nagyon furcsa, olajos, feketés tónusban tartsa. Még egyszer mondom, esztétikailag abszolút rendben van, csak a kérdés az, hogy miért? Keresem a választ, és bevallom férfiasan, hogy lassan két hete, hogy ez a kép felkerült, és nem találom a miértet. Nem biztos, hogy kell, hogy megtaláljam, de egyelőre nem találom. Üsse kavics, legyen 3 csillag, de győzz meg Tamás arról, hogy ennek volt értelme. (hegyi)
értékelés:

Korai ébredés

Korai ébredés

Az egész olyan élmény, mintha valami kitaszítottság helyzet lenne, mintha a vágy különös tárgya a lakótelepi 1,5 szoba, és már oda se jutok haza. A hangulat nagyon furcsa. Nagyon érdekes ez a tükröződés is az egészben, hogy van egy ilyen nagyon furcsa fád, fáradt tónusterjedelem, és ezek a vörösök ebben kiabálnak. Az egész olyan, mint egy furcsa látomás, mint egy vízió. Azt is mondhatom akár, hogy a valósághoz a faágak kötnek egyedül. Talán annyit hozzátennék, hogy a képnek a baloldalából vágnék egy ujjnyit, hogy ne lyukadjon ki a ház mögötti rész, de ez az egy, ami zavar. Minden mással tökéletesen egyetértek, úgyhogy 3 csillag, leckemegoldás, minden megvan. Ez nagyon erős üzenet nekem! (hegyi)
értékelés:    

Vodkás önarckép

Vodkás önarckép

Tamás nem tudja, hogy mennyit vitatkoztam magammal ezzel a képpel kapcsolatban. Az első pillanatban, amikor megláttam, azt mondtam, hogy a fenébe, miért kell csinálni ezt a bohóckodást ezzel a torzítással. Aztán félretettem, később megint megnéztem, akkor elkezdtem azon gondolkozni, hogy hogy is van ez, és mi a trükk, tehát, hogy honnan is lehetne ezt normálisan nézni, és akkor rájöttem, hogy ez sem megoldás. Szép lassan eljutottam arra a pontra, hogy ne akarjam érteni a technikáját. És onnantól kezdve elkezdett a dolog működni - de azért azt mondom, hogy Tamás, ez egy nagyon vékony jég, amire most léptél ezzel a portréval, érvényes, elfogadható számomra, de a technikai bindzsizés igen könnyen modorossá válik. Mindazzal együtt, hogy ez a kép azok közé a képek közé tartozik, amelyek csak címmel együtt értelmezhetőek. Önmagában a kép, ha nem kapom meg a címet, akkor nem kapja meg azt a ”vajszínű” árnyalatot, ami a vodka említése által létrejön. Mindenkinek más és más élményei vannak a saját életében akár ezekkel a tudatmódosító szerekkel kapcsolatban is, mint az alkohol, ez mindenkinek a személyes attitűdjét feltételezi, de azt hozzáteszem, hogy van abban erő, hogy az ember ezt elindítja, mint kép. Ugyanakkor azt mondom Tamás, hogy felcsigáztál azzal, hogy elkezdted az önarcképet újból, és miközben az ígéret most megvan, nagyon kíváncsi vagyok, hogy az ígéreten túl hova és merre megyünk. Nem akarok semmit sem erőltetni! Mindenkinek a saját döntése az, hogy mire használja az önportrét, mint feladat. Mert az önportréban megvan a naplószerű jelleg, a gyónás, a tükörtartás, a fricska, a humor, az irónia, a fájdalom, sok minden benne lehet. Reménykedem, hogy folytatod. (hegyi)
értékelés:

Szobor 5

Szobor 5

Ami az előző képnél működik, most ez tömegelhelyezésben nekem problémás. Itt van két szobor, nem akartál dönteni, vagy lemondani, és ez most gyengíti a dolgot. Valamelyik mellett le kellett volna tenni a voksodat. Két szereplőt látunk, de ebből a nézőpontból, ebből a skurcból ez nem fog megoldódni, mert olyan szinten húzza el a tömeget az egyik irányba, hogy nincs, ami visszahúzza ezt a mérleg serpenyőt, billen az egész. Ez pedig azért rossz, mert nem marad kiegyensúlyozott, nyugalmas ez a dolog. A dinamikának a képhatáron belül kell maradnia. Ettől az őrületes nagy tömeggel most kicsúsztunk a jobb oldalon, miközben, ami belül maradt, ez a női szobor a koszorúval, tökéletesen alkalmas lenne. Aztán hozzáteszem, hogy van ezen a képen az a kis vad növény rész, ezzel a kis fa csemete maggal, amit lehet, hogy én arra ítéltem volna, hogy kiveszem a képből. Ugyanis formájában, színében túl határozott, túl erős, ráadásul nem is egy esztétikus növény, bár botanikában nem vagyok erős, de ezek azok a vadoncok, amik nem biztos, hogy ugyanazt az idő struktúrát tudják megjeleníteni, mint a többi. Az akác sem teljesen alkalmas. Egy borostyán másról mesél, mint egy akác, vagy mint ami itt az előtérben van. Szóval értem én, de túl határozott, túl világoszöld, ez a problémám. Az előző képhez viszonyítva, azt mondom, hogy visszaadom ismétlésre. (hegyi)