Reggel, délben, este

Reggel, délben, este

Tamás, technikai megjegyzésem van: én nem ragasztanám így össze a képeket, mert az nem lehet szétbogozni, ha pedig mindenképpen szükségét érzed annak, hogy összeragaszd őket, akkor az adott helyhez az ember mindig próbáljon alkalmazkodni. Nálunk a széles képek nehezen jelennek meg, adott a sablonunk, ezek a képek egymás alatt is jól működtek volna, a ritmus függőleges irányban is létrejön, akkor jobban értelmezhető az, hogy mit látunk a képen. Egyébként maga az ötlet tetszik, a ritmus jó, izgalmas az, amit látok, csak nagyon pici. Annak külön kifejezetten örülök, hogy kapunk egy személyes üzenetet, Demeter albumával, neki át is adtam ezt az üzenetet, másrészt pedig jó az, hogy ez a három ritmus létrejön, mert ez három attitűd, három érzelmi megközelítés is, a nap folyamán létrejövő helyzeteinket jól ábrázolja. (hegyi)
értékelés:    

Talp(as)

Talp(as)

Értem az üzenetet, és tetszik is a dolog, de most minden rajta van a képen. Az összes regisztert egyszerre használjuk: a poharat az életlenségével, meg azokat a poharakat is, amik ezt tartják. Nyilvánvaló hova van állítva az élesség, persze oda is kell, de ebben a barna asztalformában ez, ami létrejön nekem nem annyira erős, és egyből azzal kezdek el foglalkozni, hogy de hát hogy öntötték ezeket a poharakat, mert ez nem is csiszolt, hanem öntött, meg hogy oké, de nem teljesen középen van az egész, szóval lekezdem szőrözni a képet. Ha ez valami olyan helyzetbe van hozva, akár azzal a kék lepellel, vagy bármi mással, ami ezt az egészet dinamikusan, robbanóan hozza ide, nem ebbe a visszafogott, fád színkörnyezetben, akkor a dolog máris működhet, utána, abban a környezetben már megadja azt, hogy hol is a lényeg, mi izgat ebben engem, hol hozom meg a vágást. Itt bátortalannak érzem azt, hogy sehol nem hoztam meg, szépen, iskolásan körbe van vágva az egész, minden megvan, minden formánk megvan, minek. Dönts, kérlek, hogy mi az, ami téged ebben érzelmileg izgat, és akkor arra vidd a fókuszt, nem elég csak a mélységélességgel játszani. Ismétlés. (hegyi)

Tanulmány 2

Tanulmány 2

Kissé iskolásan.

Megint a kulaccsal van gondom, vegyük azt onnan ki, nézzük meg a két üveggel, elég az a két üveg, már a tömegelhelyezés visszabillen. A kulacs megint visszahoz, és nagyon erős az a képi világ, amit a minták létrehoznak. Ezt nem tudod azzal sem ellensúlyozni, hogyha életlenben hagyod. El lehet kezdeni egy teljesen más irányt a két kancsóval és a kulaccsal, és ezzel a gyönyörű kék drapériával, mert ez a kék jól rímel erre a kulacsra, és keresni hozzá egy vörösboros poharat, izgalmas lehet, de most ebből a képből én kihagynám a kulacsot, és megnézném úgy. Nem tudom, hogy nagy kérés-e az, hogy, ha megvannak még ezek a tárgyak, akkor nézzük meg milyen kulacs nélkül, csak a két üvegtárggyal. Most nem azért adom vissza ismétlésre, hanem azért, mert dolgozunk valamivel, és próbálunk valamiben haladni, ez egy nagyon jó irány. Ismétlés. (hegyi)

Tanulmány 1

Tanulmány 1

Kissé iskolásan.

Végre valaki, Tamás, én most előre neked megelőlegezek három csillagot azért, mert végre valaki elkezd dolgozni a csendélettel. Ennél a tárgyi világnál, amit itt mutatsz, az egyes tárgyak egymáshoz való viszonyánál el kell tudni mindig gondolkodni. Ha beteszek egy ilyen csikós kulacsot, ahhoz ez a modern tál nem biztos, hogy illik. Értem én, hogy valamivel föl kellett támasztani azt a szőlőt, mert ha csak leteszem az asztalra, akkor kevésbé erős, de ha takarásba tudsz tenni mondjuk egy narancsot, és arra teszed rá a szőlőt, és a körtével kitakartatod a narancsot, akkor már létre tud jönni ez a viszonyrendszer enélkül a tál nélkül is. Bár ebben a ritmusban a tál kevésbé zavar, mint a csikós kulacs. Nem igazán értem az utalást. A körte, a narancs, a szőlő, még a tál is viszonylag megvan egymással, és ez a fényviszony is rendben van, de a csikós kulacs, mint tárgyi dolog, itt nekem kiugrik ebből az egészből, nem értem az üzenetét, az indokot, hogy mit keres ott. Oda lehet tenni egy vázát, vagy bármi más egyéb tárgyat, csak ennek a motívumrendszere, ez a kék virágforma, abszolút elüt ettől a nagyon egyszerű térbeli formától, amit a körték és a szőlők, meg ezek a gömbök létrehoznak. Azt én jó iránynak tartom, azt jól érezted, hogy oda egy szögletesebb forma az, ami a tömeget helyrebillenti, és ez tökéletesen rendben van, csak a motívummal van probléma. A három csillag megvan, én örülök, hogy elkezdtél ezzel foglalkozni, segíts nekünk abban, hogy játszunk ezzel a csendélettel, hátha mások is kedvet kapnak. (hegyi)
értékelés:

Mari marasztal

Mari marasztal

Petri György: Mari marasztal

Maya és Sára hív,
Mari marasztal,
meg hát, teli a pohár,
és terítve az asztal,

vérsűrű marhapörkölt,
galuska, tarhonya,
fáintabb gyomrúaknak
tejszínes újburgonya,

meg krumplival kelesztett
foszlós fehérkenyér,
puha és illatos,
mint a csecsemőtenyér,

kapros uborkasaláta,
tejföllel teli tál,
amire friss libapörc és
sistergő zsírja dukál.

Nagyon kedvelem a Tamás versillusztrációit, nagyon jó iránynak tartom azt, hogy ő ezzel foglalkozik, és jók is a rezonanciái a versekre. Itt, most mintha egy pici tétovaságot látnék, hogy ebből a versből számára mi a fontos: a vidámság és a Krúdy-féle kép, amit leír Petri, vagy pedig a drámaiság, ami nyilván azoknak egyértelműbb, akik esetleg többet tudnak a költő személyes életéről. Én ebben nagyon határozott döntést tudnék hozni. Egyrészt ezt a fekete keretet én nem használnám, akármi is a döntés, mert priméren a gyászra utal, nem szép adjusztálás, másrészt, ha most ebből a két képből kell választani, akármennyire is igyekezett Tamás rendbe hozni a kompozíciót a második képnél, de nekem a bal oldali kép az, mi ehhez a vershez csatlakozik. Az ötlet abszolút rendben van, a leltárszerűség, az a furcsa kettősség, hogy egy terített asztalt látunk, és közben át van ragasztva az egész ezzel a szalaggal, mint egy csomagolásnál, a funkciót nem tudja ellátni, miközben az esztétikája megmaradna, de mégis az egész valahogy, mint egy átsatírozott mondat szerepel. Tehát nekem az első kép az, ami az egész verset hozza. Pontosan az, hogy hogyan vergődik az ember a kapcsolataiban, milyen szabályokat hoz, hogyan büntet és jutalmaz, nekem ez nagyon erősen jelen van az első képben. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, azzal együtt, hogy abszolút értem a dilemmát, ezért is nem vonok le ebből semmit, mert a kettősség a versben is megvan. Ha illusztrálok, akkor az egy döntés, nem kell nekem mindent szó szerint venni, amit a költő leírt, hisz a voksomat letettem a vers kiválasztásával, utána mehetek tovább bátran azon az úton, hogy hozzám melyik része áll közel. Nekem úgy tűnik, hogy a több befektetett invenció az első képben van, szóval én ebben látnám a megoldást.
   Olvastam a hozzászólásoknál Danit, aki azt mondja, hogy ő egy más színű és állagú szalaggal ragasztott volna. Értem, van is benne valami, esztétikailag lehet, hogy igaz is, hogy egy tömörebb és kevésbé átlátszó szalag jobb lenne, de ezt én annyira nem érzem sarkalatosnak, a szalvétánál bukik le az egész egy kicsit, ezzel lehet még kísérletezni, hogy mi az, ami jobban hozza ezt a dolgot. Abban ez a szalag a jobb, hogy nincs meg a struktúrája, tehát a kevésbé átlátszó szalagoknak van egy textilszerű hatása, és akkor lehet, hogy az zavarna. Értem Danit, de nem biztos, hogy ez olyan nagy problémát jelentene. (hegyi)
értékelés:    

ott...

ott...

a fa alatt...

A kompozíció zseniálisan rendben van, talán azt a fél centit én levágnék, ami a kép tetejénél ahhoz kéne, hogy ez a drót pont az átlóba húzzon ki, az nagyon jót tenne ennek az egésznek, de egyébként nagyon dinamikus ez az egész, a tömegelhelyezés is, meg minden. Nagyon erős kép. Ami azt illeti, hogy ez Vágy, picit speciálisnak érzem a kérdést, mert megint az van, hogy valamit meg kellene értenem, amihez most nincsen kulcsom, hogy mi van ott a fa alatt. Erre szintén választ várok, mert nem értem. (hegyi)
értékelés:

CMYK

CMYK

A Szekszárd sorozatból.

Jó ez a sorozat, mint egy személyes napló, tetszik. De lassan el kellene kezdeni azon gondolkodni Tamásnak, hogy ezt a sorozatot milyen irányba akarja ő maga elvinni, mert valamilyen dolog mellé egyszer csak le kell tenni a voksot. Ezt azért mondom most, mert annyi féle dolgot kaptunk már erre a Szekszárd sorozatra, hogy nagyon széles a spektrum. Ha ezt nem kezdjük el időben becsatornázni valamilyen irányba, akkor el fogjuk veszteni a néző figyelmét magáról a sorozatról. Jó a kép, értem az utalást, bár szerintem kicsit erőltetett. Persze, tényleg van az egészben valami olyan hatás, mintha nem RGB-ben készült volna, ott a kék, ha akarom a többi szín is, de nekem ez egy picit erős, sokat kell rajta dolgoznom, hogy ezt így akarjam látni. A kiválasztást nem teljesen értem, hogy mitől volt fontos, hogy ez a kép elkészüljön. Az indokot keresem, hogy mi az, ami ebben jellegzetes, nagyon Szekszárd, vagy Tamáshoz van köze, valamilyen kapaszkodót keresnék, egyelőre nem találom. Ebben kérném Tamásnak a segítségét. Hogy ez miért Rezonancia, az megint egy érdekes kérdés, hogy itt most a felületek rezonálnak egymásra, vagy miről van szó. Nehéz helyzetben vagyok, mert túl sok most a kérdés, ami bennem fölmerült, amire nem találok a képen választ, és ezt a képnek kellene megmondania. Ismétlés. (hegyi)

Az első tavaszi napfény

Gellért hegy

Azt kaptuk itt leírásba, hogy Gellért hegy. Ismerem én ezt, sokat jártam én oda sétálni, nekem ez egy nagyon közeli dolog, úgyhogy nehezen is beszélek róla, mert nagyon sok személyes élmény köt ehhez a helyhez. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy az nagyon izgalmas, ahogy ezt a három embert megfigyelte Tamás. Van egy újságot olvasó néni, aki nyugdíjas, és megteheti azt, hogy kiélvezi a délelőtt pillanatait, van egy turista bácsi a hátizsákjával, aki idegenből jött, és ezért van ideje itt szemlélődni, meg van egy szintén nyugdíjas bácsi, aki cigizik, és elmereng a múlton. Mind a három másért van ott, és mégis egy képbe rendeződtek. Ez egy izgalmas dolog, ehhez hozzá is ad az a korlátrész. Egyetlen problémám van: ez a szemetes, de ezzel nem nagyon tudunk mit csinálni, sajnos sok mindenre van pénz, de az ilyeneknek a lecserélésére nincs. Az a fajta bauhausos korlát, ami itt van, azzal egyetértek, mert az jót tesz ennek, hogy a kicsit szirupos látképet helyrerántja, hogy mi a valóság, úgyhogy rendben van, a kukával pedig nem tudsz mit csinálni, az ott van sajnos. (hegyi)
értékelés:

téridőugrás következik

...és mindjárt kettő!

Ehhez a képhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy azt kell megkeresned, hogy hogyan tudod a valós jelzéseket minél inkább átformálni, transzponálni, mert most például a festéktartó dobozka teteje abból a játékosságból, amit a cérnakesztyű és a pöttyös toll mutat, visszaránt a földre. Mégis fontos ez a tanulmány, mert, ha megfigyeled, a cérnakesztyűvel és a piros tollal már létrejön valami, akár felfoghatjuk egy bohóc színpadi mutatványának is, minden esetre szerintem az az irány lehet az, amerre érdemes kereskedni. (hegyi)
értékelés:

Vakvilág

Petri György verse.

Kedves Tamás, nem szeretném túldumálni azt, amit láthatunk, mert ez a kép, amit Petri verséhez készítettél, megrázóan pontos lenyomat. Köszönöm. A kérdésedre, hogy ezt ha falra kerülne, milyen módon lehet jól megoldani a szöveggel, egy ötlet, hogy talán ha a fotópapírból többet hagysz meg mint amit a nagyítás kér, és akkor alulra akár a saját kezeddel leírod a szöveget, ehhez lehet kapni olyan lakkfilceket, amik időtállóak és nem fakulnak. Ezt a módszert Demeter is alkalmazta, ha van időd, augusztus 20-ig a Petőfi Irodalmi Múzeumban megnézheted a képeit, ott láthatsz erre példát. (hegyi)
értékelés:    

Az elmozdulás

Scanogram.

Régen mi ezt a technikát fénymásolóval állítottuk elő, amihez annyit szükséges megjegyeznem, hogy a 80-as években nem volt egyszerű dolog fénymásoló közelébe jutni, és anyám munkahelyén erősen meglepődtek a kollégák, amikor a fénymásoló szoba ajtaját kinyitva, engem a tárgylemezre bukva, az arcomat az üveghez préselve találtak, bár megnyugodhattak, hogy nem valami szamizdat kiadványt sokszorosítok. Ennél a képnél a nyíl, ami a mozgás irányát hivatott ábrázolni testidegen számomra. Ami igazán izgalmas az az alma elmozdulásának középső szakasza - ha absztraktot keresek, ott találom meg. A kísérlet izgalmas, amennyiben Tamást ez érdekli, folytassa ezt a munkát, gyűjtse a tapasztalatokat ahhoz, hogy minél kevesebb magyarázó, didaktikus jelet kelljen a képen hagynia. (hegyi)
értékelés:

TALP-FA

...fa-talp...talp-fa... Most, vagy soha.

Az első kép nekem nem kell. Három kép tökéletesen rendben van, az első képet a harmadik képben és a negyedikben is megkapom, ha akarom, csak kicsit másképp. Viszont, ha az első képhez viszonyítom a harmadikat, akkor az utóbbi erősebb a vonat miatt. Tehát ez nekem egy három képes sorozat, nem négy, de a megoldás tökéletes. Én ettől függetlenül megadom a három csillagot. Ha egyetértesz vele, Tamás, akkor próbáljuk meg, hogy milyen ez, ha csak három képből áll, szívesen föl is töltöm akár, ha gondolod. (hegyi)
értékelés:

Elégia

Petri György verse

Örülök, hogy Petri Györgyöt favorizálod, és ezzel az estiskolások is kapnak belőle, fontos Petri. Az előzőekben látott technikai megoldással dolgozik Tamás, viszont ami az előző képnél működött a lépcsőházas képnél, hogy mellé van fénymásolva a szöveg ez itt most esetleges. Nem látom, nem értem, hogy miért ilyen kusza ez az egész. Ferdén van berakva a vers, de ezt nem indokolja a kép fölső része. Ráadásul az egész olyan, hogy valamiért a kép jobb oldalán van egy lapszél, ami nincs befejezve. Mindehhez képest, ami fölül történik ezzel a zölddel túl van megint beszélve. Van egy vers, akkor ne akarjunk túl erős szimbólumokat hozni, mert akkor az egész olyan lesz, mint egy versenyfutás, hogy most Petri György, vagy Bojtár Tamás futja le a 100 métert 10 másodperc alatt. Itt nem hiszem, hogy versenyre kellene kelni. Pont az a lényege az illusztrációnak, hogy valamit alátámasztasz, valamit kiemelsz magadnak szubjektív módon abból az érzületből, amit például egy vers esetén a vers közöl, és megpróbálsz egy ritmust, egy párhuzamot létrehozni lelki értelemben. Ha ezt a képet megnézem, és magát a formát veszem ezzel a halszemoptikás megoldással, ez tökéletesen elég még fehér-feketében is. De ezzel a zölddel olyan szinten idegeníted el ezt az egészet, hogy nekem ez így sok. Ez a kép fekete-fehérben tökéletesen rendben lenne ehhez a vershez. (hegyi)
értékelés:

Lassan

Petri György verse.

Nagyon jó ez a vers, amit kapunk, nagyon örülök, hogy Petri bemutatásra kerül nélunk. Azt kérdeztem a kommentnél, hogy mi az oka annak, hogy el van életlenítve a versben valami. Én azt gondolom, hogy ha már valami illusztrálunk, akkor hagyjuk az meg annak, ami, még akkor is, ha nem minden tökéletes. Ne akarjuk a képünkhöz faragni a verset azért, mert nem bauxit-beton ez a ház. Az övé az volt, a tiéd meg nem. Részben az egész, egészben a rész benne van úgy is, tehát ezen ne akadjünk fönt. Én nem hagynék ki, nem csinálnék ilyet, mert ő sem fog belerajzolni a te képedbe, hogy belerajzolja a nagymamát. Ne képként kezeljük a verset, hanem a verset illusztráljuk. Azzal nincsen semmi bajom, hogy ez egy másolás, és ettől billeg egy kicsit a bal oldal, mert ettől megvan a személyes érzete. A kép attól izgalmas, látod, itt sincs párhuzam, hogy ez a felújított ház, ebben a hóesésben, nagyon szép perspektívával, de tökéletesen üresen állónak tűnik, tehát sehol egy nyitott ablak, sehol nincs egy folyosón végigfutó kisgyerek, semmi, üres, még kuka sincs az udvaron. Látszik, hogy el lett takarítva a hó, de mégis embertelen az egész, és ez nagyon jól rímel a versre. Ez a kép nekem ettől működik ehhez a vershez, mint illusztráció. Három csillag megvan, a versbe pedig ne nyúljunk bele, ez a tanácsom. (hegyi)
értékelés: