A hangulat megjön, bár abban nem vagyok biztos, hogy pontosan, mert most az is értelmezhetővév válik, ami a gyalogló sztorija, de az is, ami az őt elengedőé. Vagyis ami nem pontos, az az, hogy mi most ő vagyunk, vagy az ő gondolata, avagy mi most megfigyelők vagyunk. Ennek eldöntésében segítene a kamera nézőpontja. Ha feljebb vagyunk még picit, akkor a megfigyelőt, ha lejjebb, akkor a személyeset erősítenéd, de most a kettő között vagyunk félúton. ha ez film, akkor oké, az átmenet is fontos, de így fotóként ez nekem picikét bizonytalan. (hegyi)

Nagyon érzed a tónusokat Gábor, irigylésre méltó, ahogy a fekete-fehérrel dolgozol. Ami most kis hiányérzet, hogy igen szűkre mérted a talapzatot, közel duplája lenne szerintem lenn indokolt a füves résznek, akkor még erősebb lenne ez az üzenet. (hegyi)

Magam sem választhattam volna jobb képet hónap képének, bár azt is meg kell mondjam, hogy nekem nincs semmi bajom a kompozícióval, tökéletesen egyensúlyozza a szikla, az ember, a fa azt a tömeget, ami a felhőrétegeknél érzékelhető. Egyetlen kritikai megjegyzésem van csak, mégpedig a kép felső képhatára, ott az íves felhő fölötti részt én már levágnám. Azt nem mondom hogy ez egy vidám kép, egészen álomszerű, arra hívnám fel a figyelmet, hogyha nem lenne az az ember a képen, egy szép, de érdektelen dekoráció lenne csak ez a fotográfia. Hát igen, ehhez kell egy ihletett pillanat és szerencse is. No meg rengeteg megfigyelés, és türelem. (hegyi)

Az a helyzet Gábor, hogy nagyon örülök annak, hogy sikerül eljutni odáig, hogy újból láthatunk téged itt, a már Látszótérnek hívott közösségben. Annál is inkább örülök, mert amikor – hát, jó pár évvel ezelőtt – együtt dolgoztunk, amikor az a munka leállt, akkor bennem egyfajta hiányérzet volt, hogy nagyon sok átbeszéletlen kérdés maradt, nagyon sok olyan gondolati helyzet, ami megérné, hogy energiát fektessünk bele. És ez a hiányérzet munkált bennem évekig, és nagyon remélem azt, hogy az újbóli jelentkezéseddel mindketten, és azok is, akik ezt a kommunikációt szemlélik majd, megkaphatjuk azt a pluszt, amit a munkáid megérdemelnek. Eszköztelen képet küldtél, és azt gondolom, hogy ez egy olyan munka, ami egy nagyon érdekes belső meditációt indít el. Bocsánatot kérek, de utólagos engedelmeddel át fogom tenni ezt a képet a csend leckébe. Azóta, amióta ez a lecke feladásra került, nagyon sokféle gondolat jött ezzel kapcsolatban, és sok társunk keresgélt is ebben az irányban, hogy hogyan lehet a csendet jól megfogalmazni. Azt gondolom, hogy nagyon érdekes, hogy ez az a kép, ami - nekem legalábbis - az utóbbi idők egyik legerősebb csend lecke megoldása, már csak azért is, mert egy nagyon vékony mezsgyén mozogva jut el a céljáig. A másik az, hogy azon ritka képek közé tartozik, ahol nem tudok olyat mondani, amit másként csináltam volna, vagy ami bennem kérdéseket hagyna nyitva. Teljesen rendben van a ritmus, nagyon szépek ezek a fátyolrétegek, amik a köddel és a párával létrejönnek, tökéletesen értelmezhető és érzékelhető az egész szituáció, és mindezt úgy tudtad megfogalmazni, hogy sem szorongás, sem félelem nincs benne. Nem egy vidám képet kapunk, ugyanakkor nem érzem azt a fajta rossz rezgést, ami úgymond a felesleges drámázásoknál szokott bekapcsolódni. Nagyon örülök ennek a képnek, és ezt egy 3 csillagos leckemegoldásnak gondolom, és nagyon remélem, hogy stabilizálódik a technikai körülmény körülötted, és újból felvehetjük a tempót. Érdekesnek tartanám nálad is, ha az első leckék is elkészülnének, már csak azért is, mert jó pár év eltelt azóta, amióta azokat beküldted. És mióta ilyen leckebesorolós, osztályba besorolós helyzet van nálunk, nekem meg kellett hozni egy döntést, abban a kérdéskörben, hogy mit kezdjek a régi beküldésekkel, mert akkoriban még nem voltak ezek osztályozva, hogy 1., 2., vagy 3. osztályos lecke - kialakult egy viszonylag stabilnak nevezhető struktúra, és én akkor úgy döntöttem, és ma is kitartok e mellett a döntésem mellett, hogy visszamenőleg nem fogom őket besorolni. Tehát, akik anno megoldottak bár egy-két leckét, és abban tökéletesen rendben lévő leckék voltak, nézzétek el nekem, hogy nem mentem vissza ezeket újból végiggondolni. Egyrészt borzasztó nagy meló lett volna ez a dolog, másrészt meg azt gondolom, hogy azokkal szemben, akik már az új struktúrában kezdtek el dolgozni, nem is biztos, hogy szerencsés lett volna, ha valami régi dolgokat én újból rágok, merthogy mindig előrefelé nézünk. És ez a dinamikája ennek a helynek. Talán. Úgyhogy köszönöm szépen, ez 3 csillag, megvan a csend lecke, és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: