TALÁLT CSENDÉLET 2

TALÁLT CSENDÉLET 2

2013.01.19.

Érdekes, izgalmas az a képi helyzet, amit látunk, itt megint a fehéregyensúly kiegyenlítésével vannak gondjaim, ez a kékes fátyol eltüntetendő lenne szerintem, mert gyengíti, bágyadttá teszi az egészet. A ritmusok, amiket megláttál és megfigyeltél nagyon jók, de amit az előző képnél is mondtam a talált csendéletre, azt tudom itt is megismételni: a talált nem azt jelenti, hogy nincs mit rendezni, igazítani rajta. A találtság akkor érvényes, ha a kompozíció, a megfigyelés, az érzelmi viszonyulás az, amire rácsodálkozunk, de a magunk élményanyagát, tapasztalatát felhasználva, mint „szakmunkás”, kijavítjuk azokat a dolgokat, amiknél kompozícióban, folthatásban egyenlőtlenségek jönnek létre. Ez lenne az a feladat, amit végre kell hajtani, ez nem megkerülhető. Most, ebben az esetben, a kép bal felső részénél, a széktámlánál kilyukad ez az egész, ha azt a kis kórót odébb mozdítjuk, ami a locsolókannánál fölfelé kandikál, akkor azt a felületet is tudtuk volna takarni, ráadásul akkor nem vágjuk el ezt a gömbformát, amit a locsolókanna létrehoz. A kép jobb szélénél pedig olyan ritmusok indulnak el, amik elviszik a figyelmet, ott létrejön egy barnás valami, az talán egy másik növénynek lehet a szára. Lehet, hogy ha ott egy vágást hozunk, és azt az egy centit már nem használjuk a képen, akkor igaz, hogy kimozdítjuk a középpontból a széket, de ez lehet, hogy jót is tett volna neki, kevésbé lenne didaktikus a megoldás, a tömegelhelyezés is indokolná ezt a kimozdítást, és akkor már egy olyan formai játékot kapunk, ami izgalmas és stabil. Most a fókuszt folyamatosan elviszi a jobb szél felé az, hogy ott egy új formai játék elindul. Ezt tudom mondani ehhez a képhez pluszban, mindazzal együtt, amit az előző csendéletnél elmondtam. (hegyi)
értékelés:

TALÁLT CSENDÉLET 1

TALÁLT CSENDÉLET 1

2013.01.19.

Nagyon érdekes az, amit Sándor itt megfigyelt, de azzal nem teljesen tudok mit kezdeni, hogy ez nincsen színben kiegyensúlyozva. Valamiért hagyta Sándor, hogy a kékek eluralkodjanak ezen a képen - a doboznál lehet ezt a legerősebben észrevenni, de a krómnál is. Ezt azért kell, hogy elmondjam, ennek azért van szerepe, mert a dolog egyébként nagyon is a valóságról akar mesélni és jó ritmusokkal teszi mindezt. Ugyanakkor én azt mondom, viszont ha elvisszük ezt az egészet tónusban és nem színhelyes, akkor egy olyan ajtót nyitunk ki, amin nagyon messzire kéne ahhoz menni, hogy újból érvényes üzeneteket kapjunk. Egyszerűbben fogalmazva, el lehet torzítani a színeket, de annak kell valamilyen miértjének is lenni. Akkor érvényes újból ez a dolog, hogyha megtalálunk egy olyan belső világot, ami a torzított színekkel dolgozva tud hozni egy üzenetet. Még egy dolog, amit hozzá szeretnék tenni. A cím azt mondja, hogy ez egy talált csendélet, és itt ez nagyon valószínű, hogy ez így is van. Egy problémám van, a kép felső részénél, a ládákban valószínűleg gyümölcs, vagy krumpli stb. lehet, de ott az elkezd, mint ritmus bekapcsolódni miközben hát ez a találgatás az, ami gyengít a képen. A felső 4 mm-t érdemes lenne levágni, sokkal rendezettebb és nyugodtabb lenne ez a kép. Más. A Csendélet leckével kapcsolatban Sándorral volt egy beszélgetésünk, hogy mennyire érvényesek a talált képek a csendéletnél. Demeter hanganyagára utalt Sándor, hogy Demeter hozzám képest lényegesen megengedőbb a talált képekkel a csendéletnél. Szerintem itt másról van szó. Arról, hogy Demeter fogalmazása, ahogy ezt az egész kérdéskört felveti, sokkal inkább szól a saját belső világának törvényeiről. Ebben a belső világban maga az alapállás az, amit a Demeter nem említ; de ismerve a munkáit - nekem viszonylag hosszú ideig volt szerencsém dolgozni mellette mint segítő - azt kell, hogy mondjam, ez olyan szintű alapvetés, amit ő, mint evidencia nem említ. Ez az alapvetés az, hogy mindenhez hozzányúlt. Nem volt olyan portré, olyan szituáció, amiben ő csak a kamera mögött állt volna: odament, megigazította az inget, rászólt a modellre hogy húzza le a zakóját, de még a macskánál is kivette a szeméből a csipát vagy egy csendéletnél akár, ha kint a kertben talált valamit, biztosan odament és hajlított kettőt a fűszálon vagy kivette onnan azt a leesett fenyőtűt amit zavaró volt, szóval olyan nem fordult elő, hogy ne ellenőrizte volna a keresőben, hogy mi az, amit lát, és ezt ő maga esztétikai módon kereste. Tehát ha itt most a talált csendéletet veszem, akkor a találtság mindig arról szól, hogy az amit találok, az egy témafelvetés. A sors, a véletlen dob elém egy lapot, hogy na tessék. Mint a pókerben, leosztja, na ezzel mit csinálsz gyerek? Erre mondhatja az ember, hogy beszállok a játékba, vagy azt mondom, hogy cserélek: kérek egy új lapot valamelyik helyett. Ez a kontroll. A kontroll nem csak a képhatár kiválasztására szorítkozik. Itt ez például tökéletesen jól megtörténik. A találtság abban érhető tetten itt, hogy van egy olyan esztétikai része a képnek, ami ellentmond az egésznek. Van egy olyan képelem, amit érdemes lett volna felülbírálni. Szerintem ez a képelem a harmadik láda és az azon lévő papír. Ilyenkor van az, hogy meglátja az ember ezt a képet: oké, ez egy érdekes és izgalmas rendszer. Aztán ebben megnézem, hogy ez a felső láda hogyan tud esetleg úgy szerepelni, ha elforgatom vagy másik oldalát keresem, ahol nincs rajta ez a papír, és akkor mi történt volna? Lenne ott egy viszonylag nagyobb tömegünk, ami egy geometriai téglalapokkal dolgozó rendszert hoz létre, és ennek lenne ellenpontja a narancsokkal és a paradicsomokkal - kerek formák -létrejövő ellentétpár. Ebbe belezavar a papírrész. Szóval ha veszem meg a színproblémát - utóbbi viszonylag könnyen korrigálható - és a képhatár kijelölést, akkor ez műr három együtt, és most Sándor így ez nekem végeredményében 1 csillag, érdemes lett volna ott azt a ládát rendbe rakni, hogy meglegyen a három. (hegyi)
értékelés:

UTAK ÉS TARLÓK MATERA ÉS MONTESCAGLIOSO KÖZÖTT

UTAK ÉS TARLÓK MATERA ÉS MONTESCAGLIOSO KÖZÖTT
UTAK ÉS TARLÓK MATERA ÉS MONTESCAGLIOSO KÖZÖTT
UTAK ÉS TARLÓK MATERA ÉS MONTESCAGLIOSO KÖZÖTT
UTAK ÉS TARLÓK MATERA ÉS MONTESCAGLIOSO KÖZÖTT
UTAK ÉS TARLÓK MATERA ÉS MONTESCAGLIOSO KÖZÖTT
UTAK ÉS TARLÓK MATERA ÉS MONTESCAGLIOSO KÖZÖTT
UTAK ÉS TARLÓK MATERA ÉS MONTESCAGLIOSO KÖZÖTT
UTAK ÉS TARLÓK MATERA ÉS MONTESCAGLIOSO KÖZÖTT
UTAK ÉS TARLÓK MATERA ÉS MONTESCAGLIOSO KÖZÖTT

Matera-Montescaglioso, 2012.10.06. (Az „Úton” sorozatból)

Egy viszonylag bőbeszédű sorozatot kapunk. Azért mondom ezt, mert miközben abszolút egyetértek azzal, hogy egy fotóetűd megengedi azt, hogy számosságában nagyobb mennyiségű képpel dolgozzunk és igényli is azt, hogy ebben legyen egyfajta dinamika, nem minden képnél érzem azt, hogy ez esztétikai vonalon olyan szintet tudna képviselni, ami egyenrangú a többivel. Rögtön itt van az 1. kezdőkép. Teljesen értem, hogy miért fényképezte le Sándor, ennek az egésznek van egy nagyon furcsa ritmikája, de annyira sok képelem került a képmezőbe, hogy ez egyszer csak elfáraszt. Nem kezdem el sorolni, hogy mi mindent lehet látni - a dombokkal, azok különböző színeivel, a fákkal, ezzel a nagy betontömbbel, a terelőtáblával, a földön lévő koszokkal, a kövekkel, azok árnyékaival, ezzel az egész betonlappal ami szét van repedve, meg még ott hátul látok ott valami nem tudom valami tábla, meg az út, aztán annak az elágazása -, annyi minden van ezen a képen egy kockába sűrítve, hogy egyszer csak elfárasztja a nézőt. Most én ennél a képnél ezt érzem. A 2. kép ilyen szempontból lényegesen összefogottabb. Segít maga ez a mezőrész, ami nagyon szép fényviszonyok között, nagyon jól strukturált, de azt kell hogy mondjam, hogy az előtér az, ami engem itt bánt. Ott már olyan tónusok is bekapcsolódnak, amik nem teljesen tiszták, gondolok itt a már majdnem feketébe hajló saras részekre, ezek nekem idegenek ettől a képtől. A 3. kép nagyon szép, esztétikus megfogalmazás. Talán itt is azt mondom, hogy a képnek az előtere és az abban lévő rögökből kicsit kevesebb is elég lenne. A 4. kép nagyon erotikus, nagyon érdekes ezekkel a dombokkal, nagyon izgalmas asszociációkat indít el. Az 5. kép kevésbé összefogott nekem ezzel a dombbal, várral és levegőrétegekkel. A 6. kép szintén egy nagyon szép ritmus, a képhatár szorít jobbról és balról, hogy ez a ritmus ki tudja élni magát, meg tudjon jelenni a maga formájában, amennyit igényelne. A 7. kép nagyon jó tömegelhelyezés, bár itt is azt mondom, hogy a négyzetes forma nem biztos, hogy optimális ehhez. A 8. kép szintén nagyon izgalmas, bár itt érzékelek egy olyan technikai torzítást, ami kérdéses számomra. Az, hogy mennyire szükséges, valószínűleg a négyzetes forma az ami fölülírja, a záró, 9. képnél szintén úgy érzem, hogy valami olyan torzítás jött létre, ami ahhoz kellett, hogy ebbe a négyzetes formába az egész struktúra beleférjen, de ettől egy kicsit furcsa lett az egész, természetellenesnek hat. Az egészre összességében azt tudom mondani, hogy nagyon szépek ezek a fények, ezek a ritmusok, de valamiért úgy látom, hogy Sándor beleszerelmesedett ebbe a négyzetes formába, szép lassan én azért szeretném megfogni Sándor kezét és ebből kihúzni. Azért mert most úgy érzem, hogy a didaktikus formakeresés és formatartás azzal együtt, hogy a négyzetes kompozícióhoz ragaszkodunk, kárára vált a képsornak. Nem egy esetben érzem ezeknél a képeknél, hogy akkor tudnék igazán gyönyörködni bennük, hogyha meghagyta volna Sándor azt a líraiságot, amit most ez a feszes formakeresés nekem lerombol. Lehet, hogy azt akarta Sándor kiküszöbölni, hogy ne menjünk át egy giccses csöpögős helyzetbe, értem de én azt gondolom, hogy ez a kiválasztással is megtörténhet és nem csak azzal, hogy a forma által feszítek rajta egyet. Jó lenne, ha kapnék valamilyen iránymutatást arra nézvést, hogy miért van az, hogy Sándor ezekkel a négyzetes formákkal ilyen nagy mennyiségben foglalkozik. Ha ez egy projekt, ami ezt igényli, azt viszonylag el tudom fogadni, de akkor ez a képsor erre nem alkalmas. A képsor egyébként olyan képeket is tartalmaz, amiket abszolút 3 csillagos képnek gondolok, de Sándor itt nem egyesével küldte be, hanem ebben a ritmusban, én ezt egy tudatos és felelős alkotói döntésnek tartom, márpedig ha így van, akkor az összességében amit kapok ettől a képsorozatról, az nekem most azt mondja, hogy ezt visszaadnám átgondolásra, hogy mennyiben érvényesek ezek a technikai trükközések most. (hegyi)

ÚTON 2 (LYUKAS SZÉK)

ÚTON 2 (LYUKAS SZÉK)

Matera, 2012.10.02.

Nagyon érdekes, hogy kinek, mi kelti fel az érdeklődését. Miközben tálcán kínálja Sándornak a véletlen vagy a valóság a lakókocsi üvegében tükröződő tájat, és ennek a tájnak valamint a valós tájnak a párhuzamából adódó lehetőséget, a 10 ujjamat megnyalnám, ha én ezen dolgozhattam volna, Ő nem ezzel foglalkozik, ez csak úgy lazán oda van téve. Olyan furcsa tapétaszerű az egész. Az ő figyelmét nem ez kötötte le. Ez ott van és korrekt, de továbblép, és azt mondja, hogy ez a madárszárnyú szék felület az, ami engem érdekel. Attól, ahogy ez az egész ebben a tört felületű terméskő borítású helyzetben megjelenik, és még ide bekomponálódik az autó orr darab is, az egésznek van egy fáradt hangulata. Abszolút érzem azt, hogy ez egy itt felejtett, magára hagyott szituáció, ami valóban utószezon, ami valóban a már csak véletlenül betoppanó turistának adatik meg, hogy nem a szépségre utazunk és nem arra, hogy eladjuk azt, amit el lehet, és nem a kényelemre, hanem igenis erre a törött székre ebben a fáradt fényben. Van ebben egy nagy adag magány és lemondás is. Ugyanakkor van egy kis pajkosság is abban a fényviszonyban, amiben ez készült, úgyhogy ez egy nagyon érdekes és Sándoros megoldás. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

UTÓSZEZON 4 (CSÓNAKTARTÓ)

UTÓSZEZON 4 (CSÓNAKTARTÓ)

Bisceglie, 2012.10.01.

A vízi élet, a vízitúrázás az én világomból kimaradt eddig, és ahogy ismerem magam, lehet, hogy ez így is marad, mert a víz nem az én lételemem. Ezeket a csónakhordó szerkezeteket én a Rómaifürdőn figyeltem meg, hogy ezek mennyire furcsák és mennyire szürreális az, hogy ilyen tákolmányokkal hozzák létre ezeket a dolgokat, nekem ez ezért érdekes dolog. Érdekesek azok a kis buborékok, amik ennek a vastraverznek a kerekeivel meg a hordózó eszköz kerekeivel meg a lámpaburával létrejönnek. Olyan, mintha szappanbuborékok lennének. Nekem ez felkeltette a figyelmemet, és gondolom, hogy te érdeklődésedet is valami hasonló kelthette fel. Ez egy jó ritmus és jó megfigyelés, és köszönöm szépen. Megadom a három csillagot, és meg van a leckemegoldás is, mert tárgyfotó, még akkor is, ha szürreális. (hegyi)
értékelés:    

UTÓSZEZON 3 (KANDELÁBER)

UTÓSZEZON 3 (KANDELÁBER)

Bisceglie, 2012.10.01.

Az ember olyan furcsa asszociációs rendszerrel megáldott lény, aki keresi a párhuzamot az énképe és a környezet között, mindenben próbálja meglátni az emberit. Nem véletlen, hogy az autóknak arca van, és akkor azt mondjuk, hogy a szeme, a szája, miközben azok lámpák meg hűtőmaszkok, de mégis próbáljuk fölfedezni benne azt, ami magunkra hasonlatos. Ennél a képnél is ezt érzem. A kis kackiás szemecskéivel, a két lábbal, az egész sárga rész, mint egy nagy száj, tényleg van az egésznek egy ábrázata. Ettől furcsa az egész, hogy nézegetem, és figyelem, hogy ezek drótok, kapcsolószekrény és korlát, és közben meg azt látom, hogy ez egy vidám kép és mosolyog ez az egész. Furcsa, hogy ezt a hatást mivel érted el. Gondolom én, hogy a forma által adott szükségszerűség, hogy torzított az egész, és a körök nem teljesen körök, de ez nem olyan nagyon zavaró. Talán belefért volna annyi humor még, hogy a kerekesszékkel valamit kezdjünk. Itt a kép bal oldalánál, a nagy sárga felületnél ezeket a kerekeket, még ha csak töredékként, de el tudnám képzelni. Nekem ott egy kicsit üres maradt ez az egész. (hegyi)
értékelés:

BÚCSÚ APÚLIÁTÓL 7 (ROMEO & GIULIETTA)

BÚCSÚ APÚLIÁTÓL 7 (ROMEO & GIULIETTA)

Locorotondo, 2012.10.23.

Nagyon furcsa ez a kép attól, ahogy a perspektíva ábrázolódik, olyan érdekes az, hogy feszültséget hordoz a széttartó vonalak aránya és hatása, az, hogy az objektív torzításától miképp torzulnak ezek a felületek, maga a tömegelhelyezés, nagyon határozott kontúrokkal rendelkező tömegeket kapunk, viszonylag kevés képelemmel dolgozik Sándor. Azt most bemondásra kell elhinnem, hogy a két fiatal, aki a képen van Rómeó és Júlia, miközben a hangulat megvan, de érdekes, fanyar csavarás a történeten az, hogy a kerekesszék ott van a képen. Megint azt a kettősséget érzem, amit az előző képednél, hogy a tömegelhelyezés abszolút indokolt, tökéletesen rendben van, és ha csak ezt nézem, akkor ez egy kiválóan komponált kép, miközben ha a sztorit nézem, akkor az, hogy ilyen kis bolha méretűek a szereplők, ettől olyan szinten távolságtartóvá válik az egész, ami nekem nem biztos, hogy indokolt. Nem tudom, hogy mennyire instruálható a modelljeid, mennyire lehetett volna ebbe beleavatkozni, de én azt gondolom, hogy ha közelebb lennének, akár még kihasználva azt is, hogy a lépcsőn a perspektívával is lehet játszani, talán akkor hozzám is közelebb kerülne ez az egész. Most nekem inkább olyan, mintha meg lenne ez a kép, és a humor részét az adná, hogy ottfelejtetted a kerekesszéket, és ezek az olasz rosszcsont, vásott kölykök már nézik, hogy mit lehet az ottani Ecseri piacon ebből hasznosítani. Szóval furcsa, de nem egészen azt az élményt hozza nekem, mint amit te itt írsz az alcímben. Nekem ebben több gyermeki humor van, mintsem a Rómeó és Júlia történetnek a drámaisága. Nem érzem most ezt a párhuzamot olyan erősnek. Azért vagyok bizonytalan, mert a kompozíció abszolút három csillagos, de a történetmesélés nem, emiatt kettő csillagot adok. (hegyi)
értékelés:

LITURGIA 10 (DE PROFUNDIS)

LITURGIA 10 (DE PROFUNDIS)

Matera, 2012.10.09.

A latinos műveltségem enyhén hiányos, ezért utána kellett néznek pontosan ennek az értelmének, hogy a mélységből, a mélyből jelentéssel bír a zárójelbe tett címrészlet, és ez abszolút rímel arra, amit a képen látunk. Van egy hátterünk, mondható ez is üzenetértékűnek, egy kicsit a bábeli zűrzavarra és annak ábrázolására hasonlatos, amit a háttérben látunk, nagyon jellemző építkezési stílus. Aztán látjuk Sándort, mintha egy vásáros lenne, aki kirakta a kis portékáit, és majd csomagol haza a vörös lepellel, kászálódik föl a főszereplő a földről, olyan, mintha megpihent volna, de mégis van egy fajta vádló érzet is a tekintetében. Az egésznek a ritmikája megadja ezt az értelmezést. Egyetlen egy dolog, ami nagyon érdekes kérdést vet föl, és visszahúz a valósághoz (ami nem biztos, hogy baj) ez az oszlop. Gondolom nem véletlenül került a képre, és nem véletlenül ebben a kompozícióban szerepelteti Sándor, hiszen ha egy kicsit odébb pakolja le a maga holmiját, akkor ez kihagyható lett volna, de ez az oszlop az, ami még inkább fókuszál, hiszen nagyjából oda érkezik, hol a főszereplőnk van. Tehát mint tömeg, őrá helyezi a súlyt, és ez a figyelemfelkeltés szempontjából fontos. Dinamikában, kompozícióban is rendben van, úgyhogy ez a része eddig értelmezhető és oké. Ami kérdés, az, hogy ez a Magány, hiány leckébe került, amire utalhat az üresen hagyott nagy vörös drapéria, vagy az, hogy az előtérben az egész szituációs játék, amit Sándor berendezett, nem egy társas helyzet, mert nagyon szűkre van véve a tér, tehát nem is várhatunk besétálni semmilyen más szereplőt, ez a színpadi tér egy zárt tér. Mindezzel együtt az az érdekes, hogy amit eddig elmondtam az mind hiába, mert valahogy én mégis külön nézegetem azt, ami az előtérben történik, és utána, amikor ezzel végeztem, akkor átteszem a szemlélődés súlypontját a háttérre. Akkor azt kezdem el figyelgetni, a kis erkélyt, a lépcsőket, a házakat, a kis utat, ami kanyarog az épületek mellett, aztán megint visszanézek az előtérre, és ezt a kettősséget, mint egy mérlegen billegve súlyozom magamban. Ez biztos, hogy ad dinamikát ennek az egésznek, csak nem tudtam még eldönteni, pedig egy jó ideje nézegetem már ezt a képet, hogy milyen következtetésre fogok jutni. Nézegetem elől, nézegetem hátul, miért nem ezt, miért nem azt, és nem jutok tovább. Valószínű, hogy bennem fog ez egyszer lecsapódni, de még ez nem következett be, úgyhogy várakozásteljes a kép, az biztos. (hegyi)
értékelés:

BÚCSÚ APÚLIÁTÓL 6 (ÖNARCKÉP ALBEROBELLOBAN)

BÚCSÚ APÚLIÁTÓL 6 (ÖNARCKÉP ALBEROBELLOBAN)

Alberobello, 2012.10.25.

Nagyon örülök ennek a képnek azért, mert van egy ritmus, amit Sándor fölvázol nekünk, amibe behív minket. Nagyon széles spektrumon kommunikált eddig az érzelmeivel, és most egy konkrét, tárgyias megközelítést kapunk, nagyon szép fényekkel, nagyon jó rajzos háttérrel, de nagyon konkrét, tárgyias önábrázolással. Nincs se Barbie baba, se lepel, se meghatározó olasz táj, hanem az egész valahol egy olyan üzenet, ami az alkotóról mesél, arról, hogy mintha egy színpadi produkció közben beleshetnénk a kulisszák mögé. Játszom én itt nektek, mutatom én itt nektek a magam érzelmi kötődését ehhez a helyhez, de azért elfáradtam egy kicsit, és nézzétek el nekem, de itt ülök most ebben a székben és ez vagyok én. Van ebben az egészben – azon kívül, hogy egy nyugalmas képet kapunk – némi feszültség, mert ha a perspektívát megfigyeljük, ahogy ez az egész ábrázolódik, vagy azt, ahogy ezek a vonalak tartanak valahová a háztetők felé, ez egy élére állított háromszög, ebben van feszültség. Tehát miközben egy nyugalmas képet kapunk, Sándor azért játszik velünk most is azzal, hogy egy nagyon a háttérben megbújó üzenetet is elindít. Megpihentem, de megyek azért tovább a magam útján, kell ez a kis pihenő, ez vagyok én, de hív engem ez az egész munka és megyek tovább. Nekem ez jött le ebből a képből, nem tudom, hogy mennyire elfogadható. Talán én itt az úttestnél valami kis játékot még várnék. Most annyira visszafogtuk magunkat, korrektek vagyunk, de valahol elveszítettem a fonalat. Talán a macska az, aki mint szereplő ezt az egész rendet felborítja. De azt gondolom, hogy ennek a szerepe most nekem kicsi. Lehet, hogy én szűkebbre vágnám az egészet, az égből is kevesebbet adnék, a háztetőnél már elvágnám a dolgot, az előtérből is kevesebbet adnék, akár a képnek a jobb oldalából is kevesebbet adnák, ott a házszám mögött már nem sokkal lehetne vágni - magyarán én feszesebbre hoznám, hogy még nagyobbat rúgjon rajtunk ez az egész. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

LITURGIA 9 (HAJNALI ÁHITAT)

LITURGIA 9 (HAJNALI ÁHITAT)

Matera, 2012.10.08.

Attól függetlenül, hogy a kép két jól elkülönülő fénytani helyzetet mutat, mégis egységesnek érzem az egésznek az életigenlő, kirobbanó hangulatát. Minden a középpont felé mutat, minden oda irányít, és nem is tudnánk mást figyelni végül, mint a szobrocskát, miközben az egész hangulatában nekem nem az áhitatot hozza elsősorban, hanem nagyon is földi örömöket. Jó, hogy csillan a drapéria a kocsin, és kiválóak az árnyékok is, amin viszont még picit utómunkáznék, az az árnyékban lévő részek, mert ott a középtónust feljebb hoznám, hogy maradjon árnyék, de azért abban is legyen több erő és dinamika. Viszont itt most a négyzetes szerkesztés ellene mond a tárgyaknak és tömegeknek, én kizárnám az eget, mert bár a széken annak kékje is visszaköszön, de tónusában kivisz a képből. Avagy ha ragaszkodunk a jelenlétéhez, akkor két-három fokozatnyit sötétebbre venném. Ünnep ez, de nekem inkább termékenységi ünnep, valami dús érzelemé, ami persze nem mond ellent, csak kis fricska érzetet ad az áhitathoz. (hegyi)
értékelés:

MASZKULIN-FEMININ, Hegyi Zsolt-2012.12.28. 11:20

MASZKULIN-FEMININ
MASZKULIN-FEMININ

Budapest, 2012.12.06.

Sándor, ez nekem inkább ilyen leltár fotó, amikor a múzeumi darabok között fényképezünk, és azt mondjuk, hogy II. századi maja ábrázolás Azték kincsek sorozat 2. Azért, mert kiragadtad a környezetéből, de beletetted egy színvilágba, ami szépen plasztikussá is teszi ezt az egészet, de olyan erős ez az üzenet, amit ez a szobor képvisel, hogy lerúg magáról minden mást. Ez nem azt jelenti, hogy ez a szobor nem megfotózható, de nem csendélet. Valamilyen érzelmi kötődésed biztos van ehhez a szoborhoz, és ha ezt erősíted föl és fogalmazod meg képileg, akkor meg fog születni az, amit keresel. Most ebben a képpárban ez nem történik meg. Értem a maszkulint, a feminint is, de most inkább ez egy vicces utalás lehetne akár a világvége őrületre, ami körülvett minket, akár ennek az újabb magyarázatára, hogy egy új világ indul el, szóval erre az egészre lehetne ez egy jó ritmus, de most, amit a képen látok, az nekem csendéletnek kevés, és arról sem vagyok teljesen meggyőzve, hogy tárgyfotónak ez működik. Van ez a szőnyeg háttér, amin van egy szobor, majd van egy kavics (ez önmagában rendben lenne), majd vannak ezek a kék gyurmák, amik nekem már sok, elvisznek engem ebből a hangulatból. Amíg csak a szobor meg a kavics van, addig még rendben van, addig van egy párhuzam, de ezek a kék hengerek nem jönnek nekem annyira be. (hegyi)

BOLDOG KARÁCSONYT DEMETERNEK, MINDENKINEK

BOLDOG KARÁCSONYT DEMETERNEK, MINDENKINEK

Én ezt a képet nem nagyon elemezném, mert ezeket az üzeneteket, amik érzelmi megközelítésből keletkeznek, nem érzem tisztemnek, hogy nagyon szétcincáljam, mindazzal együtt, hogy ez egy nagyon aranyos és kedves kép. Ez a kutyus itt a háttérben a maga esetlenségével és játékmackó jellegével nagyon aranyos és kedves üzenet. Szóval a kép abszolút rendben van, csak hadd ne kelljen nekem ezt most elemzéssel értelmeznem. Köszönöm szépen, Demeternek is mutattam, neki is nagyon tetszett, és köszönöm az összes látszóteres nevében. (hegyi)

LITURGIA 8 (A CAPELLA)

LITURGIA 8 (A CAPELLA)

Matera, 2012.10.07.

A Barbie testvérek újabb szereposztásban jelennek meg ezen a képen. Van ebben az egészben egyfajta bábfilmes jelleg, ez a széttartó vonalaktól, a meghúzott horizonttól, a kép játékosságától is van, de olyan, mintha egy díszletét kapnám egy mesefilmnek. Egyetlen egy dolog, ami most itt problémát okoz nekem: nem látom, nem érzem, hogy hol és ki lehet a főszereplő. Abban se vagyok biztos, hogy honnan kéne neki feltűnni, honnan várjam: a sikátorból, az ablakból kihajolva, vagy az előtérbe begurulva? Ez most nekem egy kicsit üres, ez egy színpadi terep, ahol már a kórista lányok ott vannak, de a főszereplőt még nem látom. Van ettől egy várakozással teli feszültség a képben, de most ez nekem kissé vázlatszerű hatást hoz, ezért egy csillagot tudok adni. (hegyi)
értékelés:

A PECSA

A PECSA

Iványi Gabriellának egy kis hazai.
Budapest, 2012.09.01.

Sokat voltam én itt a Petőfi Csarnokban, egészen őrületes hely volt ez a 80-as években is, akkor új volt, progresszív, és ahhoz az ízlésvilághoz tartozott, amihez a Kőbánya-Kispesti metróállomás is, ezekkel a nagy műanyag felületekkel, amik voltak rajta az egész egy furcsa falanszter volt, de ahhoz, hogy koncerteket lehessen benne tartani, ahhoz, hogy a Ligetben legyen egy szórakozóhely nagyon is megfelelő volt. Azért olyan nagy baráti érzéseket az ember nem tudott vele létrehozni, erre nem volt alkalmas, talán a barnák miatt, talán a sötétség miatt, ami belül fogadta a látogatót, az egészben volt egy elidegenítő, távolságtartó érzés, de ettől függetlenül a mai napig fennmaradt. Túl sok gondozást nem kapott, ezért megpróbálták kortárs képzőművészek, graffitisek ezt az egészet feldobni, sikerült, amennyire sikerült, ennek látjuk egy lenyomatát. Ez egy izgalmas kép lenne akkor is, ha nem hagytad volna meg a háromszöget a kép felső részénél. Értem én, hogy ez neked hozzátartozik a képhez, mégis azt mondom, hogy mint kompozíció, nekem izgalmasabb lenne enélkül. Szépek a formák, de az égnél nekem kilazul az egész. A megoldás rendben van, három csillagot adok. (hegyi)
értékelés: