Úton

Úton

Takács Zsolt emlékére... Jó Utat Viking!

Nehezen elemez az ember ennyire személyes üzenetet, Dávid nézd el nekem, hogy most nem megyek bele semmiféle kompi-teknó vonalba, meg, nem is nagyon volna mibe. A kép kettőssége, amit fénnyel jelzel, nagyon mélyen ábrázol, fény innen, fény ott, és a kettő között az alagút. (hegyi)
értékelés:    

Gyanusítás

Gyanusítás

Izgalmas térosztást látunk, nagyon jó az a ritmus, amit Dávid itt létrehoz. A kép szinte minden eleme fontos és jelentéssel bír, hozzáad ahhoz a történethez, amit Dávid itt elindít. Nagyon jó ez a konstrukció és a megfigyelés is. Függetlenül attól, hogy mi a technika, valószínűsítem, hogy ez valami kevésbé szofisztikált fényképezőgép, de a ritmus nagyon jó. Az az izgalmas benne, hogy miközben ezt az árnyékritmust megfigyelte Dávid, hagyta, hogy begyalogoljon a képbe ez a macska, magyarán azt, amit lehet, hogy más hibának tekintene, és megvárná, amíg kimegy, vagy elzavarná, Dávid pontosan ráérzett arra, hogy ennek a képnek értelme akkor van, ha ez a macska a képen van. Játékos, könnyed, és ez az izgalmas az egészben, hogy miközben nagyon határozottak és szigorúak ezek a formák, pont ettől a játékosságtól válik elviselhetővé ez az egész. Köszönöm, és Dávid, légy szíves, ne hanyagold a Látszóteret, szükség van a munkádra. (hegyi)
értékelés:

Mama, Megjöttünk! Engedj be!

Mama, Megjöttünk! Engedj be!

Nem maradhattam ki a telo-fotos játékból.

Jó ez az önreflexió, a szó átvitt és valós értelmében is ezen az üvegfelületen. Tetszik, ahogy tulajdonképpen ettől a tükröződéstől látok be az ablakon, és közben a hátteret is látjuk, hogy honnan jövünk, a fákkal, és még ráadásul az alkotót is látjuk, ahogy kreálja a képét. Jó az ötlet, és az kifejezetten jó, hogy a főszereplő keresztrejtvényfejtés közben még telefonál is, szerethető, abszolút egyértelműen érthető, és jó üzenet. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, még akkor is, ha mobillal csináltad. Ez egy nagyon erős kép, és az a legfőbb ereje, hogy könnyed. (hegyi)
értékelés:    

Vihar

Vihar

Őrületes képeket kapunk Dávidtól, amikor egészen elképesztő hangulatokat tud nagyon könnyedén idetenni elénk. Ennél a képnél van némi pontatlanság a vágásnál. Értem én ezt a négyzetes kompozíciót, meg lehet ezt nagyjából tartani úgy is, ha a képnek a bal oldalán levágjuk ezt a furcsa formát, ami elindul, ami nem tudom, hogy mi akar lenni a korlát mellett. Ennek a jelentős részét le lehetett volna vágni, az sem lenne baj, ha a korlát nem lenne meg a maga teljességében. Ha meg akarjuk tartani a négyzetes kompozíciót, akkor a kép tetejéből simán lehet ugyanennyit vágni, még lehet, hogy jobbat is tesz a képnek, ha kicsit kimozdítjuk a középpontból ezt a két széket. A ritmus és a meglátás nagyon jó, nagyon tetszik, erős üzenete van ennek, hogy mit keres az a fickó ott a padnál, és mit akar csinálni. Megadom rá a három csillagot, és várom Dávidtól a véleményt a vágással kapcsolatban. (hegyi)
értékelés:

Mimikri

Mimikri

Nagyon izgalmas az, amit itt látunk a poncsóval meg azzal a lenyomattal, amit kapunk. Aki ezt kitalálta, hogy teherautónyomot köt a ruhába, le a kalappal előtte, úgyhogy jó ez a párhuzam. Nem tudom, hogy mennyire volt sáros, meg a modell mennyire alkalmas rá, de lehet, hogy érdemes lett volna ezt egy ülő pózban megörökíteni, bár ezek a lábak, ahogy megjelennek a képen, ez is nagyon beszédes. A Humor leckébe is megállná a helyét a kép, jók a ritmusok. A kép bal oldalából én vágtam volna. Ha már így belekomponálunk mindent, akkor ezek a ritmusok akkor izgalmasak, ha nem fogunk falsot, és kép szélén futó keréknyom annyira sima és egyszerű, abban annyira nincs ritmus, hogy az nekem leválik a képről. De a három csillag megvan, mert a rezonanciát nagyon jól teljesíti. (hegyi)
értékelés:

(Cím Nélkül)

(Cím Nélkül)

XLI. Műszaki Felsőoktatási Sportnapok, 2010. Pécs [(kép, a 2012-es női NB1 bajnoki döntő mérkőzés sorozat figyelem felhívására.. 2. meccs csütörtök, 18 óra)]

Nem egy egyszerű dolog sportot fotózni, és ennél a képnél pontosan látszik, hogy mik azok a problémák, amik felvetődnek. Tudnunk kell ábrázolni, hogy milyen sporteseményről van szó. A nézőnek be kell tudnia viszonylag gyorsan azonosítania, hogy ez kézilabda, kosárlabda, teremfoci, vagy micsoda. Itt, azzal, hogy a kosár ábrázolva van, ezt egyértelművé teszi az alkotó a leirat nélkül is. Az is jó, hogy látszik, hogy ez csapatsport, tehát a mezeken, a mezek tónusainak az ábrázolásán látszik az, hogy itt egy harci helyzet, küzdelem van. Az is egy jó pillanat, amikor ennek az egésznek a nőisége is megjelenik, mert a nők ezekben a sportokban nagyon erősen tudnak harcolni, de a gesztusok megmaradnak női gesztusoknak, tehát az, ahogyan a fekete ruhás hölgy becsukja a szemét, és fél attól, hogy képen lesz törölve véletlenül, ez szerintem egy nagyon jó pillanat. Ami viszont gond és problémája ennek a képnek, az, hogy meg kell figyelni azt, hogy bizonyos mozgások mekkora intenzitással jelennek meg, hogy azok benne maradjanak a képben. Itt most két kéz is amputálódik, ez nem jó, miközben a pillanat megragadása rendben van, de a képkivágás nem lett lekövetve. Azért fontos, hogy ezt így el tudom mondani, mert a sportfotónál a feladat az, hogy belehelyezkedjünk abba a szituációba, ami az adott sportra jellemző. Meg kell ismerni a szabályait ennek a sportnak, hogy tudjuk azt, hogy mikor van esemény, mert egy kívülálló nem tudja azt, hogy mikor futnak lesre, mikor van cserejátékos behívva, hogy mikor miért fütyül a bíró, kik a sztárok az adott csapatban, ezekre mind oda kell figyelni. Ráadásul ezen kívül arra is, hogy ez mekkora intenzitású mozgás. A kosárlabdát, ha valaki ismeri, akkor tudja, hogy ott robbanásszerű sprintek vannak, nagyon gyors akciók és támadások, és ezeket nem könnyű lekövetni kamerával. Szóval minden rendben van, csak szűkre lett véve a dolog. (hegyi)
értékelés:

Mindig

Mindig

Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy jó a meglátásom, amit gondolok, hogy itt valami vakuval avagy lámpával deríthettél a kézre, ami az ablakpucolást csinálja. Nagyon érdekes és izgalmas az, hogy ez a késő délutáni, koraesti fény, ami abban különbözik a napközbeni világítástól, hogy nagyon sok benne a kék. Ezek a fények az ablakkereten, a kinti és a benti világ határát nagyon jól ábrázolják. Ez egy nagyon fontos világítástechnikai helyzet, hogy akár csak egy ilyen kevés kell ahhoz, hogy ez a megkülönböztetés ott legyen a képen. Manapság a digitális gépeknél ezt könnyen megoldjuk, mert fehéregyensúlyt állítunk, és akkor majd valami korrekt lesz. Én most örülök neki, hogy nem vagyunk korrektek. A másik, ami nagyon jó, hogy itt a házi kedvenc nem egy szépen összegömbölyödő cica, vagy egy kedvesen sétáló kutyuska, hanem harci helyzet van, olyannyira, hogy bár nyitva az ablak, és az mindig csábítja a macskákat arra, hogy a kinti világgal ismerkedjenek, de itt ő nagyon szuggerálja ezt a mosószivacsot, gondolom, hogy azt figyeli, hogy itt most mi történik, milyen játszási lehetőség adódik. Ahogy nézem, ez a cica nem egy fiatal darab, de őket is rá lehet venni egy ilyen kommunikációs helyzetre. Nagyon jó a leckemegoldás, a megfigyelés is, köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

(cím nélkül)

(cím nélkül)

Dávid, ennél azt hiszem mentél te már mélyebbre is egy-egy témában, így ez most nekem egyrészt primer, másrészt nem elég meggyőző és nem elég egyedi ahhoz, hogy képként el tudjam fogadni. Gondolom üres urnatartó, benne, vagy beletéve egy mécses, miközben a fények ellene dolgoznak, miközben az egész úgy üres, hogy nem a tér üres, hanem gondolatilag nem tudok elmerülni benne. És elkezdek szöszölni a viasznyommal, a hátfal rossz ragasztásával, a levélkével, minden egyébbel, mert ha ilyen kevés a képelem, akkor minden ami nem oda való, elviszi a figyelmet. (hegyi)

Vascsővel mentél

Vascsővel mentél

A legjobb hibaista időket idézi a kép, sejthetően nem csinált hibáról van szó, ami engem mondjuk ebben az úgymond mozgalomban zavarni tud, vagyis ha kitalálják előre, hogy de szép hiba lesz és akkor annak megfelelően rontanak, tudattal. Mert a hiba számomra akkor szép és akkor van értelme, ha hozzáad a képhez, ha általa olyan új elemmel bővül az értelmezés, vagy akár csak a kép esztétikája, ami egyébként nem volt szándék, ami attól lett képalkotó elem, hogy azt a véletlen odasodorta. És itt a másik lényeges pont, hogy adott képhez valami plusz hozzáadódjon. Itt most ahhoz a képhez, ami az alkotói szándék volt, nevezetesen hogy megörökít egy hajókázást, az élményt erősítő plusz a roncsolás, a karc, a vágás jelölése, a film sérülése, törése. Mindenki kihámozhatja a maga sztoriját, és az a kép, amire ez a réteg úgymond rákerült, lehet, hogy eleve nem lett volna valami nagy szám, de a hiba által kapott valami időtlenséget, valami tágabb teret, lírát. (hegyi)
értékelés:

Népharag

Népharag

Kifejezetten tetszik, hogy Dávid nem csak színben és nem csak a kivágatban értelmezte a szobrot saját ízlése szerint, hanem a macskakővel két új irányt is beemelt az értelmezési körbe. Egyrészt a szobor ezen része így most talpazattá vált, mint egy kiállítótermi installáció, és a kockakő lett a kiállítási tárgy, ez elemeli a hétköznapi funkciótól a tárgyat, és ebben az az izgalmas, hogy mindez épp fordítva működik, mint az alkotói szándék abban, hogy a szobor válik eszközzé és a hétköznapi tárgy emelődik fel műtárgy szintre. A másik pedig az az értelmezési sík, amiben a kockakő mint úgymond a proletariátus fegyvere szerepel, megénekelték, megfilmesítették ezt már többféleképpen, ez a letisztult formai játék most ebbe a sorba áll be, és ez is jót tesz a képnek. És van egy harmadik szál, ami inkább a szobor alkotójának szándékával áll párhuzamban, mégpedig az, hogy ebben a fényben ebben a formában a vasoszlopok mint egy-egy különös furcsa emberalak is szemlélhetővé válik, kisebbek, nagyobbak, ahogy az ember is sokféle, úgy a vasak is, ez megint jó irány. Szóval összefoglalva jól átgondolt munkát kaptunk, köszönöm. Amivel vitám van, az a leckebesorolás, mert nekem ez kevésbé épített környezet, inkább tárgyfotó, vagy kreatív fotó, mert túlmutat a statikán. (hegyi)
értékelés:

Morális devalváció

Morális devalváció

Ez lenne hát a válasz Olgára. Azt hiszem körülbelül egy irányba mutat a két dolog, protestálás, ami működik, ha ismerjük a belső mozgatóerőket. Lehet, hogy ha megoldható lett volna, akkor én jobban, erősebben, szélsőségesebben a dekomponálás irányába mozdulok, akár a bal fél kukát le is hagyva, jobbról ha van, több teret hagyva, hogy még jobban feszítse szét a keretet a komponálás és még jobban zavarja, zaklassa a nézőt. (hegyi)
értékelés:

Ultramarine

Ultramarine

Dávid, az a helyzet, hogy ezt a képet a film kerete tartja össze, ha azt levágod, menthetetlenül szétesik. Értem, hogy a káosz esztétikája izgat, de nem engedheted el a gyeplőt. A főnök te vagy a káoszban is, ha megtalálod azt, ami izgat, akkor a néződ is egyértelműen fogja érezni, amit mutatni akarsz, és nem érzi magát az erdő közepén hagyva. (hegyi)

Öregék

Öregék

Személyes és sallangmentes kép, minden macskának megvan a maga embere, ahogy látom, jó a zsánere is a történetnek. Hát igen, a fa alatt ülő nagypapával sokat nem lehet fényileg kezdeni, egy picit mintha túlmasszíroztad volna, hogy kijöjjenek a gesztusok, ennél egy árnyalatnyit kevesebb is elég lenne. Ami viszont képszerkesztési probléma, az a kerítés, mert ha picit elfordulsz a kamerával és közelebb lépsz egy lépéssel, akkor be lehet ezt talán úgy is fogni, hogy ne kelljen kilukadnia a kép oldalának. Most a jobb oldal megtöri az idillt, és ettől bekerül az értelmezésbe egy szocio árnyalat, ami innen most nekem idegen. (hegyi)
értékelés: