Munkák | Page 7 | Látszótér

Szűrés

A konyhaszekrény fotózás nem egy izgalmas területe a fotográfiának. Na de ha a mélyére nézünk! Micsoda viszonyok, alá- és felérendeltségek, csillogások és árnyak bújnak meg benne!

Demeter Weöres Sándor könyvszekrényét bemutató képe a leltárszerűsége miatt nagyon izgalmas, itt is valami hasonlót kapunk, bár azzal, hogy vignettálva van a fény, sejtelmesebb az eredmény. Persze kérdés, hogy mi a fontos, a rögzítés, vagy a mese. Lehetne ez akár egy koncept projekt is. (hegyi)
értékelés:

Mind az öt kép tetszik, érdemes lenne ezzel még foglalkoznod, mert egyre közelebb jutsz az áttöréshez. Szoborszerű, bár inkább büsztöket látunk, főképp az első kettő, ezek állnak hozzám a legközelebb. Talán ha van, ami zavar, az az, hogy ehhez a szoborszerű hatáshoz az álló formátum jobb lenne. Legalább néha. (hegyi)
értékelés:

Kézi panoráma, a képek összefűzésénél hagytam, hogy áttűnjenek az elemek. Ez persze némi mosódást is okoz itt-ott.

Két dolgot szerettél volna - ha jól értem - megmutatni, a teret az épületekkel és a mozgástanulmányt is, és lehet, hogy csak annyi a baj, hogy ezt a fajta torzítást, mint azt már korábban mondtam, nem nagyon kedvelem, de hozzám közelebb állna ez akkor, ha a föld szintjére helyezted volna a kamerát. Szubjektívebb és élményszerűbb lett volna az eredmény. Korrekt, de ami korrekt, az unalmas is jószerivel. (hegyi)
értékelés:

A színeket nem babráltam utólag, az eredeti kép is ilyen, csak kicsit fátyolosabb, és ez sajnos zajos is, meg, szóval nem az igazi alapanyag sem, meghaladta a gépem teljesítőképességét - meg bizonyára az enyémét is... Szóval nem vagyok nagyon elégedett ezzel, de gondoltam megmutatom, mert volt egyszer egy monokróm szín lecke is itt a Téren... És ez annak a megoldása, azt hiszem :)

Az ötlet nagyon jó, de a napernyődből ennél több kellene, legalább háromszor ennyi, mert nem csak jelzésértékkel kell szerepeltetni, hanem a formát is meg kell mutatni. És talán még annyi, hogy ha ennyire sematikus az ég, ennyire részlettelen, miközben a víz meg anyagszerű, akkor lenn újra ezt a minimál tónust meg kéne ismételni, hogy ne csak valami világítási hiányosságnak érződjön. (hegyi)

Mobil. Az ajtókukucskálón másképp még nem tudtam megoldani, mindig van valami. Igaz, ez így technikailag elég megviselt, viszont talán hozzátesz valami valóságközelit. Azt hiszem, ezért megyek vissza sokszor ahhoz a kukucskálóhoz.

Kedvelem ezt az önportrédat, hozza a hangulatot. De amit nem értek, az az, hogy az ajtó belső fele miért ilyen sötétre van exponálva. Mert ha már nincs a kukucskálón az a kis takaró fülecske, hogy még egyértelműbb legyen a helyszín, akkor legalább az ajtónak kéne ajtószerűbbnek maradnia. De mint portré, jó. (hegyi)
értékelés:

Kísérletezés és tanulmányozás volt a legfőbb célja.

Ez egy izgalmas kísérlet, István, tetszik az eredménye, remélem, a későbbiekben fogod tudni használni más munkáidban azt, amit találtál. Bevallom, nekem ebben a méretben nincs ötletem, mire lehet ez jó, de ha egy kádnyi lenne belőle, az már más. No, várom, mit alkotsz. (hegyi)
értékelés:

Mivel tudom, hogy egy családi kirándulás enyhén szólva sem az optimális helyzete annak, hogy az ember a fotografálásra koncentráljon, mert ide kell menni, ott kell leülni, amott időre várnak és a többi, így ez a kép ebben az értelemben különösen fontos, mert semmi ilyen kapkodást, vagy kényszeredettséget nem hordoz. Kedvelem ezt a képet, nagyon szürreális, örülök, hogy megmutattad. (hegyi)
értékelés:

A Fény és árnyék leckébe tesztem, bár nem igazán tökéletes, valahogy másként értem ezt a leckét. Anyiban azért mégis úgy érzem, hogy köze van, hogy mindkét fotó esti felvétel, de a fények, tükröződések, árnyak másképpen dolgoznak. Az első tegnapelőtt éjszaka készült a másik még ősszel. A téli kép fura vágásai az alkalmazott technika következményei. Az őszi fotón ezt megvágtam, a télinél az erdeti állapotban van, mert sokminden (szerintem) hangulatos elem leesne egyébként (kiváltképpen fájna az előtér megvágása). Mindkét fotó kézből készült panoráma - nincs sajnos felszerelésem - de míg a téli tükörreflexes, az őszi mobilos. (Ezen kézi megoldás miatt eleve annyira extra cikkcakkos a téli kép)

Az első kép számomra értelmezhetetlen ebben a formában, a második kompozíciója rendben van, jó a tömegelhelyezés is, nekem ez a kép működik. Az a helyzet, hogy értem, hogy a technika is fontos sokaknak, és mint olyan, megörökíthető, de ahogy egy jó étteremben sem akarom tudni, hogy hogyan nyúzták a csirkét a paprikáshoz, úgy itt is zavar, hogy natúr maradt a fekete háttér ott, ahová nem jutott képelem. (hegyi)
értékelés:

A Világ Ifjúsága 1964 januári száma, címlapján Keleti Éva fotója, Orosz Adél ás Róna Viktor a Spartacus című balettben.

Szinte minden rendben van ezzel a képpel, legalábbis, ami a gondolatiságát illeti, és nagyon köszönöm neked, hogy Keleti Évát figyelemmel kíséred, fontos alkotója ő a fotográfiának. Egy kis kritika: azzal, hogy precízen odatetted a szemüveget, agyonvágtad az egésznek a könnyedségét. Ne legyél ennyire szabályos, István! (hegyi)
értékelés:

Több hiba is van ezen a mobilos kézi panoráma fotón, de az egésznek a hangulatát szeretem.

Számomra ezen a képen egy hiba van, hogy üres az elő- és középtere. A hangulat, a formavilág rendben van, bár bevallom tőlem ez a fajta torzítás nagyon távol van. (hegyi)

Egy éjszaka jött minimál ötlet.

István, tudod, hogy nem akarlak bántani, de ez tipikusan az a fotó, aminél tudja az ember, hogy rengeteg meló van vele, mire elkészül, de minek? Ha minimált akarsz, ahhoz tér kell, ráadásul ez így most túl konkrét ehhez. (hegyi)

Csak kényszerűség most is a természetfotó besorolás, talán a sport lenne jó, mert a legérdekesebb talán ott a háttérben a srácok, ahogy ugranak le fentről. 13-15 éves fiúk szórakozása ez, onnan a hídról meg a környező sziklákról ugrándoznak le a vízbe...

Azért érdekes ez a kép, mert az előzőhöz képest pontosan azt mutatja meg, hogy hol csúszik át valami a családi emlékképek közé. Ez így már nekem egy szétesett pillanat utórezgése. (hegyi)

Saorge hangulatáról pár fotó. Alig lehet látni az embereket napközben (kivéve ha turista csoport érkezik), bár állandóan lakik itt kb 450 fő. Az első fotó a falu keleti bejárata felől, az utolsó a nyugati bejárata felé készült. Ezen a két helyen lehet bejönni településre. Autók kint a városon kívül, megközelíthetősége kb egynyomtávos szerpentinen :)

Tízképes sorozat, amiből az első hét kép az, ami izgalmas, ezek vannak egy hangulatban és formavilágban, tónusban tartva, az utolsó három nem tartozik ehhez hozzá. Az első hét képen pont az az jó, hogy izgalmas térjátékokat láthatunk, a látszóteresek közül Dobos Sándor jut eszembe, de felidézhetném akár Escher munkásságát is. Az első rész kapja a csillagokat. (hegyi)
értékelés:

Roya az a hegyi folyó, amelybe a kis Bendola ömlik Saorge-nál, és amely a Földközi-tengerbe ömlik Ventimiglia-nál. (Remélem jól írtam minden nevet!) Szóval ez egy nagyobb vízhozamú folyó, itt most nem tudtuk megoldani, hogy arra a látszólag közeli nagy kőre átmenjen valaki, és a fürdőrucit ledobva végigterüljön rajta... :)

A hosszú záridő miatt folthatásokat lehet jószerivel látni, ami alapvetően szép dolog, szemcukorka, de egyben nehéz is, mert a kompozíciós gondok is erősebben látszanak. Alul túl kevés a hely, és hogy ez a nagy kő hova kerül, azt én most bizonytalannak érzem. (hegyi)
értékelés:

Önmagában az kevés, hogy ez a bemozdult alak átsétál a képen. Javaslom, nézd meg Szkok Iván munkáit, ugyanis ő a festészetben rátalált arra a megoldásra, hogyan érzékeltesse azt, ahogy valójában az emberi látás leképezi a mélységélességet, magyarán a kettőslátás élményét. (hegyi)