Ki itt belépsz...

Ez egészen jó kép. Kifejezetten tetszik. A hangulata olyan, mintha egy fürdőben készült volna az öltözőszekrényeknél, nem tudom, jártál-e bármelyik gőzfürdőben, nagyon jó megfigyeléseket lehet ott tenni. Jók a fényei, az egész fel tudja az ember érdeklődését kelteni. A test elhelyezésében annyit módosítanék, hogy picit kijjebb lehetne ülni azon a padon, hogy a kar, a váll ne így vágódjon, a hátnak nem kötelezően kell végigfutnia, de a jelenlét határozottabb lenne és a gesztus is. A másik, hogy a kar a lábak között értelmezhető máshogy is, ami alapvetően nem baj, de ezt jó tisztázni magadban, hogy az üzenetnek ez része tudatosan, mert akkor egy picit erre még rá kell pontosítani, vagy sem. Ha nem, akkor viszont jobb kivenni onnan és a fenékhez vagy combhoz tenni, vagy nyugtatni a lábon, bármi, amivel láthatóbb a gesztusa. (hegyi)
értékelés:

Közeli

Értem, de ez üres. Nincsenek érzelmek, de nincs benne a kiüresedés sem, vagyis úgy üres, hogy nem mond semmit. A közeli nehezebb abban, hogy meg kell jelenjenek az érzelmek, gondolatok, különben nincs kép. (hegyi)

Szabadság híd, Szabadság híd, Szabadság híd

A két madártávlati kép jó tanulmány, nyilván a város szét van fotózva, olyat, amit nem csinált meg más már, nehéz találni nézőpontként. Időben a kettő között lenne jó valamikor a fotózás, picit később, mint az első, de picit korábban, mint a teljes sötétség. A második kép izgalmasabb a villamoskígyóval, ami felkúszik a hídra. Nem könnyű dolog a városfotózás, amit javaslok kipróbálásra, hogy állványról hosszú expóval akkor fotózni akár nappal is a várost, amikor akár ünnep, akár lezárások miatt üresebb, mert a hosszú expó eltüntetheti az embereket. Ehhez persze nem árthat egy szűrő is, hogy valóban minden mozgó objektum lekerülhessen a képről és ne égjen be. Megadom a 3 csillagot ezekre, bár igazán annyira nem gondolom egyedinek, de mint teszt, tanulás, fontos. (hegyi)
értékelés:

Szobor Sain Paul de Vence-ben

István, én ezt jónak gondolom, jobb felül a fene tudja, lehet, hogy kivettem volna az ágakat utómunkában, vagy, ha akarsz környezetet, akkor tágabbra kellett volna venni a képkivágást, mondjuk ez utóbbi lehet, hogy a méret érzékeléséhez jót tett volna. De mondom, alapvetően ez jó kép így is. (hegyi)
értékelés:

Őszi erdő

Kedvelem a színeit a képnek, a hangulatát, ha nem lenne ott a kis híd, teljesen olyan lenne, mint az északi thriller filmekben. Tudom, hogy vonzó egy ilyen tereptárgy, de itt most engem lehúz a valóságba, miközben a fák gyönyörűek, és az út, meg a sétáló ember nekem elég lenne együtt. De ha már ez a választás, akkor aki ott sétál, nem tudom, hogy veled volt-e, vagy idegen, de akármi is, korábban fényképeztem volna, akkor, amikor még az előtérben volt, mert most az előtér picit üres. Ha ez az erdő nincs messze, ha vissza tudsz menni, érdemes még ott bóklászni. Mert néha a kevesebb a több. (hegyi)
értékelés:

Cipők a Duna-parton

Alapvetően nehéz újat mutatni egy ismert helyszínről, ez a kép amit lehet, azt meg is teszi, szóval megvan benne, ami kell. Viszont nagyon fura a kékes fényekkel festett helyzet. Nem tudom, ez saját festés-e, vagy ott volt valami performansz, de az eredmény olyan, mintha valami vegyszerrel lenne leöntve, mintha meszes fertőtlenítés hatása lenne, ami az üzenetet erősen átszínezi. Ha ez volt a cél, az jó, de akkor valahogy erre rá kell erősíteni még, kellene egy szereplő fehér kezeslábasban, hogy az akció működjön. (hegyi)
értékelés:

Erzsébet híd este

Nincs megint eldöntve, mire megy ki a fuvar. Korrekt vagy a híddal, csak ez nem egy nagyon jellegzetes hidunk, tehát a teteje annyira nekem nem fontos, hogy végig meglegyen, egy pillér is elég, ha be van fejezve, viszont lenn a forgalom most furán van vágva. Gyakorlatnak elfogadom, de mint kép, nem ragad meg. (hegyi)

Üvegek (újrahasznosítás)

Egy korábbi fotó újrafeldolgozása.

Most egy csoportba vannak rendezve hárman, és ez szép áttűnéseket is hoz, tehát alapvetően nem utasítom el ezt a megoldást, de azt is tudni kell, hogy ha nagyon szorosan vannak a tárgyak, akkor az valami formai robbantást, valami ellenpontot kíván. Itt ez nincs meg, és emiatt valami hiányérzet marad. A másik kérdés technikai. Élesek az üvegek, tónusuk van, kábé minden rendben velük, viszont ehhez képest a háttér zajos és olyan, mintha mobillal készült volna, jpg tömörítési hibákat érzek benne, nem tudom ennek a pontos szakszavát, de olyan tömbös, olyan furák az átmenetek, nem csak a részletek de a formák is töredezettek. Ezt valahogy ki kell küszöbölni. (hegyi)

Pesti tetőkép

Ezt értem, és ha ez izgat, akkor ezzel is az a helyzet, hogy valahogy ki kell ezt találni, hogy mitől lesz egyedi. Lehet, hogy hajnalban, lehet, hogy estefelé, lehet, hogy esőben, lehet, hogy viharban, dupla expóval, vagy bármi, de az biztos, hogy azt kell keresni, ami átviszi a realitásból valami más terepre. Mivel a formák adottak, így a fények lehetnek a segítők, szóval azt gondolom, hogy a városfotóban is az és akkor működik, amiben van valami speciális, valami gondolat, amiben te vagy a rendező és nem csak elfogadod a látványt, ami eléd tárult. Gondolni kell erről valamit, és azt utána megkeresni, hogy hogyan működik képileg. (hegyi)

A "Platform kilencésháromnegyed"-nél

Ugyanaz a helyzet. Itt valaki produkálja magát a haveroknak, van egy turistalátványosság, ami erre lett kitalálva, hogy ha már a világ ismeri a Harry Pottert, legyen erre valami poén felfűzve, és láthatóan az embereknek ez bejön. Oké. De képileg ez közhely, ha azt fotózod, amiért ki kell találva. Csak használod, rendeltetésszerűen. És ez képileg kevés. Ez egy esetben lehet működő helyszín, ha ellentétet keresel, ha feszültséget viszel bele. Ha például ül mellette egy hajléktalan zenész, vagy ha egy a helyzettel és a poénnal mit se törődő ember jön, mondjuk egy hasonló trolival. Sok mindent ki lehet találni, de a lényeg az, hogy egyediesíteni kell a dolgot, és ez csak akkor fog megtörténni, ha gondolsz erről valamit és az nem annyi, hogy jaj, de jó poén ez, mert rajtad kívül naponta 20 ezer ember gondolja róla ugyanezt. (hegyi)

Tube

Ez a kép dettó, mint az előző. Nem tudok mit mondani rá, kusza is, nem is történik semmi fontos vagy érdekes, nem ugrik ki a sok ilyen helyen készített kép közül, miért lenne fontos. Azt hiszem az a helyzet, hogy az ilyen külföldi túrák akkor hasznosak a fotós számára, ha kap a családtól kimenőt egy napra, vagy egyesül megy, mert ha nem így van, akkor nincs idő arra, hogy megfigyeljen, hogy kivárjon, mert a családtagok ebben érzelmileg nincsenek benne, nyilván ők a programokat hajszolják, emiatt aztán a kapkodásban csak arra van mód, hogy emlékképeket lőjjön az ember. Van erre persze ellenpélda is, de ahhoz az kell, hogy ezt kigyakorolja az ember, a gyakorlással kiélesítse a szemét, az érzékeit, hogy amikor ott van, élesben, akkor a rövid pillanatokban is fókuszált legyen és határozott, hogy mit akar. (hegyi)

Hangulati

A kép minősége tudom, hagy némi kívánnivalót, csak mobil volt nálam, ez van.

Nem tudom, ennyi idő elteltével is azt gondolod, hogy van a képben bármi, ami miatt érdekes vagy érdemes arra, hogy megörökítésre került és megtartásra? Én nem nagyon találok benne ilyet, bevallom, ami túlmutatna azon, hogy valószínű a személyek neked fontosak, és a szituációnak voltak előzményei vagy utózmányai (miért nincs ilyen szó...), és emiatt lehet ez a pillanat neked fontos, de ettől még nem lesz a néződnek is az. Annyira nem egyedi és nem kap el, hogy valaki beleinteget a képbe. (hegyi)

Üzleti negyed, London, vasárnap délután

Azt hiszem, az lehet a gond, hogy az idő nem volt túl jó, emiatt lett ilyen komor az egész. Turistaként az ember nem nagyon gazdálkodik szabadon, ezért is készül ilyenkor sok kép, ami javarészt emlékkép, kevés állja ki az idő próbáját. A meglátás nem lenne rossz, de nem is annyira izgalmas a kontraszt formailag most, a fények, a tónusok problémája valamennyire korrigálható lehet, de emberek nélkül ez a kép nem működik, az emberek lehetnének azok, a történet, ami miatt ez beindulhatna. (hegyi)

Túra a Prédikálószékhez, , , , , , , ,

Múlt hétvégi kis túránkról, annak is első harmadáról pár fotó, Dömösről a Vadálló-köveken át fel a Prédikálószékre. Az ország egyik legszebb túraútvonala és panorámája. A túra a nehezebbek közé tartozik, mert van egy meredekebb köves szakasza, de igazán megéri a fáradtságot - elég nagy a forgalom is erre, és mint látható is, idősebbek is vállalkoznak rá...

Nem rossz sorozat és a tónusok is jók, a történet is működik. Két dolog, amin még gyomlálni kell. Az egyik, hogy akármennyire is szeretném elfogadni, de egy képsornál jó, vagy legalábbis célravezetőbb, ha kiválasztasz egy képformát és azt igyekszel végigvinni. Legyen ez négyzetes vagy fekvő, mindegy, de az, hogy ugrálunk ebben, az engem legalábbis kivisz a hangulatból, mert érzem, mikor vágtál csak azért, hogy a poénra erősíts, és ez úgy vélem, bizonytalanságból fakad, ez meg átragad rám is, a nézőre. A másik a poén maga Értem, fejforma a szikla. De annyira a számba tolod ezt a megfejtést most, hogy ez kigyengíti a sorozatod. Nem kell a poén, legalábbis hagyd, hogy a néződ dolgozzon picit, ennyire nem kell előrágni neki. (hegyi)
értékelés:

Borough Market - London

István, most mesélhetnék arról, hogy jók a fények, a tónusok, de annyira már ismerjük egymást, hogy a lényegtelen dolgokról ne kelljen írnom, mert a lényeg az, hogy a sztori működik vagy sem. És ez tőled függ, kizárólag. Ha nincs a fejedben meg, mit akarsz, csak találomra lősz, ami eléd kerül, azaz amíg nem adsz időt magadnak a megfigyelésekre és azokból a következtetésekre, addig nincs pontos üzenet. Itt most mi az érdekes? Az áruk dömpingje? Az atmoszféra? Az adás-vétel? Egyszerre minden nem lehet, vagyis neked kell sorrendet felállítani, és utána ennek megfelelően exponálni. Itt minden van, és semmi se. (hegyi)