Sok szem többet lát

Két Én

Én ezt átteszem az Önportré leckébe, mert az arc nélküliség nem egészen áll. Attól, hogy kitakartad a szádat, még az arc elég jelentősen ott van. Itt is azt mondom, hogy ha megvan a forma, a technika, ha abban biztonsággal mozgunk, és ha az érdeklődés, az izgalma ennek az egésznek spannol minket, akkor az fogja hozni az egésznek a dinamikáját, és onnantól kezdve már nincs bizonytalanság. Ez a kép is erre bizonyíték. Mit érdekel engem, hogy mobillal készült, tökéletesen érthető, rendben lévő üzenet nagyon jó ritmussal. Itt annyit hozzáteszek, nyilvánvaló behatárol az, hogy fürdőszobában készült, és mit lehet ebből kihozni, kicsit visszahúz a valósába engem az a konnektor a bedugott zsinórral. Gondolom ott egy mosógépet lehet a háttérben látni, gondolom arra ültél rá, amennyit tudtál, kitakartál ebből, és ez tök jó, a hely nem túl nagy, és ez behatárolja a lehetőségeket azzal is, hogy az ajtóból valamennyi látszik. Ha már fürdőszoba, akkor ezt az egészet össze lehet kapcsolni a funkcióval: ha fürdőszobában vagyok, akkor fürdök, aztán hogy ezt hogyan oldod meg, én rád bízom, de a hátrányból mindig előnyt lehet kovácsolni, megvan rá az esély. Még egy dolog, amire még jobban oda kell figyelned: hogy ne csússzon be semmilyen reklám, a telefonnak a típusa, vagy bármilyen testápolóé, erre érdemes odafigyelni, mert ez is tud visszavenni az ízből. A három csillag megvan, és a kettes leckére is a leckemegoldás, jó ötlet, jó a geg. Aztán próbáld ki, hogy mi van akkor, ha leoperálod a keretet erről a tükörről, mert az is érdekes lesz. (hegyi)
értékelés:    

Egy varázstükörben megnézem mit csinálok egy másik dimenzióban

Egy varázstükörben megnézem mit csinálok egy másik dimenzióban

Tükrös téma még mindig.

Ez egy nagyon furcsa kép ettől a tükröződéses játéktól, én nagyon örülök annak, hogy Éva megtalálta magának ezt a zsebtükröt, meg az egyéb kis tükreit, mert Alice belépett a tükörvilágba és tulajdonképpen ennek egy nagyon érdekes absztrakcióját kapjuk. Azért örülök ennek, mert nem csak hogy stílusjeggyé tud válni, hanem látszik és érződik a képeken az, hogy élvezed ennek az egésznek a felfedezését. Ha tudja az ember, hogy mit akar, akkor a formai megfejtés már magától jön. Ez a bizonyíték erre, amit itt kapunk, hogy azzal a technikával, ami neked van nagyon határozott üzenetet tudsz létrehozni, és nem kérdez az ember, hogy most miért nem éles, vagy mi hol éles, vagy miért olyanok a színek, mert az üzenet ereje olyan nagyon hatásos és annyira határozott, hogy lehengerlő. Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy Éva, találtál egy hangot, egy színt. Ez nem jelenti azt, hogy innentől csak tükrös képeket kell küldened, de azt igen, hogy amíg ezt élvezed, csináld, és ez által fogod tudni megfigyelni azt az élményt, amit ez neked adni tud, és azt, hogy ezt mi hozza létre. Ha ezt a biztonságot most meg tudod figyelni, végig tudod ízlelni az összes ízét, akkor a későbbiekben remélhetőleg ezt már fogod tudni alkalmazni, amikor egy másik helyzetben, egy másik manifesztumra találsz rá, hogy ezt a beleszerelmesedést kell hozni, ez a fotográfia lényege. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Fény és árnyékok

Fény és árnyékok

Tudom, nagyot ugrottam a leckékben, de Bartos Ágnes legutóbbi képe láttán beugrott, hoppá! Ilyesmi nekem is van! A kép Smena 8m-el készült, a film a Müllerből származik.

Minden egyes hiba leckénél elmondom, mert ismétlés a tudás anyja, hogy a hiba akkor izgalmas, akkor van benne erő, ha hozzáad ahhoz, ami alapvetően történt a képen. Van egy alkotói szándék, ennek meg kell jelennie a képen, és értelmezhetőnek kell lennie, és önmagában is esztétikusan formailag a helyén kell legyen. Erre jön egy véletlen kézmozdulattal a hiba pluszként, és létrehoz valami még inkább emelkedettebb dolgot, amit önmagától az ember nem biztos, hogy megcsinált volna, de a véletlen segítségével ajándékba kapja. Ez a kép akkor lenne izgalmas, ha értelmezhető lenne az, ami történik a képen nagyjából 2/3-ad részben. Most, azáltal, hogy ez az 1/3-ad rész fehér (valószínű, hogy itt valami technikai probléma által nem exponálódott le a teljes képkocka, vagy fényt kapott a film), ezzel az egész ebben az értelmezésben hiba, de sajnos akkora részen roncsolódik a kép, hogy nem tud létrejönni ez a fajta plusz sugárzás. Én ezt azért mondom most, mert a képnek egyébként a határvonalon, ahol a vörös megjelenik, gyönyörű dolgok történnek, csak sajnos ez nem elég. Ettől függetlenül nagyon izgalmas részek vannak a képen, olyan, mintha kis kéznyomok és arcok lennének, az, amit az árnyékoknál, a falfelületen látunk, egészen fantasztikusak, érdemes nézegetni. Talán annyiban módosítanék a képen, hogy egész leheletnyi részt hagynék meg a fehérből, akkor lehet, hogy egy erősebb kompozíciót kapnánk. (hegyi)
értékelés:

Képeslap egy másik dimenzióból

Képeslap egy másik dimenzióból

Mosolygós kedvemben voltam :)

Kapunk megint egy tükrös játékot, és a kompozícióval tökéletesen egyetértek, azt nem nagyon értem, hogy miért nem ránk nézel, lehet, hogy ezzel érdemes lenne egy kicsit még kísérletezned, de jó az irány, az ötlet és a játék is. Tetszik az, hogy ez a napocskavirág jó ellenpontja ennek az egésznek, ami a tükörből létrejön, szóval mindenképpen érdemes ezzel még foglalkoznod, érdemes dolgoznod ezzel. Azt nem tudom, hogy most bemozdult valami, vagy pedig az élesség állítása nem volt tökéletes, lehet, hogy mind a kettő egyszerre, a technikán lenne érdemes még egy kicsit csiszolni, amennyit lehet, nyilván. Van ennek a képnek humora is, tetszik ez az egész játék, ne hagyd abba! (hegyi)
értékelés:    

Tükörből

Tükörből

Maradjunk a tükröknél.

Kivételesen most szólnék arról, amit a hozzászólásokban olvashattunk, egy beszélgetésről, hogy a mobiltelefonos fotózásnak van-e, és hogyha igen, akkor mi a létjogosultsága. Én azt gondolom, hogy ha ismerjük az eszköz határait, akkor ez egy tökéletesen elfogadott dolog. Ha kézben tartott a technika, akkor ez egy működőképes helyzet, annál is inkább, mert semmiről nem jelenthetjük ki globálisan, hogy márpedig ez nem kerülhet bele abba a világunkba, amiben mozgunk, amiben elkészülhetnek a képek. Miért ne lehetne polaroiddal, vagy lyukkamerával fényképezni, miért ne lehetne ezt az egészet megoldani mobiltelefonnal. És akkor itt most mondok még valamit, amit fontos lehet. Gondolatban lépjünk vissza egy kis időre egészen a fotózás kezdetéig. Két irány indult el a fotózás őskorában, és ebből az egyik volt a daguerrotípia, ami egy nagyon erősen felpolírozott fémlemezre készült pozitív fényképfelvétel, és a daguerrotípiának is ott van a varázslata, – azon kívül, hogy a kor is jelen van – hogy maga a tükröződő felület ad egy mélységet ennek a dolognak, ugyanis a tükröződés sosem egy primer ügy. Van maga a tükröztető felület és van maga a hordozó. Ez egy tükörnél nagyon jól megfigyelhető, hogy mindig van egy árnyékkép, egy szellemkép, de ez minden tükröződésre igaz tud lenni. Ráadásul emellett a tükröződés a valósághoz képest mindig ad az egésznek egy fátylat azáltal is, hogy maga a tükröződő felület színvilága, anyagszerkezete is befolyásolja magát a képet, az egész helyzetet. Ezüstös, bronzos, mindegy, hogy milyen tónus érinti meg a felületet, mindenféleképp hozzáadnak a kép varázslatához, és ezt látjuk. Van egy valóság, és ez a valóság tárgyias, és mindebben ott a mágia a tükörképpel, a tükröződéssel. A tükrök nagyon érdekes felületi játékot tudnak adni, és nagyon örülök, hogy Éva felfedezte magának a tükröt, mint kommunikációs eszközt, mert ez nagyon egy nagyon furcsa ajtó, melyen átlépve egy egészen őrületes világ nyitható. Ami a képet illeti, én egyet tudok érteni azzal a gesztussal, amit itt kapunk, tökéletesen rendben lévő első lecke. Sőt, a kép a képben, és a kép a kézben, és az egész tükröztetés furcsa játéka ad valami olyan pluszt, ami a térjátékkal jön létre. Azért azt tegyük hozzá, hogy ha ezzel a térrel többet foglalkozunk, akkor még rendezettebb lehetne a kép. Szóval meg van a három csillag és a leckemegoldás, de Éva, ne hagyd ezt abba, mert most a tükörképed egy rendezett, végig gondolt, konstrukcióban, formájában, tónusaiban abszolút jó irányt mutató megoldás, miközben a háttered túlságosan zaklatott. Ezzel még kevésbé lenne baj, de elemeit tekintve nem áll össze. Vannak ott papírdobozok, azokban valami bigyók vannak, a faliújságra fellógatott dolgoknál vannak egészen zseniális dolgok, azzal, hogy azok képszerűek – ha jól látom gyerekrajzok –, miközben vannak ott egyéb, nem felismerhető dolgok is. Tehát azt kéne megfigyelned, hogy ne csak azzal törődj, hogy mi történik a tükörben, hanem azzal is, hogy történik a környezetedben, mert ez a kettő egyformán fontos, és ennek a kettőnek az egymásra hatása az, ami majd a dinamikát fogja tudni hordozni a képekben. (hegyi)
értékelés:    

Hasadás

Hasadás

Csak kísérletezgettem, maga az ötlet a semmiből jött. Lehetne rajta mit finomítani mindenféle szempontból, tudom, de most csak ez van:) Amúgy ma próbáltam még képeket készíteni és valahogy nem tudtam kivitelezni... egyenlőre. Sokszor tényleg így érzem magam.

Ez egy érdekes kép, az egésznek van egy 80-as évek végi hangulata a fejjel. Olyan az egésznek a hatása, nem tudom mitől jön ez létre, talán a színvilágtól, talán attól, hogy a szem kitakaródik és a haj elég erős üzenetet küld, de olyan, mintha a FÉNYSZÖV-ben egy rosszul előhívott fotó lenne mögé téve ennek a karikának, és mintha az a felület sem lenne igaz, hanem már egy leképezés lenne. Ettől érdekes az egész, hogy most mi van elől, mi van hátul? Itt van ez az archelyzet, és amit látunk értelmezhető sokféleképpen. Egyrészt úgy is, hogy felhúztál egy lyukas vásznat, és azon átnézel, de úgy is (és ez a trükk az egészben, és valószínű ez a második lehet az igazság), hogy itt két tükörfelületet látunk, és ezek ilyen érdekes módon bolondítják meg a teret, hogy nem tudjuk, hogy mi van elől és hátul. Ez az élességgel való játéktól is van, ettől lesz az egész bolondos. Ez három csillagos leckemegoldás, külön örülök annak, hogy ezt a tükröt idehoztad, mert szerintem nem én vagyok az egyetlen, akit sikerült ezzel becsapnod, és ez jó, érdekes. Még a kompozícióval is egyetértek, sőt, egészen izgalmas játékot hozol létre ezekkel a ferde síkokkal. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Én

Én

Semmi extra, csak én.

Összeszedett, átgondolt beállítás, jó kép, és arra kérlek, hogy ne hagyd el az első 3 leckét még, mert ez nem csak ahhoz segít, hogy mi megismerhessünk, hanem hogy magad is jobban ismerhesd a magad képét és határait. Érdemes ezzel dolgozni, jól lehet belőle profitálni a munkáknál. Én lehet, hogy a felső polc részdarabjait lehagytam volna már, hogy jobban lehessen rád koncentrálni. (hegyi)
értékelés:    

Bocsásd meg nékem,
hogy magamban hordozlak vétlen,
hogy úton-útfélen
minden vonalad bennem van végleg.

Bocsásd meg nékem,
hogy olykor nem bírok magammal,
-elevenen elégek, ha kéred-,
de bennem még csak most elevenedik
szív és a lélek.

Bocsásd meg nékem,
ha savanyúan különc szavakkal élek,
de vannak dolgok amiktől még én is félek,
s eme bástyával élek.

Bocsásd meg nékem,
hogy szívem kertjének
egy-egy parcelláját kelletlenül elnyerted,
és így lett saját veteményesed.

Bocsásd meg nékem,
hogy a rohanó idő
és a végzet ellenére
Te leszel a legkedvesebb emlékem.

Este.
Alvó lényed körülölel,
ott vagyok veled.
Nem ébresztelek fel.
Naptárra nézek: December,
Képtár lóg a szívemben.

Nem ébresztelek fel.
Csak nézlek.
Megszűntem.
Boldog bűneim közt
ott a megsemmisülés,
a végső vágy, a boldogság,
mely bűnös, veszendő,
nem alkuvó.
Ez mind céltalan...
Sok ezernyi hajnal,
megérinteni nem tudlak.
Szomjazom léted,
minden rezdüléséd figyelem.
Egy vágy vagy,
letörölhetetlen könny,
teleírt könyv,
mit űzött szűz
hajanli menetben
elméibe űz.
Csak egy félénk
árny vagyok.
Bomlott lélek.
Csókos sorsom
ide vezetett.
Nem vagy más,
mint a Végzet.
Ajkaidon lengek,
gyönyörűséget érzek.
Megbabonáztál hősi éjszaka,
íves karjaidban simogató
büszke dallam,
hol süket falak közt
álom sikoly,
boldog mosollyal vert becsapós.
Már nem élek.
Boldog vagyok,
hogy hozzád értem,
de nem akartam íly mérget.
A bánat szép arcú leánya nagy álmodozó,
szívedbe nyúló vágyakozó.

Délutáni pihenés

Délutáni pihenés

Munka előtt még pihenek egy kicsit.

Éva, ahol ilyen kevés a képelem, ott nem mindegy, hogy a vonalak hova futnak ki, hogy pontos-e a fogalmazás formailag. Mert érzelmileg tökéletes, amit mutatsz, én is szeretek egy picit délután szunyókálni, ha lehet, szóval ez a része érthető és világos. Az is zseniális, ahogy az ujjacskáid megjelennek, szóval tényleg csak az a kérdés, hogy formailag ezt rendbe kell hozni. (hegyi)
értékelés:

Természetes lakókörnyezet

Természetes lakókörnyezet

Éva, egész jó kis körberajzolás van itt már a lakótelepből. Csak ne add fel, ez a lényeg, mert meg fogod találni, tudom, ezek jó tanulmányok, szóval maga a kép nem jó, mert még nem az, amit akarsz, de mindenképp adok erre most 3 csillagot, hogy ne add fel. Ugyanis az egész hóbelevancnak a lényege, hogy ne csak ad hoc lövöldözzünk, hanem keressünk, és ne adjuk fel, amíg nem az van, amit akarunk. Erre biztatlak. Ja, és nehogy tőlem akard megtudni, merre menj, mert ez benned van, nem bennem. (hegyi)
értékelés:

Ltp

Ltp

Nos, ez már egy jobb megközelítés, de ennél is az a helyzet, hogy így most ez egy jó színpadi tér ahhoz, hogy történjen valami. Mert így most ez ahhoz, hogy önmagában vigye el a hátán a képet, azért kevés, mert a formák és a foltok nem egyértelmű kompozíciót adnak, egyszerűbben fogalmazva úgy is mondhatnám, hogy ez így most kívánna valamit, ami felrázza, mert így üres. Ne hagyd abba, meglesz ez! (hegyi)

Egyoldalú

Egyoldalú

Az a helyzet, hogy ez egy szomorú kép lenne, ha a fények ezt támasztanák alá, de most valahogy úgy érzem, hogy a romos beton, a firkák és a kiégett fű nem tudja azt adni, ami egyértelműsíthetné, hogy mi is most itt az, ami a te érdeklődésed felkeltette. Két irány is fontos lehet, az egyik az, ha erős kontrasztba állítod a sivárságot és a természetet, ekkor erősebb színekkel és tónusokkal kell dolgozni, olyan fényben, ami kopogóssá teszi a színeket. A másik, hogy melankolikus hangulatot szeretnél, ekkor viszont a fényeknek is fáradtnak, egysíkúnak kéne lenniük. Most valahol a kettő között vagyunk. Nem tudom, hogy lehet ezt ismételni? Jó lenne. (hegyi)

Épített környezet

Épített környezet

Meghökkentő, úgy is mondhatnám érzékcsalódás szintű az, ahogy a házat a felhőkre vágtad, attól, hogy nincs térbeliség érzékeltetve és az mélységélesség is ilyen nagy, az egész rajszszerű lesz, mint egy hajtogatós játék. Olyan ez, mintha ezekből az elemekből majd otthon nekem kéne összerakni egy lakótelepet, mintha egy játékdoboz részletét kaptuk volna. Tetszik. (hegyi)
értékelés:

Traktor

Traktor

Éva, a verbális logikát értem, az esztétikát nem találom ebben a képben. Oké, évszak, traktor, mező. De ez a kuszaság, az autó, az A-oszlop, a talán vadkender, az egész nekem szét van darabolódva és nem áll össze képpé, kompozícióvá, nem is tudom hirtelen megmondani, hogy lehetne ebből kép, mert ehhez értenem kéne azt a logikán túlmutató ingerenciát, ami miatt a kép elkészült. Elnézést, de ezzel most nem tudok mit kezdeni. (hegyi)