Esküvői selfie

Esküvői selfie

Ez egy jó hangulatú kép, tulajdonképpen egy jó megfigyelés. Amivel nem nagyon tudok mit kezdeni, az a tömegelhelyezés, mert valahogy olyan, mintha te is egy kicsit elmozdítottad volna ezt a kamerát. Nem az a kérdés, hogy elmozdult a horizont, mert az abszolút érthető és rendben van, hanem az, hogy ha egy kicsit lejjebb mész a kamerával, akkor minden megmarad ugyanígy, ahogy most van, azzal együtt, hogy a szereplők tömege feljebb kerül. Mert most nekem ez lecsúszott a kép jobb alsó régiójába, és ha az egész átlósan a bal felső szél felé elindulna, és itt most még egyszer mondom, hogy a szereplőkre gondolok elsősorban. A megfigyelés nagyon pontos, és nagyon jó pillanatot kaptál el. Ami azt illeti, hogy ez mennyire jellemezhet egy esküvőt, egy ünnepet, egy baráti együttlétet, egy rokoni, családi kapcsolatot, egy olyan élményt, amin tényleg ott van az, hogy megörökítjük még azt a helyzetet, ami egy ilyen együttlétnél fontos, egy köteléket, szóval, ez mind rajta van a képen, és én azt gondolom, hogy ez egy jó gondolat, és ilyen szempontból precíz. Nem tudom, hogy mennyi utómunka van a képen, mert nekem most úgy tűnik, mintha az utómunka oldotta meg volna azt, hogy a fényképezőgépnél legyen a legvilágosabb, ott mintegy csillagszórás történjen, egy központosítás. De ettől, ha ez így igaz, hogy utómunka hatása, a férfialak, aki a fényképet készíti, az ő nyakkendője, és a mellkasának a struktúrája csorbát szenvedett. Valahogy most ő túlvilágított lett. Tehát, ezen az effekten, ezen a kiválasztáson, ezen a tulajdonképpen inverz vignettáláson én valamennyit finomítanék, mert 5-10 százalékkal kevesebb is elég lenne, és akkor is működne ez a dolog. Ettől függetlenül megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is, mert minden, amit kritikaként elmondtam, az nem akar levonni az egésznek az értékéből. (hegyi)
értékelés:    

Zati

Zati

Attila, örülök annak, hogy megint megszólalsz. Kicsit nagyok a szünetek két kép beküldése között, ezért ezt olyan nagyon aktív munkának nem tudom értékelni, főleg úgy, hogy nem is nagyon reagálsz arra, miket mondok. De azért annak örülök, hogy jönnek képek. Rá kéne kapcsolni. A korábbiakhoz képest ez egy határozottabb megszólalás, és örülök annak, hogy kevésbé glamouros. Amivel nem tudok mit kezdeni, az a háttér manipulációja, tehát, lehet, hogy ez a Jézus Krisztus, a szupersztár felvétele előtt készült öltözői fotográfia, mielőtt beöltöztél volna a jelmezbe, de már az aura ott van, a dicsfény már ott van. Az egész igaztalanná válik, miközben a csávó meg rendben van, meg jó fej, meg tényleg, szerintem a csajok hegyeset pisilnek tőle. Na, de hát, miért kell ezt ennyire elmanipulálni a háttérnél? Az egész, ez jó, de nem tudok mit csinálni a háttérrel. Ha parafrazálni akarsz, ha valamilyen játékot akarsz ezzel az egésszel létrehozni, és erre erősítenél, akkor tessék levenni azt a pólóinget, tehát, akkor nem kell a pólóing, és akkor tényleg lehetsz te a Jézus, de akkor tessék felvállalni, hogy ez egy geg. Nem baj az, én szeretem a képi humort, sőt, nagyon közel áll hozzám, de akkor tessék ebbe az irányba menni. Most erre azt mondom, hogy 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Csend

Csend

Kicsit olyan jegyzetszerű a dolog, hogy ide majd még vissza kellene menni, majd visszamegyek, és majd megcsinálom. Kompozícióban fel van borulva az ügy. Értem én ezt, és jó, és ezt már mondtam a korábbi ilyen szobor képeidnél is, hogy nagyon jó ízléssel tudod ezeket megfogni, de itt most ez nekem problémás, hogy miért így készült el ez az egész. Miért van kitolva szélre, mert ott fényben kilyukad az egész, közben valami zavarja a látásomat az előtérben, dörzsölöm is miatta a szemem, aztán kiderül, hogy ez egy fenyő. Valahogy ez most nekem nem áll össze képpé, de a jegyzet részét értem. Én azt mondom, hogy foglalkozz még ezzel a kérdéskörrel, mert ez jó irány. (hegyi)

Barátok

Barátok

Ha jól értem a képet, akkor itt van egy kereszt, ami mellett ül valaki, és nekem úgy kéne vennem, hogy ők barátok voltak, és most kiment a temetőbe, és olvas a sírjánál. Lehet, hogy erről van szó, bár élek a gyanúperrel, hogy ez, ha még síremlék is, nem valószínű, hogy ennek a bácsinak a barátja, de el tudok ebben az irányban indulni, csak most a megfigyelői pozíciót vetted fel. Nekem, mint nézőnek ez egy korrekt kép, korrekt függőlegesek vannak, korrekt vízszintesek vannak, jó távol van az egész, belefér minden, de valahogy ez az egész nekem olyan fura attól, hogy ez a korrektség megvan, de nem érzem az élményt. Értem, amiről beszélni akarsz, csak ezt valahogy szubjektívből kellene megoldani. Egy olyan kameraállást keresni, egy olyan nézőpontot, ahonnan ez az egész több érzelmet tud átadni. Valahogy most nekem ebből hiányoznak az érzelmek, miközben mondom, a forma hozza azt, amit a dologról gondolok. 2 csillag, és azt mondom, hogy ha ez az irány érdekel, és a barátságnak ez a fajta elmúlás utáni kapcsolata, és egy kicsit ilyen transzcendens kötődése, akkor kell keresni egy temetőt. Mert szerintem ez a szituáció, ha valóban egy temetőben történne, akkor lehet, hogy többet tudna mondani a nézőnek. Ott kellene keresni egy olyan nyugalmas helyzetet, amikor nem a mama kapirgálja a sírról a mohát, meg nem az elszáradt virágokat dobják éppen ki, tehát, nem ezek a berögözött tevékenységek vannak, hanem egy valódi relaxálás, vagy egy valódi kapcsolat helyzet, amiben benne van a megnyugvás, mert itt ugye nem a zokogásról van szó, hogy elvesztettem a barátomat, hanem arról, hogy megnyugodtam abban, hogy ő már nincs velem, de mégis, egy könyvvel, vagy az emlékezéssel tartom vele a kapcsolatot. Hát, ha jól gondolom... (hegyi)
értékelés:

Gps

Gps

Tulajdonképpen ez egy vicces kép. Nekem ez városi humor egyébként, ilyen juppie humor, de ott van, rendben van ez. Megint azt mondom, hogy a megközelítésben talán segítene az, ha követted volna őt addig, vagy egy olyan helyszínig, ami jellegzetesebb. Túl jellegtelen nekem az egésznek az atmoszférája. Ettől olyan kiragadott üggyé válik, hogy úgy kiemeltük a környezetből őt, és így magában kell elvigye ezt a balhét, de ahhoz meg nem elég steril, hogy azt mondjam, hogy mint egy ilyen stúdiófelvétel, működne. A jellegzetes környezet azért fontos, mert elindítja a történetet, lesz sztori. Itt meg nincs sztori, van egy kutya ezzel a lufival. De a poén érthető, és az jó. Az a bajom, hogy ennél a leckénél elsősorban nem a dokumentumgyűjtésre gondoltunk. Lehet, hogy ezt rosszul fogalmaztuk meg, és akkor elnézést kérek, de az én boldogságom ott lenne, amikor saját dolgokat fogalmazunk meg, és nem csak megfigyeléseket teszünk, mert hát, vicces lehet egy kerti törpe is, meg sok minden, de önmagában ezt a viccet nem te csináltad, te csak rögzítetted. Ezt a viccet az csinálta, aki ezt a vackot rászerelte erre a kutyára. Persze, ezt is észre kell venni, de valahol hiányolom azt a hozzáadott értéket, amit a fotós tesz hozzá. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető. Vegyük úgy, hogy 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Érrendszer

Érrendszer

Azt hiszem, hogy a gondolat tökéletesen rendben van. Ez egy olyan témakör, amire akár ráfeküdhet az ember úgy is, hogy csinál belőle mondjuk 50 képet, különböző fákat megfigyelve. Ha ez a fajta párhuzamkeresés érdekel téged, a természet és az ember, a kint és a bent, a nagy és a kicsi közti egyezőségek, akkor ez szerintem, egy izgalmas terep lehetne. Én ezt is értem, és tulajdonképpen elfogadom, és egy jó iránynak tartom azt, amit itt most látunk. Azt is lehetne mondani, hogy olyan formát kellene keresni, ami még jobban hasonlít, mondjuk a tüdőhöz, vagy bármi máshoz. Inkább azt mondom, hogy valamiért nekem ez egy kicsit szűk. Rákoncentráltál egy részre, és ezt értem is, és oké, és biztosan indoka is van annak, hogy ez miért ilyen szűk, akár technikai indoka, de én a néző vagyok, és tudod, ez olyan, hogy a nézőnek mindig igaza van, mert ő nem tud számolni azokkal a kérdésekkel, amik téged befolyásoltak. Nem is ismeri őket kötelezően. Szóval, a lényeg az, hogy ha mint külső szemlélőként kell néznem ezt a dolgot, akkor az első szó, ami beugrik az, hogy szűk. Ez egy olyan metszet, ami ha akarom, akkor érrendszer, és te erre viszed az irányt, ha akarom, nem, ha akarom, akkor felismerem benne, ha akarom, akkor azt mondom, hogy ez csak egy fa. Azt az átütő erőt nem érzem benne, ami ahhoz kell, hogy az ember azt mondja, hogy hát, ez az, és csak az, és semmi más. De mondom, értem a párhuzamot. Azt mondom most, hogy a 3 csillag megvan, de a leckemegoldást még hagyjuk. (hegyi)
értékelés:

Kis családom

Kis családom

Azt gondolom, hogy ennek a képnek a gondolatiságával, az ötletével egyetértek. Van egy szép ritmusa ennek az egésznek. Olvastam a kommenteket, én nem tudok mit kezdeni azzal, hogy elkezdjük keresni a hibát ott, ahol még, ha van is, legfeljebb akkor látjuk, ha a monitoron feltoljuk a fényerőt. ez egy normálisan kalibrált monitornál nem jelentkezik hibaként, amit felróttatok. Ami nekem inkább problematikus ezzel az egésszel, az az, hogy némelyik arc meg van fagyva, vagyis gesztusban lehetne több erő benne. Miközben Attila a maga szigorú tekintetével jól vezeti fel ezt az egészet, az anya a maga női formáival ott ál mellette, és a kettős portréjuk tökéletes lenne. A gyerekek viszont nincsenek megoldva, ők ebben a szerepben túl vannak drámázva. Amint már mondtam, azt gondolom, hogy ez több játékosságot is elviselne. Azt szeretném még elmondani, hogy oda kellene figyelni a ruhákra majd, hogy kire milyen ruhát adunk, mert az le tudja buktatni ennek az egésznek a líráját. Tehát vagy kezdjünk el dolgozni valamilyen egyenruhában, tehát, hogy mindenkire adunk mondjuk egy pólót, vagy valami olyan ruhát, ami kevésbé zavaró, mint Attila pulóverének a nyaka, mert az ott elviszi az egészet, és ott az aljánál ez bizonytalan is. Ettől függetlenül ezt, mint leckemegoldás én értékelem, megelőlegezem erre a 3 csillagos leckemegoldást, azzal, hogy mindenféleképpen várok erre egy ismétlést. Attila, vedd kérlek komolyan, fuss neki ennek úgy, hogy ne csak ti ketten adjatok valamit ehhez, hanem a gyerekeket is fogd meg úgy, hogy az ő személyiségük is ki tudjon derülni a néző számára is. Ezen felül, ez egy montázs, de ez megoldható lenne élőben is, lehet, hogy nem lenne ennyire szépre vasalt és korrekt, de talán épp ez hiányzik, hogy benne legyen az esetlegesség szépsége, mert az oldhatná a precízség hidegségét. (hegyi)
értékelés:    

Fehéren, feketén

Fehéren, feketén

Örülök annak, hogy foglalkozol a sakk témakörével. Számomra ez már egy jobban érthető kép, de nem tudok elmenni amellett szótlanul, hogy oké, de hol vannak a szereplők? Kimentek cigi szünetre? Vagy mi történt? Az, amit most látunk, ebben az elrendezésben, ebben a képi megfogalmazásban, onnan, ahonnan megadtad a nézőpontot, tehát ahonnan nekünk ezt szemlélnünk kell, erről a színpadról hiányoznak a szereplők. Van egy sakktáblánk szépen megfotózva, van egy hátterünk, van egy sakkóránk, és ennyi, de nem látom a párviadal két szereplőjét, holott ők fontosak lennének. Félre ne értsd, nem az arcukat hiányolom, de valamilyen gesztus értékű jelenlétet mindenféleképpen. Ha egy fél kar, egy kézfej, akár mozdulatban, ha ott van, akkor már értem az egészet, akkor ennek van valamilyen története. Így most olyan, hogy otthagyták a színpadot, mert ki kellett menniük valahová. Ettől most nekem nem indul el, mint sztori. (hegyi)

Szépségszalon

Szépségszalon

Attila, ezt most nem nagyon értem. Azon kívül, hogy van egy ritmusa attól, hogy a szépségszalon, és az eladó tábla valahogy összemosódik, és ez ad is ennek egyfajta logikai irányt, hogy mi felé induljunk el, miben kezdjünk el gondolkodni, ugyanakkor ennek ellentmond, és egy másik irányt, egy másik rezgést, másik hangulatot kapcsol be az ütött-kopott homlokzat a maga lepergett vakolatával, az újravakolásával, a félig-meddig meglévő díszítésekkel, az ebbe egészen barbár módon beleapplikált portával. Igen ám, csak ennél a képnél ugyanazt tudom mondani, mint amit néhány elemzéssel ezelőtt a portrénál, hogy nem nagyon értem azt, hogy miért ez a képformátum. Van egy szereplőnk, és valahogy ez olyan furán van vágva. Nekem az alsó regiszter, ami a történetnek a föld felé közeledő része hiányzik erről. Az a bajom, hogy öncélúnak érzem azt, hogy ez miért van elmozgatva, nem látom ennek a képen belül az indokát. De kompozícióban, képkivágásban ez most nekem értelmezési határon kívülre került. (hegyi)

Régen a mezőn

Régen a mezőn

Filmszerű a képi hatás, egy kiragadott képkockának tűnik az egész, és ez egy jó gondolat, annak is örülök, hogy nem ragaszkodunk a tökéletesen élesre vasalt képhez, az élet az mozgás, dinamika, és ebbe belefér az, hogy bemozdul a modell, ebbe belefér az életlenség. Mert a kép rajzolata, legalábbis, amennyire ki tudom venni ebben a méretben, az éles lenne, tehát, itt a modell mozdult, de ez a dinamikát hordozza. Jók a pitypangok, jó a modell haja, tulajdonképpen a környezet is tökéletesen rendben van. Amivel nem nagyon tudok mit kezdeni, az az, hogy a modell valahova maga elé néz, de ez jócskán kint van a képhatáron kívül. Ahhoz, hogy ez tömegében is hordozza a dinamikát, nekem függőleges irányban nagyon szűkre van ez vágva. Többet adtam volna, a pitypangot tartó kéz biztos, hogy bele kellene, hogy férjen, és akkor valahogy létrejöhetne egy olyan hármas, ami elkezdi dinamikusan mozgatni ezt a belső ritmust. Most ez csak a pitypang és a szemek között mozog, ami létrehoz egy ide-oda mozgást, de ez kevés ahhoz, hogy ez örvényként elkezdjen forogni, márpedig, ennél a képnél erre szükség volna. (hegyi)
értékelés:

Passzív érzelem

Passzív érzelem

Az előző képelemzésnél azt írtam, hogy jó lenne, ha kommunikálnánk arról, hogy tulajdonképpen milyen elemzéseket is vársz tőlem, és ezt még most is tartom, hogy nem ártana ezt tisztázni, hogy milyen irányba mozduljunk el. Nem célom az, hogy a képelemzések rosszkedvet szüljenek, vagy elbátortalanítsanak bárkit, szóval, ha van értelme a kommunikációnak, akkor az az értelme, hogy előre tudjunk lépni. Mivel még nem beszéltünk erről, vagy nem tártuk fel ezt a területet, ezért ennél a képnél megmaradok a technikai és a formai elemzésnél, a tartalmi elemzést későbbre halasztom. Egy képnél két szembetűnő jellemző lehet, az egyik az, hogy milyen képhatárral milyen területet jelöl ki az alkotó, a másik pedig a világítás. Itt most egy fekvő képet látunk, és ebben a képformában helyeződik el a modell, enyhén kimozdítva jobbra, és ez ad egyfajta dinamikát ennek az egésznek, tehát a nyugalmas, centrális kompozícióhoz képest elmozdítottuk a tömeget, és ennek a mértékét és a pontos helyét kell megtalálni. Most, ha megfigyeljük, a fej fő motívuma egyrészt a vízszintes tengelyen mozdult el. Ez az elmozdulás a haj formájával indokolható, és erre a világítás is rásegít. Annyit talán hozzátennék, hogy a kép jobb és bal széle között van egy lényegi különbség, ugyanis az egyik világosra fut ki, a másik inkább sötétebb tónusra, és itt nem ártott volna letenni a voksunkat valamelyik mellett. A másik elmozdulás a függőleges tengelyen van. Az arcnak meghatározói a szemek, az orr és a száj, és az ez által adott hármas az, amit valahová elhelyezünk. Indokolhatja a középről való kimozdítást a haj, vagy a szakáll, vagy egy sapka, itt most azt a döntést hozta meg az alkotó, hogy közelíti a szemet a kép középtengelyéhez. A kérdés az, hogy ezzel most milyen irányt vettünk? Én azt gondolom, hogy egy kicsit lecsúsztunk a képen, mert a kényelmesnél lejjebb van most a szem, ettől megkapjuk a homlokot, ami nem olyan nagyon izgalmas, viszont az állnál, a szájnál a szőrzet tulajdonképpen már vágásra kerül, és itt nekem formailag problémáim vannak. Ez a fajta súlyozás nyilvánvaló, hogy a tekintettel is játszik, de ha a fej tetejénél nem történik valami izgalmas, akár fényben, akár a haj formájában, akkor ennek a hatásnak az ereje szerintem csökken. Magyarán van egy szuggesztív tekintetünk, de ez önmagában nem fogja elvinni ezt a képet. A formai részen túl, tehát a kompozíciós helyzeten túl említettem a fénytani helyzetet, itt a kérdés az, hogy egy formát miképpen tudunk elhelyezni, vagy megjeleníteni a térben. Ehhez az eszközünk a világítás, és a mélységélesség megválasztása. Most beszéljünk a világításról, mert az nagyon határozott ennél a képnél, ugyanakkor kérdés az, hogy milyen térbeli forma jön létre ez által a világítás által. A fej felfogható úgy is, mint egy tojás forma. Tegyünk le az asztalra egy tojást, és kezdjük el két lámpával megvilágítani, és látni fogjuk, hogy az milyen térbeliséget tud kapni. Ha ezt most erre a képre alkalmazzuk, akkor azt mondom, hogy két oldalról, de főképp nekünk bal oldalról érkezik több fény, valamennyi derítést kapott a jobb oldal is, tehát ez a része tökéletesen működne, ha ehhez a fényértékhez szemből elég fény érkezne. Most ez a térbeliség nagyon érdekes módon, mivel a két oldalán többet kap, mint középen, ettől ez a tojás forma kilapul, vagy még azt is mondhatnám, hogy elkezd a középvonalánál behorpadni. Ez azért furcsa, mert közelebbinek érezzük a hajat, meg a fül vonalát, mint amit az arcnak tulajdonképpen a legkiemelkedőbb része, amit az orr, vagy a homlok rész képviselhet. Egyszerűbben fogalmazok, akármilyen szuggesztív lehet a tekintet, mert ha sötéten hagyjuk, ha árkok vannak a szemben, ha ez az egész nem kap megfelelő világítást, akkor ennek az erejét lecsökkentettük. Tehát, a két dinamizmus egymás ellen hat, és azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal izgalmasabb dolgok történnek a hajjal, mint ami az arccal történik. Most kifejezetten a fénytani helyzetre gondolok, mert laposra van világítva az arc, és az oldal fények azok, amik izgalmasabbak. Ennek az egésznek olyan hatása van, mintha egy másik, izgalmasabb fénytani helyzetből kifordult volna a modell a kamera felé, és ez a kifordulás az, ami ezt az egészet olyan furcsává teszi. Én nem gondolom azt, hogy ez jót tesz ennek a képnek. Két dolog van, aminek az indokát itt most nem látom, az egyik az, hogy miért döntöttünk úgy, hogy függőlegesen elmozdítjuk, és ennyire elmozdítjuk ezt a képet, a másik pedig az, hogy ha már úgy döntöttünk, hogy elmozdítjuk, akkor ezt az elmozdítást határozottabbnak kellene mutatnunk. A másik a világítás, azt a fajta játékosságot, azt a fajta dinamizmust, amit a hajnál létrehoztunk, azt az arcon is meg kellene tartani, és akkor működhetne ez a portré. Én azt gondolom, hogy ez az önbemutatásnak, még egyszer mondom, nem érintve a személyes irányát, egy jó gondolatisága lenne, de pontosítani kellene a technikát. (hegyi)
értékelés:

Egy szobor arcai

Egy szobor arcai

Meglepő mennyire más arcát mutatja Posseidon különböző nézőpontokból...

Mind a kettő nagyon izgalmas, és tetszik. A megfigyelés is rendben van. Érdekes feladat lenne talán az, hogy elmész a Fiumei sírkertbe, vagy bárhová máshová, ami neked szimpatikus, és közel van, a környéken is biztosan vannak szép temetők, és elkezdesz azon dolgozni, hogy ezeket a szobrokat, vagy műköves giccseket átfogalmazd, életet lehelsz beléjük. Tehát elkezdesz azzal dolgozni, hogy ezeket, mint élő hús-vér embereket szemlélni, és úgy portrékat, vagy szituációkat megfotózni. Azt gondolom, hogy ennek lenne értelme. Ezt én most egy 3 csillagos leckemegoldásnak gondolom, és szeretnélek bíztatni ennek a folytatására. (hegyi)
értékelés:    

Fehér sziklák

Fehér sziklák

Ennek azért egy kicsit ferde a horizontja, függetlenül attól, hogy a sziklák teteje is az, de úgy az egész ferde. Nem ártana visszaforgatni, ez egy fél fok lehet, de ez azért számít. A kompozíciót el tudom fogadni. A tónusok nekem túl nagy különbséget mutatnak az ég és a víz viszonylatában, és ettől az egész dinamikája megfordul. Erről beszéltünk már, hogy általában, ami a legvilágosabb egy képen, az közelebbinek érződik, mint ami sötétebb tónusú, és ennél a képnél ez a két kék sávnál jelentkezik, tehát a víz most túlságosan a sötét tónus felé mozdul el, miközben az ég semmilyen, nem hordozza azt a drámát, vagy struktúrát, ami szerintem ehhez kellene. Nyilvánvaló, hogy az időjárás megválasztása fontos, tehát, hogy mikor tudjuk ezt jól lefényképezni, ez most nem volt annyira jellegzetes ez az ég. Lehet ezen egy kicsit sötétíteni, és akkor egy kicsit drámaibb lesz, és lehet visszább hozni a vizet, és akkor máris helyreáll a térhelyzet a képen. (hegyi)

Mayday, Mayday

Mayday, Mayday

Nem tudom dekódolni ezt a képet, valamilyen léggömb felbocsátás lehet. Biztosan nagyon hangos, és ez sok a kisfiúnak, így befogja a fülét, de nem értem, hogy ebben mi a cím, és mi a humor, és a kompozíciót sem nagyon. Kicsit olyan talált kép jellege van, hogy lefotóztuk a gyereket, mert olyan aranyos volt. De gondolom, ennek volt történetileg egy bevezetése, meg egy folytatása, így, mint film, lehet, hogy érthető volt, de ez a kiragadott pillanat nem az. (hegyi)

Never 2 Hot

Never 2 Hot

Ígérem, hogy ha leírod kommentben, hogy mit szeretnél, és ezt meg tudjuk beszélni, akkor meg fogom csinálni az elemzést is, de addig nem, mert én nem szeretnék olyan szerepbe kerülni, hogy én elmondom, hogy mit gondolok, és azután erre nem érkezik válasz, hanem rosszul dekódolódik, vagy esetleg rosszul esik. Tehát, a kérdésem az, hogy maradjunk egy ilyen laza tempóban, és beszélgessünk arról, hogy szépek-e a fények, és ennél ne menjünk beljebb, meg hogy mennyire fogtad meg ezt a két tárgyat, vagy pedig szeretnéd az őszinte véleményemet megkapni, amiben az érzelmekről, és az egésznek a gondolati irányairól is beszélgetünk, nem csak ennél a képnél, hanem a többinél is. Amit most kérdezek, az nem csak erre a képre igaz, hanem úgy az együtt munkálkodásra is. Mivel az egyik előző elemzésnél a legjobb szándékom ellenére is úgy tűnik, hogy valami félrement, én nem szeretnék konfliktust, nem azért vagyunk itt, hogy egymásnak kellemetlen perceket szerezzünk. A döntés a te kezedben van. Én tudom úgy is elemezni a képeket, hogy nem megyünk vékony jégre, és nem beszélünk olyan kérdésekről, amik neked esetleg kellemetlenek, meg tudok úgy is beszélni, hogy ezeket felvállaljuk, de ennek a döntését neked kell meghozni. Addig én most várok a válaszodra. (hegyi)