Tűz és víz

Tűz és víz

Csak azért töltöm fel ezt a képet, hogy segítséget kérjek. A záridővel babráltam, viszont így nagyon zajos lett a kép, ezt hogyan tudnám kiküszöbölni?

Annyira jó lenne, ha nem lenne ott az a mobil, ha azt levágnád, akkor ez egy jól működő kép lehetne. Utómunkában ezen lehet finomítani, hogy ne legyen ennyire zajos, de sajnos itt a technika, ami téged korlátoz, azért ezzel bizonyos határokig lehet mit kezdeni, de utána már nem. Ez van. A zaj az zaj marad. Mindenesetre a megfigyelés, és a gondolat jó, úgyhogy én ennek nagyon örülök, hogy ebben az irányban kísérletezel. A képkivágás nem tökéletes, úgyhogy az most nekem egy csillagot levesz, mert ezt tessék észrevenni, hogy az a fehér kocka az alján nagyon civil, nem kell oda. (hegyi)
értékelés:

ŰResség

ŰResség

Az a helyzet, hogy értem, amit megoldottál, és amiért ez kérdés számodra, valószínű, hogy technikai kérdés, hogy hogy lehet ezt az egészet megoldani kevés fényben, és hosszat exponálni. Maga az a technika, amivel ezt te felveszed erre kevésbé alkalmas, mert nagyon zajos lesz. Kevésbé zavaró, ha fekete-fehérben dolgozol, mert akkor nincsenek ezek a szivárványszínű pöttyök, csak a zaj, és az már egy kicsit közelebb vinne a dologhoz. Én azt mondom, hogy ezt másképp kellene megoldani, mégpedig úgy, hogy több fénynél exponálsz hosszút, valahogy több fényt hozol létre ehhez az a kis lámpa nem biztos, hogy elég. De nagyon jónak gondolom azt, hogy forgatod a fejedben ezt a technikai játékot, mert érdemes feszegetni a határokat, én javaslom, hogy ne add fel, hogy ezt keresd. Ha most ennyi önportré érkezett a 2. leckére, akkor én azt mondom, hogy húzzunk egy határt, és ezt most akkor továbbgondolásra visszaadom, az előzőekben kaptál jó pár csillagot. (hegyi)

delírium

delírium

Lehet, hogy ugyanabba az orvosi rendelőbe járunk, mert amikor én voltam egy ilyen helyzetben, akkor kb. hasonló képet készítettem. Az enyém komorabb, mint a tiéd, ebben ez a vörös függöny nagyon jó játékot hoz létre, én ennek nagyon örülök. Az a bajom, hogy most azt kezdtem el nézegetni a képen, hogy mi van, ha letakarom a kép alján az ablakon túlnyúlást, azt a vörös részt, mi van akkor, ha letakarom a kép jobb oldalán lévő túlnyúlást, ami maga az ablakkeret, és egyik sem lenne jó. Elfogadom, hogy így a jó, de akkor abból az ablakkeretből, ami a kép jobb oldalán van, abból egy nagyon picivel több kellene, talán. De így is egy jó lecke. Na, én megadom rá a 3 csillagot, és a leckemegoldást is, ez egy érdekes megfigyelés, és nagyon jók a színek, jól bánsz ezzel a dinamikával. (hegyi)
értékelés:    

Zúg, nyerít és búg - eredeti

Zúg, nyerít és búg - eredeti

Köszönöm, hogy beküldted azt a képet, ami még úgymond ezt a vakolat mintát nem tartalmazza, és értem, hogy miért tetted rá. Hiányzik az élesség, és akkor ez már nem is lehet jó kép, szokták mondani. Én meg azt gondolom, hogy igen, hiányzik az élesség, de az nem minden. Elsősorban nem az a probléma vele, hogy éles-e, vagy nem, egy kicsit bemozdult, de ettől még a megfigyelés lehet pontos, és jó. Ami ezzel a képpel a problémám, az az, hogy valahogy úgy skalpoltad le most magad, hogy a haj nem tud érvényesülni, miközben sejthető, hogy valami történik, tehát, hogy van hajad. Ez a haj ez előtt a fekete háttér előtt létrehozhat egy érdekes ritmust. Egy kicsit fájdalmas az, hogy ezt nem hagytad érvényesülni. Ebben van némi tagadás számomra, mintha tagadnád a nőiséget, miközben semmi okod nincs rá. Ez a kép így nekem sokkal jobban tetszik, és ezt most egy 3 csillagos képnek gondolom így, ebben a formában. Mivel az előző képre mindent megkaptál, erre most megint adok 3 csillagot, de aztán most már kezdjünk el dolgozni, mégpedig most azt kérem tőled, hogy ezt a képet ismételd meg úgy, hogy abban egy felvállalt nőiség is legyen, Ha skalpolni akarod magad, én azt is el tudom fogadni, de akkor az tessék határozottan megtenni. Tessék akkor akár egy kendővel lekötni, bár kendős képed volt már, vagy valamilyen határozott döntést hozni azt illetően, hogy nem akarom a hajamat, nem szeretem, és így tovább. (hegyi)
értékelés:

Zúg, nyerít és búg

Zúg, nyerít és búg

Ez egy nagyon jó képi megoldás az önportré leckére, ami a formai beállítását illeti, és egy nagyon határozott gondolat. Abszolút nem tudok mit kezdeni, és nem értek egyet azzal, hogy rátetted ezt az effektet, ami ezt a rücskös, falfesték hatást adja. Azért nem, mert úgy szétvered az egésznek a finomságát ez által, annyira markáns ez az egész, és annyira mű, hogy ez nem tesz ennek a dolognak jót. Miért nem kaphatjuk meg azt a finomságot, ami a bőröddel létrejön? Gyönyörű az, ami a kulcscsontnál, nyaknál, vállnál formailag megjelenik, de az egészet átradírozod ezzel az effekttel. Most azt mondom, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, de remélem, hogy megvan ez a kép enélkül az effekt nélkül, és ha igen, akkor legalább töltsd már fel nekem ahhoz, hogy értsem, hogy ez hol siklott ki neked, hogy szükségét érezted ennek rátételét. A kép bal oldalánál egyébként egy kicsit szűk, a fülnél, a homloknál nekem az az ív még egy kicsit íródhatna tovább, oda egy fél ujjnyi nekem még elférne, de mondom, minden mással egyetértek. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Közhelyesség

Közhelyesség

- Mióta dohányzol?
- 14 voltam, mikor elkezdtem.
- Most 18 vagy, igaz?
- Igen, de nem úgy van, ahogy gondolod...

"Hogy is gondolom?"

Teljesen rendben van a leirat, és ha ez a kép illusztráció lenne a szöveghez, ami mondjuk egy kicsit azért hosszabb lenne, mondjuk, ha lenne egy ilyen novellánk, akkor ahhoz ez egy jó illusztráció lenne. Életkép, zsánerhez ez nekem nem erős. Azért nem, mert annyira körbevágtad ezt az egész történetet, annyira nem adsz semmit a környezetből, hogy nem tudok hangulatba kerülni, tehát nem értem, hogy mit akar az egyik kéz a mobillal, a másik kéz a cigivel, miközben a szituáció abszolút egyértelmű lehetne, de most ezzel nem tudok mit csinálni. Nem tudom, hogy ő most kinek akar telefonálni és miért, vagy egyáltalán telefonálni akar-e, vagy üzenetet ír, vagy mi a francot csinál. Nem tudom, hogy zavarban van-e, vagy sem, nem tudom, hogy kommunikatív, vagy elfordul tőlünk, tehát nem nagyon tudok a személyiségéről meg többet a képkivágás miatt. Azért a zsánerhez ez kell. (hegyi)

illuzió

illuzió

Az a helyzet, hogy ezt a képet nem nagyon értem. Van rajta fény, meg van rajta árnyék, de ennél több nem nagyon. Lehet, hogy ott a buli hevében a második margarita után már értelmezhető lenne nekem is, de így most a számítógép előtt ülve vasárnap délután, ha a dübörgés át is jön, ez a tuc-tuc, de ettől még a dolog nem válik számomra érthetőbbé, mint közlés. Ez most benne maradt a szatyorban, nem sikerült átadni nekem. (hegyi)

Kubizmus

Kubizmus

Örülök annak, hogy egyrészt más technikák, más korszakok, más izmusok irányába is elmozdulsz, és ez téged érdekel és foglalkoztat, mert ez nagyon fontos. Tulajdonképpen az áttételezés is rendben van, ahogy ezt te a fotó nyelvére lefordítottad magadnak, mert mai, mert érthető, mert minden felvetése rendben van, de a megoldás így együtt nem jó. Ha ez egy olyan képsor lenne, ami mondjuk egy kiállítás lenne, és a kubizmus témáját akarná a te saját szemszögedből feldolgozni kicsit primérre véve a figurát, hogy hát, a kubizmus az, ami kockákat tartalmaz, akkor ehhez én azt gondolom, hogy mindenféleképpen szükség lenne arra, hogy ezek a formák ne egy ilyen négyzethálóba beszorítva kerüljenek nekem bemutatásra, hanem értéküknek megfelelően méretezve. Most a fog mindent visz, a cigaretta mindent visz, a doboz széllel nem tudok mit kezdeni, az az alumínium a második sor elején megint nem tudom, hogy micsoda, miközben az ott akár működhetne, a szemüvegszél jól értelmezhető, utána megint van egy formai játék, amivel nem tudok mit csinálni. Talán ez egy padló borítás a legalsó sorban, az megint jó, szóval, végigmehetünk rajta egyesével, a kockák ritmusa mindenütt ott van, de valami jól határolt, és jól méretezett, valami meg esetleges nekem. Például, most én csak kérdezem, hogy számodra, ha mint első látogató nézed meg, mit mond a második sor első képe, hogy az micsoda? Mert ott nem tudom, hogy ez egy doboz széle, ami valamilyen, vagy pedig ez egy kocka, merthogy nem látom azt, hogy az a belseje a dolognak, vagy pedig egy határoló elem? Nem igazán jól jön le. Nem lehet mindent ennyire kiragadni a valóságából. Nem tudom, hogy mennyire magyaráztam ezt most jól el abban a tekintetben, hogy erre, mint ötlet én most adok 2 csillagot, aztán majd meglátjuk, hogy mi felé fejlődik. (hegyi)
értékelés:

Béke, nyugalom

Béke, nyugalom

Nem tudom, lehet, hogy ott a atmoszféra olyan volt, ami ezt a csendet egyértelművé tette számodra, nekem nézőnek ez most nem az. Azért minden magányos helyzet, amikor olyan kiürült terekben ülnek emberek, hát, nem mindegyik oldja meg a magányt, meg a csendet, és az egésznek ezt a furcsaságát. Csússzunk vissza a közhelyből, jó? Mi kell ahhoz, hogy ez működjön? Az, hogy te magad eldöntsd azt, hogy a viszonyrendszerük az, ami fontos neked, mert beraktad őket szinte középre, vagy maga az a tér, ami itt létrejön? Ennek ellentmond most az a ritmus, ami itt ezzel a lánccal van. Maga a helyszín nem biztos, hogy erre alkalmas. Ettől ez a kép még megfotózható, bár ez a lánc itt most szétvág mindent, de tulajdonképpen, ha egy kapcsolatról akarnék mesélni, hogy hát, itt van egy szerelmes pár, és ők itt most éppen összekötötték az életüket, akkor az a lánc még jól is jöhet. De hát, most nem erről van szó. Ezzel most én nem nagyon tudok ennél többet kezdeni, ezt most nem érzem megoldott feladatnak. (hegyi)

Ép-ül-et

Ép-ül-et

Ez egy nagyon jó ritmus, én ennek nagyon örülök. Jó a kompozíciója, jó a formája, tulajdonképpen minden korrekt. Ami nem korrekt, az a technikája, de ettől most tekintsünk el. Nem tudom, hogy ez egy filmre készült felvétel, és a scannelésnél történt valami baj, vagy mobiltelefonnal készült, és az nem elég éles, nem lett letakarítva a kis lencséje, de ami zavaró, az az életlenségből adódó tompasága ennek az egésznek, de a tompaság mellett maga formai ritmus az meg jól van. Úgyhogy vegyük úgy, hogy ez egy tanulmány, 3 csillagot adok akár rá, de a leckemegoldásra várnék, itt azért az élességgel is kellene játszani. (hegyi)
értékelés:

Tavasz-fonó

Tavasz-fonó

Az a harsányság, és az az erő, amivel ez a növény itt élni akar, és hozza a maga őrületét a színeivel és a formáival, az mindent visz, és ehhez képest inkább már képhibaként jelentkezik ez a pókhálószerű valami, meg ez az állatka, ami oda talán bele van ragadva, vagy nem tudom, hogy ő most kicsoda. Az a helyzet itt most, hogy a természet ereje jócskán felülírta azt, amit te ezzel mutatni akartál. Ami ezzel a pókhálóval, vagy ökörnyállal, vagy nem tudom, hogy mi akar ez itt lenni történik, az itt most mellékesnek számít, miközben, ahogy látom a címben, ez lenne az, ami neked felkeltette az érdeklődésedet. Valószínű, hogy olyan helyzetet kell világításban keresni, hogy erősebbek legyenek ezek a vonalak, vagy egy olyan pillanatot, amikor a harmat ezt megpettyezi, nem tudom, de valami olyat, ami felveszi a versenyt, és méltóvá teszi őt a képi ábrázolásra, mert most ez inkább csak valami rondaság, mintsem hogy akarnám nézegetni. Olyan, hogy hát, miért nem takarítottad le? Miközben neked meg ez volt a fontos. (hegyi)

Gondolkodtál-e már valaha azon, hogy amit látsz az valóság-e? Úgy értem, mi van akkor, ha az általunk látott képeket - vagyis csak a saját nevemben beszélhetek - tehát azokat a képeket, embereket, cselekményeket és információkat az agyam szüli, kreálja? Vagy még az sem... Mi van akkor, ha csak egy program vagyok, amit fentről irányít valaki? Ha az általam ismert emberek is csak egy program részei?
De akkor miért nem merek bármit megtenni?
Az életem lehet csak valaki lefuttatott programja, arravaló tekintettel, hogy akár ilyen életet is élhet? S ha lejár a programom, a fenti néző elindít egy másikat?
Lehet, hogy néhányan közülünk azért halnak meg korán, mert a néző, aki lefuttatta a programot már az elején úgy vélte, hogy a karakter vagy a helyszín rossz, hibás. Esetleg futtatás közben hiba történt.
Engem vajon hányan futtattak le? Hányan állítottak le már az első percekben? Hányan sajnálták, hogy befejeződtem vagy azt, hogy egy konfigurációs hiba miatt félrecsúsztam?
Akik használtak boldogok voltak? Miattam? S ha nem, miért nem állítottak le?

Örök-barátság

Örök-barátság

"Agyag voltam, hig, engedékeny,
Egy ujjal is átszúrható;
Márvány vagyok... ki rám lő: rólam
Rá visszapattan a golyó." (P.S.)

Ez egy szobor fénykép talán, bár elég érdekes a szituáció, hogy mit keres az előszobában ez a két fickó. Valószínűleg ez Arany és Petőfi barátságát jellemzi, amihez hozzátenném azt, hogy ez a barátság erősen idealizált az irodalomtörténet bizonyos szereplői által. Valószínű, ha a valóságban néztük volna meg ezt a helyzetet, akkor Arany néhányszor biztos, hogy beszólt ennek az úri fiúnak itt a jobb szélen. De én itt nem is arra vagyok felkérve, hogy irodalomtörténetileg elemezzem ezt a helyzetet. Ami a képet illeti, hát, elég szürreális, inkább így fogalmaznék, de a szürrealitáshoz meg nekem kevés. Ahhoz, hogy ez igazán szürreális lehessen, és működjön, ahhoz kellene a környezet. Mert engem nem ez a haverság érdekelne főleg ebben a megoldásban, hanem az, ahogy ez megjelenik a valóságban. Ha ez egy előszoba, akkor ott van az előszobában egyszer csak, mint egy ilyen vízió az, hogy megjelent nekem Arany és Petőfi, és akkor ez a materializálódás adhat valamilyen humoros ízt is akár az egésznek. Így most ez annyira nem erős, miközben a fények jók, plasztikus a két szobor, de a helyszín az egészet idézőjelbe teszi. Ami a barátság leckét illeti, azért én szeretném Rita, ha a saját világodból keresnél erre megoldást, tehát, én értem, hogy egy távoli körből indulunk majd el a személyes felé, de mi ebben a leckében a teljesen magunkra utaló üzeneteket keressük. Tehát próbáljunk meg a saját habitusunkból, és a saját tapasztalati helyzetünkből kiindulni, már csak azért is, mert nyilvánvaló annak is megvan az üzenet értéke, ha a barátságról én egy ilyen idealizált helyzetben próbálok véleményt mondani, de akkor ezt fejtsük ki. 1 csillag a szürrealitás miatt. (hegyi)
értékelés:

Fejemben éj van...

Fejemben éj van...

Örülök ennek a leckének, és a megoldásnak is, és én meg is adom erre a 3 csillagos leckemegoldást, de azt tegyük hozzá, hogy nem érzem indokoltnak ezt a barnított, sárgított világot. Ez gyengíti a dolgot, erőtlenné, fáradttá teszi, miközben bár a tekintetben is van egy pici fáradtság, és nem biztos, hogy száz százalékig vidám üzenet, de mindezzel együtt mégis csak azt gondolom, hogy jót tenne ennek a textilnek az, ha határozott lenne a jelenléte. A bőröd színének is jót tenne ez, tehát fekete-fehérben a szürke tónussal nem érzezném azt, hogy ez egy betegesebb vonal. Nekem itt ez most nem annyira erős a színmegoldás miatt, de a kompozíció rendben van, az üzenetet értem, jó ez az irány, és jó ez a játék, csak indokolatlan ez a fajta átszínezés. Én azt mondom, hogy arra figyeljünk oda, hogy minden ilyen dolog, ami utólagos manipuláció, az a bizonytalanságot tükrözi, mégpedig azt, hogy a saját döntésemben, a saját kompozíciómban, abban a tónusrendben, formában, amit létrehoztam, nem bízok eléggé, hogy az az üzenet át tud jönni, és ezért elkezdek archaizálni. Elkezdek egy mankót keresni, hogy legyen ez olyan, mintha ez 1924-ben készült volna Casablancában, de hát, nem akkor készült, ugyanakkor viszont, ha akarom, ez a hatás ott lehet ezen a képen. Nincs szükség erre a tónusjátékra. (hegyi)
értékelés:    

Fantazmagória

Fantazmagória

Sajnos nincs igazán barátom, de a könyvek itt vannak nekem :)

A fotó beállítása, a kompozíciója egy nagyon szubjektív irányt vesz, és ez nekem tetszik. De ehhez a szubjektivitáshoz valami még kéne a könyvön kívül. Nem azt mondom, hogy fogd a kezedbe, de egy sál, vagy egy nyaklánc, vagy valami személyes tárgy még ha ehhez hozzákerül, az jelképezhet téged, az utalhat arra, hogy ez mondjuk egy kötődés a könyvekhez, mert hát így, ezt a helyzetet ezt lefényképezheted, de a saját polcodtól kezdve egy barátodnál, vagy akár egy antikváriumban is, bárhol. Ez még önmagában nekem kevésbé utal arra, hogy neked ehhez mi a közöd. Az irány jó, mert azzal, hogy ennyire közeli képet adtál, már bevittél egy személyes térbe, de ebben a személyes térben neked is valamilyen utalással, metaforával meg kell, hogy jelenj. (hegyi)
értékelés: