Örülök annak, hogy visszatértél közénk. Egy kicsit elcsúsztam az elemzésekkel, jó, nem is kicsit, de remélem, hogy még elér hozzád az üzenet, és nem adtad föl a várakozást. Ez egy nagyon szép háttérkép lehetne a képernyőmön, lehet rajta merengeni, szépek a tónusai, abszolút alkalmas arra a feladatra, hogy háttérben működjön, mert a szoftverek sok esetben pont a közepét takarják. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ebben a formában ezt falra is feltenném, mert valahogy épp a középtere üres. Talán rá kellett volna erősíteni arra, ami a víztükör alatti partszakasznak a formái, vagy megvárni azt, amíg egy hajó oda kifut, vagy ha kicsit lejjebb mész a kamerával, akkor talán összébb csukódik ez a száj forma. Amúgy nagyon szépen exponált kép. (hegyi)

Hát, ami az ecsetet illeti, szépen van ábrázolva, a nyele is, a króm is, bár a króm lebuktatja azt, hogy nem takarítottad le rendesen, mert ott látok én azért ujjlenyomatot, de ha műteremben tárgyat fotózunk, az egyik legfontosabb, és legidőtrablóbb dolog, hogy az oda nem illő ügyeket az ember eltakarítsa, ugyanez igaz arra a kis szőrszálra, ami kiáll. Ugyanakkor az a hamutartó, vagy nem tudom micsoda a háttérben, hát, ezt nem tudom értelmezni, hogy ez mi. Valószínűsítem, mert hát, mi másért került volna oda, hogy ez hozzá tartozik ehhez az ecsethez, tehát ez valami smink eszköz lehet, de ebből nem derül ki. Márpedig az, hogy egy ufó lebeg itt felettünk, ez így most nem olyan nagyon erős. Örülök annak, hogy foglalkozol ezzel, és remélem, hogy nem veszi el az a kedved, hogy én azt mondom, hogy tessék ismételni, értelmezhetővé tenni a dolgokat. A reklám, az alkalmazott fotográfia ilyen módon nem hagy kétséget, nem hagyhat kétséget, mert minden, ami az üzenet fókuszából kikerül, az tulajdonképpen elfecsérelt energia lesz, és a néző nem fog tudni vele azonosulni. Várom, hogy folytasd ezt az irányt. Ezt pedig most visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Csaba, én azt mondom most neked, hogy értem, ez egy jó gyakorlat arra, hogy hogyan fotózzunk le valamit, amit nem nagyon jól oldottál meg abban az értelemben, hogy azért itt vannak tónusok, amik eléggé furán jönnek ki, és itt főképp a világosabb részre gondolok. Ugyanakkor, mint tömegelhelyezés, én nem tudok ezzel mire menni. Itt vannak ilyen félig megfaragott, vagy hát, használatban lévő ceruzák, amit értek, de nem érzem azt, amit éreznem kellene ahhoz, hogy hozzá akarjak nyúlni ezekhez, és akarjak velük rajzolni. Fuldokolnak ők egy kicsit a képhatár miatt. Nem tudom, nekem azért most ahhoz kevés, hogy csendéletnek nevezzem, és ahhoz is kevés, hogy értelmezzem. Tanulmánynak jó, tehát, hogy hogyan lehet egy anyagszerűséget ábrázolni, de maradjunk abban, hogy ez egyelőre még megmaradt a tanulmány szintjén, túl is van egy kicsit világítva, és az egész túl steril. Légy szíves, kerülj ehhez közelebb. (hegyi)

Nem tudok túl sokat hozzáfűzni ehhez a képhez, mert ez úgy jó, ahogy van. Szeretem ezt a képet. Talán annyi, hogy egy kicsit kevésnek érzem körben a szélét, tehát, ha ez a ritmus nagyjából ott folytatódik a többi résznél is, akkor én nagyobb teret adtam volna, magyarán meghagynék annyi húsát ennek oldalirányba, mint ami két ablak között van, és akkor az egésznek kevésbé lenne ilyen körbevágott érzete. Ez természetesen akkor igaz, ha ez megvan ezen a képen, vagy ha ez megoldható. A megfigyelés tökéletes. 3 csillag, leckemegoldás, minden megvan. Itt mondanám el azt, hogy nagy divat mostanában, főleg műszaki beállítottságú embereknél, én pont a Műszaki Egyetemnek láttam ilyen játékát megvalósulni, amikor a világításnak az elektronikus vezérlésével létrehozzák azt, hogy attól függően, hogy melyik szobában ég a villany, vagy melyikben nem, különböző feliratok, vagy szmájlik, vagy jelzések jöhetnek létre. Legutóbb amikor ilyet láttam, ott tetris-t jelenítettek meg, úgyhogy van ennek létjogosultsága, de hát, ez azért ennél egy kicsit több. Tehát itt az idő, a koszossága a megfolyások miatt egy nagyon szép gondolat. Köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés:    

Örülök annak, hogy Csaba megfogadta azt a tanácsot, hogy a portréhoz, főképp akkor, ha valamilyen helyzetet be akarok mutatni, akkor célszerű azt a fényképezőgépet elforgatni. Ez a fotó lehetne akár a zsánernek (33. lecke) is a megoldása, mert jól mutat egy helyzetet. Nagyon kedves és szerethető ez a dolog. Kicsit erőteljes ezeknek a satupadoknak a jelenléte, ami nem lenne baj akkor, ha még nyitottunk volna ezen a téren, és látnám, hogy igen, ez egy műhelyasztal. Azért, mert akkor értelmezhetővé válik, és nem ilyen furcsa, hogy belógnak oda ezek a hengerek, és nem tudom, hogy mit akarnak azok ott, miközben a dolog működik. Még valami, hogy amennyiben ez nem egy műhelyórán készül, vagy a műhelyóra van annyira laza, vagy a tanár úr annyira megengedő, hogy azt mondjuk, hogy tanár úr, hozza már közelebb azt a széket ide az asztalhoz, és a kezét rátetetjük erre a tekerőre, akkor nem kell neki ezt tekergetni, meg semmi mást csinálni, mint nyugtatni rajta a kezét, az egy szép gesztus lehetne. Ráadásul akkor kimozdítjuk őt ebből a sarokba szorított helyzetből is. Mert ahogy most ez megjelenik, nálam az esendőséget erősíti, ami nem baj, mert ez is elfogadható, és nagyon sok szeretet van ebben a képben, ugyanakkor ha már rajta vannak ezek a padok, és nem kikerülhetőek, akkor hozzuk őket helyzetbe. Ettől függetlenül megadom rá a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:

Érdekes. Igen, az a helyzet, hogy ezt utólag már nehéz megoldani. Szerintem jobb lett attól, hogy nincs rajta az ereszcsatorna, de azért veszítettünk is belőle, szóval én most azt mondom, hogy ha ez megoldható, és vissza lehet oda menni, akkor érdemes lenne elgondolkodni egy ismétlésen, hogy honnan és hogyan lehetne ezt úgy megcsinálni, hogy ez hordozza azt, amit kell, mert most valahogy még mindig nem tökéletes. Fene tudja, hogy miért? Valahogy még mindig nem kész ez az egész. Lehet, hogy attól, hogy nincs eldöntve határozottan, hogy mi merre dőljön, vagy mozduljon. Most valahogy nincs meg az a stabil bázis, amiből aztán ki tudna mozdulni az egész. A vágások az oldal széleivel is olyan sután esetlegesek, szóval valami nem áll össze, de ha megversz se tudom megmondani, mi. (hegyi)

Beszélgessünk arról Csaba, hogy ez itt most az eredeti képkocka abban a tekintetben is, hogy ha raw formátumban fotóztál, akkor ez jött le? Azért kérdezem ezt, mert még mindig nagyon keménynek ítélem az egészet. Ami miatt jó, hogy feltetted ezt a képet, hogy sok mindent értelmez abból, ami a fekete-fehérrel történt, és azt kell, hogy mondjam, hogy semmi sem indokolja a fekete-fehéret. Ez a kép színesben sokkal izgalmasabb. Sokkal finomabb, sokkal közelebb áll érzelmileg, és esztétikájában is a nőiséghez. A fekete-fehérrel elvesztettük ezt az egészet. Pontosan azok a finomságok hiányoznak a másikról, amik itt a zöld különböző árnyalataival létrejönnek. A csonkolt lábbal nem nagyon tudok mit kezdeni, az sajnos problémás. Ha össze kell hasonlítani a két képet, akkor ez a kép nekem jobban tetszik. Valószínű, hogy akár ezt fotóztad, akár a konvertálásnál történt valami kontrasztemelés, én még visszább mennék egy kicsit a lágyabb irányba, hogy még több részlet váljon felfedezhetővé, mert még mindig kiabál a modell, még mindig túl erős, túl karakteres, és ettől nagy kiürült flekkek lesznek a képen. (hegyi)
értékelés: