Csaba, megint azt mondom, hogy a pillanatot jól meglátod, de az egyediséget nem. Itt az egyediséggel kellene történnie valaminek, hogy azt érezzem, hogy igen, ez az. A képkivágással is van itt némi probléma, rajta van minden Tolnától Baranyáig, a szár, a bibe, a porzó, a fene tudja, minden. Minek? Mert így rákerültek a kis muslincák, amik elviszik a figyelmet, nem biztos, hogy minden tökéletes. Nézd meg, hogy van középen 4-5 darabból álló sziromcsoport, ami nekem tökéletesen elég lenne ahhoz, hogy ábrázolja ezt az egész helyzetet. Ebből a képből, ha nagyjából az 1/5–ét, 1/6–át kivágod, akkor lehet, hogy egy izgalmas képet kapunk. Ez így önmagában nekem elég sematikus. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy maga a szituáció ezzel a fényfestéssel egész jól sikerült. Úgyhogy nagyjából működik ez a dolog. Ez a pohár viszont nem egészen erős. Azt tegyük hozzá, hogy ez egy reklám pohár, amit adnak a forgalmazónak, hogy ezzel reklámozza magát, vagy hozzá csomagolják az üveg whisky-hez, bármelyik is történt, én ezt most nem tartom annyira erősnek. Ráadásul az ital felülete is pont ott vágódik, ahol a szöveg van, ezért a szövegolvashatóság rovására megy a beállítás. Az meg nyilvánvaló nehezebben hihető, hogy az ember egy teli pohárral iszik ebből, de az sem biztos, hogy megoldotta volna, ráadásul ez így inkább a reklámfotó irányába csúszik el, mint a tárgyfotó felé, ami nem baj, de azért nem árt, hogyha ízléssel megválogatjuk azokat a tárgyakat, amikkel dolgozunk. Ugyanis a háttér, meg a hangulat, az megvan. Visszaadnám ismétlésre, gondolkodjunk majd el ezen. (hegyi)

Csaba, nekem ez kevés a boldogsághoz. Olyan ez, mint egy színpadi tér, de nincsenek rajta szereplők, ezért a történetet sem tudom jól elindítani. Lehet azt mondani, hogy csak ezek a fénysávok azok, amik érdekesek, de ahhoz viszont túl nagy a tónusban és a kontrasztban a dinamika. Tehát nem igazán tud érvényesülni a sötét tónusokban meglévő szépség, miközben a csúcsfények meg kiégtek. Ezeket közelebb kéne hozni értékben egymáshoz ahhoz, hogy egy olyan képet kapjunk, ami valahogy ezt az egészet úgy mutatja meg, hogy az önmagában is meg tudjon állni a lábán, és ne hiányoljak róla valamilyen szereplőt. (hegyi)

Hát, ez akár lehetne lírai is, de azok a botok szétverik az egészet. Megint az arányok: a víz, a fények szépek, a kövek aránytalanul sokat foglalnak el. Ettől nem tud érvényesülni ez a sztori. (hegyi)

Az árvízi fotók újabb darabját kaptuk, és az egészben az az izgalmas számomra, hogy olyan nézőpontot talált magának Csaba, ami nem egy megszokott ábrázolása ennek az épületnek, mert nem a Duna felől szoktuk ezt nézegetni. Egyébként ezt talán annyiban nehezíti a néző dolgát, hogy több idő kell ahhoz, hogy beazonosítsa, hogy hol is vagyunk, merre is vagyunk, és mi az, amit látunk, és mi az, amit nem látunk. Ugye, itt a rakpart az, ami eltűnt. Nem könnyen, nem gyorsan adja magát ez a kép, ettől függetlenül ez egy rendben lévő munka, és el tudom fogadni erre a leckére. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de vannak olyan épületek a rakparton, amik talán könnyebben beazonosíthatóak lennének. És itt most nem elsősorban az országházra gondolok, mert azt fotózzák éppen elegen, de azért érdemes lett volna megnézni, hogy mi van a híd másik oldalán, és akkor talán lehet, hogy egy olyan nézőpontot találunk, ahol a fák nem takarnak ennyit ebből az egészből. Mondom, nem tudom, nem voltam ott, de lehet, hogy lehetett volna izgalmasabbat is találni. Ettől függetlenül megvan a 3 csillag, de a leckemegoldással várnék még. (hegyi)
értékelés:

Ez egy turistakép, ahol kell anya, a gyerek, Zeusz a kövön, minden egy képben, hogy hazavihessük és mesélhessünk róla. Megint a fényekkel van baj, nekem úgy tűnik, hogy az időjárási viszony nem lehetett túl jó, kicsit olyan viharosabb, vagy vihar előtti hangulata van. Ebben a formában ez most nagyon lapos. Megint azt mondom, hogy meg kell nézni azt, hogy mi az, amikor ez az egész dinamikát kaphat. Két ilyen helyzet van, az egyik a fény, a másik annak hiánya, vagy ellentétpárja, tehát a vihar. A viharban haragosabb az egész, tónusosabb, de drámaibb, a fényben pedig az öröm, és a dolgok megélése az, ami jelentőséggel bírna. Azt is tegyük hozzá, hogy az egyik szereplő mellénéz a kamerának, a másik szereplő nem nagyon érti, hogy miért lett ő ebbe belerángatva. (hegyi)

Nem érzem azt, hogy megfogtunk volna valami nagyon jellegzetes pillanatot, fényekben, tónusokban nincsen helyén a kép. Világításában is problémák vannak, mert az egyik arcfél túl van világítva, a másik kevésbé, ettől olyan, mintha bedagadt volna a feje, hadd ne menjek végig ezeken a jeleken. Nem előnyös kép. Valószínű, hogy a belső érzelmi viszonyrendszer az, ami elfeledteti veled azt, hogy itt egy optimális és objektív pillanatot kell megtalálni ahhoz, hogy a néző átérezze ugyanazt, amit te éreztél ott, azon a helyszínen. Most ez nem történik meg. Ha nekem nincs közöm ehhez a gyerekhez, márpedig, mint néző nincsen, mert nem ismerem, akkor nem tudok mit kezdeni a pontatlanságokkal. Sokadszor mondom, első három lecke, és ne menjünk addig más irányba! (hegyi)