Közhírré tétetik

Közhírré tétetik

ma este mulatság tartatik.

Volt már egy ilyesmi kép itt a látszótéren egy eseményről, nem olyan rég tőled, és annál a képnél is azt mondtam, hogy fontos, hogy van-e kapcsolat a néző és a szereplő között. Itt sincs kapcsolat. Ráadásul egy olyan pózba merevítetted őt ki beszéd közben, ami nem optimális. A tekintet, nyilván abból adódóan, hogy pislogott, nem nagyon erős, a szájtartás elég fura, ráadásul hanyatt is dől ez az egész. Azt mondom, hogy az első három leckével dolgozzunk, mert könnyebben lehet elemezni egy olyan képet, ami rólad szól, már csak azért is, mert nem a modellt akarom kritizálni. Tudom azt, hogy nem egy egyszerű dolog egy előadás közben fényképezni valakit, amikor beszél, gesztikulál. Sok fals képkocka is elkészül ilyenkor, ezt szinte lehetetlen kiküszöbölni. Mégis érdemes válogatni ezek között, annak ellenére, hogy néha megy az egész a levesbe, mert nem cél, nem lehet cél az, hogy az ember egy másik embert csakis azért ábrázoljon, hogy vicces helyzetbe hozza, az ő tudta nélkül. Tudom, hogy az internet képi bugyrai javarészt ebből élnek, hogy úgy csinálnak bohócot valakiből, hogy egy rosszul kimerevített pillanatot közölnek, és azt mondják, hogy na, akkor most ez a politikus mondjuk ütődött, tulajdonképpen rásütik arra a szereplőre azt, hogy ő olyan. Miközben ez nem igaz. Mindenkinek a gesztusaiban, ha mint filmkocka kiveszünk egy villanást, föllelhetőek ezek a helyzetek. Én ezt azért tartom fontosnak, hogy gondold végig újra. Lehet, hogy ő egy kisdobos, aki kidobolja a híreket, én ezt el tudom fogadni, a leiratot is, hogy ő valószínűleg ezt mondta épp, hogy „ma este mulatság tartatik”, de ebből a képből ebben a szűk kivágásban ez nem jön ki. Nem értem, hogy ha ő egy hírvivő, akkor miért ezt a nagyon szűk kivágást választottad. Miközben valószínűleg van nála valami kis dob vagy valami más eszköz, amivel felhívja magára a figyelmet, ezáltal máris nem kéne magyarázni az egész szituációt. Visszaadnám továbbgondolásra, nem ismétlésre: továbbgondolásra. (hegyi)

Karácsonyi villamos

Karácsonyi villamos

A fotó az maga, mint alapötlet jó lenne, de két eset van megint, amit érdemes lenne végiggondolni. Az egyik az, hogy akkor lenne hatása egy üres villamosnak, emberek nélkül az utcán, hogy ha környezete még kevésbé lenne képelemmel teli. A másik irány az pedig az, hogy egy olyan helyzetet keressünk, amikor azért valami gyalogos, kiskutya vagy bármilyen személy még rákerül erre a képre. Ugyanis ez így most nekem annyira nem izgalmas beállítás, hogy elvigye a vállán a nagy üresség, mert ahhoz túl sok a képelem. Annyira viszont nem érdekes, hogy ember nélkül is megálljon a lábán maga ez a villamos. Sokan fényképezik ezt a villamost, amikor a BKV ezt útnak indítja. Nem érzem azt, hogy ez mitől lenne egyedi, azon kívül, hogy van egy villamos képünk. Ezt érdemes végiggondolni, azért mert az egyediség sokszor számonkérésre kerül a képeknél és joggal, a néző szempontjából. Visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

Őrség

Őrség

A kép humoros, és azt hiszem, hogy jó pillanatban van exponálva is, úgyhogy azon kívül, hogy a kép felső részénél a vágás nem teljesen tökéletes, mert ott valami belóg a háttérből, ezen kívül semmit nem tudok mondani, ami kritika lenne erre a képre. Megvan a 3 csillag jók ezek a mozgásfázis megfigyelések, érdemes ezzel foglalkozni. (hegyi)
értékelés:

Nézd!

Nézd!

Közelítünk a megoldáshoz, és nagyon örülök annak, hogy újabb és újabb ritmusokat kapunk. Maga a tárgy most jó helyen van, és az üzenet tökéletesen érthető. Ha van még türelmed ezzel játszani, hogy abszolút a végállomásig jussunk, akkor két dologra hívnám fel a figyelmet. A háttérben valami nem teljesen elrendezett, és a kisfiúnak a vállánál a pólója sem, ezek most – főképp a póló – elviszik a figyelmemet, mert ugyanaz a fehér tónusrend, mint maga a tárgy. Erre talán érdemes lenne figyelni. Akár a saját kezével is ki tudja ezt takarni, vagy azzal, hogy te egy kicsit elmozdulsz, és ezzel az alkar egy takarást hoz létre. Még egy dolog, ami magára a tárgyra vonatkozik: a gyerekek nagyon érdekes szerkezeteket tudnak létrehozni, és a fantáziájuk határtalan. Most akkor vagy ebben az irányban mozdulunk el, és valami teljesen szokatlan objektumot mutatunk fel, vagy pedig a felnőttek ízlésvilágát kiszolgálva olyan irányt mutatunk, amiben nagyobb szerepe van annak, hogy felismerhető legyen, hogy ez mi akar lenni, milyen autó. Ez a meglátásom. Balról nem ártott volna némi derítés, most nagyon erősek az árnyékok a baloldalon. Tehát ezek azok a nagyon finom dolgok, amiken még lehet egy kicsit javítani, de ettől függetlenül megvan a 3 csillag, és megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Forgásban

Forgásban

Nagyon érdekes a helyszín, amit talált Csaba, nem tudom, hogy ez hol készült, nagyon fura, hogy ezeket a szimbólumokat együtt látom. Az is érdekes, hogy ez hogyan kerül egy képre az elmozduló ívekkel szimbolizált csillagos égbolttal. Jó az irány, és tetszik nekem, de nem nagyon értem még egyelőre a párhuzamot a két történet között. Olyan az egész, mintha két negatívból lenne összerakva, az egyiken lenne az elmozdulás, és lenne egy másik kép, azért, hogy ne legyen unalmas maga ez a mozgásmegfigyelés. Szóval most valahogy abban vagyok bajban, hogy ez a kettő hogyan csatlakozik. Ettől függetlenül, mint leckemegoldás, ez egy rendben lévő ötlet, és a kivitelezésben sem tudok nagyon hibát felfedezni, úgyhogy megadom rá a 3 csillagot, a leckemegoldással egy kicsit még várnék, de talán érdemes lenne végiggondolni, hogy ezt valamilyen más formában megismételjük, az egyediséget szem előtt tartva. (hegyi)
értékelés:

Ő Rád, Te rám

Ő Rád, Te rám

Olyan ez az egész, mintha valahol a világ tetején állnátok így, ti hárman, és nagyon tetszik, hogy felemeled ezt a két szereplőt, és nagy tisztelet és szeretet sugárzik a képből. Nem is az, amit ők egymás felé mutatnak, mert az is rendben van, hanem a részedről érzek egy nagy érzelmi töltést ebben az egészben. Kicsit szűk az egész, főképp az alsó régiókat hiányolom, és nyilvánvaló, hogy ők nem egészen erre készültek. A babakocsis képhez viszonyítva is ugyanazt mondom el, hogy több időt kell erre hagyni, sőt, több időt kell kikövetelni magunknak a fényképezéshez. Hidd el, hogy a környezeted megértő lesz veled szemben. Ha megfigyeled, akkor például az idősebb hölgy arcán van egy olyan árnyék, ami nem egészen jó, hogy ott van. A másik modell is fordulhatna még egy picit a fény felé, csak egy nagyon picit, hogy ne ebben a homogén szürkében legyen az arcának a fele. Volna ezen még mit dolgozni, viszont az őszintesége és a szeretete abszolút megvan a képnek. Nehéz helyzetben vagyok, mert nem tudom nem látni a hibáit, és nem tudom nem észrevenni az erényeit ennek a képnek. És ilyenkor mit csináljak? De mivel a jövő előttünk áll, és van mód az ismétlésre, és a munkára, azt gondolom, hogy ezt most 2 csillagra tudom értékelni, és várnék folytatásokat. (hegyi)
értékelés:

Jelmezben

Jelmezben

A kérdés az, hogy ő tudott-e arról, hogy fényképezed? Mert nem érzem a kommunikációt. Olyan, mintha lett volna egy falunap, ahova elment ez az ember, és oda fel kellett neki öltözni, ott van a nyaksáltól kezdve minden, és te őt lefényképezted volna valami távolabbi helyről, de ő erről mit se tudna. Nem kötelezően van ez így, de nem ártana, ha valami kommunikáció lenne. Mert a nézővel való kommunikáció hitelesíti ezt az egészet. Annyira extrém maga az öltözék, ez az egész annyira furcsa, hogy semmi más nem tudja visszahozni a valóságba. Abba sem vagyok egészen biztos, hogy portrénak nevezhető-e az, amikor valaki egy ilyen színpadi helyzetben van. Ezek érdekes kérdések. Ha a technikával kapcsolatban tudok valamit mondani, akkor ezt, hogy jó lenne az ő figyelmét felkelteni, és akkor működne ez. (hegyi)
értékelés:

Hűtővíz

Hűtővíz

(A kislány a hasát hűti a vízzel)

Ez a kép egy jó tanulmány, és ezért nagyon fontos, és szeretném ezt az elején leszögezni, hogy az ember a hibáiból tanul. Lehet, hogy akkor, amikor exponáltad, pont attól, hogy ott voltál térben, és időben, tehát láttad, ahogy a kislány odaguggol, és utána láttad elmenni, neked ez egy logikus döntés, hogy ez a kép elkészült. De ebben a formában kimerevítve ez a kocka – nem is tudom, hogy hogy fogalmazzam ezt meg úgy, hogy ne legyen pejoratív a megfogalmazás – olyan cselekvéssort mutat, amit az ember nem szokott nyílt színen csinálni, és akkor most, ha lehet, értelmezze mindenki maga, hogy mit akarok mondani. Hogy nem a hasát hűti a vízzel, az biztos. Ebből a képből nem ez jön ki. Persze, mondhatod azt, hogy ez humor, és én azt gondolom, hogy igen, sajnos ilyen humorokat látunk az internet nagy részén, ilyen primer közléseket, amiben pont ez a félreértés, és a félreérthetőség az, ami a humor forrása, és én nem gondolnám, hogy ezek jó irányok lennének. Azt is megmondom, hogy miért. Van egy szereplőd, és őt tisztelned kell. Tehát a szereplővel szemben nem teheti meg az ember azt, hogy a kétértelmű fogalmazás irányában az ő kárára humorizál. Én nem gondolnám, hogy ez lenne a humor útja. Jó, hogy ezt feltöltötted, mert tudunk erről beszélni, és fontos, hogy beszéljünk erről, mert másképp hogy a fenébe mondanám azt el, hogy NE! csináljuk, ha nincsen kép. Nagyon jó illusztrációja annak, hogy miért ne. Azért ne, mert van itt egy kislány, és én nem azt akarom róla gondolni, amit te most mutatsz. Attól, hogy odaírod a leiratba, hogy a hasát hűti vízzel, ez a kép még az marad, ami. (hegyi)

Kökörcsin

Kökörcsin

Ez a kép egy szép természetfotó, de nem csendélet. A csendélet egy más esztétikai, és más gondolati attitűdöt kíván, és mindig van egy, a képi valóságon túlmutató, általában érzelmi üzenet, ami egyrészt esztétikájában magasrendű szervezettséget mutat, másrészt pedig a tárgyi megvalósulása mindig hordoz valamilyen elvont kapcsolódást. Tehát önmagában egy ereje teljében pompázó virág, ha nincs formai érzelemátvitel, akkor nem tud csendéletté válni. Ha csak egy szép virág, az természetfotó, ha több, mint egy szép virág, akkor csendélet. Lehet, hogy ez nem elég szofisztikált megfogalmazás, de ezt tudom ehhez hozzátenni. Amit a képen látunk, az egy jó ritmus, azzal a hozzáfűzéssel, hogy ehhez a képhez ez most nekem nagyon szűk kivágás, túlságosan a lényegre koncentrál, tehát nagyobb levegőt, nagyobb helyet lehetne hagyni ennek az egésznek, hogy ezek a mozgások, amik itt létrejönnek, valóban kellő helyet kapjanak. Itt most én úgy érzem, hogy ezzel a beszorítottsággal, és azzal, hogy csak a lényeget látjuk, elvettük az egésznek a líraiságát, és ez egy természetfotónál is kérdés. Szépek a fények, de azért azt is lássuk meg, hogy itt most el kéne döntenünk, hogy a kis lila virág az, ami fontos, vagy a szár, vagy a szár végén lévő kis bokréta, vagyis mi az, ami ebben engem igazán izgat. Most ez nincs eldöntve. Van négy virágfejünk, de egyik se néz igazán felénk, mind szégyenlősen elbújik. A kép közepénél lévő kis pom-pom nagyon szépen kirajzolódik, a többi már kevésbé esztétikus. Szóval a megfigyelés jó, de ki kéne választani valamit ahhoz, hogy ez jól működjön. Akkor lehetne ebből csendélet, ha valamelyik virág mellett letesszük a voksunkat, és az ő megnyilvánulását fotózzuk le, mert abban utána már lehet olyan ritmus, ami hordozhat több érzelmi üzenetet, mint amit most látunk. (hegyi)
értékelés:

Fogadás előtt

Fogadás előtt

Parkavató.

Nem tudom, hogy milyen helyzet lehet ez azon kívül, hogy azt látom, hogy egy parkavató, de hogy az mit is takar, azt nem tudom, és nem is biztos, hogy kell. A lényeg az, hogy egy jó megfigyelői pontot talált magának Csaba. Hogy itt a szél fújt-e, és attól mozdult meg minden egy kicsit, azt nem tudom, de valószínű, hogy így van. Mindenesetre egy gusztusosan megoldott kép. Annyit tegyünk hozzá, hogy nyilvánvalóan az adott helyzettől is függ, hogy honnan és mit tudunk ábrázolni. A kép szélénél, a bal oldalon belóg valami, az asztalterítő pedig valamennyire kilóg a képből, de ez legyen a legnagyobb problémánk. El tudom fogadni a képet az ünnep leckére azzal együtt, hogy valami nekem még ebből a dinamikából hiányzik, talán egy kis vörös. De ez nem elsősorban a fotós kérdése, vagy nem csak az övé, hisz az ember nem hord ilyenkor piros-pöttyös labdát a zsebében, hanem a dizájneré, aki összerakta ezt az ünnepi helyszínt. Valamilyen dinamikát érdemes ilyenkor visszahozni. A zöld és a fehér, és ezek az ágról lógó nájlonok jó ötletek. Talán valami virágot tettem volna az asztalra, de még egyszer mondom, ez nem a fotós kérdése. Úgyhogy a 3 csillag megvan erre a képre, a leckemegoldással viszont egy kicsit várnék még. Kérni szeretnék még erre a leckére képeket. (hegyi)
értékelés:

Családi csoportkép

Családi csoportkép

Elkezdtünk itt egy beszélgetést és az került itt megemlítésre, hogy ha ez egy család, akkor miért nincs megfordítva a babakocsi. Először is erre szeretnék reagálni, kicsit hosszabban, mint amit a kommentben leírtam. Azt gondolom, hogy ha ezt a képet megnézzük, akkor egyrészt szerintem tökéletesen érthető, hogy ez egy családi esemény: elmentünk sétálni és eközben leült a család erre a padra. Hogy miért pont itt jött rájuk a fényképezkedhetnék, azt nem tudom, mert ez nem egy nagyon esztétikus helyzet. Viszont elfogadom, hogy ők itt fáradtak el és jött a fotós, ha már ide leültek és akkor gyorsan üljetek még szorosabban és akkor ott vagytok a képen. Ennek a képnek, ha van problematikája, akkor az nem az, hogy hogyan van az a babakocsi ábrázolva, hogy szétszedhető-e és átforgatható-e a nyele. Én azt gondolom, hogy ez tökmindegy, mert a gesztus maga, ami történik, az így is értelmezhető. Akkor jöjjön a konkrét képelemzés. 
Egyrészt érdemes valamit vízszintesnek vagy függőlegesnek kinevezni. Ez most elfordul és dől az egész, erre ráadásul a szereplők fejtartása is rájátszik. Nem nagyon értem azt, hogy miért van, hogy nem is kicsit elfordultunk az óramutató járásával ellentétes irányba. A másik kérdés, hogy van itt hat szereplő plusz egy a babakocsiban. Ha már rá tudtam venni az egyik szereplőt, hogy álljon fel, azt gondolom, ez a többieknél is megoldható, hogy be tudjuk rendezni a teret. Nekem kérdéses, hogy miért ide csomósodik az egész. Van egy nagyon furcsa ritmusa, de ez a ritmus ne fejeződik be. Ez nem háromszög és nem is négyzet, valahogy ez a kompozíció nem áll meg. A tömegelhelyezésben sem. Én most ebből a rendszerből apát megfognám és odakucorogtatnám az ellentétes oldalra a babakocsi mellé. Akkor azt mondom, létrejön egy érdekes háromszög elrendezés. Tömegben is apa tömege az egészet helyrebillentené, mert, hogy ennek az egyensúlypontja a babakocsi mellett az álló szereplőnél van valahol, és azt a tömeget, amit ezek a szereplők jelentenek a képnek a jobb oldalán valahogy bal oldalon vissza kéne húzni. A babakocsi ezen már valamennyit visszahúz, de azért az kevés. A harmadik meglátás pedig az, hogy ez így egy családi albumba készült, rontott kép. Ahhoz, hogy ez időtálló ábrázolás legyen és a családra érvényes megoldás, kellene találni egy olyan környezetet, ahol ez működik, és nem valami kiégett fű és a pad miatt kikopott részek, letört szegélykövek között. Ennek így most túl erős a szociója. Az utolsó meglátás pedig, hogy van itt egy kislány és azt a helyzetet, hogy ő sérült és fel van kötve a keze, nem erősíteném még azzal is, hogy elhenyél valakinek az ölébe. Értem én, hogy fontos a kapaszkodás és az egymáshoz tartozás, de mégis azt gondolom, hogy mondtam volna, Évike álljál föl légy szíves. Így most nem túl jó érzéseket kelt a nézőben az, hogy vajon utána is így ölben kell vinni? Még egy dolgot hadd mondjak. Ott van egy srác, akinek a pólóján nyilak vannak. Ezek tök jól használhatóak lennének. Erre érdemes odafigyelni, az már valamit jelez, mint egy graffiti. Akár őt is odaállíthattam volna a babakocsi mellé és akkor ő hoz egy hangsúlyt, hogy rámutat a pólója a babakocsira, hogy hoppá, ott is van ám valaki. Tudom, hogy nem könnyű ennyi embert instruálni, de mégis azt gondolom, hogy ez egy fontos ügy lenne, hogy ez megtörténjen. Hidd el, hogy ők türelemmel lesznek irántad. (hegyi)

Haza vár II.

Haza vár II.

Ha nincs gazdi, akkor a falnak dörgölőzni is jó.

Abszolút működik ez a dolog, ez egy tökéletesen rendben lévő meglátás. Talán annyit hozzátennék, hogy a kép baloldaláról azt az egyujjnyit, nagyjából, ami ez a koszosnak tűnő házfalrész, azt én levágnám. Magyarán az ablakmélyedés után rögtön vágnék. Akkor egy sokkal feszesebb ritmust kapnánk. Ettől függetlenül a kép az tökéletesen rendben van és az üzenet is. Megvan a három csillag és megvan a leckemegoldás is. Azzal együtt, hogy a kompozíció nem árt, hogy ha feszesebb. (hegyi)
értékelés:    

Reggeli evezés

Reggeli evezés

Napkeltekor készült kép (nem szépia).

Nyugalmas és lírai üzenet, szép a mozgás. Jó helyre, jól komponált az egész. Talán én egy kicsit nagyobb előteret adtam volna neki, még líraibb lenne a dolog, elfért volna. Egy ujjnyival kevesebbet a háttérből és az az előtérhez hozzá lehetett volna adni és akkor még izgalmasabb a kompozíció. Ettől függetlenül ez egy jó kép. Három csillagot megadom rá. A leckemegoldásra még várjunk, arra várnék még egy-két ötletet. (hegyi)
értékelés:

A propeller a helyére került

A propeller a helyére került

avagy Legocity II.

Az előző elemzésnél elmondtam, hogy jó lenne, hogy ha valami köze lenne egymáshoz a szereplőnek és ennek a tárgynak és nem tolakodna előre ez a tárgy ilyen erősen. Javult a helyzet azt elismerem, erősebb ez a kompozíció és a két autó is jó helyen van, ezzel a dologgal nincsen probléma, de még mindig nem érzem a kapcsolatot. Tehát, hogy ha szereplőnk megfogja a két tenyerébe ezt a legót és mutatja akár a kamerának, hogy nézd apa, ezt építettem, vagy játszik vele akkor az oké, de most nem nagyon érzem, hogy ebben az érzelem, hol jelenik meg. Olyan szinten távolságtartó a dolog, hogy ettől ez nekem problematikus. Még mindig azt mondom, hogy keressük az érzelmeket. Hol a gyerekkor? Megint azt kérdem, hogy miért pont egy gyerekkel ábrázoljuk a gyerekkort, nekem ez primér dolog. Ettől függetlenül el tudom fogadni, de akkor legyen köze egymáshoz a tárgynak és a szereplőnek. Fantasztikusan nagy élményanyagokat tudnak a gyerekek feldolgozni játék közben és ezt érdemes megfigyelni, lehetőség szerint nem föntről lefelé kommunikálva, tehát nem a szülő szerepéből, hanem tessék odafeküdni a szőnyegre vagy odaülni az asztalhoz és onnan dolgozni. Ezt most visszaadom ismétlésre és várom a folytatást. (hegyi)

Fűre lépni tilos

Fűre lépni tilos

Szófogadó madarak.

Nagyon szépek a mozgásfázisok, amiket megörökítettél. Olyan, mintha lenne itt egy karmester, aki vezényli a zenekart, és mögötte balettkar ugrálna és repülne a levegőben, szóval tényleg izgalmas a dolog. Szűk egy kicsit ez még mindig, és megint azt mondom, hogy ahhoz, hogy a szereplők működhessenek, kell a tér. Nem elég annyi, hogy mindenki kilóra meglegyen, hogy ott van a négy galamb, meg a fűre lépni tilos tábla, a fű, meg a virág - ehhez kell az, hogy mindez úgy tudjon megtörténni, hogy érezzem azt, hogy ezek honnan jöttek és merre mennek, hogy meglegyen egy mozgásritmus, ami most körberajzolódik, de ennyire szűkre komponálva nehezen lesz szabadságélménye. Mindezzel együtt egy 2 csillagos megoldás, a kompozícióban bátran használd a teret. Nem kell mindent körömollóval körbevágni, érteni fogjuk akkor is, hogy ki a főszereplő, hogyha hagyod a teret működni és egy kicsit lazábban kezeled a térben a tárgyak elhelyezését. (hegyi)
értékelés: