Az ősz árnyalatai

Az ősz árnyalatai

A kerítésen az a látvány fogad minden nap.

Szépek ezek a színek, és jó a meglátás, de a tónusokkal tessék dolgozni, és tessék kordában tartani. Az ősz nem ennyire kemény, nem kopog ennyire. Az őszben már van egy lassulás, tetszik, vagy nem. Akkor is, ha most, november 6.-án, amikor ezt az elemzést fölmondom, éppen verőfény van, és olyan kinézni, mintha valami tavaszi délután lenne. Ettől függetlenül az ősz-képünk nem ilyen. Ha jól látom, ezek szőlőbogyók, meg levél, de ott van ez a formai rész, ahol kell, a szín meg nem, a tónus sem. Ami a legnagyobb bajom, hogy a képnek a bal fölső részén olyan szinten kilyukadunk, hogy az mindent elvisz. Borul az egész, nézd meg, takard le a kezeddel azt a sarkot, és egyből jobban élni kezd a belső dinamika. De ezzel a sarokkal így nem lehet már mit csinálni. Mivel azt írod, hogy ez a látvány fogad minden nap, én visszaadnám, lássunk egy koncentráltabb melót. Ismétlés. (hegyi)

Sárgaság

Sárgaság

Kicsi, gyors, de szép, a pozsgás ami 10 éve nem csinált semmit tegnap kivirágzott, mára huss, csak egy múló pillanat hitte ő, mit sem tudva rólam és a tervemről.

Itt megint megkapjuk azt a nagyon kis mélységélességgel való játékot, ahogy ez már szokássá válik fotós körökben, hogy kis mélységélességgel egy késhegynyi terjedelemben hagyunk élesben valamit, és minden más egy ködös dolog. Ez nem mindig indokolt. Most például jó lett volna, ha legalább egy virágnyi élességet meghagysz. Lehet, hogy elől még valamennyi élesség talán, ami nem nagyon érzékelhető máshol, mint a virágcserépnél, de akkor ez azt jelenti, hogy egy kicsit hátrébb kellett volna tenni az éles pontot. Egyébként maga a ritmus tetszik, és tényleg érdekesek ezek a virágok. Jó lenne a ritmus, nem kell itt túlságosan szépelegni, megvan ez, bár a cserép annyira nem fotóra termett, de ez van, ebben lakik ez a virág. Ennyit tudok hozzátenni, hogy egy kicsit nagyobb élességtartományt kellene neki adni. Nem tudom milyenek voltak ezek a színek, hogy ennyire fáradt volt-e ez a sárga, nekem most ez nem olyan nagyon vonzó sárga, ebben a színben nekem túlságosan sok a kék, és ettől válik az egész hideggé. Némi módosítás talán ráfért volna, valószínűsítem, hogy ott a kis növényke tövénél azok a fehérek ilyen murvaszerű kövek lehetnek, ha ez az, akkor ott volt a lehetőség, annak kellene fehérnek lennie. Abban látszik leginkább az, hogy ez kapott egy kékes tónust, ezt sem ártana visszahozni, hogy több élet kerüljön ebbe a virágszínbe, hogy dinamikusabb legyen. (hegyi)
értékelés:

Vidámság és Jókedv, Hegyi Zsolt-2012.10.01. 18:07, Hegyi Zsolt-2012.10.01. 18:07, Hegyi Zsolt-2012.10.01. 18:07, Hegyi Zsolt-2012.10.01. 18:07, Hegyi Zsolt-2012.10.01. 18:07, Hegyi Zsolt-2012.10.01. 18:07, Hegyi Zsolt-2012.10.01. 18:08, Hegyi Zsolt-2012.10.01. 18:08, Hegyi Zsolt-2012.10.01. 18:08

A hely és a hangulat remek volt! Örülök hogy találkozhattam veletek! Íme pár kép - pár emlék.

Egy a sok közül, ami a találkozón jókedvre derített minket. Mozgókép hanggal, csak egyszerűen: - Na ez most mi is lehet? - Várj várj mindjárt! - :) Igen ez az!

Önképezés

Önképezés

Csak egy kép amit láttatni akarunk? Azok vagyunk-e, és ezt látják-e bennünk mások? Az előző beküldött képem erre a leckére valóban nem egy önismereti lépés, köszönöm. Így hát ma leültem gondolkodni, lőttem is 2 szerintem elég erős képet, felmerült bennem közben ezernyi kérdés kétely magammal kapcsolatban, azt hiszem nagyon régóta vagyok ugyan ott, és a megoldások nem közelednek csak volt hogy a kérdések gondolata szállt messze tőlem. Aztán eszembe jutott, hogy nem igazán személyes egyik kép se, ígyhát lőttem egy újjabbat, ez személyes csak nem tetszik. És már meg is van a következő probléma, most választani kellene, ez mindig nagyon nehezen megy, és most is sikerült megkerülni a választás során felmerült problémát. Nem csak a képekkel kapcsolatban. Hiszem hogy ezzel nem léptem nagyon mellé, valami előremutatóbb felé inkább. És hogy a választás is meglegyen én a bal felsőt küldtem volna be. (Nem vagyok ám ennyire szentimentális csak időnként rám jön.)

A leiratból látom, hogy itt egy filozófiai megközelítést követhetünk végig, ami azt a kérdést feszegeti, hogy hányan hányféleképpen láthatnak minket, meg hogy milyeneknek láthatnak minket a külvilágban. A kérdés jogos, a megoldással is nagyjából egyet tudok érteni. Az összekötő kapocs a piros póló, ahogy látom, legalábbis az a legjellegzetesebb. Három képet kapunk: van egy divatfiús megoldás, ahol maga az ötlet jó, de nem vagyok benne biztos, hogy mind a két kezeddel kitaláltad, hogy mit csinálsz. Az a kezed, ami a tükörhöz közelebb áll egy kicsit olyan, mintha béna lenne, és a formákat érdemes végiggondolni, hogy mi az, amit meghagyunk. Ha már az árnyékkal foglalkozom, ha már ekkora árnyékot vetek a falra, akkor a karnál jó lett volna, ha megmarad minden forma. A második képnél a főszereplő bekerül az ajtómélyedésbe, és onnan készül a kép. Ez egy laza házigazdás verzió. Tudom, nem egyszerű ezt megoldani, hogy mi is rajta legyünk, meg a tükörképünk is jól szerepeljen. Itt is hiányolom a fél karodat. Van egy harmadik kép is, hozzám ez áll a legközelebb, bár érdemes lenne Temesi Tamást megkérdezned, hogy hol és mikor jár az az embernek, hogy föltehesse az asztalra a lábát. Ez egy tengerész-szokásnak az átvétele, hogy milyen kunsztokat kell végigcsinálni ahhoz, hogy jogodban álljon föltenni az asztalra a lábadat, de tulajdonképpen ez egy szimpatikus beállítás. Az kérdés, hogy ilyenkor milyen munkát tudsz végezni, fotóretust én biztos, hogy nem végeznék föltett lábbal, de az ötlet jó, és megvan az egész alak. Az külön tetszik, hogy a monitoron ott van az első kép, itt visszacsatolunk, körbemegyünk ezen az egész képhármason, itt visszajutunk az elejére. Nyilván, hogy ahogy a világ változik, úgy változunk mi is, és kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetünk, de valamelyik mellett szavaznunk kell, hogy most épp hogy akarom magam megmutatni. Amikor mindent meg akarok mutatni egyszerre, akkor olyan nekem, mintha az őszinteség mellett kardoskodva bujkálnék mégis. A túl sok információ mellett a néződ gyorsan tovább tud lépni, felületesen tudja ezeket megnézni. Maga az ötlet jó, a csonkolások miatt ez egy kettő csillagos lecke. Várom a folyatatást, ne rohanjunk tovább, az első három lecke fontos. (hegyi)
értékelés:

Hova?

Hova?

Az eltűnő sínpárok kanyarogva a pokolba vesznek? Vagy csak egy unalmas napi ingajárat, amin egy rövid szakaszon sötét van, talán már észre sem venni? Lehet korai még ez a lecke, majd meglátjuk. A kép f-f filmre készült.

A kép jó, nem korai, a leckebesorolást nem tudom értelmezni ennél a képnél, mivel ez inkább egy jól komponált városfotó. Azt gondolom, hogy nem muszáj didaktikusan menni végig a leckéken, ha valami fontosra, megmutatandóra találtok, akkor hajrá. Az a rendszer, amit kitaláltunk arról szól, hogy egyfajta belső meggyőződést, stabilitást adjon a tapasztalás. Vagyis én várnám az első 3 leckére még a képeket, de el lehet indulni előre is. Itt ezt ha engeded, átteszem a városfotóba, és akkor a 3 csillag megvan. Ugyanis a hangulatot jól visszaadja a kép, felkelti az érdeklődést és dokumentál is. (hegyi)
értékelés:

Bezártság!?

Bezártság!?

Sokszor érzem szűknek és értelmetlen dolgokkal telinek, még a kertvárosi életeret is. vagy csak nem tudom mit is keresek itt? A kép filmre készült, így a f-f, a kontraszt és a dinamika nagyjából adottak voltak.

Káoszt káosszal nem ábrázolunk, mert ellene dolgozik. Ez igaz itt is, hogy a bezártságot most azért nem érzem, mert valahol félúton megálltunk, mint egy kézmozdulat, amit közben meggondoltunk, és leejtjük a karunkat. Ha nem látom a leiratot, nem értem a képet, hogy mi is van a HÉV-vel és a nénivel, meg a masszázsszalonnal? Az idő egyik pillanatában egy képre kerültek, de nem érzem, hogy miért. Vagy szűkebb tér vagy tágabb kéne, ha szűkebb, akkor konkrétabb helyzetben. A tágabb meg értelmezhetné, amit mondasz. (hegyi)

Szárnyalás

Szárnyalás

Történjen bármi is, a kiút megtalálása szárnyakkal ruház fel.
(A pillangós fényjáték, nem a saját kezem műve, de remélem még belefér, az kompozíció és a expógomb saját tevékenység volt.)

Csaba, az ötlet jó, és elfogadom 3-as leckének is, úgy, hogy most ez akkor legyen 3 csillag és leckemegoldás is, de ígérd meg, hogy csinálod az első 3 leckét tovább, kevéssé bujkálós irányban. Ami a rajzot illeti, a fényfestés izgalmas terület, ki kell kísérletezni, mi milyen fényt ad, mennyi ideig és hogyan kell mozgatni, szóval ha van kedved, szuper jó, ha kipróbálod ebben is magad, de első körben a klasszikusabb megoldások is fontosak, mert ez nem csak önportrézás, hanem bemutatkozás is. Aztán majd haladunk előre, és erősítünk az önismereti arányokra is. (hegyi)
értékelés:    

Akaraterő

Akaraterő

Ha valamit igazán akarsz, bármi elérhető!

Köszöntünk a Látszótéren, erős kezdés, jó a humora, és képileg is megoldottad, sőt, az a kék ruhás ember ott jobb szélen jól fűszerezi az egészet. Várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Önarckép

Önarckép

És a vele kapcsolatos küzdelem, hogy értelmes fejet vágjon az ember a képre, miközben egy háromlábú vízfejet bámul.

Kedves Csaba, üdvözlünk a Látszótéren, nagyon örülök annak, hogy elküldted ezt a képet, ez egy nagyon tiszta, világos és érthető kompozíció. Talán nyaknál egy kicsit szűknek érzem, valamennyit én még adtam volna a nyakból ahhoz, hogy ne érezzem azt, hogy fojtogat téged a képhatár. Nagyon jó az, hogy ez a ritmika létrejön ezzel az üvegablakkal, mert ez a fajta szemcsés háttér a vibrálással nagyon erősen viszi a tekintetet és a figyelmet az arcra. Ez egy jó ötlet, jól kitaláltad. Azt kérem tőled, hogy küldd a többi képedet is az első három leckére, ne felejtsük el a másik kettőt se, és várom a folytatást is. Igyekszünk az elemzéssel haladni, igyekszem, hogy időben ekkora távolság ne legyen a beküldött és az elemzett képek között, de ne arra várjunk, hogy majd megjön az elemzés, és csak akkor küldöm a következő képet, mert akkor nagyon ritkásan fognak jönni a feladatok. (hegyi)
értékelés: