Bach Viktóriának

A völgyhidas sorozat Szántódon folytatódott a mólón éjszaka.

Miért a hónap képe:

Az a helyzet, hogy először egyáltalán nem ezt a képet szemeltem ki. Aztán amikor már szorított az idő, hogy végre írni is kellene valamit, még egyszer utoljára átpörgettem a májusi termést, és megakadt a szemem ezen a fotón, ami korábban valahogy kimaradt. Egy kicsit vacilláltam, engedjek-e a gyermeki énemnek, végül azt mondtam, miért is ne, még stílszerű is lenne, úgyis volt itt mostanában egy Alfa Holdbázis nosztalgiahullám. Szóval van itt ez a nem túl jó karban lévő, ismeretlen funkciójú torony meg a csillagos ég, a képen meg valami teljesen más van: egy monumentális űrhajó, ami valahová a végtelen űrbe tart. Ráadásul ez nem a Star Trek áramvonalas, formatervezett űrhajója, hanem gyerekkorom kelet-európai tudományos-fantasztikus könyveinek alapvetően a célszerűséget figyelembe vevően tervezett űrjárműve – az, amivel az űr pionírjai indultak felfedezni a galaxist. (Azt azért tudni kell rólam, hogy mindig is jobban szerettem a szovjet/lengyel scifit a nyugatinál.) Egy szó, mint száz, sikerült az eredeti látványt egy egészen más valóságba átemelned, ráadásul sikerült egy kis nosztalgiát ébresztened egy harmincas fazonban, amiért külön köszönet jár. (Koscsó Gábor)

Völgyhíd variációk, Hegyi Zsolt-2015.05.04. 19:07, Hegyi Zsolt-2015.05.04. 19:07, Hegyi Zsolt-2015.05.04. 19:08, Hegyi Zsolt-2015.05.04. 19:08

Völgyhíd variációk
Völgyhíd variációk
Völgyhíd variációk
Völgyhíd variációk
Völgyhíd variációk

Fotó egyesületi kirándulás, azaz ki mit hoz ki ugyanabból a témából. Én ezt.

Horror

Horror

Egy borús napon unalmamban babát fényképeztem, amikor egyszer csak valaki belépett a képbe......

Benéz a tavasz

Dunaújváros határában az elhagyatott Szávits kastély (kúria).

Miért a hónap képe:

A hónap képe címet márciusban Pálfi László kapja. Nem is tudom hogy kezdjem. Nem nagyon kellett még nekem képet értékelni. Nem is hiszem, hogy túl szakmai jellegű leszek. Elmondom inkább miért tetszik nekem ez a kép. Alapjában véve jó kapcsolatot ápolok az álmaimmal. Nem az elérhető, elérhetetlen vágyakra gondolok, hanem a mesékre, mesebeli világokra amiket éjszaka, alvás közben látok. Erre akkor jöttem rá, amikor egy-egy rémálmom hónapokig, fél évig, napi, heti rendszerességgel visszatért. Azért mondom, hogy rémálom, mert másnak talán az lett volna. Én szerettem őket. Aztán leírtam és elmúltak. Sajnáltam. Ha egy kép eszembe juttatja az álmokat, ha egy képet látva arra gondolok, hogy olyan mint egy álom, akkor az nálam már nyert. Elidőzök felette, szeretek ránézni. Elszakít a valóságtól. Jó érzés. Ez a kép sok mindent mesél. Kicsit úgy érzem, mintha két álom közötti átvezető képet látnék. Azt mondom kép, de valójában mozgalmas. Állunk, nézünk, próbálunk előre lépni, érezzük a szellőt. A kevés, de mégis túlszaturált színek megelevenednek a sötétben. Szeretnénk kinézni, de nem mozdul a lábunk, hiszen álmodunk, ott nem úgy működnek a dolgok, ahogy a valóságban. Ez nem rossz érzés. Csak más. Minél tovább időzök a képnél, annál több dolog jut eszembe. Ezért választottam ezt a képet. Két apróságot negatívumként megemlítek, remélem nem veszik ezért a fejem. Jobb oldalon picit zavar a sötét kiszögellés vagy mi. Talán egy ajtó nyílik, nem tudom. A másik a cím. Ez utóbbi persze lehet hogy csak nekem nem tetszik. Egy álomképnek nem jó cím. (Ezt ne vegyék jegyzőkönyvbe). Utolsó gondolatként szeretnék megemlíteni egy társasjátékot. Dixit a neve. Asszociációs játék alapjában véve. Több száz álomszerű képpel. Ez jutott még eszembe róla. Nem most. már elsőre is. Köszönöm Laci, hogy elkészült ez a kép, és írhattam róla, és elolvastátok. Gratulálok! (Valló Zoltán)

Híd

Híd

Nem igazán tudtam eldönteni melyik leckébe tegyem, ez mellett döntöttem.

A sámán (javítás)

A sámán (javítás)

Igyekeztem Zsolt javaslatainak megfelelően javítani egyik kedvenc portrémat.

Ellenfényben játszva

Ellenfényben játszva

Rúzsa Magdi koncerten volt szerencsém fotózni és bár teljesen másfajta zenét hallgatok nagy élmény volt közvetlen a színpad előtt fotózni és érezni a zenét.

Csepp

Csepp

Mostanában nagyon hajlok a makrózás felé. Ez a kép ezen az úton az egyik állomás.