Tavaszra várva

Tavaszra várva

Természetfotó ismétlés.

Beszéltünk mi erről a helyzetről és erről a helyszínről és most egy nagyon jó ritmust kapunk, kivétel a parton eldobott műanyag vödör – vagy nem tudom, mi akar az ott lenni, az a narancssárga, az ott engem zavar – az egész egy nagyon érdekes üzenet lenne. Talán egy kicsit beljebb jönnék a partról, hogy a partból többet tudjak adni. Ha beljebb jössz a parttól, akkor a csónak rövidülését is csökkented a képen. Ez jót tenne neki. (hegyi)
értékelés:

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Utólag is...

Laci, ahogy azt az előző elemzéseknél már mondtam, a karácsonyi üdvözleteket én nem fogom csillagozni, mert nem tartanám méltónak, én nagyon szépen köszönöm ezt, ez egy nagyon jó kis üzenet, talán érdemes lesz majd legközelebb azt a drótot kihagyni, mert az kicsit illúzióromboló, de a gömbben a tükröződés meg benne téged felfedezni viszont nagyon izgalmas és barátságos. Köszönöm szépen a többiek nevében is. (hegyi)

Patrik

Patrik

Ő a fiam és nagyon türelmes fotóalanynak bizonyult. A kép előhívásra is került és ma már a szoba dísze lett.

Azt hiszem, hogy itt az a helyzet, amit a leirat mond a képnél is problematika. A modell lehet, hogy türelmes, amíg te beállítod a gépet, megkeresed a nézőpontot, a fényeket is adjusztálod, ő ezt kivárja, csak a várakozástól az egész meg is fagy. Erre érdemes odafigyelni. Ha nem is mindig csípőből kell lőni egy portrénál, de érdemes valamilyen állványra föltenni a gépet, beszéltetni a modellt, kommunikálni vele, és akkor exponálni, amikor mi már látjuk, hogy a kép összeállt, de ő kellőképpen lazult és elvontuk a figyelmét erről a szituációról, hogy ő fotózva lesz. Egyébként a kép érdekes és az is, hogy ő miért néz a kép fölső sarka felé, ahonnan várunk valamit, hogy történjen, viszont a képkivágás kellően szűk, ez ellentmond annak, amit a tekintettel fölrajzolsz. Egyszerűbben fogalmazva: ha már fölfelé és kifelé néz a modell, akkor valamit oda nem ártana még hagyni, hogy legyen hova nézzen. Technikailag annyit tudnék hozzátenni, hogy a homloknál, a hajnál rendben van a világítás, az orrnál, szájnál, arcnál kicsit sok a fény. Ha elképzeled, hogy egy kicsit visszább veszel a fényen, akár utómunkában is lehetne ezen módosítani, akkor a test anyagszerűsége és az anatómiája jobban meg tud jelenni. Én most ezt egy egy csillagos portrénak gondolom, és mivel tudod azt, hogy a modelled türelmes, ezért érdemes lenne ezzel még foglalkozni. Visszautalnék egy kicsit az előző leckéidre, amit önportrénál elindítottál, jó lenne, ha nem hanyagolnád azt az első három leckét, mert ott elindítottál egy vonalat, aztán mintha megtorpantál volna, tehát érdemes lenne bátrabban nekifogni ennek az első leckesornak, mert amit ott tapasztalsz, majd a portréidnál fogod tudni alkalmazni. Egyébként egy kicsit nagyobb tempóra kellene kapcsolnunk, másrészt, jobb lenne, ha az önportrézásnál az egyszerű megoldások felé elindulva, de küldenél még képeket. Annál is inkább, mert ha majd benne vagyunk az önportrézásban, akkor fogod látni, hogy itt például tökösre kellett volna venni a képet, a gesztust és a fényeket, hangulatában olyan vadra, mint a te fekete portrédnál, hogy ellensúlyozd a befagyottság okán létrejövő lágyságot. (hegyi)
értékelés:

Ködös reggel

Ködös reggel

Dunaújváros, Duna part, acélszobor park ősszel, ködben, hidegben.

Jó ez a forma, egész érdekes az, ahogy komponálsz. Nekem egy kevéssel több kellene ebből a domboldalból, és nem tudom mik azok a formák. Biztos van azoknak jelentésük, most ez annyira nem jön ki, viszont ebben a tónustartományban zavaró. Lehet, hogy ez a helyszín nagyon fontos neked, de ellentmond egymásnak a ködös gesztus, ami nagyon szépen megrajzolódhatna, közben meg ezek a nagyon határozott formák szembemennek azzal az iránnyal, amit ezek az organikus formák jelentenek. Ha nem ez a ködös megközelítés van, ha ezeket tudatosan úgy komponálod bele, hogy róluk akarsz mesélni, akkor ennek van létjogosultsága, de most ebben a formában valahogy ez mégsem így jön létre. Nem tudom, hogy ez mennyire van messze attól, ahol te vagy, és hogy ismételhető-e, de visszaadom ismétlésre. Nem ezt a képet, hanem annak az eldöntését, hogy miről akarsz mesélni: a ködről, és hogy milyen szépen színezi a tónusokat a köd, vagy kifejezetten erről a helyről, ami ezekkel az izgalmas szobrokkal itt létrejött. Ha ezt eldöntötted, akkor afelé fogsz majd elindulni. Kíváncsian várom. (hegyi)

Tales from the hard side

Tales from the hard side

Biohazard: http://www.youtube.com/watch?v=njtASBVWla0

Remélem azért még maradhatok :-)

Ami a problémám ezzel a képpel, és ami miatt vissza fogom ezt adni ismétlésre, az az, hogy valami félelmetes módon nincs rendben tónusban a kép. Nem értem ezt a szürkét. Ha ez csak technikai probléma (bár nekem ez gyanús, hogy az eddigi képeidnél ilyet nem vettem észre), akkor ezt valahogy meg kellene oldd, ugyanis ettől nincsen tere. Létre kellene jönnie a különbségnek, a kapucnis pulóver meg az alatta lévő másik pulóver, meg a zsebre dugott kéz, meg a farmer között, ezek mind külön tónusok, ettől lesz majd tere az egésznek, ettől lesz teste a figurának. Most ez nem valósul meg. Értem én a vagányságot is ezzel a szemüveggel, tényleg van ebben valamilyen gengszteres megnyilatkozás, de azért mégis azt mondom, hogy lehet, hogy fontos lenne látnunk a tekintetedet, azzal a szemüveggel valamit kezdhetsz. Így szemüvegben, falhoz állva, zsebre dugott kézzel valamilyen megszemélyesítés, csak nem tudom, hogy ebből mi az, ami rólad szól, és mennyi az, ami a külvilág egyfajta zárása, vagy fityiszmutatás, lázadás. Nincs ezzel semmi baj akkor sem, ha a lázadó énünket akarjuk megmutatni, de technikában akkor is ezt rendezni kellene, mert jóllehet a háttér az, ami ellentmond annak, amit mutatni akartál. Azt kérem tőled, hogy ezt a leckét ismételd meg. Ne ezt a képet próbáld bindzsizni, hanem ismételd meg. (hegyi)

Csókakő

Csókakő

Mert régen is építkeztek...

Nagyon szép az, hogy ezt az egészet nyugalmasan beraktad ebbe a képi világba, hogy ezt a kompozíciót így megrendezted. Nem vagyok teljesen meggyőződve egy pici részéről, mégpedig arról, hogy ha már ez egy talpán álló háromszög, ami egy nagyon stabil forma, de mégis van benne valamiféle agresszió, az égnek törünk, tehát mindenképpen a hegyek, amik a csúcsoknál létrejönnek, sugallnak némi feszültséget, amire jól játszik rá az égbolt és az ott történő felhőtünemény. Ha ezt így létrehoztad, akkor miért nincs ez középen? Ha ez azért történt, mert nem akartál a felhőbe belevágni, de hát a felhő itt nem a főszereplő, akkor nyugodtan le lehetett volna vágni egy annyit, hogy kerüljön középre a téma. Ez az egyetlen, amit hozzá szeretnék tenni, egyébként tényleg szép a kép, szépek a tónusok, nagyon jól ki van ez dekázva. Most a kompozíciós probléma miatt mondom azt, hogy ez csak kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Duna

Duna

A mi, dunaújvárosiak Duna-kanyara és Szigetköze.

A helyszín szép, az egész egy jó és ízléses kompozíció, csak üres a terep, nem indul el a mese. Esztétikus, kompozícióban is rendben van, de nincs történet. Valaminek történnie kellene itt a köveknél, az előtérben. Valami mese talán itt indulhatna el, és hadd ne én legyek az, aki megmondja, hogy micsoda, mert nem nekem kell ezt megmondani, az lenne a jó, ha ezeket az utakat magatok járnátok be és magatok találnátok meg, de mindenképpen azt mondom, hogy igen, itt van most a következő lépés, megvan a forma, de mit akarok ezzel mesélni. Az kevés, hogy ez szép, mert a szépséghez is kell valami plusz, hogy az a kép a nagy képözönben megmaradjon a nézőben. Azok a képek maradnak meg könnyen, amelyekben valamilyen mese elindul, mert azt a mesét már tudom hova tenni magamban, az a mese már megjegyezhetővé válik. Ez így nem megjegyezhető. Nagyon szép, de ez még csak a színpad, itt még csak felgyúltak a színpadi fények, és várjuk az előadást. Ezt most visszaadom ismétlésre, bízva abban, hogy ezt elrakod magadban, kimész ide és fogsz itt még csinálni képeket, és megcsinálod azt, hogy ebből legyen valamilyen üzenet, mert a helyszín gyönyörű. Ismétlés. (hegyi)

Őrület

Őrület

A dunaújvárosi vidámpark közcélú hasznosításáért létrejött csoport kért fel minket (Panoráma Fotóklub) egy bejárás és az elkövetkezendő események képi dokumentálására. A képen az egyetlen még működő játék, az elvarázsolt kastély hordója látható, amelyet a kisebb és nagyobb gyerekek azonnal birtokba vettek és beindult az őrület...

Nem tudom, hogy ez micsoda, a leirat azt mondja, hogy Dunaújvárosban van, de olyan, mint pesti vidámparkban az óriáshordó. Én egyszer voltam benne, át kellett menni rajta, persze el is estem, de a gyerekek ezt másképp és jobban tudják használni. Jó ez az egész, izgalmas, és a megfigyelés is jó. Jó az, hogy a háttérben megmaradtak a figurák viszonylag értelmezhetőnek, és az előtér mozdul el, ettől megvan a képnek a forgás, sebesség dinamikája, hanem van egy befelé történő húzása is, a fény felé való haladás, ettől izgalmas ez. Annyit még hozzátennék, hogy lehet, hogy jó lett volna, ha fönt is, meg lent is egy picivel többet kapunk, de megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Panellakók

Panellakók

Ők az én ki házi "kedvenceim". Gyakorlatilag beépültek a családba, minden reggel velük ébredünk, mert már hajnalban burukkolnak, szerelmi életet élnek. Nálunk végzik kisebb nagyobb dolgukat és néha bizony a lakásba is be-be térnek. Gondoltam én meg bosszúból jól megörökítem őket az örökkévalóságnak.

Lehet, hogy csak haverok, nem? Olyan vagánykodós, ahogy ott állnak. Nézi az egyik a másik hátát, most ez így nekem nem szerelem, hanem valami baráti figyelem, de persze nem vagyok madárológus sem, szóval ha burukkolnak, akkor valószínű a szerelem is. Jó ez, de lehetnél bátrabb, hogy fenn fele ennyit hagysz és lentre adod a többet, hogy legyen drámája, vajon felrepülnek még, vagy leugranak a mélybe. Tudom, madarak általában repülnek, de a kép szempontjából a dinamika abban volna, ha lenne lenn még tér. Zárójeles megjegyzés, hogy ne várj rám, küldj képeket! (hegyi)

Én magamról

Én magamról

Nem mindig vagyok ilyen, de sajnos mostanában előfordul, hogy előjön ez a lényem. Nem én változok, hanem a világ, a környezetem. Sajnos nem jó irányba.

Újabb erős üzenet, öröm látni, hogy következetes vagy és az irány is jó, amit mutatsz, hiszen nem csak öncélú élvezet az, ha az ember kipróbálja magát mindenféle szerepekben, hanem a megfigyelést is segíti, és a fotósnak ez az egyik legfontosabb adatbázisa. Abszolút három csillagos kép, engedj meg néhány megjegyzést, ami segíthet, hogy egyértelműbb formavilágot tudj életre hívni. Azt gondolom, hogy könnyebb helyzetben lennél, ha ezt a képet félmeztelenül készíted el, ugyanis akkor a póló nyakíve nem vág itt-ott bele a nyakláncba, ráadásul ehhez a beállításhoz és történethez nagyon is illik a bőr, tulajdonképpen a póló inkább zavaró. Ami pedig a világító szemet illeti, talán 10%-kal elég lenne visszább venni a kiégetést ahhoz, hogy ne veszítsd el a szem struktúráját, hiszen az erek, a térbeliség hozzáadna ehhez az erőhöz, amit a kép sugall. Szóval azt mondom, hogy ez most így is megvan, de még fokozható lenne a hatás, érdemes lenne egy ismétlést megcsinálni. Ez mellett pedig azt mondom, hogy igyekszem az elemzéssel, de ne várj rám, nyugodtan jöhetnek a munkák! (hegyi)
értékelés:    

Marcellus Wallace the white edition

Marcellus Wallace the white edition

Sziasztok! Először is örülök, hogy itt lehetek. Nagyon sok változatot csináltam belőle, nem is vagyok igazán elégedett a végeredménnyel. Nem is olyan egyszerű magadat fotózni. Viszont mindenféleképpen ezt az ötletet szerettem volna megvalósítani, mert nagy kedvencem Tarantino.

Laci, köszöntünk itt a Látszótéren, erős kezdés, erős üzenet. Abszolút találó a leirat, valóban van ebben valami Tarantino világából. És tudod mi az, ami az egészben a zseniális? A ragtapasz. Hajrá, további önképeket kérek, mert szerintem van ebben még kakaó. (hegyi)
értékelés: