Ugyanaz

Ugyanaz

Ez egy érdekes kép, és egy jó megfigyelés. Én le tudnék mondani a kép bal oldalán abból az épületrészből, valószínűsítem, hogy az valamilyen templom lehet, vagy nem tudom, hogy mi, de egy nagyobb épület részlete, de azt én már lehagynám. Talán még jobb lenne, ha egy kicsit az utca felé elmozdultál volna, és akkor nagyobb dinamikát kap ez az egész, tehát magasabb lenne a kezdő épület, tehát, kisebb lenne a másik, perspektívában még dinamikusabb lenne ez a játék. Ezt tudom hozzátenni, miközben a megfigyelés jó, és ez nekem nagyon Anglia, miközben lehet, hogy tévedek a helyszínt illetően. Köszönöm szépen, 2 csilllag, mert a formákat azért be kell tudni fejezni, most érzek némi kis bizonytalanságot. (hegyi)
értékelés:

Nyár falun

Nyár falun

Egy kicsit felfelé hord a kamerád. Ha ez egy ujjnyival kevesebb lenne fent, és ezt az egy ujjnyit megkapnánk lent, akkor én boldog lennék, mert amennyit a fa teteje alatt megkapok a felhőkkel, meg azzal a nagyon szép fényjátékkal, az nekem elég lenne az égből, ami már efelett van, az annyira nem fontos. Miközben a mező illatát az adná meg, hogy közel tudjak hozzá menni, de annyira távol kezdődik ez az előtér, hogy nem érzem magam benne a történetben, és hogy ez megoldódjon, csak annyi kellene, hogy egy kicsivel lentebb billentem a kamerát, vagy lejjebb viszem az állványt, vagy beleguggolok a fűbe, tehát viszonyrendszert kell létrehozni, és itt most hiányzik az előtér. Ennyit tudok hozzátenni, miközben a megfigyelés jó. Meg ezek a tehénmacik jófejek, úgyhogy egyébként tetszene a dolog. Annál is inkább jó lenne, ha egy kicsit lejjebb tudnál menni, mert akkor ez a fa, ami a bal oldalon van, ez jobban bele tudna mászni az égbe, és nagyobb hangsúlyt kapna, és jobban ellensúlyozná a másik fát. Mindenféleképpen azt mondom, ha nem is a billentés lenne a megoldás, hanem, hogy te magad lejjebb guggolsz. (hegyi)
értékelés:

Ha egy jóbarát fényképez

Ha egy jóbarát fényképez

Ez egy érdekes kép abban a tekintetben, hogy tulajdonképpen nekem az az érzésem van, hogy van itt egy hármas barátság, vagy baráti kör, és akkor itt most egymásnak fityiszt mutatunk, és ebben az egyébként nem túl jó időben a vízparton megpróbáljuk úgy elütni az időt, hogy az meghökkentse azokat, akik a kamera elé álltak. Nem vagyok eléggé beavatva a sztoriba általad annyira, hogy meg tudjam fejteni azt, hogy ez a kézmozdulat mit akar jelenteni. Lehet, hogy számotokra van jelentése annak, hogy össze van fonva az a két ujj, de nekem ez most így nem visszafejthető, viszont annyira határozott a jelenléte, hogy állandóan ezzel foglalkozom, és ettől a kép többi része huszadrangúvá válik. Ez, amit ehhez mondanék, miközben az őszintesége meg megvan a dolognak, úgyhogy az ötletre adok egy csillagot, de nekem, mint kívülállónak és civilnek, nem visszafejthető. (hegyi)
értékelés:

Jól figyelj!

Jól figyelj!

Nagyon kedves kép, nem nagyon van rajta a teljes feje a kutyának, ez egy kicsit zavar, mert a füle főszereplő lenne abban, hogy figyel, mert a kutya a fülével is figyel, sőt, a legelső, amivel a figyelmét jelzi, az az, hogy megmozdítja a fülét. Most pedig pont a fülébe vágtál bele. Ezt én azért hibának gondolom, mert nem csak esztétikai alkatrész az a fül, hanem ha már itt a Jól figyelj! a kép címe, akkor ehhez ennek kötelezően hozzá kellene, hogy járuljon. Ha valakit megkérsz, akit a kutya elfogad és szeret, hogy kezdjen el vele foglalkozni, és te pedig közben felkészülsz erre a helyzetre, amikor a kutya figyel, akkor van egy olyan rész, amikor nagyon megmerevíti a testét, nem nagyon mozog, tehát kimerevíti azt a pillanatot, mert annyira koncentrál. És ekkor kell exponálni. (hegyi)
értékelés:

Fából öregember

Fából öregember

Ez egy elég érdekes kép lenne akkor, ha nagyobb szerepet kapna a háttér, és talán, ha több lenne az előtér. Egyszerűbben fogalmazva, nagyon közel mentél ehhez a szoborhoz, ami ebben a fényviszonyban nem annyira szerencsés, tehát lehetne ez egy olyan helyzet is, ahol akár derítéssel, vagy talán vakuval valamennyit itt rávillantasz erre, vagy visszahozol ebből az előtérben lévő arcfélből, de ez csak egy dolog. Az sokkal izgalmasabb, hogy ez a szobor hol van. A háttér most ebből valamennyit megmutat, de ennek a szociója lenne az izgalmas. Nem tudom, hogy vissza tudsz-e ide menni ismételni, ha nem, akkor azt mondom, hogy ezt a jövőre nézve gondoljuk végig, hogy ennek akkor van igazán létjogosultsága, ha a szobor és az ő környezete is életképes tud maradni. Ebben a lépkivágásban most ez egy portré akar lenni, de a portréságában a világítás és a háttér inkább zavaró, miközben ott lenne az, ami az egészet el tudná vinni a vállán. Ez így most nekem 1 csillag. (hegyi)
értékelés:

nyár...

nyár...

Az a helyzet, hogy ez egy nagyon szép díszlet, de hiányzik nekem a sztori. Kínálja magát ez a pad, meg az asztal, és nem történik vele semmi. Oda lehet dobni egy női táskát, vagy odatámasztani egy kerékpárt, vagy valamit, ami arra utalhat, hogy itt azért valahol zajlik az élet, és nem csak megfigyelők vagyunk. Ennyi az, amit hozzá tudok tenni. (hegyi)
értékelés:

Negyed

Negyed

Az első, ami szembetűnik, az az, hogy a háttérben húzódó tájrészlet eleve elforgatja ezt az egészet, és ha még ehhez a két függőlegesünk (a két lakótelepi háztömb) sem tökéletesen függőleges, akkor ez az egész elkezd elfordulni, és ez nem annyira jó. Érdemes lenne egy picit visszaforgatni ezt az egészet. Maga a gondolat abszolút érthető üzenet. De nekem a felső régió nem biztos, hogy kellene, miközben az alsó régióban az utcarészlet lehet, hogy izgalmas lenne ebben az ellenfényes csillogásban. Van abban valami szürreális, hogy a naplemente aranyhídját a parkoló autók tetején látjuk viszont, de akkor ezt a ritmust meg kell hagyni. Azért mondom, hogy a kép felső része kevésbé izgalmas, mert onnantól kezdve, ahogy a napkorong megjelenik, az ami felette van, ehhez már nem ad hozzá. Talán egy kicsit több feszültséget hordozna a kép, ha lejjebb lenne billentve, bevállalva akár azt is, hogy ezzel a függőlegeseink perspektivikusan ábrázolódnak. Lehet, hogy egy olyan üzenet jönne létre, ami tömegében és mondanivalójában határozottabb lenne. Ez egy 2 csillagos kép, mindazzal együtt, hogy ha ez ismételhető, ha ez Blankának a saját lakókörnyezete, és ezt a megfigyelést újból meg tudja tenni, akkor egy esős időszak utáni naplementét megvárva ezek a csillogások még jobban felfokozódhatnának. Érdemes lenne ezt keresni ezt az időpontot, helyzetet, és résen lenni. A kamera legyen kézközelben és akkor ebből egy nagyon érdekes képi szituáció hozható létre. (hegyi)
értékelés:

Lángok

Lángok

Az a helyzet, hogy ez egy nagyon szép, és nagyon lírai megfejtés, de ebben a képkivágásban nem nagyon értelmezhető az, hogy miért van ekkora hely hagyva jobb és bal oldalt. Ez akár egy négyzetes kompozíció is lehetne. A másik dolog, hogy ez akár lehetne egy lírai táncos jelenetnek is az átértelmezése lángokban. Igen ám, de akkor, mint ahogyan a táncnál is vannak dinamikai csúcspontok, akkor ezt kell itt is megtalálni. Abból, hogy Lángok arra következtetek, hogy itt nem egy láng van, hanem kettő, ez nagyjából érzékelhető is, de akkor valahogy meglebbegtetsz egy papírlapot, vagy valamit, és akkor egy kis légmozgást létrehozva különválhat ez a két láng, hogy valamilyen viszony létrejöjjön köztük. Most ez a viszony, mivel annyira takarják egymást, amennyire, nem biztos, hogy jól értelmezhető. Érdemes lenne ezzel játszani, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy azért föl ne gyújtsd a lakást, de ha van kedved, akkor ezzel még játszhatsz. Ez egy jó irány, érdemes lenne ezzel foglalkoznod. A kamerát fölrakod valami állványra, akár időzítőt bekapcsolsz, hogy lásd, hogy mikor fog exponálni, és elkezdesz ezekkel a lángokkal játszani. Majd meglátod, hogy mi fog ebből kisülni, érdemes lenne ezt ismételni. (hegyi)

Egy jó barát

Egy jó barát

Kicsit azért vagyok zavarban, mert több kép jött tőled egyszerre, és úgy érezheted most, hogy nagy tömegben zuhan vissza rád az értékelés, és nem biztos, hogy minden képnél azokat az értékeléseket kapod, amikre számítottál. Én viszont nem szeretném elvenni a kedved, hanem segíteni, hogy tovább tudj lépni. Ennél a képnél nagyon jó a tekintet, nagyon jó, hogy a tekintetben fölfedezhető vagy. Ez egy nagyon fontos dolog, mert ez egy kapcsolódás, ez az ereje a képnek, és ezt az erőt figyeld meg, mert ezt kell tudnod közvetíteni az előző képeidnél is, hogy valamilyen módon a néző duma nélkül kapjon valamit, anélkül, hogy különösebben kelljen magyarázni. Ez a kép ebből a szempontból egy nagyon erős kép. Ami miatt problémám van, az a kép kivágása, az, ahogy a fejbe belevágtál. Ha ekkora tér van az orr alatti résznél, akkor megmaradhatott volna a fej formája, és nem kellett volna ebbe belevágni. Tudom, hogy nem nagyon egyszerű dolog, amit mondok, mert az állatkák mozognak, élik a maguk világát, és nem kötelezően hagyják, hogy instruáljuk őket. Ez egy ilyen játszma, hogy meg kell találnunk a legjobb pillanatot. Ha ismerjük ezt a kutyát, és tudom, hogy ő mennyire mozgós, ugrálós, akkor ezt bele tudom komponálni a képbe úgy, hogy ha nagyon ficánkolós a kutya, akkor tágabb képkivágást hagyok, és abban exponálok, mert még mindig jobb, ha vágnom kell belőle, mintha valami nincs meg. Vágni lehet, de hozzáragasztani már nem. Ha egy nyugodtabb modell van, akkor adja magát a dolog, hogy ezt az egészet egy tágabb kompozícióban meg kellene ismételni. Jó lenne, ha kapnék egy ismétlést, mindazon által kettő csillag a képre megvan. (hegyi)
értékelés:

Gyermekkorom egyik kedvence, és még most is

Gyermekkorom egyik kedvence, és még most is

Zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy ez micsoda, valószínű, hogy ez valami párna, vagy valami ruhadarab, nem tudom. Visszaadom ismétlésre, mégpedig azért, mert abból, amit írsz a címben, nem kapok semmit, hogy ez gyerekkorodban is kedvenced volt, meg most is. Valamilyen viszonyt kellene vele kialakítanod. Hol vagy te? Hol van az, hogy neked ez annyira fontos? Mitől kellene nekem ezt elhinnem? Hol van ez a képen? Ezeket a kérdéseket teszi föl nekem ez a kép, és ha ezek felmerülnek, akkor ez nincs a fotóban megoldva, ezt te a fejedben tudod, de ezt nekem bemondásra kell elhinnem, a kép erről nem beszél. Ha leveszed a címet, és csak a képet nézed, ha az érzelmi kötődést kiveszed, amit te magad tudsz, amit nekünk nem adtál oda, akkor ami marad, az egy viszonylag rossz fényviszonyok között fotózott valami, párna, ruha, játék, nem tudom micsoda. De akkor felmerül a kérdés, hogy ez miért van lefotózva. Ezekre a kérdésekre neked kell választ adni a képben, a képi kommunikáció viszonylag egyszerű, nem nagyon tűr meg olyan kihagyásokat, amiket utána dumában kell elmondani, amikor a képet megmutatod valakinek, hogy „egyébként itt az történt, hogy…”. Ez nem látszik a képen. Ismétlés. (hegyi)

Grimaszolunk

Grimaszolunk

Blanka, ez otthoni emlékkönyvbe való kép, most ez nem sikerült olyan erős képnek, ami fotográfiailag is megoldana bármilyen kérdést. Ez nem több mint egy geg. Vakuval fotózva, erősen bevillantva, tulajdonképpen ezzel létrehozol egy nagyon erős, kopogós képet az előtérben, a háttér pedig sötétben marad. Esetleges az, ahogy ebben a körben benne vagyunk, tehát magának a grimaszolásnak, a hülyéskedésnek a hangulata megjön, de azáltal, hogy ez befagy ebbe a pillanatba, ez az egyetlen gesztus, ez örökítődik meg. Se az eleje, hogy hogy jutottatok idáig, hogy itt ökörködtök a kamera előtt, se a folyatása, hogy min röhögtök, nincs rajta a képen, csak ez az egy, kimerevített pillanat van. Igen ám, de ez a pillanat csak értelmezés kérdése, hogy vidám vagy nem. Takard le a kisfiúnak a száját, nézd csak a szemét, és ha csak azt nézed, akkor nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ő a csúcspontján van annak, amikor ezt az egész játékot ő élvezi. De ennél komolyabb kérdés, hogy mi történik a képen és miért. Erre nem ad a kép választ amellett, hogy esztétikailag sem üti meg azt a szintet, ami érdemes arra, hogy megőrizzük. Ez egy gesztusfotó, ebben elfogadható, de leckemegoldásnak ez kevés. (hegyi)

Hóval födve

Hóval födve

Azért érzem ezt a képet pontatlannak, mert magad nem tisztáztad azt, hogy téged a két fa csoportnak a viszonya érdekel, vagy pedig az a szürrealitás, hogy mindez egy lakótelepi környezetben jelenik meg. Ha ezt tisztázod, akkor az meg fogja hozni azt, hogy milyen képkivágást, milyen tömegelhelyezést kell csinálnod. Izgalmas az, ahogy az előtérben lévő fácska viszonyul a háttérben lévő nagy, monstrum fához. Ebből az érdekes helyzetből két dolog visz ki: egyrészt a másik oldalon megjelenő kis faágacska, ami a bal alsó résznél kibukkan, amire nem lenne szükség, másrészt a lakótelepi épület, ami a háttérben van. Ha elmozdulsz, amennyit lehet, ha felülről nézed, akkor az óramutató járásának ellentétesen elmozdulnál a kameráddal, akkor talán lehetett volna ezt úgy fotózni, hogy a háttérben a monstrumok a teljes hátteret uralják, és ehhez képest jelenjen meg ez a kis ágacska, és akkor talán ki lehetett volna hagyni még a bal oldalt a kinyúló ágacskát. Ez az egyik irány, a másik az, hogy ha ez a lakótelepi helyzet érdekel, akkor pont az ellenkező irányba kellett volna mozdulni, és nyitni ezen az egészen, hogy még többet befogjunk, hogy értelmezhetővé váljon ez a lakótelepi helyzet. Ezt a két irányt te magad el tudtad volna dönteni a te saját magad elmozdulásával, azzal, hogy figyeled, hogy mi történik az előtérben és a háttérben, csak a kamerát kellett volna mozdítani. Én ezt a képet most visszaadom ismétlésre ennek tudatában. (hegyi)

Várj, segítek tolni!

Várj, segítek tolni!

Az ötlet jó, teljesen rendben lenne a fehér háttérrel a vörös és a kék forma megjelenése, ugyanakkor a bizonytalanságától az egész, de a horizont ferde, levágtad a gyerek lábát, és a felnőtt nézőpontjából exponálsz, ettől nem indul be az a sztori, amit egyébként mutatni szeretnél. Ha a gyerekekről, a gyerekkorról mesélünk, akkor menjünk le arra a szintre, ahol ők vannak fizikailag. Guggolj le, menj be a hóra, emeld őket magasra, emeld őket arra a szintre, hol te vagy, mert most innen, ahonnan exponáltad, lefelé nézel rájuk, és ez már eleve egy értékítélet, vagy egyfajta minősítés, hogy én vagyok a felnőtt, a tudatos, és én megengedően, jótékonyan nézek lefelé ezekre a kis figurákra. Ettől nem működik az ő barátságuknak az ábrázolása, ehhez benne kéne lenni. A kamera nagyon érdekes játékszer, merthogy a kamera nézőpontjának az elhelyezésével már eleve hangulatot tudunk teremteni, de ebből most kicsúszunk, és ettől tud a képben szerepet kapni, hogy miért ferde a horizont, és sok minden mással elkezdek foglakozni, miközben az üzenet itt van a szemünk előtt. Ismétlés. (hegyi)

You got to realise that you're acting like fools

You got to realise that you're acting like fools

Blanka, ezzel a címmel én nem tudok mit kezdeni, bocsáss meg nekem, 45 éves vagyok, hiányos műveltséggel és hiányos nyelvi képzéssel, úgyhogy a kép címe nekem tulajdonképpen a cím nélkül kategória. Biztos, hogy van értelme, de hadd ne kezdjem el a google fordítójába betenni. Úgyhogy engem itt most elvesztettél, mint képcím. A kép, az maga szép lenne és izgalmas, azt hozzátenném neked, hogy a fej támasztása az nem mindig pozitív kicsengésű, abban vagy egy adag erőtlenség, egy dekadens dolog, hogy támasztanom kell a fejem, vagy azért, mert unatkozom, vagy azért mert valamilyen egészségügyi problémám van és a nyakam nem tartja meg a fejemet. A fej tartása részben felvet a nézőben egy ilyen problematikát, részben pedig van benne a majdnem a karba tett kézzel egy elutasító gesztus. Gyönyörűek a szemeid, gyönyörű, ahogy a tekinteteddel játszol, csak most egy dologra felhívnám a figyelmedet. Ugye ezt már elmondtam más elemzésnél, de nem árt ismételni. Mindig a legvilágosabb rész az, amit az ember egyrészt a legközelebbinek érez magához, másrészt, amire a legnagyobb figyelmét szenteli. Próbálnék a szemedbe nézni, mert azt keresi az ember és ott keresi a válaszokat, de mindig elnézek balra, mert ott van valami nyitott ajtó, aminél jön be a fény is, meg onnan majd jön az igazgatóhelyettes is és rád szól, hogy már becsöngettek és menjél be az órára. Takard le a kezeddel - egyébként ez akár vágható lenne - azt az egész nyitott ajtót, ott és akkor már egy lényegesen erősebben rád fókuszáló portrét kapunk, ha levágod onnan azt a nagy fehérséget. És akkor azt mondom, hogy van nálad egy iskolafüzet, vagy van nálad bármi könyv, vagy akárcsak egy fehér kabátka, vagy valami, akkor azt, hogyha a kezed elé teszed, hogy ne lássuk, akkor arról visszaverődhet annyi fény, ami ahhoz kell, hogy a tekintetedben és az arcodban több fényt kapjunk. Mert, hogy ha most megfigyeled, minden fény mögötted van, minden fény mögüled jön. Szépen rajzolnak az arcon egyébként a falról ezek a visszatükröződések, tehát elindul a derítési folyamat, de mégis azt mondom, hogy ez most kevéske fényileg. Úgyhogy én ezt most visszaadom neked ismétlésre, egyrészt légy szíves segíts abban, hogy lefordítod a címet, másrészt pedig a világításra tessék odafigyelni. Nagyon fontos lenne, mert ugyanis nagyon jól fogalmazol. Tehát érdemes ezzel foglalkoznod, ezért adom vissza ismétlésre. Nem kell ezen túl sokat variálni, tehát maga a póz, az rendben van, talán én nem takarnám az államat ennyire el, az állam én vagyok, úgyhogy ez is hozzánk tartozik. Ismétlés. (hegyi)

Fűben ülni jó

Fűben ülni jó

Az nagyon jó, ahogy ez az egész itt színben megvalósul. Ez a fű tényleg zseniálisan jó színvilágú és hozza azt a hangulatot, amit mutatni akarsz, hogy jó itt lenni. Azt nem teljesen értem, hogy miért hagysz a fejed fölött ekkora teret, hogy túlnézhessünk rajtad. Mert ez olyan, hogy oké, figyelem itt ezt a csajt, de mi fog ott a háttérben történni? Tehát mit várunk ott? Mert onnan akkor várnék valami kutyát, vagy macskát, aki beoson oda a képbe. Tehát lehetne ott azzal a térrel dolgozni, de ez most nem történik meg és ettől nyitva marad egy feszültség. Nem mondom, hogy ez rosszat tesz a képnek, de valamennyivel kevesebb elég lenne belőle. Most elvitted a fókuszt, tehát ez most nincs kidekázva, egy ujjnyival kevesebbet hagysz és akkor is megmarad ez a feszültség, de akkor te maradsz a főszereplő. A viszonyrendszer a fontos, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a főmotívum és a kiegészítő képi elemek aránya. Ettől még a leckemegoldás megvan és a 3 csillag is megvan, mert őszinte és ez fontos. (hegyi)
értékelés: